Rész

 1      II|  szavaikat az ifjak nem hallhaták többé, elkezde bizalmasan beszélgetni:~ ~–
 2      II|          vigalmaihoz nem tartanak többé igényeket, s szokás szerint
 3      II|        lehetetlen volt marasztani többé.~ ~– Oda kell mennünk –
 4      II|            s a kéjlakot nem látta többé szemei előtt.~ ~Csak egy
 5     III|        kár ugyan, hogy nem járhat többé hintóban, ami kivált ily
 6     III|        ami azután következett, az többé nem lett tréfa. Az öregúr
 7     III|           és nem védhetik magokat többé. Megeskettük Kárpáthy János
 8     III|           annak neje, nem fia áll többé velünk szemközt, hanem valaki
 9     III|         madarasi kastély előtt, s többé nem lesz egy jó bolond nábob,
10     III|          és amidőn semmi kilátása többé, hogy utódokat hagyjon maga
11     III|    viselni, hogy a Kárpáthy bárók többé nem szednek sem dézsmát,
12     III|            földjeiket nem szántja többé senki robotba, hanem ehelyett
13      IV|           látom; de ez a garancia többé nincs meg rám nézve, tudja
14      IV|        címet), hogy én nem tartom többé kezem között a pert.~ ~–
15       V|         előtt látott, az nem volt többé a szerető anya, a gyöngédség
16       V|        maga sem ismerte ki belőle többé magát; hanem Maszlaczky
17       V|          akkor már nincs reményem többé.~ ~Ilyen százértelmű mondatok
18       V|  lemondással –, fiatal nem vagyok többé, nem az évek, a sors járása
19       V|       Amerikába, s vissza sem jön többé.~ ~A tanácsosnő bámulva
20       V|        fog megerősíttetni, melyet többé semmi el nem szakítand.~ ~–
21       V|          s akkor semmi sem álland többé ellent, hogy a barátság
22      VI|       kedvenc képe. Nem puszta ez többé, hanem paradicsom; a háladatos
23      VI|          miket a jobb ízlésű főúr többé használni nem tud, de irántok
24     VII|        alá, s aztán sohase lássuk többé egymást.~ ~Katinka nevetett
25     VII|      senki sem mert arra gondolni többé, hogy Rudolf megérkezhessék,
26    VIII|       kezeit, s nem titkolá előle többé, hogy szereti, hogy fájt
27    VIII|        ismerősök volnánk, akikhez többé semmi közöd.~ ~Óh, ezt nehéz,
28    VIII|           végóra alatt nem jutott többé eszébe a levél, melyet félig
29      IX|          a sírás, senki sem látja többé.~ ~Flóra szomorúan tekinte
30      IX|       ahonnan azután nem lehetett többé elválasztani. Így sült ki
31       X|         mondtunk, vagy nem bírtak többé segíteni magokon; a kétfelől
32       X|        fellegeit, semmi baj sincs többé. Isten csak meg akarta ijeszteni
33       X| méltóságos, nagyságos úr e helyen többé, a legmagasabb úr éppoly
34       X|      zokogva. És ők nem juthattak többé oda.~ ~E pillanatban ismerős
35       X| Lehetetlen kocsival a házba jutni többé, a víz egész a kapu homlokát
36       X|       szerezzen. Most már nem tud többé visszamenni, s az a híre,
37       X|           hegy nem látszik már ki többé a vízegyetemből, járni az
38       X|       Arra nem lehetett ráismerni többé. A felső emeletből az egész
39      XI|    Menjünk haza.~ ~De hová? Nincs többé otthon. Alig ismeri meg
40      XI|           a nép szíve, íme, nincs többé; nincs, nincs, nincs.~ ~
41      XI|            nincs mit keressen ott többé; megy, aki mehet távol rokonai
42      XI|           a keserű bánatot. Nincs többé hol örülni a magyarnak.~ ~
43      XI|       volt szabad betegen feküdni többé! Nem! Ha halva lett volna,
