Rész

1001     XII   |                ebből annyit megtudott, hogy Zoltán a nagyvilágot járja,
1002     XII   |              meg volt győződve afelől, hogy Tarnaváry kínnal és verítékkel
1003     XII   |              annyit kivehetvén belőle, hogy Szentirmára szól a levél,
1004     XII   |               elküldte oda, gondolván, hogy majd rátalál, aki ott lakik.~ ~
1005     XII   |         szokott bánni a hétszemélynök, hogy mikor Széchenyinek írt levelet,
1006     XII   |           kiküldé azt a pitvarnokától, hogy kefélje le az előszobában.
1007     XII   |              oly sűrűn tele volt írva, hogy még a széleire is jutott
1008     XII   |            írás keresztben, hosszában, hogy keresni kellett, hol az
1009     XII   |            fáradságot veszek magamnak, hogy hozzád ezt a levelet írjam.
1010     XII   |         levelet írjam. Tudhatod pedig, hogy mennyire nem kenyerem a
1011     XII   |              nem kenyerem a levélírás, hogy képes vagyok inkább elmenni
1012     XII   |                őse azt verte a fejébe, hogy Kárpátfalván kollégiumot
1013     XII   |             mintha előre érezte volna, hogy egyik utódja professzor
1014     XII   |               be sokszor elfenekeltek, hogy a leckémet nem akartam megtanulni,
1015     XII   |        esztendős, azért mégis fogadom, hogy olyan státusférfiak válnak
1016     XII   |     státusférfiak válnak majd belőlök, hogy csak úgy ragyognak. Meg
1017     XII   |              is írtam az öcsémuramnak, hogy nekem az ilyen ostobaságoknak
1018     XII   |               arra az egyre vigyázzon, hogy ott a bolond franciák között
1019     XII   |           valaki kihívja, mondja neki, hogy ökölre szívesen! Az nem
1020     XII   |          veszem észre, azzal hitegeti, hogy a leányát neki fogja adni.
1021     XII   |                meg olyan egész bolond, hogy elhiszi, s eget, földet
1022     XII   |              Én csak azon csodálkozom, hogy mikor annyi helyen leüt
1023     XII   |             makacs magatartása; arról, hogy Kárpáthy Abellino Zoltánnak
1024     XII   |              kapott tőle. Úgy látszik, hogy a hétszemélynök úr kezdi
1025     XII   |              mit cselekszik? Ahelyett, hogy az én okos tanácsaimat fogadta
1026     XII   |   gyönyörűséges tirádákat a tengerről, hogy milyen szép a tenger, hogy
1027     XII   |             hogy milyen szép a tenger, hogy milyen pompás dolog a zivatar,
1028     XII   |                pompás dolog a zivatar, hogy micsoda mulatság az orkán
1029     XII   |                 Azután engedelmet kér, hogy ő meglátogathassa a tengerparti
1030     XII   |               tengerparti városokat, s hogy magának némi fogalmakat
1031     XII   |              ott nagy bölcsen előadva, hogy milyen nagy szüksége van
1032     XII   |              van magyar embernek arra, hogy a tengeren otthonos legyen;
1033     XII   |              tengeren otthonos legyen; hogy milyen derék volna, ha magyar
1034     XII   |       tengerésznek képeznék magokat, s hogy mekkora kedve volna őneki
1035     XII   |             becsületes, okos embernek, hogy a cethallal nyelesd el magadat,
1036     XII   |                a legáldottabb vidéken, hogy az óperenciákra járj ladikkal
1037     XII   |          szántani? Olyan dühbe jöttem, hogy maig is emlegeti nagyobbik
1038     XII   |        stafétát küldtem a kölyök után, hogy leszálljon rögtön arról
1039     XII   |         semmiféle tenger le nem mossa, hogy én öltem el az ellenségei
1040     XII   |            bizony már attól tartottam, hogy a magaméi közől kell egyet
1041     XII   |               egy levélben, azt tudom, hogy nem teszi az ablakába; nem
1042     XII   |                a hittel bontottam fel, hogy bizonyosan pénzt kér; játékház,
1043     XII   |            drága városban, illendő is, hogy ha egyszer magyar mágnás,
1044     XII   |           lássa az a sok puruttya nép, hogy mi sem tökmaggal élünk idehaza.
1045     XII   |              Az én Zoltánom, ahelyett, hogy a hozzá illő klubokba vezettesse
1046     XII   |            azzal akart megvesztegetni, hogy hozzátette mindegyikhez,
