Rész

 1      II|              hozzá, és végrendeletében saját gyermekei kizárásával őt
 2      II|          tanácsos úr, valahányszor egy saját kertjében termett almába
 3      II|                történnek a kaszinóban, saját véleményét rendesen azáltal
 4      II|       tudakozódnak, miután az teljesen saját akaratja után jár.~ ~A főispán
 5      II|         durcásan engedelmeskedni.~ ~Ha saját házánál találta volna Zoltán
 6      II|             Fogja be a fakóit (értsd a saját lábait) menten, s kutyagoljon (
 7      II|            lehetetlenné vált, miután ő saját maga ajánlotta a lehető
 8      II|              gyönyörű angol paripát és saját vezetékét, s Zoltán maga
 9     III|           visszaadni neki a látogatást saját becses szállásán.~ ~Pesten
10     III|                dolog; ott az ember nem saját ura, de otthon érezze mindenki,
11     III|            megdörzsöli, megmarkolássza saját ábrázatját, mintha az egy
12     III|                megengedi talán, hogy a saját ügyem mibenállását tudni
13     III|                még nem tud.~ ~– Miután saját vagyonát elverte kedves
14     III|            tartom ebben a grófot, mint saját magamat; hanem ez nem tartozik
15     III|             miután a perköltségeket is saját erszényemből előlegezem.
16     III|             adósságait kifizeti.~ ~– A saját birtokomból?! – kiálta fel
17       V|               melybe azokat őméltósága saját kezével feljegyezte – fájdalom –
18       V|        feljegyezte – fájdalom – később saját maga által megsemmisíttetett.~ ~
19       V|           annyi nagy tükör van, mikből saját mozdulatait önelégülten
20       V|         boldognak vallja magát, az azt saját magának köszönheti.~ ~Ilyen
21       V|            életet, uram. Nőnek nincsen saját sorsa; mint gyermek, mint
22       V|                férfivá neveli a világ, saját maga, a nőt szülői, nevelői,
23       V|               amelyikhez hozzáköthesse saját eszméjét. Rögtöni lelkesüléssel
24       V|       asszonyom; de minek beszéljek én saját csekélységem felől? Született,
25       V|                Maszlaczky.~ ~– Eveline saját nézetei szerint neveli gyermekünket,
26       V|               elébb is mondám, Eveline saját rendszerrel bír a nevelésben,
27      VI|             telt bele, míg kivergődött saját uradalmából, s eljutott
28      VI|            tüzelnek, hanem az uradalom saját bányájából vízen szállított
29    VIII|                átlépni; látni, ismerni saját észlelése után embereket
30      IX|             mulatság lesz nekem, aki a saját gyermekeimmel sem szoktam
31      IX|            büntetés neme: egy költővel saját versét kivakartatni.~ ~Csak
32      IX|               örömest felvezette volna saját szobájába, de a pitvarnok
33       X|                rést találhat, azt majd saját súlyával tovább töri, s
34       X|             nem vonta magához Zoltánt, saját kezeivel győződve meg róla,
35       X|              azt meghallani? Mindenkit saját rémülete űz, senki sem törődik
36       X|             hideg éj alatt, könyörögve saját cselédüknek, hogy tegyenek
37       X|         vigasztalni, midőn mindenkinek saját félelme volt?~ ~Az egész
38       X|          részére óhajtok egy csónakot, saját rendelkezésemre.~ ~– Ohó!
39       X|          üzérkedni akarok azzal, hanem saját használatomra kívánom azt.~ ~–
40       X|           Van-e kendtekben lélek, hogy saját hasznukra tudnak gondolni,
41       X|             közel jószágára szállít, s saját palotáját megnyitja előttük;
42       X|             nemes lélek nem ér rá most saját vagyonát menteni, becsesebb
43       X|               a szerencsétlenek előtt, saját termeiből kiköltözött értök,
44      XI|           elleneivel volt harca, hanem saját ügyfeleivel is.~ ~Ő hordott
45     XII|         notariusom propria diligentia (saját buzgalmából) relációkat
46     XII|         árthasson, szó sem lehetett, a saját magát érhető kellemetlenségekhez
47    XIII|             ifjú volt Kárpáthy Zoltán. Saját kívánatára a környék legelső
48    XIII|          felügyelet alól kiszabadítva, saját sorsának urává tegyék. Elég
49     XIV|           közrendű leányok után, mikor saját delnőik annyi bájjal vannak
