Rész

  1      II|           s megszorítá az érkező kezét, először egy kézzel, azután
  2      II|         annak széktámlájára téve kezét.~ ~Az úrnő szemein meg lehete
  3      II|  disputálni kezd; ilyenkor egyik kezét frakkja szárnya alá dugja,
  4      II|         úr erre mellényébe dugva kezét, magas pátosszal felelt:~ ~–
  5      II|      mellénye zsebeibe dugva két kezét.~ ~– Nem hajdú ez, hanem
  6      II|    amidőn nagy tekintetű vendége kezét megszorítá, s csak akkor
  7      II|         nagyanyja megfogá Zoltán kezét, odalépett hozzá szelesen,
  8      II|        Zoltán megcsókolá az öreg kezét, s úgy távozott el, Emánueltől
  9      II|      alatt megállítá azt; azután kezét nyújtá a lyánkáknak a kiszállásra.
 10      II|        lépett hozzá, s megragadá kezét.~ ~– Kovács, kegyed itt
 11     III|        kényelmetlen ülőhelyén, s kezét feje alá tette, tenyerét
 12     III|       Maszlaczky megfogta a báró kezét, s kényszeríté ismét helyre
 13       V|        fakadjon, és sietett neki kezét nyújtani, csak ne sírjon,
 14       V|       siettek, megragadák egymás kezét s összevissza szorongaták,
 15       V|  Kőcserepy, barátja vállára téve kezét. – A többi most az ön műve.~ ~
 16       V|           de határozottan nyújtá kezét az ügyvédnek, a legőszintébb
 17       V|         egy Kőcserepy kisasszony kezét megnyerhetném, egy oly család
 18       V|          megcsókolá a tisztes úr kezét; ami tekintve a helyzet
 19       V|           E szavaknál mind a két kezét megfogja a tanácsosnak két
 20     VII|        megcsókolni atyai, munkás kezét, mely oly erősen épít, oly
 21    VIII|   felhívni.~ ~Megszoríták egymás kezét olyan hidegen, olyan jelentéstelenül,
 22    VIII|  szomorúan vevé kezébe a gyermek kezét.~ ~– Ön, gyámatyám? – szólt
 23    VIII|          egyebet, mint gyámatyja kezét szorítá ajkaihoz annak beszéde
 24    VIII|    Rudolf, megszorítva a gyermek kezét, s az újra éledni, erősödni
 25    VIII|     előre belépett a tárt résen, kezét nyújtva az utána jövő fiúnak.
 26    VIII|          a kilincsre tette volna kezét, méla szórakozottsággal
 27    VIII|        suttogá Rudolf, a gyermek kezét megszorítva, s gyakran megakadva
 28    VIII|         percben mellette ül, egy kezét vállára nyugtatja, másikkal
 29      IX|         Midőn megszorítja Rudolf kezét, ajkába kénytelen harapni,
 30       X|       megragadva a távozni akaró kezét. – Félsz, hogy az asztal
 31       X|     éppen őt kereste. Megragadta kezét.~ ~– Jöjjön, uram, gyorsan!
 32       X|    magánkívül ragadá meg az ifjú kezét, s – maga sem tudta, hogyan
 33       X|         Azzal megcsókolá Eveline kezét, Kőcserepyt megölelé, s
 34       X|      rémesen, susogva. Odanyújtá kezét, s érzé, hogy azt egy másik
 35       X|    emberi neszt hallva, kinyújtá kezét a vízből.~ ~Zoltán egészen
 36       X|      koldusnő, uram.~ ~– Nyújtsa kezét.~ ~– Nem bírja, mert félholt.~ ~
 37       X|        csókolá meg a derék férfi kezét.~ ~– Nem azért teszem –
 38       X|      mellé, s kis úrnője gyöngéd kezét keblén szorongatá, magában
 39       X|         rebegé a gyermek, úrnője kezét ajkához szorítva.~ ~– Az
 40       X|      hogy ha rajta fogja tartani kezét, majd meggyógyul bele.~ ~–
 41       X|    megragadva a reszkető gyermek kezét.~ ~– Mi lelt, mit hallgatsz?~ ~
 42       X|   kétségbeesetten ölelve védnője kezét keblére, mintha azt hinné,
 43       X|        fel a lábtón, s benyújtva kezét a tört ablakon, felnyitá
 44       X|        Vilmához, megfogta remegő kezét.~ ~– Kisasszony, siessen
 45       X|          midőn Vilma visszahúzta kezét, s szótlanul leült ágya
 46       X|        akarta elbocsátani úrnője kezét.~ ~– Hát Vilma? Vilma nem
 47       X|    Zoltán sürgette, hogy nyújtsa kezét, és siessen vele menni.
 48       X|         ezekre már a halál tette kezét. Rajta, férfiak, rajta bátran,
 49       X|   megragadja az aggnő kinyújtott kezét:~ ~– Ide hozzám! – kiált
 50    XIII|     nyújtja a fiskális úr felé a kezét, ki azonban rossz néven
 51    XIII|       veté feléje hosszú, száraz kezét, melynek sárga bőrén keresztül
