Rész

 1      II|              vendégek érkezése vonta egyszerre másfelé a figyelmet; künn
 2      II|           senkit se lásson.~ ~Zoltán egyszerre örvendve lépett hozzá, s
 3      II|        Csodálkozhatnánk, hogy Zoltán egyszerre ily fecsegő lett. E beszédek
 4      II|                 Kicsoda az? – kérdék egyszerre mind a körülállók.~ ~– Ki
 5      II|         nevetség és botrány volt, az egyszerre szent kötelesség, polgári
 6     III|           egypár alászolgáját, hanem egyszerre kinyúlik a spanyolfal mellől
 7     III|          urának látja magát ismét.~ ~Egyszerre térdeire csapott kezeivel,
 8       V|              az ajtón bekocogtatott, egyszerre elhallgatott a zene, s mire
 9     VII|           iratot, s keblébe dugá, de egyszerre kidobta azt onnan, s lábával
10     VII|         olyan nehéz, oly szomorú ült egyszerre szíveikre, magok sem tudták,
11    VIII|             még az ajtó előtt, midőn egyszerre valami megdöbbentő hang
12    VIII|             midőn ez ismerős vonások egyszerre előtte álltak. Komoly borzalommal
13      IX|            egy kapun benyit, s akkor egyszerre kilenc szelindek rohan rá,
14      IX|              vezető folyosóba, midőn egyszerre a leghevesebb szóváltás
15      IX|              miatt történt.~ ~Azután egyszerre csupa jókedv, csupa kedély
16       X|       csapján, s az onnan kiömlő víz egyszerre elkezdett a padlón keresztül
17       X|          midőn az én Dandin Györgyöm egyszerre az orrára kapja a zuhanyt.
18       X|      jéghideg borzadály futott végig egyszerre mindenki szívén! – Ott feküdni
19       X|            jobban közreszorítá őket, egyszerre összeért mindkét felől,
20       X|       próbálnánk-e szerencsét?” Azok egyszerre elértettek, s mind a csónakba
21       X|            kell leszúrni a földbe, s egyszerre mintegy fél láb magasnyira
22       X|          állunk!~ ~A két pohár nedve egyszerre tűnt el.~ ~Hirtelen újra
23       X|       morajjal.~ ~Hah, mint elsápadt egyszerre minden arc, hogy hallgatott
24       X|       szilárd alkotásuk volt, amidőn egyszerre az étteremhez vezető ajtó
25       X|             mindig jobban feszült, s egyszerre rögtön felpattant, kirúgva
26       X|           elfutott mindenki.~ ~Ekkor egyszerre úgy tetszék, mintha az utca
27       X|         ellepte a jeges hullám, s ez egyszerre magához téríté.~ ~– Hol
28       X|     keresztbe állt az utcán. Eveline egyszerre végiglátott a sík úton.~ ~–
29       X|           látni, hogy fordítanák meg egyszerre a kormányrudat, s indulnának
30       X|     erőszakosan hátranyomták, amidőn egyszerre valami tompa robaj üté meg
31       X|             üté meg füleit; a paripa egyszerre megtorpant, s oly gyorsan
32       X|              úszott az tovább, akkor egyszerre visszafordítá fejét, s amint
33       X|            örömöket, kínzó bánatot – egyszerre.~ ~De nem! Nem. A gyáva
34       X|              hurcolkodás keletkezett egyszerre; hallatszottak az emeleten
35       X|        ütésnél percekig megpihent.~ ~Egyszerre valami hosszasan készülő
36       X|           majd ismét szívébe vissza; egyszerre piros lett, majd ismét fehér,
37       X|        szerteszét pattogtak, s azzal egyszerre az egész előfal levált,
38       X|             Az ember nem mindenható. Egyszerre nem szabadíthatja meg az
39       X|             azt felfordítsák, amidőn egyszerre a rablók háta mögött egy
40       X|            Megálljatok! – dördül meg egyszerre a közelből egy erős férfihang.
41       X|        levegőben, s ahová lecsapott, egyszerre két zsivány bukott le alatta.
42       X|             borzalmas jelenet között egyszerre csak valaki elnevetné magát?~ ~
43       X|  gugaszakadtából a baritonnal – íme, egyszerre fényes tünemény kezd támadni
44       X|           tartandjuk – mondanák azok egyszerre, s követék az ifjú főherceg
45       X|         főherceg, mely felszólításra egyszerre három-négy izmos ifjú szökött
46     XII|           kitörölte, elégnek találva egyszerre ennyi által bebizonyítani,
47     XII|  oltáráldozataival, mint érdemelt ki egyszerre két mennyországot, egyet