50     XIV|                kemény, indulatos ember saját előszeretettel hajlék hozzájok.
51     XIV|           ember, hogy félti ön tőlem a saját peremet. Csak szabad tudnom,
52     XIV|           szabad tudnom, hogy mi van a saját peremben?~ ~– Ugyan mit
53     XIV|                védencének, ki most már saját házába költözött, melyet
54     XIV|               volna hitetni vele, hogy saját halálítéletét írta.~ ~–
55     XIV|            hagynia a per olvasását, és saját eszméi folyamának engedni
56      XV|            Maszlaczky sohasem dolgozik saját ujjaival, neki sok kéz áll
57      XV|               titok volna, ha Abellino saját maga száz zaklató hitelező
58     XVI|               attól a balesettől, hogy saját jókedvéből beleverje az
59     XVI|     tejcukorédes volt. Megvolt annak a saját oka.~ ~– Hát mi az, mondja
60     XVI|                méltóságod, ne mást; én saját magam kiálltam ezt a kúrát,
61     XVI|            becsületes évi jövedelmet a saját ügyvédje által rátukmált
62     XVI|           pszichológ férfiú képes volt saját eljegyzett mátkája kezével
63     XVI|            félteni lehetett, miszerint saját magán keresztülesik.~ ~Kovács
64     XVI|               embernek egy óráig sincs saját akaratja.~ ~– Holnap reggelig
65     XVI|        Williamot, nagyon természetesen saját becses élteért kezde remegni.~ ~–
66    XVII|            azzal lesz elfoglalva, hogy saját sorsáért küzdjön, s a közügyekben
67    XVII|      számítsanak rá többé.~ ~Lemondása saját sorsán kívül sok egyéb körülményt
68    XVII|                nyerni, zsarolni tud, s saját fényével elszívja a közjólét
69    XVII|            olyan csüggedt volt, mintha saját sorsa változását érezné.~ ~
70    XVII|            Kőcserepy tanácsostól, hogy saját jóindulatából (ez duplán
71   XVIII|              kívánság; az embernek így saját lakásán megtiltani a járás-kelést.
72   XVIII|            nálam lakik.~ ~– Hol?~ ~– A saját jószágomon, melyet megboldogult
73   XVIII|             kékben járó emberből, hogy saját ura legyen; azt hitte, valami
74   XVIII|             ajtóban a markába ne dugja saját proviantja egy részét, némajátékkal
75   XVIII|               illő buzgalommal sietett saját kezűleg nagy hirtelen elkészíteni
76   XVIII|              annál többet hagyhassanak saját gyermekökre.~ ~– Óh, gonosz
77   XVIII|           porköpönyeget, mind a hármat saját sorsukra bízva, felugrott
78   XVIII|               mások úgy kívánják; ezek saját maguk mártírjai.~ ~Kőcserepy
79   XVIII|               hozzájok tartozik, talán saját feleségök vagy leányuk,
80   XVIII|          ismeretlen –, ahol az ember a saját beszédét nem hallhatja a
81   XVIII|               szót érdekeitekért, hogy saját magok ellen képviseljenek
82   XVIII|           miszerint nyári munka idején saját költségükön menjenek alkotmányos
83   XVIII|           gyönyörrel hallhatá szobáiba saját nevének kizárólagos hangzását,
84     XIX|    ellenfeleimnél, éppúgy óvást teszek saját pártom ellen, s a választást
85      XX|              emlékezünk. Legyen szabad saját fogalmat alkotnom a vénségről:
86     XXI| magánviadalokban gyakorolta magát, aki saját életével annyit sem törődik,
87     XXI|        büszkeségét helyezi abban, hogy saját magát sem becsüli többre
88     XXI|                 Te meg vagy bolondulva saját bámulatodban, s azt hiszed,
89   XXIII|           szemrehányás volt abból, egy saját fejére visszaesett kő.~ ~
90   XXIII|              eszközeivel a gyűlöletnek saját édes gyermekét. Minden tőrszúrás,
91   XXIII|               inkább barátnéjára, mint saját bánatára gondolva –, véletlenül
92   XXIII|              kezemen egy fekete gyűrű, saját hajamból van az készítve;
93   XXIII|              ezt a fekete gyűrűt, mely saját hajamból készült, adják
94    XXIV|             fejezve köztük, a tanácsos saját kezű iratában átadá a lemondást.~ ~
95     XXV|        restellt lármát ütni ellene, és saját magát is bajba keverni,
96     XXV|          semmit. Igaz ugyan, hogy az ő saját balgasága, miszerint a számára
97     XXV|     összeköttetésbe a Kárpáthy nevet a saját becses nevével, s békét
98  Vegszo|         kivitelben mindig hátramaradok saját eszményemtől.~ ~Különösen