Rész

 1       I|             deszkákon, a fúró-faragó emberek jobbra-balra taszigáltak
 2       I|      dobogott; ott voltak az együgyű emberek a tömött karzaton, kik hat
 3       I|        nézzetek körül; mi csillog az emberek szemeiben mindenütt? Drága
 4      II|        dicsekedhetett hasonlóval, az emberek messze földről eljöttek
 5      II|              utánozza gyámatyját. Az emberek ismét sugdosnak valamit
 6      II|            sorsú ismerőiket meglátni emberek előtt.~ ~Zoltán valóban
 7      II|            érdekeiről.~ ~Nem azok az emberek éltek akkor, akik most.
 8      II|          volt titokban maradniok. Az emberek kérdezősködtek: „Miért?
 9     III|            azokba, mint csupán olyan emberek, kiket esküvés kötelez a
10     III|              távol, szigorú, erényes emberek között. Csupán egy szalmaszálunk
11      IV|              három szobába számtalan emberek jönnének, mennének egész
12       V|            őt e derék úr nőül kérje. Emberek előtt, akikről tudta, hogy
13       V|         előtt, szoktatni magát koros emberek rendes életéhez, gondolkozásmódjához.~ ~
14       V|            vele vitatkozni. Az olyan emberek, mint Misztizláv, akik mindenre
15     VII|           kinek láthatásaért az öreg emberek napestig elácsorogtak a
16     VII|            elmondani ezek az együgyű emberek!~ ~Hát azután az ajtókon
17    VIII|            juthat. Az itteni együgyű emberek önnek nem szolgáltatnak
18    VIII|          hallom-e, hogy Isten előtt, emberek előtt rejtett gondolatokban
19      IX|              zárni, oda is a veszett emberek közé, ott is megkötözni
20      IX|        minthogy voltaképpen a mívelt emberek osztályához tartozik, s
21       X|                 Ah, ha azt tudnák az emberek, ha értenék úgy, mint azok
22       X|         gondoltak arra. Legtöbben az emberek közől nem szeretnek olyan
23       X|             hangon, ahogy a vízhordó emberek szoktak kiáltani: „Donauwasser!”, „
24       X|    kínálkozásaival a vendégséget, az emberek úgy esnek át rajta, mintha
25       X|             figyelmét. Egész csoport emberek álltak meg itt-amott, és
26       X|              lovak bőgve futottak az emberek között – mind onnan, arrafelé
27       X|     megpillantva őt a sötétben.~ ~Az emberek mindig kevesebben voltak
28       X|           szerencsétlen, gyámoltalan emberek, kik ott szorultak lakásaikban,
29       X|   reszkessenek előbb egy kicsinyt az emberek, annál jobban előadják majd
30       X|             a nagy épületből mind az emberek, aki benne laknak, hogy
31       X| deszkaomladéki között, behúztak a jó emberek minden evezőt, magok is
32       X|                  Hát mennyit?~ ~– De emberek! Hogy tudtok alkudni e rettentő
33       X|            miről van szó, mikor a jó emberek már mind a vízben lubickoltak.~ ~–
34       X|          szemei észrevették.~ ~– Ott emberek állanak! – kiálta, s míg
35       X|             a tárgyakra következtet, emberek szavaiból, eget, világot,
36       X|       erdőkkel tele mindenséget, hol emberek, állatok közösen uralkodnak –
37       X|         szőve-fonva azokból, melyben emberek és angyalok, állatok és
38       X|   nőttön-növekedő vészkiáltást egyes emberek, majd százak, majd ezerek
39       X|            kenyérrel, az utcákon. Az emberek éheznek is. Ki az, akinek
40       X|            Isten ott fenn. A menekvő emberek között félénken húzzák meg
41       X|         éreznék előre, s húzódnak az emberek közé, akik oly tehetetlenek,
42       X|              bérkocsisok, szegényebb emberek hajtottak ide; kik ide menekültek,
43       X|            ne tegyék ki a partra. Az emberek megengedték neki, hogy ott
44     XII|              ki nyers, egyenes szívű emberek szokásakint csak első feltűnésével
45     XII|         híresebbek lennének. Ezek az emberek egészen kicsavarták Zoltán