 52    XIII|        messziről nyújtotta már a kezét, Maszlaczky pedig sietett
 53     XIV|          Kovács megfogta az ifjú kezét.~ ~– Uram, édes jó uram.
 54     XIV|         szorítá meg ifjú védence kezét, alig hallhatólag rebegve:~ ~–
 55     XIV|         hevével tevé rá reszkető kezét:~ ~– Azért ne higgye ez
 56      XV|    melegen szorítva meg ügyvédje kezét.~ ~– Hogy ön ezt tenni foga,
 57      XV|    Zoltán az ügyvéd karjába ölté kezét, s figyelmesen hallgatott
 58      XV|      Azután Kovács karjára tette kezét.~ ~– Tegye ön helyettem,
 59     XVI|       elállt ez ajánlatra; már a kezét nyújtotta felé, midőn Maszlaczky
 60     XVI|        ráadásul egy bájos angyal kezét ígérem hozzá. No, tessék
 61   XVIII|        szavát hallani, vagy ha a kezét megfoghatnám, azt a hatalmas,
 62   XVIII|   csendes vérrel; még csak a két kezét is hátratette.~ ~– Olvassa
 63   XVIII|    megtett annyit, hogy az egyik kezét elővette a háta mögül, hogy
 64   XVIII|       hiszen én Vilma kisasszony kezét kívántam megérdemelni, s
 65   XVIII|      engem meggyalázzon. Leányom kezét kérte, s nőmet akarta elcsábítani.
 66   XVIII|        az ígérettől, hogy leánya kezét őneki adja! Hogy kifizették
 67   XVIII|       per megnyerése után leánya kezét kedves barátja urának adandja.
 68   XVIII|          Szívéhez szorítá Rudolf kezét, összeölelte azokat mind,
 69   XVIII|       elé, s ki-ki csak az egyik kezét iparkodik szabadon tartani,
 70   XVIII|          odakünn?~ ~A tanácsosnő kezét nyújtva harcba induló bajnokának,
 71     XXI|           Azzal megragadá Zoltán kezét, s vidám arccal vitte őt
 72     XXI|   megcsókolva, megszorítá Zoltán kezét is, és amidőn ilyen vígan
 73     XXI|     halvány ajkaihoz a kedves nő kezét. Ah, ne tréfálj, szökjél
 74     XXI|          megelőző párbajban jobb kezét elvesztette.~ ~Zoltán valami
 75    XXII|          őt ölni, annak az egész kezét levágták. Nem fogja őt bánthatni
 76    XXII|     végighúzta homlokán reszkető kezét.~ ~– Óh, óh! Nem úgy kellett
 77    XXII|         csendesen megfogta atyja kezét, és odavivé szívéhez.~ ~–
 78    XXII|          férj, megfogva az orvos kezét, midőn lassan eltávoztak
 79   XXIII|      szorítva meg a távozó orvos kezét.~ ~– Én csak a természet
 80   XXIII|      siet a háziúr elé, s gyönge kezét nyújtva neki, részvevő,
 81   XXIII|         és kezébe fogta társnéja kezét.~ ~Valami vidám mosoly deríté
 82   XXIII|        fogja meg az ifjú barátnő kezét.~ ~– Hagyjuk nyugodni a
 83   XXIII|    tenyerébe hajtva.~ ~Kőcserepy kezét nyújtá Katinkának.~ ~– Gyerünk
 84   XXIII| megcsókolá kedves betege halvány kezét, s úgy fájt neki, hogy az
 85   XXIII|        mennyit vétett őellene, s kezét nyújtá elé…~ ~Milyen boldoggá
 86   XXIII|  tanácsos, az ifjú karjába öltve kezét; Zoltán felölté megszáradt
 87   XXIII|          megszorítá a jó leányka kezét. „Nem tettél-e vele rosszat?
 88   XXIII|       szorítva meg Zoltán remegő kezét.~ ~Óh, más oka volt annak
 89   XXIII|    zsámolyon, s fehér, reszketeg kezét tartá kezeiben.~ ~Ekkor
 90   XXIII|            Néhányszor végighúzta kezét homlokán, nagyokat lélegzett,
 91   XXIII|    viszonzá a beteg, s odanyújtá kezét Zoltánnak. – Köszönöm, hogy
 92   XXIII|        tekintett; megfogta atyja kezét, s odavonta őt magához.~ ~–
 93   XXIII|  engesztelő, reszketeg hangon, s kezét nyújtá felé.~ ~– Óh nem,
 94   XXIII|      felemelé hozzá, két hófehér kezét összetevé lankadó keblén,
 95    XXIV|       magát, őszintén, férfiasan kezét ne nyújtsa.~ ~Kőcserepynek
 96    XXIV|         is. Megszorítá Tarnaváry kezét, és azon pillanatban mind
 97     XXV|  messziről nyájasan nyújtá eléje kezét, s ha nem is vette le ezúttal
 98     XXV|        tenyereivel Maszlaczky úr kezét, és megszorongatá azt barátságosan.~ ~
 99     XXV|   Kőcserepy részére, hogy leánya kezét megnyerje, és hogy attól
100     XXV|          Hogyne tudnám. A leánya kezét ígérte önnek, s azután ráfogta,
101     XXV|       között nem mozdíthatta sem kezét, sem lábát, jól meggyomrozni.~ ~