Rész

 1       I|             is építsünk egy gunyhót, hol menedéke, bölcsője, emléke
 2      II|         ragyogó társaság van együtt, hol finom társalgás és vonzó
 3      II|          csak hallgatott, és pirult. Hol a jobb lábára, hol a balra
 4      II|           pirult. Hol a jobb lábára, hol a balra állította magát,
 5      II|              teremajtó felé sietett, hol őt már elfogadáskészen várta
 6      II|             a legfölségesebb pezsgő, hol és mikor szokás találkozni
 7      II|        előszobába. – Audiát, audiát! Hol van? Merre van? Hol a pokol
 8      II|          audiát! Hol van? Merre van? Hol a pokol fenekében jár?~ ~
 9     III|             ott ül a kancelláriában, hol húsz év óta másolja a diák
10     III|       tekinték oly ügyet megkezdeni, hol az alpörös egy oly nagy
11     III|             meggyőző kiderítése ott, hol egy írott betű nincs, melyből
12     III|             Birtokát? A holdban! Hát hol van nagyságod birtoka? –
13      VI|                Ez a nagy térség itt, hol most a legszebb kalásztenger
14      VI|     alkalmasint volt határa, de hogy hol, arra csak a Berettyó és
15      VI|          sivatag székifüves pusztán, hol a keresztülutazó átkozta
16      VI|         odább a szomszéd pusztákról, hol a nekivadult szél kergeti
17      VI|           elférne még üres telkeken, hol bojtorján virágzik, ha így
18      VI|            szerzék meg azt a földet, hol utódaik laktak, s bizonyára
19     VII|            mindjárt tegyünk valamit! Hol a kis groom? Gyerejde csak,
20    VIII|              elfogadó cselédhez:~ ~– Hol van gyámatyám?~ ~A lovász
21    VIII|             mely a szobában létezik, hol látta búsulni, hol nevetni,
22    VIII|          létezik, hol látta búsulni, hol nevetni, ábrándozni a feledhetetlent.
23      IX|   minduntalan azon törjem a fejemet, hol jár, mit csinál, nem tesz-e
24      IX|     társaságokba, fényes mulatságba, hol Zoltánnak mindenki iparkodott
25       X|              Pest sorompóin beértek, hol a szellem, a szorgalom hírt,
26       X|          Pest alatt és Tolnán felül, hol a Duna hármas ágra szakadt,
27       X|             Feljebb, Visegrád alatt, hol a Duna kanyarulatot képez,
28       X|             beszéljen senkinek, hogy hol járt!~ ~A jurátus eltávozott,
29       X|          kisasszony nincs jelen.~ ~– Hol van Vilma kisasszony? A
30       X|            elmésnek nem találni.~ ~– Hol van Zoltán? Hadd mondjam
31       X|         Ugyan, kérem, méltóságos úr, hol van Zoltán barátom?~ ~–
32       X|           barátodat.~ ~– De valóban, hol lehet Zoltán? – aggódék
33       X|             jöjjön, és adjon számot, hol volt! – riadt fel Tarnaváry
34       X|           mondottakra ügyelni. Vajon hol járhatott?~ ~Öt perc múlva
35       X|       korábban elhagynom.~ ~– Kik és hol? – kérdé Karolina neheztelést
36       X|           Nekem tudnom kell, hogy ön hol járt. Mondja el!~ ~– Az
37       X|            magyar lakomák egyike ez, hol minden ember tisztességesen
38       X|             magát külön etablírozni, hol fesztelenebbül végezheti
39       X|             a kulcsokat elrejté.~ ~– Hol a kulcsok, uram? – kiálta
40       X|     reszketett, midőn hintajába ült, hol már akkor neje feküdt, kínos
41       X|        egyszerre magához téríté.~ ~– Hol vagyunk!? – sikolta fel,
42       X|       egyre-másra sláger. Te fattyú! Hol van az a fattyú?~ ~– Kérem –
43       X|              mint egy gonosz álom…~ ~Hol egy csónak!~ ~Ah, azoknak
44       X|             Kovács és fiatal társai, hol van az ifjú nemzedék szemefénye
45       X|              házacskát pillanta meg, hol a rongyos háztetőről nyújtják
46       X|              az ind mítosz regéiből, hol az emberalakot öltött Brahma
47       X|       gyermek megszabadításában.~ ~– Hol van? Ki az?~ ~– Kőcserepy
48       X|           erdőkkel tele mindenséget, hol emberek, állatok közösen
