Rész

 1      II|            lyánka még alig több, mint gyermek, legfeljebb tizenkét éves,
 2      II|              fordulva:~ ~– Mily ideál gyermek! Ez a komoly, magasztos
 3      II|               a férfilelket.~ ~– Szép gyermek! Gyönyörű fiú! – mondogatják
 4      II|                imád, hogy már hatéves gyermek korában eltanulta megyegyűlésen
 5      II|        foglalja el.~ ~– Óh, be kedves gyermek; ha az én unokáim közől
 6      II|             főrangú ifjú sohasem volt gyermek, mert kicsiny korától fogva
 7      II|        körmeivel.~ ~Katinka víg kedvű gyermek volt, szeretett nevetni,
 8      II|             azt tűzte hajába.~ ~A két gyermek azután oly jókedvű volt
 9     III|           bolonddá tart-e engem, vagy gyermek vagyok én, hogy egy percben
10       V|           gondosan el kelle titkolnia gyermek előtt, hogy ő anyja által
11       V|  legrejtettebb gondolatait, úgyhogy a gyermek mindannyiszor mintha egy
12       V|            éjfél utáni órákig az alvó gyermek arcát, megigazítá vánkosait,
13       V|           Megtörtént ilyenkor, hogy a gyermek fölébredt. Akit maga előtt
14       V|    kívánságokat megtörni, elnyomni. A gyermek lelkülete szokjék a lemondáshoz.
15       V| megháborítottam.~ ~– Óh, kérem, ő még gyermek, neki nem szabad élvezetei
16       V|             nincsen saját sorsa; mint gyermek, mint leány, mint feleség
17       V|              hivatva; szenvedtem mint gyermek – csalódtam mint ifjú, és
18      VI|             Zoltánunk.~ ~Mint hétéves gyermek maga köré gyűjté a magánál
19      VI|        leereszkedést szenveleg. Óh, a gyermek érzése a legegyenesebb útja
20     VII|             tartogatni a bálványozott gyermek számára, ki szeme fénye
21     VII|               kerüljön. A két nagyobb gyermek kétfelől karjába kapaszkodott,
22     VII|               elkomorodott mind a két gyermek, valami olyan nehéz, oly
23     VII|            amint ott alatta ült a két gyermek, csendesen hullongott alá
24    VIII|           Igen, kedves Zoltán, míg ön gyermek volt; de idestova már férfi
25    VIII|         mondott?~ ~Rudolf észrevevé a gyermek arcán azt a könyörgve kérdő
26    VIII|               nyájasan végigsimítva a gyermek hajfürteit, ki arcát keblére
27    VIII|               szomorúan vevé kezébe a gyermek kezét.~ ~– Ön, gyámatyám? –
28    VIII|              Ön, gyámatyám? – szólt a gyermek elbámulva, ki még csak megközelítő
29    VIII|               is szeretsz minket.~ ~A gyermek nem tett egyebet, mint gyámatyja
30    VIII|               felnyögve fájdalmasan a gyermek.~ ~– Lesz, bizonyára lesz! –
31    VIII|           szólt Rudolf, megszorítva a gyermek kezét, s az újra éledni,
32    VIII|            Zoltán – suttogá Rudolf, a gyermek kezét megszorítva, s gyakran
33    VIII|             kell annak történni! Azon gyermek jövendő sorsáért, ki most
34    VIII|          boldogtalanságomat. Még ifjú gyermek koromban szerettem egy férfit,
35      IX|               tűnni előtte, hogy ez a gyermek nem volt még ilyen halavány
36      IX|           egyik is jobb. Mind rossz a gyermek, én is az voltam. Ha vigyáznak
37      IX|               ütöttek, hánytak, mikor gyermek voltam; fejemet beverték,
38      IX|             nagy családja van, mert a gyermek istenáldása, de nagy uraknak
39      IX|          innen.~ ~Kovács észrevette a gyermek zavarát, s örömest felvezette
40       X|                  Elragadó szép volt a gyermek. Különben is életvidám arcát
41       X|               vissza a csónakhoz.~ ~A gyermek ez elbeszélésnél oly fehér
42       X|            alacsony sorsú férfi avagy gyermek.~ ~– E helyen nem jöhet
43       X|            között.~ ~Ott küzd a bátor gyermek a tóduló zaj között fáradt
44       X|               Így majd magad is beteg gyermek fogsz lenni. No, lépj hát
45       X|          segélyemre lesz azon szegény gyermek megszabadításában.~ ~– Hol
46       X|              leányka. Szép, teli arcú gyermek; az is fehérbe öltözve,
47       X|             Eddig igaza volt.~ ~A vak gyermek társasága legkevésbé volt
48       X|            oly tökélyre vitte, hogy a gyermek a legsűrűbb nyomtatást is