1047     XII   |               hozzátette mindegyikhez, hogy ez ilyen híres, meg amolyan
1048     XII   |            csak én oda közétek, tudom, hogy még híresebbek lennének.
1049     XII   |              Hugo Viktor (csak tudnám, hogy melyik a keresztneve?) azt
1050     XII   |              keresztneve?) azt mondta, hogy tökéletes romantikai iskolai
1051     XII   |                egyszer annyira vették, hogy egy irkászokból és pénzért
1052     XII   |      kiejtésűnek. Hiszen azt elhiszem, hogy a magyart találták legszebbnek,
1053     XII   |                de az mégis rettenetes, hogy egy magyar mágnás ivadéka
1054     XII   |      Haragomban azt akartam neki írni, hogy ha illendőbben nem viseli
1055     XII   |             megelőzött, mert azt írja, hogy ne fárasszam magamat a pénzküldéssel;
1056     XII   |               azt gondolják majd róla, hogy nincs neki. No, ezeket a
1057     XII   |               lehetne neki bizonyítni, hogy Zoltán nem az apja fia.~ ~
1058     XII   |        Legutóbbi levelében példálózik, hogy idestova elhagyja Párizst,
1059     XII   |             Angliába. Szeretném tudni, hogy hát ott miféle új csodát
1060     XII   |                és szirup; abból tudom, hogy ki sem fog látszani.~ ~A
1061     XII   |                kárpátfalvi színházban. Hogy nem él az öreg János úr,
1062     XII   |               nem él az öreg János úr, hogy megláthatná! Ugyanehhez
1063     XII   |             mert azt írja róla Zoltán, hogy be is volt csukva. Ezzel
1064     XII   |            olvastára. Azon kacagott-e, hogy e derék, nyers, nyakas hazafi,
1065     XII   |                vagy afölötti örömében, hogy Zoltánt nemes, emelkedett,
1066     XII   |          ifjúnak, ki hivatva van arra, hogy gyermekkorától fogva ideálja
1067     XII   |               volt rá nézve a sorstól, hogy az ifjú egyedül, kivetve
1068     XII   |            nézz ezentúl a szemem közé, hogy én ezentúl nem leszek többé
1069     XII   |           magát Angliában reformokkal, hogy, ha rajta állana, tetőtül
1070     XII   |         szarvait is másformára szabná. Hogy ott milyen boldogság van,
1071     XII   |              emelkedés! (Nem is tudom, hogy minek lakunk mi itt, s mért
1072     XII   |         megyünk oda?) Azzal ijesztget, hogy jöjjön csak ő haza, majd
1073     XII   |               haza, majd megmutogatja, hogy lehet ipar és tanulmány
1074     XII   |              az én kedves gyámfiamnak, hogy nagyra megnőjön, csodákat
1075     XII   |             dolgot, de most már látom, hogy komolyan fenyegetőzik.~ ~
1076     XII   |               Itt parenthesisbe teszi, hogy régi fordítások szerint
1077     XII   |                  A mondat logikája az, hogy a gazdagoknak sokkal több
1078     XII   |                több eszközük van arra, hogy vétkezzenek, mint másnak.
1079     XII   |              keresni, felemeljük őket, hogy új fényt, új nagyságot kölcsönözzünk
1080     XII   |            szorgalma, bősége és ereje, hogy mindazt megszerezze? Csak
1081     XII   |             legyen.~ ~Sohasem örültem, hogy a sors gazdaggá, főnemessé
1082     XII   |          istenem! Mivé fog lenni az?~ ~Hogy látom magam előtt e paloták
1083     XII   |            házat a nemzet fővárosában, hogy oda térjen meg örömeivel,
1084     XII   |            amit lát, el fogja ragadni, hogy midőn elhagyja Pestet, árnyékos
1085     XII   |              szemmel kigondolta.)~ ~És hogy ne legyen a két város között
1086     XII   |                Ha lehetséges volna is, hogy valaha ilyen monstrum elkészüljön,
1087     XII   |            lábam, ha valaha reá lépek, hogy ott engemet mint ős nemesembert
1088     XII   |              mint attól a gondolattól, hogy engemet vagy a hintómat
1089    XIII   |           senki sem csodálkozott azon, hogy egy szabadelvűségéről híres
1090    XIII   |               befolyásukat a mérlegbe, hogy a nagyreményű ifjút a gyámnoki
1091    XIII   |                 az valóban megérdemli, hogy férfinak neveztessék. Legnagyobb
1092    XIII   |                a hátralevő bérét, mint hogy angolul beszélnek hozzá.~ ~–
1093    XIII   |             olyformán akar viszonozni, hogy ő is nyújtja a fiskális