49       X|       gondolatát, hogy ott legyenek, hol őhozzá imádkoznak. Áldott
50       X|              pincéjéből húzatott ki, hol előre készen állt, de míg
51       X|             fel a napot és éjszakát, hol, mikor kell megjelennie,
52       X|            ki őket a puszta romokra. Hol van most az Isten, aki őket
53       X|         protestánsok templomából jő, hol a nép ezrei kiáltanak Istenhez
54       X|         indultak ki a nemes csatába, hol nem halált, de éltet kelle
55       X|            az alsó termekbe vonulni, hol a férfiak vannak elkülönözve.~ ~–
56       X|           nagy kórház a királyi vár, hol a sóhajtások között hálaadó
57      XI|          keserű bánatot. Nincs többé hol örülni a magyarnak.~ ~E
58     XII|     hosszában, hogy keresni kellett, hol az eleje, hol a hátulja,
59     XII|       keresni kellett, hol az eleje, hol a hátulja, mint a Calvinus
60     XII|          ezalatt ki kellett állanom. Hol járhat, mi történhetett
61     XII|           hajókötél tevének áttéve – hol a patvarban tanult ez a
62     XII|        szellős bazárjaink boltíveit, hol a hazai ipar és terményvilág
63     XIV|             a gyönyörű fiúval. Vajon hol vette a septemvirné? Talán
64     XIV|    köszöntött, akit nem ismerek.~ ~– Hol ül? – kérdé Tarnaváryné
65     XIV|         megmagyarázta jól Zoltánnak, hol laknak, s Katinka újra elmondta
66     XIV|            ha még akkora volna is.~ ~Hol kezdje? Egyetlen gondolatja
67     XIV|            hozzá.~ ~– Előkerítem én. Hol van? Elmegyek érte Erdélybe
68     XIV|            azt is megkérdezték, hogy hol vette, s purifikálni kellett
69     XIV|           aki nékem mindent megmond. Hol vette maga azt a sok aranyat?~ ~
70     XVI|              megtudva, hogy Abellino hol lakik, sietett őt felkeresni.~ ~
71    XVII|        belépett a levéltári terembe, hol a Kárpáthy-ősök pallosjogi
72   XVIII|              Pál is nálam lakik.~ ~– Hol?~ ~– A saját jószágomon,
73   XVIII|             ábrázattal.~ ~– De ugyan hol járt, amice dilectissime,
74   XVIII|               Hát a kamarák kulcsait hol hagyták?~ ~– Azok Varga
75   XVIII|          kivált nálunk, magyaroknál, hol az egyik élete a másikét
76   XVIII|          alkalmat sem mulaszthat el, hol valami hatalmas küzdelemre
77   XVIII| utasításokból (instrukció) tudhatni, hol kelljen mosolyogni, hol
78   XVIII|              hol kelljen mosolyogni, hol a kezet megmozdítani, a
79   XVIII|     Carolina-szigetek vadembereinek, hol náluknál civilizáltabb népek
80   XVIII|             állunk, jobban ismerjük, hol fáj, mije fáj a szegény
81   XVIII|              ki melyik járásba megy, hol fognak tanyázni, a falukon
82     XIX|             tekintem. Én oly helyet, hol alkotmányunk fenntartására
83      XX|         lovászt a két paripával.~ ~– Hol van leányom? – kérdi reszkető
84     XXI|              vízben; pedig tudhatják hol lakom, nem tagadom el szállásomat;
85     XXI|         pozsonyi nyilvános helyeken, hol az akkori politikai élet
86    XXII|          amit előle rejtegetnek.~ ~– Hol van Liza, az én Lizám? –
87    XXII|             azt nem tudom, hogy Liza hol van, az én vak leánykám?
88    XXII|        aludtam. Óh, tudom én, hogy ő hol jár. Tán nem tudok én mindent?
89   XXIII|           odaült betege ágyához.~ ~– Hol fáj, én édesem, én kedvesem?~ ~–
90   XXIII|         többet ér egy rossz életnél. Hol van anyám?~ ~A tanácsos
91    XXIV|         kertből ismét vissza.~ ~– De hol lehet? Merre mehetett? –
92    XXIV|           itt volt; már nincsen itt. Hol keressem most? Kérdezősködni
93    XXIV|             fog lenni halálig?…~ ~…– Hol van Vilma? – kérdi Kőcserepy
94    XXVI|          lépett az elhagyott kertbe, hol évek előtt legelőször találkozott
95    XXVI|              találkozott Vilmával, s hol úgy féltette kicsikéjét.
96  Vegszo|              fel a regény végezetén. Hol itt a költői igazságtétel?~ ~