44     XII|        hogy én ezentúl nem leszek többé septemvir, hanem cukrot
45     XIV|    mennyei bíró elé, akitől nincs többé apelláta. Ő már intra dominium
46     XIV|           lehetett, nem lehetett, többé nem küldheté vissza az egyszer
47     XIV|      Rudolf házát soha nem szabad többé látni, amiért Rudolf családját
48     XIV|        egy szent.~ ~Nem érdekelte többé a per folyamatja; jobbra
49     XIV|           nem fogok részt vehetni többé!~ ~Már ekkor meg volt érlelve
50      XV|      uralni; mert Zoltán nem lesz többé gazdag; a jó isten tudja,
51     XVI|           mindezekre semmi gondom többé! Nagyságodnak senki sem
52    XVII|     közügyekben ne számítsanak rá többé.~ ~Lemondása saját sorsán
53    XVII|     kötelezettségeket teljesíteni többé nem álland hatalmában; ki
54    XVII|       hogy senkit se bocsásson be többé, s azzal belépett a levéltári
55    XVII|        tőlök félni, velök álmodni többé.~ ~– Minden irat közötte
56    XVII|           mindhárman.~ ~– Nincsen többé!~ ~Zoltán örömtől ragyogó
57   XVIII|   dacolnak. Egy sem fogja a lábát többé a kastélyba tenni. Menjen,
58   XVIII|           őket, egyik sem gyermek többé, a vak leányka arca sokkal
59   XVIII|         hogy másokon nem segíthet többé. Földönfutóvá lett. Semmije
60   XVIII|        nem lesz, akit szeressenek többé.~ ~Milyen szomorú gondolat
61   XVIII|           nekik, akit szeressenek többé”!~ ~Odabenn a víg teremben
62   XVIII|       szüksége az ő szolgálataira többé, nem akarja ismerni, hanem
63   XVIII|           és sohasem eresztünk el többé.~ ~Zoltán kérdőleg tekinte
64   XVIII|       leül, és vele semmi dolgunk többé; hadd írja gyorsírászati
65   XVIII|          kapukon kívül rekedt, az többé nem jöhet be.~ ~Rögtön felszólítá
66   XVIII|           sem látott, sem hallott többé; az erőszakosan elnyomott
67   XVIII|          azok nem jöhetnek vissza többé! Méltóságod azt mondta,
68     XXI|     vagdalni, hogy maga sem ismer többé magára.~ ~Két napig azután
69     XXI|         szónokról nem is lehetett többé hallani semmit. Valószínű,
70     XXI|          azt hallani sem lehetett többé a rá támadt zajtól, csak
71     XXI|           Rudolftól egy napra sem többé.~ ~– De már holnapig mégis
72     XXI| távolítani innen. Rudolfnak nincs többé szava hozzájok. Rudolf arca
73     XXI|           Rudolf arca nem mosolyg többé senkire.~ ~Milyen rövid
74     XXI|        vele sem ezúttal, sem soha többé meg nem fog vívhatni, miután
75   XXIII|           lyánkámnak, aki nincsen többé, aki már azóta vár reám
76   XXIII|      valamit. Arra sincs szüksége többé. Kerestessétek fel Szentirmán
77   XXIII|       gyermek… a te boldogságodat többé nem zavarja semmi.~ ~Künn
78    XXIV|        Egy ágyat nem bontanak fel többé, egy nevet nem mondanak
79    XXIV|           van a tanácsos.~ ~Nincs többé onnan mit eltemetnie.~ ~
80    XXIV|        tanácsos, vissza sem nézve többé, oly hirtelen eltávozott
81     XXV|  Szilenciumot kapott örök időkre. Többé soha semmiféle pert nem
82     XXV|             Midőn senki sem akart többé Maszlaczky úrra ismerni,
83     XXV|          fogva nem látta Abellino többé Maszlaczky urat.~ ~Hanem
84    XXVI|           sasszemekre nézve nincs többé világa a napnak, a sarkaiból
85    XXVI|            Szemeinek nincs világa többé.~ ~Egy összetört remekmű!~ ~
86    XXVI|      halva, és senki sem kérdezte többé: „Vajon talán ez a szegény