Rész

 1      II|      hintóval jő vágtatva a teraszra Tarnaváry főispán úr, ki a nyarat
 2      II|      szerencséje a társaságnak, mire Tarnaváry olyan hegyes szemeket fúr
 3      II|               megpillantá maga előtt Tarnaváry jurátusát.~ ~A szegény fiú
 4      II|         jegyző?~ ~– Igen. Méltóságos Tarnaváry főispán úr oldala mellett.~ ~–
 5      II|            az órát a gróf? – riad rá Tarnaváry, ki sohasem engedi senkinek
 6      II|               kísérni? – pattant fel Tarnaváry. – Odatalálhat akárki is
 7      II|            Régi ismerősök vagyunk.~ ~Tarnaváry szómondás nélkül nézi végig
 8      II|    gyorsabban megjárhatja az utat.~ ~Tarnaváry, kit bosszantani kezdett
 9    VIII|           lakni; hanem, édes Zoltán: Tarnaváry úr nagyon szigorú ember.~ ~–
10      IX|          miután ő arról lemondott.~ ~Tarnaváry előtt már tudva volt az
11      IX|            minden tizediket megtudta Tarnaváry úr, mit tehetett bölcsebbet,
12      IX|     ajtónállótól, hogy „Itthon van-e Tarnaváry főispán úr?”, s az igen
13      IX|            az nincs itthon, mert itt Tarnaváry septemvir lakik.~ ~Zoltán
14      IX|        kocsis kalapjára.~ ~Általában Tarnaváry úr közelében minden ember
15      IX|       fordulva, s nem láthatta őt.~ ~Tarnaváry dühe fokozatosan emelkedett,
16      IX|               az a vers nem rossz!~ ~Tarnaváry a fogait csikorgatta, s
17       X|              szíve!~ ~ ~ ~Méltóságos Tarnaváry hétszemélynök úr lakában
18       X|              senki semmitől.~ ~Pedig Tarnaváry úr maga sem ezen, sem pedig
19       X|           folytán kitudta, miszerint Tarnaváry úr lakása, a József téren,
20       X|          ember oly konfúzus! – kiált Tarnaváry úr, ki szüntelen jár-kel
21       X|              az egész processzust!~ ~Tarnaváry maga legkevésbé sem aggódott.
22       X|        számot, hol volt! – riadt fel Tarnaváry úr.~ ~– Azonnal jönni fog,
23       X|      elhallgattatott mindenkit, csak Tarnaváry úr talált módot belekötni.~ ~–
24       X|         Vakmerő kölyök! – kiálta fel Tarnaváry úr, kinek üstöke izzadni
25       X|            okosan cselekedte – szólt Tarnaváry úr, könnyebben lélegezve.~ ~–
26       X|        szívdobogását lehete hallani; Tarnaváry úr a hideg izzadságot törölgeté
27       X|          Háromszáz hüvelyk? – kiálta Tarnaváry, s kérlelhetlen kacagásával
28       X|              hogy leiszlak! – ordíta Tarnaváry, megragadva a távozni akaró
29       X|               elvárlak! – kiáltozott Tarnaváry, erős öklével ütögetve az
30       X|           könyökét az asztalra téve. Tarnaváry szemei könnyezni kezdtek
31       X|           Zoltán felismerte közöttük Tarnaváry cselédeit. E csónak a septemvir
32       X|            előre készen állt, de míg Tarnaváry magához nem tért, senki
33     XII|     csodálkozni való, mint nagyságos Tarnaváry úr e rendkívüli figyelmén,
34     XII|          barátod és alázatos szolgád Tarnaváry.~ ~U. i. Majd elfeledtem,
35     XII|           volt győződve afelől, hogy Tarnaváry kínnal és verítékkel írt
36     XII|       befolyását eléggé ellensúlyozá Tarnaváry makacs magatartása; arról,
37     XII|     levelemet; addig is maradok stb. Tarnaváry.”~ ~Rudolf kacagott jókedvében
38     XIV|             az udvari páholy mellett Tarnaváry hétszemélynök páholyában,
39     XIV|             véltek akadni, s a tényt Tarnaváry jellemének egyéb különösségei
40     XIV|     indokolva, mint a jelen esetben. Tarnaváry tarthatott tőle, hogy ha
41     XVI|             hogy még maga a gondnok, Tarnaváry is helyeslé Zoltán felszabadíttatását
42   XVIII|            nevezni.~ ~ ~ ~Méltóságos Tarnaváry úr egyike a legindulatosabb,
43   XVIII|              volna tehát X. megyében Tarnaváry septemvir úr a konzervatívek
44   XVIII|             szívéből, véréből gyűlöl Tarnaváry; mellette egy csomó külföldieskedő
45   XVIII|            mesterök szavára, s kiket Tarnaváry úr még csak lenézni is restell.
46   XVIII|       kölyket”!~ ~Hogyne volna tehát Tarnaváry úr Y. megyében az ellenzék
47   XVIII|          kardkötővel karcsú derekán; Tarnaváry kurta nyakával alig látszik
48   XVIII|            mennyiségét, s célkarikái Tarnaváry úr szakadatlan elméncségeinek,
49   XVIII|           alóla közelszörnyedésre.~ ~Tarnaváry urat egészen megigézni látszik
