Rész

 1       I|           egy-egy elegáns úri fogat arra tévedt a belvárosból, csodálkozva
 2      II|          meghalt; hogyan, mi által, arra senkinek semmi gondja, a
 3      II|          egykori nevelőnek jólesett arra gondolni, hogy az atyafiak
 4      II|            az arcán, mintha ő volna arra hivatva, hogy mikor a nap
 5      II|             de ki gondolna ilyenkor arra?~ ~A másik lyánka még alig
 6      II|            én pedig jól tudom, hogy arra valók a törvények s azoknak
 7      II|             senki sem foghatja meg. Arra a gondolatra ki merne jönni,
 8      II|           vihogása egészen elnémult arra, hogy e gazdag méltóságos
 9      II|          készül az ügyvédi pályára, arra nézve megbecsülhetlen az
10      II|      magában, hogy ő is képes volna arra, s szinte szégyenlé, hogy
11     III|      szarvasbog formára metélve, mi arra mutat, hogy az íródiák még
12     III|       találjuk, legkevésbé alkalmas arra, hogy bennünk valami különös
13     III|           az élet. Minden mozdulata arra van számítva, hogy testi
14     III|            fráter Bogozy rapportját arra érti, miszerint menjen el
15     III|    frivolitása tűnt fel.~ ~– Nem is arra való. Az ilyen titkok csak
16      IV|      építése jött ma indítványba, s arra adakoznak a magas hazafiak?
17      IV|            kérdés, ha vajon rááll-e arra nagyságos Kőcserepy úr?
18      IV|         Bogozynak egy forintot, ami arra indítá Abellinót, hogy ő
19       V|           maga adott elényt (aquit) arra, hogy őt e derék úr nőül
20       V|      őméltóságát végigbeszélni, ami arra mutat, hogy valami mást
21       V|      hálálni, mely által okot adott arra Maszlaczky úrnak, hogy nyakába
22      VI|           volt határa, de hogy hol, arra csak a Berettyó és a Tisza
23      VI|           ki a szántóföldekre, hogy arra is tehessen egy-egy diverziót;
24     VII|          elváljunk? Hisz emlékkönyv arra való, hogy elmenjünk messzire,
25     VII|             ki volt mérve. És éppen arra az örömnapra, midőn az egész
26     VII|   dördülését hallva, senki sem mert arra gondolni többé, hogy Rudolf
27    VIII|           hozzá.~ ~– Ön elég komoly arra, kedves Zoltán, hogy tökéletesen
28    VIII|              ki kényszeríthet engem arra?~ ~– Én – szólt Rudolf szelíden,
29    VIII|      meghalt. Tudom, hogy sokat fog arra gondolni. Igen jól van,
30    VIII|        leírott szó abból elég lehet arra, hogy külszínt adjon egy
31      IX|         fogyaszthatta volna idejét. Arra valók voltak az instruktorok
32      IX|     embereknek éppen legalkalmasabb arra, hogy a fensőségi érzet
33      IX|     csöngettyűhúzó aranyos fogóval. Arra Zoltán neve volt hímezve.~ ~
34       X|    sajátunkat, talán nem gondoltunk arra elégszer, amire szüntelen
35       X|        kezétől?~ ~Kevesen gondoltak arra. Legtöbben az emberek közől
36       X|            igen elevenen emlékeztet arra az indián csodaszülöttre,
37       X|            nyereséget akarna látni, arra nézve szükséges volna, hogy
38       X|         szólt volna, ha a szabadító arra nem irányozza tutaját. Gondolá,
39       X|      gondolt, kedves anyácskám?~ ~– Arra, hogy engemet senki sem
40       X|           szemeivel a fehér szobát. Arra nem lehetett ráismerni többé.
41       X|    ítéletóráját alkalmasnak találta arra, hogy undok bűnökkel népesítse
42       X|           őket. Megérdemlenék, hogy arra akasszák fel sorba; de azt
43       X|         bérkocsislovat kibérelni, s arra felülve, legalább gentlemanhez
44     XII|            bevezeti a világba, csak arra az egyre vigyázzon, hogy
45     XII|        szüksége van magyar embernek arra, hogy a tengeren otthonos
46     XII|         tenger, az anglus sem menne arra, de nem fér egymástól a
47     XII|   színdarabot, ha komédiások járnak arra, még el is játszathatod
48     XII|             ifjúnak, ki hivatva van arra, hogy gyermekkorától fogva
49     XII|           módjok, több eszközük van arra, hogy vétkezzenek, mint