48    XIII|            meg a régiek között. Most egyszerre ráismertem önre, amint belépett,
49    XIII|           mint a galvanizált fordult egyszerre hátra, s ijedten bámult
50    XIII|                  Pervesztő! – kiálta egyszerre a doktor, fejét hátrafordítva,
51     XIV|             közel is lenni, távol is egyszerre azon helytől, ahonnan büszkesége
52     XIV|            lakott volna, s csak most egyszerre térne haza sokadmagával;
53     XIV|            önt? Hogy elhalaványodott egyszerre – szólta meg mosolyogva
54     XIV|          hogy az ifjú odanéz feléje, egyszerre bizalmas fejbólintással
55     XIV|             a borítékon, s e vonások egyszerre kijózaníták lelkét. Szinte
56     XIV|         földre verve érezte magát…~ ~Egyszerre észrevevé, hogy reszket.
57     XIV| elábrándozott ennél a gondolatnál.~ ~Egyszerre rögtöni kocogtatás az ajtón
58     XIV|     megfordult, hogy visszatérjen.~ ~Egyszerre előtte áll mind a két város,
59     XVI|            díj nélkül, most legalább egyszerre nemesemberhez illő módon
60   XVIII|    bizonyosan rájok ijeszgetett jól, egyszerre rendet akart hozni ez elkényeztetett
61   XVIII|            önnek, hogy úgy kitalálja egyszerre az igazi okot?~ ~– Mármost
62   XVIII|            szegényekkel, s most ő is egyszerre szegény lett, és legjobban
63   XVIII|             nélkül kidühöngte magát, egyszerre megpillantja az alkalmatlankodó
64   XVIII|        vízzel oltogatja, hogy a láng egyszerre a kéményen csapjon ki.~ ~
65   XVIII|          által elhalmoztatott, attól egyszerre, mint a száraz mennykőtől
66   XVIII|           beszél, hogy gyulladnak ki egyszerre arcai, tekintete, szavai
67   XVIII|               amit akarnak, csakhogy egyszerre ketten ne beszéljenek, maga
68   XVIII|           kiemelkedik a tömeg közől, egyszerre, mint egy jelszóra, a legviharosabb
69   XVIII|           báró fitogtató beszédjére, egyszerre oly általános hahota támadt
70   XVIII|        padokról, a karzatról beszélt egyszerre nekihevült arccal a szónokhoz,
71   XVIII|                 Olyan hallgatás lett egyszerre, hogy a dongó röptét meg
72   XVIII|              Akció! akció! – kiálták egyszerre az ellenpárt emberei a sértegető
73   XVIII|              kell kötözni!~ ~Dabroni egyszerre fenyegető állást vett, s
74   XVIII|          közönyösség oly dühbe hozta egyszerre a bárány Tarnaváryt, hogy
75   XVIII|              ingerelt, mámoros sereg egyszerre rohant az alkalomnak, s
76   XVIII|          hogy befeszítsék.~ ~Az ajtó egyszerre felnyílt, s a dühödt vakmerők
77   XVIII|           azok ijedten hallgattak el egyszerre.~ ~– Nem tudjátok-e, hogy
78   XVIII|            menkű botjával, s megriad egyszerre háromszáz torokból:~ ~–
79   XVIII|       felemeli buzogányos botját, és egyszerre elhallgat az egész tömeg,
80   XVIII|    nyakra-főre. Annyi bizonyos, hogy egyszerre öten-hatan kezdtek el hozzá
81   XVIII|            kinyitá az utcai kaput, s egyszerre kirohant a csatatérre. Ez
82     XXI|           meg egy néma hallgatásban. Egyszerre olyan csöndesség lett, mint
83     XXI|          Amint így kacagva belépnek, egyszerre megdöbben mind a kettő.~ ~
84     XXI|             leányom.~ ~Hogy elsápadt egyszerre mind a két férfi!~ ~Mint
85     XXI|              ő arca lesz halavány.~ ~Egyszerre lecsúszik mind a két gyöngéden
86     XXI|      fegyverét, s mint a villám csap egyszerre hozzá, neki a fejének.~ ~
87     XXI|            el arcát. A báró nyakából egyszerre vastagon ömlik alá a vér,
88   XXIII|             idő kezdett beállani; az egyszerre elfeketülő éjszakát csak
89   XXIII|        tanácsosné elmélázott sokáig, egyszerre fölkelt helyéből, s nyugtalanul
90   XXIII|            ismerős hang ébreszti fel egyszerre.~ ~Megrezzenve tekint fel.
91   XXIII|          előlépett Zoltán.~ ~A beteg egyszerre felemelé fejét vánkosairól,
92     XXV|              a hideg víztől, s attól egyszerre megzavarodott.~ ~Alig bontották
93  Vegszo|          ifjúnak, hogy ha véletlenül egyszerre mindenét elvesztené, mégis