49       X|               rögtönözni a világtalan gyermek kis úrnője mulattatására,
50       X|         szeret.~ ~– Hát én? – kérdé a gyermek elszomorodva.~ ~– Csak te.~ ~–
51       X|              és olyan szép – rebegé a gyermek, úrnője kezét ajkához szorítva.~ ~–
52       X|             keresi kedvét? – rebegé a gyermek, kezecskéjét reszketően
53       X|            föld alatt volnék.~ ~A vak gyermek elfakadt sírva e szóra,
54       X|        gyöngéden simogatá végig a vak gyermek fejecskéjét, mint valami
55       X|    vánkosairól, megragadva a reszkető gyermek kezét.~ ~– Mi lelt, mit
56       X|            egy beteg leány és egy vak gyermek.~ ~A zaj, az emberlárma
57       X|                irtózatos!~ ~A szegény gyermek homloka hideg verítéket
58       X|      dübörögve végigfutottak.~ ~A két gyermek szorosan tartá egymást átölelve.
59       X|             percre.~ ~Csak a reszkető gyermek lihegése hallatszott odafenn
60       X|          rontani.~ ~Mert a figyelmező gyermek előtt nem volt titok, hogy
61       X|      világlani, mint a harag. Szegény gyermek, szegény gyermek!~ ~Betakargatá
62       X|              Szegény gyermek, szegény gyermek!~ ~Betakargatá őt meleg
63       X|             ezer meg ezer férfiú, nő, gyermek, akiknek nincs semmi biztosságuk,
64       X|          elhelyeznek. Midőn az utolsó gyermek is lent van, egyet roppan
65     XII|               a patvarban tanult ez a gyermek zsidóul?)~ ~,Szomorú ítélet
66     XIV|               látta! Akkor még játszi gyermek volt, most már ékes hajadon.
67     XIV|                 Most is az az őszinte gyermek volt mind a kettő, akinek
68     XIV|              gondolattól, mint félénk gyermek az éjszakai hangtól. Ő,
69     XIV|              ifjú lélek előtt! Ön még gyermek, oly ártatlan, mint a gyermek,
70     XIV|         gyermek, oly ártatlan, mint a gyermek, bár oly érett, mint egy
71     XIV|               szavai „Most még fiatal gyermek vagy, ha ezt a pert elolvasod,
72     XVI|             Legalább így egy ártatlan gyermek kigyógyul abból a képzelgésből,
73    XVII|        fogadásokért, amiket tett mint gyermek, s miket úgy tekintének,
74   XVIII|    legutolszor láttuk őket, egyik sem gyermek többé, a vak leányka arca
75   XVIII|           Milyen szomorú gondolat egy gyermek szívében: „Nem lesz nekik,
76   XVIII|         tekint: „Milyen halavány ez a gyermek!”?~ ~Nem jár-e az aggodalom
77   XVIII|   gyanítjátok-e azt, hogy ez a komoly gyermek mit gondol olyankor, midőn
78   XVIII|          Ekkor a gyönyörű, angyalarcú gyermek piciny hókezét az ifjú arca
79   XVIII|                olyan boldog.~ ~A szép gyermek, mintha vigasztalná, simogatja
80   XVIII|               ezt következteté: „Ez a gyermek valakit szeret”. Nagy gyanúja
81      XX|               örül, mert amaz éretlen gyermek, ki az ő fejére mert hágni,
82      XX|               egyedül őt szereti.~ ~A gyermek nem tehet róla, hogy olyan
83      XX|              azt odahíja magához.~ ~A gyermek engedelmesen járul a szép
84     XXI|          másik pedig gondolá: „Kedves gyermek, holnap megelőzlek”!~ ~Zoltán
85     XXI|             az Istent!…~ ~Hanem a két gyermek úgy zokog.~ ~Hát ők hiszik,
86    XXII|      szeretett – minden – minden…~ ~A gyermek eltakarta szemeit, és sírt
87    XXII|            nem szeretünk-e téged?~ ~A gyermek végighúzta homlokán reszkető
88   XXIII|          Miért imádkozhatik két ilyen gyermek?” Mi tudtuk, hogy miért.
89   XXIII|               ez órában; ez a szomorú gyermek nem azért jött-e most, hogy
90   XXIII|               kezet… Ártatlan, boldog gyermek, kinek még fogalma sincs
91   XXIII|         közepén.~ ~– Igen, de hátha a gyermek hal meg elébb, azután a
92   XXIII|           fehér köntösébe rejtve.~ ~A gyermek rátekinte, s keserű, hideg
93   XXIII|                egy vigasztaló szót… A gyermek elhallgatott, és elfordult
94   XXIII|       ragaszkodott, s tán ez ártatlan gyermek szenvedéseinek nem tudja
95   XXIII|                   Légy boldog, kedves gyermek… a te boldogságodat többé
96  Vegszo|      bemutatásánál még alig több mint gyermek, tizenhárom éves. Érzelme,