50     XII|         kötelességet ruházott Isten arra, kinek gazdagságot adott;
51    XIII|        életét, a doktor úrnak pedig arra, hogy állandó páciensének
52     XIV|          színpadon már magában elég arra, hogy érdekes legyen; de
53     XIV|         felé irányzá távcsövét, ami arra való volt, hogy az üveg
54     XIV|           feladat.~ ~Dehogy gondolt arra Zoltán. Odarohant; röviden
55     XIV|  előrebocsátott fiatalok után, csak arra kérve őket, hogy ne szaladjanak
56     XIV|          hallgatnivalójok volt! Óh, arra kevés volna egy hó, egy
57     XIV|             jól mulatott, mindenütt arra figyelt, nem hallani-e valami
58     XIV|       minden más pénze elfogyott, s arra szorult, hogy aranyat költsön;
59     XIV|            pipaféle nagyon alkalmas arra, hogy az ember arcát megfossza
60     XIV|   végigcsorognak az arcon.~ ~Zoltán arra ébredt fel, hogy erősen
61     XIV|           ki veszthet benne?~ ~Csak arra gondolt, hogy ha ily botrányt
62      XV|       akarna megkezdeni –, és nekem arra mind oly kevés eszközöm
63      XV|              Akkor még kevésbé lesz arra szükség, mert akkor szegény,
64      XV|         Zoltán kezdett nem figyelni arra, amit az ügyvéd beszélt;
65     XVI|           lőtték egymást keresztül. Arra mindkettő nagyon okos ember
66     XVI|             Abellino elmosolyodott. Arra a gondolatra-e, hogy milyen
67     XVI|       férjhez akart menni, vagy tán arra, hogy még hasonló remény
68     XVI|             is kevesebb gondja volt arra, hogy nyájasnak lássék.~ ~
69    XVII|             boldogítása foganszott, arra, hogy három ember élete
70    XVII|                Egy egész napja volt arra, hogy búcsút vegyen azon
71    XVII|           mindig elégségesek fognak arra lenni, hogy nagyságodat
72    XVII|         drága az olyan helyen, ahol arra kell építeni a jövendőt…~ ~
73   XVIII|        megnyugtatta Eveline-t; csak arra kérte még Varga uramat,
74   XVIII|             a nagyságos asszony, ha arra fordul, maga pedig szépen
75   XVIII|      Maszlaczky úr utoljára maradt. Arra várt-e, hogy ottmarasszák,
76   XVIII|            úr, csak nem méltóztatik arra a gondolatra jönni, hogy
77   XVIII|             maga is elenyészett, és arra hivatkozni sem lehet; a
78   XVIII|              néhány hónap elég volt arra, hogy ismerhetlenné tegye
79   XVIII|          félni nem látszott.~ ~Csak arra csillapult le a zaj, midőn
80   XVIII|     gyűlésről, s nem gondolt többet arra, amit félelmetes öccse beszélt
81   XVIII|       impertinens kortesei élén.”~ ~Arra, hogy egy ilyen kézcsókoló
82   XVIII|     ellenkezőt mondani? Ki merné őt arra figyelmeztetni, hogy hátha
83   XVIII| szerencsétlen titkárja a főispánnak arra a gondolatra talált jönni,
84   XVIII|    építkezés végett; egy ideig csak arra használták a téglahalmazokat
85     XIX|      elpártoltak tőle.~ ~Hát még ha arra gondolt volna, aki szívéhez
86      XX|             vérükből vett vérnek is arra.~ ~Nézzétek: milyen sápadt
87     XXI|          hogy ő mit felelend nekik, arra már előre készen volt, fel
88    XXII|           Szegény kis leánykám, még arra sem lehettem ott, hogy a
89   XXIII|             fogunk mi halni. Óh, ha arra vigyázott volna valaki!~ ~–
90   XXIII|     suttogását meghallhassa.~ ~– Ha arra vigyáztatok volna, midőn
91   XXIII|            neki hagyhassak valamit. Arra sincs szüksége többé. Kerestessétek
92   XXIII|          letéve az asztalra, mindig arra nézett, úgy írt tovább;
93   XXIII|        ablakomon besüt. Fordítsátok arra fekvésemet.~ ~Katinka felkarolta
94    XXIV|             kézszorítás bátorítá őt arra.~ ~– Midőn az ifjú Kárpáthy
95    XXIV|             alatt eltöltöttek, csak arra tanítá meg őket jobban,
96     XXV|       tizenkét esztendeig fáradott, arra költött, és annyi szép és
97     XXV|          megölni, nem az őtet. Csak arra kérte visszatartoztatóit,
98  Vegszo|            és jó szív szövetkezett, arra nézve nincsen bukás az életben,
99  Vegszo|       siratta volna a halottat; ami arra mutat, hogy valami jó van