1094    XIII   |              mutatja Maszlaczky úrnak, hogy menjen be, ha kedve tartja.
1095    XIII   |                érdemes az egész dolog, hogy az ember jelentést tegyen
1096    XIII   |          belépőnek a legelső dolga az, hogy a szeme világát őrizze,
1097    XIII   |            megdöbbenéssel veszi észre, hogy senkit sem lát a szobában,
1098    XIII   | spanyolberekhez, mintha attól tartana, hogy valaki csak azért beszél
1099    XIII   |               ott olyan gyenge hangon, hogy őt odacsalja, s azután nyakon
1100    XIII   |           kellett a jóakaratnak hozzá, hogy valaki e beesett arcú, sápadt,
1101    XIII   |            turquoise-ok. Úgy látszott, hogy nem ismert rá addig, míg
1102    XIII   |              maradna itt, megláthatná, hogy semmiképpen sem vagyok beteg.
1103    XIII   |                    Nono.~ ~– Kérdi ön, hogy mi által teszi ő e csodát?
1104    XIII   |                száraz zsemlyét, nézze, hogy kopog; csak minden ötödnap
1105    XIII   |               egy darabig csak nézett, hogy higgye-e mindazt, amit most
1106    XIII   |            látványra az emberszeretet, hogy kész lett volna neki egy
1107    XIII   |                 Ilyenkor azt képzelem, hogy meg tudnám inni a Dunát.
1108    XIII   |               azon aggódott leginkább, hogy ha el találna halni Abellino
1109    XIII   |            tulajdonképen alig látszik, hogy ütnének; az nagyon jól van,
1110    XIII   |             jobban jobban.~ ~(Látszik, hogy a báró úr valami kuruzslótól
1111    XIII   |                 Az orvosom azt mondja, hogy el fogok élni még húsz esztendeig
1112    XIII   |             abban semmi különös sincs, hogy a cesszióba bele van írva,
1113    XIII   |          Mennyi önszeretet kell hozzá, hogy valaki hiú ragaszkodásból
1114    XIII   |  embertelenséget, amit ez kiáll azért, hogy – az árnyékvilág tükörből
1115    XIII   |            bizonyossággal tudja-e azt, hogy ennek a kínzásnak kívánt
1116    XIII   |               hangomon, milyen csengő, hogy megerősödött? No, majd meglátja.
1117    XIII   |              meglátja. Én magam érzem, hogy javulok, hogy erősödnek
1118    XIII   |             magam érzem, hogy javulok, hogy erősödnek belső idegeim
1119    XIII   |         asztalomon, s én megszámlálom, hogy hányat ütött. Egy, kettő,
1120    XIII   |              hanem az ügyész ráhagyta, hogy annyit ütött.~ ~– Hát még
1121    XIII   |               hallaná magában mondani, hogy mindaz, amit beszélt, csak
1122    XIII   |                amivel önmagát áltatja, hogy roskadozó, omladozó épület
1123    XIII   |                is nagyon örülök ugyan, hogy nagyságodat a javulás útján
1124    XIII   |              inkább kell örülnöm azon, hogy ügyünk örvendetes megoldatása
1125    XIII   |            magát fél könyökére emelni, hogy jobban hallhasson.~ ~– Kérdéses
1126    XIII   |               előtt fölvétetni. Ahhoz, hogy megnyerjük, meglehetős kevés
1127    XIII   |             azonban elérhetjük általa, hogy Szentirmayt homályba állítsuk
1128    XIII   |           írásban; mert azt jól tudom, hogy mikor az ember sót eszik,
1129    XIII   |            mondám kedves nagyságodnak, hogy a mi céljaink létesítésére
1130    XIII   |         Mindezek helyett, én elhiszem, hogy kedves nagyságod sokkal
1131    XIII   |               a leírást unokaöccséről, hogy az egy korhely naplopó,
1132    XIII   |                ellen folytatott perre, hogy vigye őt a tatár, ahova
1133    XIII   |             egy fillérről sem mond le, hogy a grófot e kellemetlenségtől
1134    XIII   |                tréfát csinálna belőle, hogy úgy kell neki, mit udvarolt
1135    XIII   |             venné a dolgot, jól tudva, hogy hasonló esetekért senki
1136    XIII   |                ahogy nekünk szükséges, hogy álljon. Tessék reám figyelmezni!~ ~
1137    XIII   |             két domborulata oly kövér, hogy szinte elvész közötte a
1138    XIII   |           felhúzott szemöldökkel, azaz hogy nem szemöldökkel, mert az
1139    XIII   |              érkezett, s ekkor kitűnt, hogy még a nyelve is oly éktelenül