50   XVIII|       mégpedig igen nyájasan, ami őt Tarnaváry szemei előtt éppen nem emeli,
51   XVIII|              ezt meg kell hallgatni. Tarnaváry úr most mind a két könyökével
52   XVIII|           csillapult le a zaj, midőn Tarnaváry fölkelt, s helyre rángatva
53   XVIII|         ütögette lomha zizegéssel.~ ~Tarnaváry mondhatatlan dölyffel nézett
54   XVIII|              ellen. – Akciót neki!~ ~Tarnaváry mérges büszkeséggel rántotta
55   XVIII|         úrnak – ha ugyan joga van.~ ~Tarnaváry e szavakkal büszkén veté
56   XVIII|            mondá rá megvető tréfával Tarnaváry.~ ~A főispánt nagyon zsenírozta
57   XVIII|              nem hallgat? – feleselt Tarnaváry. – Fogja be a száját, ha
58   XVIII|                 Azt majd megtudod.~ ~Tarnaváry otthagyta Rudolfot, s előretört
59   XVIII|         aztán? – veté oda félvállról Tarnaváry. – Hát aztán?~ ~– Ez egy
60   XVIII|         senki se hallja, amit előad. Tarnaváry azonban olyan kiabálást
61   XVIII|             helyre jött ide! – monda Tarnaváry. – Na, velem legyen neki
62   XVIII|             furcsa kérdéssel tekinte Tarnaváry szemébe: „Tán bizony a septemvir
63   XVIII|              nyulaknál”.~ ~Egyszóval Tarnaváry egy cseppet sem ijedt meg
64   XVIII|     modorával leveri a Bramarbast.~ ~Tarnaváry azzal szépen hazament a
65   XVIII|                Hm, jó napot! – szólt Tarnaváry egész illendőséggel és biztonsággal.~ ~–
66   XVIII|              az úr – felelt lakonice Tarnaváry, pipája tüzét tollkése szurkálójával
67   XVIII|                  Szepeg az öregúr.~ ~Tarnaváry jól hallotta a szót, s a
68   XVIII|              meg kell velem vívni!~ ~Tarnaváry e szóra felugrott székéről.~ ~–
69   XVIII|       visszavonulástól azáltal, hogy Tarnaváry úr az ajtóba vetette magát,
70   XVIII|              és hajdúk odaérkezének, Tarnaváry ekkor kinyitá előttük az
71   XVIII|           átadva ott a várnagynak.~ ~Tarnaváry nagy lármát ütött, törvényes
72   XVIII|           tarták a győzelmet, s maga Tarnaváry, azt gyanítva, hogy a többség
73   XVIII|       ablakai remegtek bele.~ ~Végre Tarnaváry, ki mindenütt tüskéken látszott
74   XVIII|           Akkor kapta fel azt, midőn Tarnaváry belépett a szobába.~ ~–
75   XVIII|           csavarintva izzadt üstökén Tarnaváry –, megbocsásson, hogy így
76   XVIII|            összehajtott papirosba.~ ~Tarnaváry föltette magában, hogy most
77   XVIII|           van őméltóságának? – kérdé Tarnaváry.~ ~– Fontos, sürgetős, mulaszthatlan! –
78   XVIII|            annál hangosabban beszélt Tarnaváry.~ ~– Semmi sem fontosabb
79   XVIII|              úr szobáiban vagyunk.~ ~Tarnaváry felöklelte a megszólamlót
80   XVIII|              s a vállát vonogatta.~ ~Tarnaváry föltette magában, hogy olyan
81   XVIII|        felkapkodni.~ ~Késő volt már; Tarnaváry megleste, hogy mik voltak
82   XVIII|              gyűlésteremben mondá el Tarnaváry, mint valami elfoglalt zászlót
83   XVIII| szörnyűködött, más kacagott a bárány Tarnaváry dühös ragadományán, azalatt
84   XVIII|           dühödt vakmerők előtt állt Tarnaváry.~ ~– Megálljatok! – ordíta
85   XVIII|            de azt is úgy túlkiabálta Tarnaváry, hogy maga nem hallotta,
86   XVIII|              ő is, amerre a többi.~ ~Tarnaváry dühtől reszketve fordult
87   XVIII|       Méltóságos uram! – ordított rá Tarnaváry. – Én protestálok ez alkotmányszegés
88   XVIII|        emberei úgy körülállták, hogy Tarnaváry minden törekvése mellett
89   XVIII|         Túldörgé valamennyi beszédét Tarnaváry harsány szava:~ ~– Ne hallgasson
90   XVIII|               kiáltott közbe dacosan Tarnaváry.~ ~– Akik verekedve elhagyták
91   XVIII|        jelenlevők kiáltását? – szólt Tarnaváry erőszakos hévvel ostromolva
92     XXI|           általunk már bevezetett és Tarnaváry által kivezetett egyéniség
93     XXI|              emberekkel köt ki, mint Tarnaváry bátyánk, akikről tudja,
94    XXIV|          előtt.~ ~Ismerősök jőnek.~ ~Tarnaváry, Kovács és Varga Péter,
95    XXIV|             fölösleges szó nélkül.~ ~Tarnaváry sem szólt hozzá mind ez
96    XXIV|       kellett, s ott nem állhatá meg Tarnaváry, hogy ellenségének, ki a
97    XXIV|           Talán várta is. Megszorítá Tarnaváry kezét, és azon pillanatban