46     XII|             is halnak nálunk éhen az emberek százával, ezrével, s ha
47    XIII|              adnak a vendéglőben, az emberek szeme közé ugrálok, mint
48     XIV|        ismeretes grófnő fellépte. Az emberek természetesen azt hiszik,
49     XIV|             csupa feddhetlen jellemű emberek vannak, s nekem a szemem
50     XIV|            az átkot, amit más, utált emberek reájok halmoztak.~ ~Zoltánnak
51     XIV|       visszautasítást; a derék, öreg emberek tanúbizonyságait, egyszerű,
52     XIV|              az ütni azon jó, áldott emberek szívén, kiknek azért kell
53      XV|            vagynak. Valamivel különb emberek régen földönfutóvá tették
54     XVI|             Hadd menjenek az együgyű emberek önkényt a kelepcébe. Ha
55    XVII|         szemekkel mondani el a derék emberek küldöttsége előtt, hogy
56    XVII|               Mikor a becsületes ősz emberek utólszor megszoríták kezeit,
57    XVII|           jutalomnak, mely a csalárd emberek előtt megfogható, és megszámlálhatóságánál
58    XVII|           oldalról.~ ~Megtudták a jó emberek, hogy mikor utazik el, s
59    XVII|              vele mindenütt, mint az emberek szívei!~ ~Éjjel sem pihentek
60   XVIII|          Maszlaczky úr aprólékoskodó emberek szokásaként minden zeget-zugot
61   XVIII|       cselédei mind próbált, hűséges emberek voltak, akik gyermekségök
62   XVIII|          milyen gyöngék ezek az öreg emberek, mindjárt elpityerednek –
63   XVIII|       érdemes, hogy valaki jóllakott emberek beszédét leírja.~ ~Távol
64   XVIII|             történhetett az?~ ~– Más emberek elpörölték jószágait, miket
65   XVIII|          gyermekökre.~ ~– Óh, gonosz emberek! – kiálta fel a vak leány
66   XVIII|              ő szülőire.~ ~– Azok az emberek, akik őt koldussá tették,
67   XVIII|        híröket, s együgyű, súlytalan emberek juthattak nagy jelentőségre
68   XVIII|             azokhoz, amiket színpadi emberek szoktak magoknak felragasztani.
69   XVIII|           iránta, amit nagyon ideges emberek szoktak érezni először látott
70   XVIII|           gyűlés folytattatik!…~ ~Az emberek egymás szeme közé néznek.
71   XVIII|            bolond ország az, ahol az emberek csak úgy egyre-másra elvagdalhatják
72   XVIII|            jártak faluról falura, az emberek lelkeit hódítva, azalatt
73   XVIII|           tudnak részeg fővel részeg emberek közt beszélni, a kolomposok,
74   XVIII|       szerepelt, tudja, hogy kell az emberek nyelvén beszélni; ha a méltóságos
75   XVIII|             meg lelkét, hogy ezek az emberek puszta szóval több eredményt
76   XVIII|            óra is elmúlt, ami falusi emberek előtt csak két óra járásnyira
77   XVIII|       nagyobb rész étlen-szomjan. Az emberek zúgnak, zajongnak, máris
78   XVIII|        nyisson, hiszen amint ezek az emberek egyenkint kibocsáttatnak
79   XVIII|              egyre dühösebb lett, az emberek a földre gázolták egymást,
80      XX|              éltek, szegény közsorsú emberek, akik a bukás után elváltoztatták
81      XX|             parányi törpe lovász; az emberek köszönnek neki végig a falun: „
82     XXI|  bámulatodban, s azt hiszed, hogy az emberek félnek tőled, azért, hogy
83    XXII|         előtt, és mégis a legokosabb emberek egyike nem merte beteg leányát
84   XXIII|              fogja azt megtagadni az emberek legszerencsétlenebbikétől~ ~
85   XXIII|             véletlenül halnak meg az emberek? Óh, én ezt jobban tudom.
86     XXV|           mondani ilyenkor: „Szegény emberek”, pedig nem igaz, nem sajnálja
87     XXV|        tengett-lengett a fővárosban, emberek irgalmából. Néha meg megszánta
88     XXV|           hasonló lélekállapotban az emberek rendkívüli idegerővel bírnak,
89     XXV|        mindig azt szokták mondani az emberek:~ ~„Nagyon sajnálom, de
90  Vegszo|      nincsenek tetőtül talpig gonosz emberek, akiknek balsorsa örömriadást