1140    XIII   |         Maszlaczky, s kérdem az úrtól, hogy micsoda jogon tiltja meg
1141    XIII   |                jogon tiltja meg nekem, hogy beszéljek, micsoda törvénycikkelynél
1142    XIII   |                 és én nem engedem meg, hogy itt valaki haszontalan patvarkodásaival
1143    XIII   |              egy hanggal magasabban –, hogy az én processzusomat valaki
1144    XIII   |               követelem méltóságodtól, hogy ezt az embert bocsássa el
1145    XIII   |         nagyságos úr, én praetendálom, hogy ezt a dominust dobassa ki
1146    XIII   |    összeveszett udvari személyzetének, hogy, az istenért, csendesüljenek
1147    XIII   |          diplomata azon a ponton állt, hogy a fakultás becsületéért
1148    XIII   |           aztán bejött az inas, ki is, hogy a harcos feleket egymástól
1149    XIII   |         furfangot gondolta ki magában, hogy legelébb is Maszlaczky úr
1150    XIII   |             vele a tens úr? Nem tudja, hogy minden délután részeg? A
1151    XIII   |               kitér.~ ~– Úgy sajnálom, hogy a szót vesztegettem – monda
1152    XIII   |             fiskális nem állhatta meg, hogy még egyszer oda ne mondja,
1153    XIII   |              messze elment Maszlaczky, hogy egymás hangját nem hallhaták,
1154    XIII   |             akarná Mauz úrnak mondani, hogy ő csak borbélylegény, mire
1155    XIII   |        küzdtéren. Legnagyobb baj volt, hogy nem tudhatta meg, miért
1156    XIII   |        megpillanták egymást, ahelyett, hogy mint rendes ember cselekedett
1157    XIII   |            tegnapi esetet, s reményli, hogy a doktor úr szokatlan hevességét
1158    XIII   |        egymással, szentül bizonyítván, hogy újdon barátságukat a legkisebb
1159    XIII   |         meggondolta az éjen keresztül, hogy nagy balgatagság őnekik
1160    XIII   |        ugyancsak nagy szüksége van rá, hogy egy oly balgatag ember,
1161    XIII   |               doktor úrnak pedig arra, hogy állandó páciensének állandó
1162     XIV   |              fordulván a színpad felé, hogy a játszó személy szinte
1163     XIV   |              lakni rozzant kastélyába, hogy a bécsi házbért meggazdálkodja,
1164     XIV   |       valakivel, akitől megkérdezheti, hogy merre menjen vissza. Az
1165     XIV   |                járnának még a világon, hogy melyikök tudja a másikat
1166     XIV   |              ember nemigen azért járt, hogy a becsületes vándorok művészetét
1167     XIV   |        öregbítse, mint inkább avégett, hogy ott ismerőseivel találkozzék,
1168     XIV   |              természetesen azt hiszik, hogy egy grófnőt látni a színpadon
1169     XIV   |       színpadon már magában elég arra, hogy érdekes legyen; de valójában
1170     XIV   |               éppen elhagyja a termet, hogy egy csésze fagylaltot beszopjon,
1171     XIV   |            megint visszajöhet anélkül, hogy az előadás fonalát elveszítette
1172     XIV   |               emlékezett volna már rá, hogy évek előtt látta valahol
1173     XIV   |          gyermeket, mint serdülő fiút. Hogy elváltoznak az ifjú arcok
1174     XIV   |      Tarnavárynénak pedig tetszett az, hogy a jelen volt delnők mind
1175     XIV   |           rájok visszanézni, meglássa, hogy megigézik.~ ~Az ifjú szót
1176     XIV   |                     Nos, mi lelte önt? Hogy elhalaványodott egyszerre –
1177     XIV   |       ismeretlen, ki amint észrevette, hogy az ifjú odanéz feléje, egyszerre
1178     XIV   |              Most megint úgy elpirult, hogy a szeme fejéréig piros.
1179     XIV   |             látszott, és én nem tudom, hogy ki lehet.~ ~Tarnaváryné
1180     XIV   |         távcsövét, ami arra való volt, hogy az üveg mellett a kijelölt
1181     XIV   |              ifjú. – Nem emlékszem rá, hogy ismertem volna őket.~ ~–
1182     XIV   |               De valahol csak kellett, hogy összejöjjön vele. Gondolkozzék
1183     XIV   |        gondolat, mert csak alig várta, hogy valaki jöjjön a páholyba,
1184     XIV   |               a lovagias kötelességet, hogy a septemvirnét mulattassa.~ ~
1185     XIV   |                meg kell nekik engedni, hogy igen szépek. Mind igen szépek.
1186     XIV   |           Sokszor elgondolkozom rajta, hogy minek fárasztják magokat
1187     XIV   |                 pedig fogadni lehetne, hogy ő sem ismeri azt a fiatalembert,
1188     XIV   |               bólint fejével, anélkül, hogy érdemesnek tartaná megnézni,
1189     XIV   |              ismét anyjára, s anélkül, hogy az üdvözlést csak egy ajkmozdulattal
1190     XIV   |                hang, ez megmondá neki, hogy ki az ő szép ismeretlenje.
1191     XIV   |             Kinek jutott volna eszébe, hogy egy ilyen pillanatban okosan
1192     XIV   |           ültek a magános jávor alatt, hogy sohasem fogják egymást elfeledni,
1193     XIV   |              fogják egymást elfeledni, hogy amilyen véghetetlen ideig
1194     XIV   |                Őszintén örültek rajta, hogy Zoltánt megismerheték, kit
1195     XIV   |                 Reményüket fejezék ki, hogy őket gyakran meg fogja látogatni
1196     XIV   |            önfeledt örömmel mondta rá, hogy az nagyon szép lesz.~ ~A
1197     XIV   |           azonban jószívűen biztosítá, hogy gyalog is hazamehetnek,
1198     XIV   |            aztán Zoltán lesz olyan jó, hogy elkíséri őket, ámbár kissé
1199     XIV   |            város túlsó végén laknának, hogy odáig mehetne velök! Karját
1200     XIV   |           mosolyogva –, nem haragszik, hogy így nevezem. Mi csak egymásba
1201     XIV   |            után, csak arra kérve őket, hogy ne szaladjanak olyan nagyon,
1202     XIV   |                valódi kötelessége lőn, hogy karját ajánlja védencnőjének,
1203     XIV   |             sem hajlamait, mert tudja, hogy azok mind osztva vannak.
1204     XIV   |                 s a kisgyermekek mind. Hogy várták vissza. Tulajdonképpen
1205     XIV   |              neheztelni kellett volna, hogy Zoltán őket nem sietett
1206     XIV   |         szeretetnek az a tulajdonsága, hogy kegyencét önmaga ellen is
1207     XIV   |               kérdezné tőle ez órában, hogy mit adjon neki az egész
1208     XIV   |              válaszolni.~ ~Milyen kár, hogy a hintó szemközt találkozott
1209     XIV   |               esküdött mennyre-földre, hogy ő ott állt a színház előtt,
1210     XIV   |                neki, mintha azt hinné, hogy így jobban megtartja, s
1211     XIV   |            kellett menni a színházhoz, hogy Tarnavárynét hazakísérje,
1212     XIV   |              ígért. Ha azt nem akarja, hogy én menjek el Pozsonyból,
1213     XIV   |                   Egyszerre észrevevé, hogy reszket. Ő reszket, ki azt
1214     XIV   |          reszket, ki azt hivé magáról, hogy bátor, hogy erős lelkű;
1215     XIV   |              hivé magáról, hogy bátor, hogy erős lelkű; reszket egy
1216     XIV   |          magának: „Én megtiltom neked, hogy pihenj; megtiltom, hogy
1217     XIV   |                hogy pihenj; megtiltom, hogy éhezzél!”; most ne mondhatná-e
1218     XIV   |         lelkének: „Én megtiltom neked, hogy félj!”.~ ~Megkeményíté szívét,
1219     XIV   |            volt még rá. Annyit tudott, hogy rögtön el kell utaznia Pozsonyból.
1220     XIV   |         elkészült. Inasát hátrahagyta, hogy másnap holmijával kövesse.
1221     XIV   |              elé, órahosszant elnézve, hogy töri fehér porrá a hullámot
1222     XIV   |               majd meg elnézte sokáig, hogy omlik a fekete füst a magas
1223     XIV   |          egyedül van biztosítva arról, hogy aviticitas útján tulajdonosától
1224     XIV   |         mindegyiknek az orráról látná, hogy ez is egy veszedelmes újító,
1225     XIV   |                tehát, midőn megtudták, hogy a hétszemélynök által ez
1226     XIV   |            alkalomnál tapasztalhatták, hogy a kemény, indulatos ember
1227     XIV   |             Tarnaváry tarthatott tőle, hogy ha e rendkívüli pert, mely
1228     XIV   |         hagyott el. Zoltán mondá neki, hogy az ő szállásán fog maradni,
1229     XIV   |               készületet sem mutatott, hogy máshová akarna menni. Kovács
1230     XIV   |           egynehányszor előhozta neki, hogy talán jó volna az ifjú báró
1231     XIV   |               mindig kitérőleg felelt, hogy ő jól érzi itt magát, s
1232     XIV   |         óvatosan dugott előle mindent, hogy sohasem vehetett észre semmit.~ ~
1233     XIV   |      véletlenül lepte meg az ügyvédet, hogy annak a nagy sietségben
1234     XIV   |            mondani kellett volna neki, hogy sírjon, mindjárt megtette
1235     XIV   |                el. Nézze meg az ember, hogy félti ön tőlem a saját peremet.
1236     XIV   |           peremet. Csak szabad tudnom, hogy mi van a saját peremben?~ ~–
1237     XIV   |         írásban?~ ~– Isten ne engedje, hogy ön e kérdésre valaha választ
1238     XIV   |           önnek hitemre, becsületemre, hogy ha valaha fog ön akadni
1239     XIV   |               azt tanácsolandja önnek, hogy ez iratokból csak egy sort
1240     XIV   |                kezei közé az iratokat, hogy szinte összegyűrődtek ujjai
1241     XIV   |          hangon Kovácshoz. – Ön tudja, hogy engem egy ismeretlen végzet
1242     XIV   |                óta elkeserülten üldöz, hogy a legboldogabb reményt,
1243     XIV   |                széttépi szemeim előtt, hogy nekem bűnhődnöm kell, és
1244     XIV   |              kell, és nem tudom miért, hogy kerülnöm kell azokat, akiket
1245     XIV   |               jó uram. Hiszi-e ön azt, hogy van a világon ember, aki
1246     XIV   |              szívem borzadálya mondja, hogy aminő veszély torkában sem
1247     XIV   |               meg akarom tőle kérdeni, hogy híják, és miért üldöz. Én
1248     XIV   |               azt a pert, és esküszöm, hogy nem ijedek meg, akármire
1249     XIV   |             mint amelyben én becsülök, hogy soha önt e per tartalmával
1250     XIV   |               ne higgye ez a kísértet, hogy nem fogok vele beszélni.~ ~
1251     XIV   |           annak az örömére építtetett, hogy neje Pesten kíván lakni,
1252     XIV   |            Egyszer végre nyomára jött, hogy ellenfelének ügyvédje Maszlaczky.
1253     XIV   |              alól, biztosítva Zoltánt, hogy ez csak az ügyészek dolga,
1254     XIV   |               rögtön megtehette volna, hogy a pert az ifjú kértére neki
1255     XIV   |                volna; úgyis jól tudta, hogy Zoltán nem engedi magát
1256     XIV   |             félretekintett, s anélkül, hogy a jó napra fogadjistent
1257     XIV   |            részvéttel.~ ~– Az a bajom, hogy nem vagyok.~ ~– Tán ismét
1258     XIV   |            cenzúra?~ ~– Az a nagy baj, hogy sikerült.~ ~– Hogyhogy?~ ~–
1259     XIV   |                   Mert attól félhetne, hogy a felperest egzekváltatom,
1260     XIV   |              foglalkozik?~ ~– Mondtam, hogy körmölgetek.~ ~– Még mindig
1261     XIV   |          barátom, de azt akarom éppen, hogy ő ne tudjon felőle, mert
1262     XIV   |           felőle, mert az a szándékom, hogy az így leírott pert majd
1263     XIV   |        Londonba egy híres jogtudósnak, hogy adjon tanácsot iránta, s
1264     XIV   |             Kovácsot azzal megbántani, hogy megtudja, miszerint másutt
1265     XIV   |                a fogásáról azt ítélte, hogy ötkrajcárosok vannak a markában,
1266     XIV   |            Bogozy hiába kiabált utána, hogy legalább hát tartson belőle
1267     XIV   |        gondolhatta felőle; „Ugyan, már hogy tudja elkölteni?” Szegény
1268     XIV   |               még azt is megkérdezték, hogy hol vette, s purifikálni
1269     XIV   |        purifikálni kellett érte magát, hogy tisztességes úton-módon
1270     XIV   |            gyanúba keverte vala magát, hogy minden más pénze elfogyott,
1271     XIV   |             elfogyott, s arra szorult, hogy aranyat költsön; sok helyen
1272     XIV   |              sok helyen nem is tudták, hogy mit kell belőle visszaadni.~ ~
1273     XIV   |        rajtakapták, s híre futamodott, hogy Bogozy aranyakat vált. Kit
1274     XIV   |              cseppet sem látszott meg, hogy pénze van, még a könyökén
1275     XIV   |             atilláján?~ ~– Nem tudnám, hogy miből – viszonza készen
1276     XIV   |             Bogozy gondolkozott rajta, hogy mit találjon ki. Minden
1277     XIV   |                   Kedves barátom uram, hogy mondhat ilyen szót, hogy „
1278     XIV   |               hogy mondhat ilyen szót, hogy „loptam”? Illik az ilyen
1279     XIV   |           diplomatizált férfi szájába? Hogy tudnék én ilyen közönséges
1280     XIV   |               nem mondanám ezt a szót, hogy „valaki ellopta”. Énkörülöttem
1281     XIV   |             olvashatná ki a szememből, hogy én azt gondolom, hogy ő
1282     XIV   |       szememből, hogy én azt gondolom, hogy ő lopott. A szemem égne
1283     XIV   |           kiégjenek; hanem elgondolta, hogy a leírandó pert másutt nem
1284     XIV   |              gondolja a tekintetes úr, hogy én loptam el az aranyát;
1285     XIV   |             egyáltalában nem szeretem, hogy az énkörülöttem levő adjunktusok
1286     XIV   |              nagyon megütközve hallom, hogy segédeim egyike éppen akkor
1287     XIV   |                hajítani szerteszéjjel, hogy minden írás kilencvenkilenc
1288     XIV   |               olyan cifra betűket írt, hogy ember legyen, aki el tudja
1289     XIV   |             tovább is Maszlaczky úr –, hogy sohasem zárok el semmit,
1290     XIV   |      keresztülláthatott volna a falon, hogy utolérte volna a bámulás,
1291     XIV   |            volna a bámulás, azt látva, hogy az ügyvéd e bosszús dörmögésekhez
1292     XIV   |             milyen vidám arcot csinál, hogy mosolyog, milyet rándulnak
1293     XIV   |             milyet rándulnak az ajkai, hogy hunyorgat szemeivel, s kezeit
1294     XIV   |               örömmel tekint reá; csak hogy el nem neveti magát, olyanokat
1295     XIV   |           annyira nem tud parancsolni, hogy elkezd magában fütyülni,
1296     XIV   |         pipaféle nagyon alkalmas arra, hogy az ember arcát megfossza
1297     XIV   |            Hiszen csak azt restelltem, hogy a tekintetes úr azok előtt
1298     XIV   |               elégedve; elhiszi-e már, hogy nem akartam önt megbántani,
1299     XIV   |                akartam önt megbántani, hogy teljes bizodalmam van hozzá;
1300     XIV   |             mind azt gondolta magában, hogy mégis jobb szeretne ő egypárt
1301     XIV   |         suhintani a principális úrnak, hogy tökéletesen meg legyen elégedve,
1302     XIV   |        fejelágyát, akire gyanúja volt, hogy az árulta el az aranyakat.~ ~
1303     XIV   |           tudtára adá a személyzetnek, hogy távollétében Bogozynak fognak
1304     XIV   |                 amiből az következett, hogy amint kihúzta lábát az ajtón,
1305     XIV   |                írást, Bogozyra hagyva, hogy végezze el, amit ők nem
1306     XIV   |          győznek. Amice Bogozy azután, hogy tekintélyét fenntartsa,
1307     XIV   |          papirost, azt is Budán vette, hogy még csak a papiros se hasonlítson
1308     XIV   |      becsületes ember. Hát tudhatja ő, hogy mi történik azalatt irodájában,
1309     XIV   |                megérezni, megszagolni, hogy míg ő jóhiszeműen dolgai
1310     XIV   |           segédjének azon gyöngeségét, hogy Kárpáthy Zoltánnal összeköttetést
1311     XIV   |    tiltakozott-e azon lehetőség ellen, hogy valaki ellenfelét azon titkokkal
1312     XIV   |               éppen az, akire rábízta, hogy okirataira felügyeljen,
1313     XIV   |              még csak nem is gyanítja, hogy mi történhetik azalatt odahaza,
1314     XIV   |                 meghagyva cselédeinek, hogy ha egy ilyen s ilyen alakú
1315     XIV   |                 Annyira izgatott volt, hogy minden legkisebb zörejre
1316     XIV   |      összerezzent, könyveket vett elő, hogy olvasson belőlük, s nem
1317     XIV   |              érzékeny szóval kérte őt, hogy szűnjék meg keresni e bánat,
1318     XIV   |            ajtón, engedelmet instálva, hogy ilyen későn háborgatja a
1319     XIV   |    szolgálattételért. Bogozy azt hivé, hogy jó lesz neki leülni, miután
1320     XIV   |       valóságáról.~ ~Zoltán inte neki, hogy hagyja abban. Ne nyúljon
1321     XIV   |           lehetett volna hitetni vele, hogy saját halálítéletét írta.~ ~–
1322     XIV   |               Bogozy, de miután látta, hogy Zoltán semmit sem felel,
1323     XIV   |           kihátrált az ajtón, anélkül, hogy Zoltán észrevette volna,
1324     XIV   |              ütni, s azt veszed észre, hogy jobb felől, bal felől sápadt
1325     XIV   |           végighúzza az iratok sorain, hogy olvassad tovább, midőn fejed,
1326     XIV   |               A kelet (dátum) mutatta, hogy akkor Zoltán még csak egyéves
1327     XIV   |             valaki álmodott már olyat, hogy édesanyját látta koldulva
1328     XIV   |               látta koldulva az utcán, hogy facsarodott el szíve álmában: „
1329     XIV   |             szíve álmában: „Édesanyám, hogy jutottál e nyomorba?” –
1330     XIV   |       odatarták beundokított arcaikat, hogy csókolja meg őket; üldözték
1331     XIV   |                annyi marad a lélekben, hogy igen vigasztalók voltak;
1332     XIV   |            olyan érzékeny szavak azok, hogy a lélek egészen elcsillapul
1333     XIV   |                Zoltán arra ébredt fel, hogy erősen sírt. A párna, melyre
1334     XIV   |            álom után. Zoltán úgy érzi, hogy most nem látja oly irtózatosaknak
1335     XIV   |            nyugalmat adott e gondolat, hogy midőn Szentirmay legelső
1336     XIV   |           elhaladt mellettök, anélkül, hogy felköltene valakit, az ebédlőben
1337     XIV   |           miként halt meg, lehetetlen, hogy a legridegebb bíró szemét
1338     XIV   |                maga is észrevette azt, hogy e védlevél nem puszta törvénykezési
1339     XIV   |        megmozdítja az emberi szíveket, hogy azt mondja rá a bíró: „Az
1340     XIV   |           rettenetes perből tudta meg, hogy az neki nagyanyja, e gyalázatos
1341     XIV   |           elfáraszták Zoltán kedélyét, hogy néhány pillanatra félbe
1342     XIV   |            nevére nagyobb diadal, mint hogy ily ihlett férfitól védelmeztetik?
1343     XIV   |                s rákiáltana: „Látszik, hogy szereted, te magad vétkeztél
1344     XIV   |            benne?~ ~Csak arra gondolt, hogy ha ily botrányt kivetnek
1345     XIV   |               kettőt.~ ~Még nem tudta, hogy mit fog cselekedni, de annyit
1346     XIV   |          cselekedni, de annyit érzett, hogy ezt mind ő okozta, s hogy
1347     XIV   |              hogy ezt mind ő okozta, s hogy most egy szent, nagy kötelesség
1348     XIV   |       felöltözve, lovásza azt kérdezé, hogy ne nyergelje-e meg paripáját.~ ~–
1349     XIV   |             egyszer maga is észrevevé, hogy már nagyon messze eltávozott
1350     XIV   |            várostól.~ ~Ott megfordult, hogy visszatérjen.~ ~Egyszerre
1351      XV   |          ügyvédeért, kéretve Kovácsot, hogy mihelyt érkezése lesz, jöjjön
1352      XV   |          jövendő iránti gondolatokkal, hogy midőn előteremén végighaladt,
1353      XV   |                volt magával elhitetni, hogy a tegnap este óta csak tizenkét
1354      XV   |            múlt el; neki úgy tetszett, hogy az tizenkét esztendő.~ ~
1355      XV   |          rendbe kellett szednie magát, hogy az előtt zavartnak ne mutatkozzék.~ ~
1356      XV   |                fogadta, s kényszeríté, hogy üljön le. Ő maga állva maradt,
1357      XV   |               le. Ő maga állva maradt, hogy járkálhasson; e pillanatban
1358      XV   |          fejével bólintott, nem tudva, hogy mit akar ezzel mondani.~ ~–
1359      XV   |              forgatásokat elkövetve –, hogy én magamat valami különös
1360      XV   |              ügyvéd ráhagyta, s várta, hogy mi lesz belőle.~ ~– Például –
1361      XV   |                én azt hiszem magamról, hogy nekem már van annyi eszem,
1362      XV   |                engem nem elégít ki az, hogy az én jövedelmeimet mások
1363      XV   |                s mások határozzák meg, hogy hova tegyem.~ ~Kovács még
1364      XV   |                még mindig nem mutatta, hogy ért valamit.~ ~– Teszem
1365      XV   |            egyik orrát begörbítve úgy, hogy tökéletes csáklyaformát
1366      XV   |                ifjú arcára szegezve –, hogy lehető volna-e nagyságod
1367      XV   |        hiányzanak, pedig tudom, érzem, hogy sokat, igen sokat tudnék
1368      XV   |                szeretne lenni – azért, hogy megismerhesse végzetteljes
1369      XV   |               szólt:~ ~– Megbocsát ön, hogy ily gyöngén viselem magamat,
1370      XV   |                kellene bebizonyítanom, hogy erős vagyok; de e könnyekkel
1371      XV   |                csodálkozva.~ ~– Attól, hogy el fogom veszteni ezt a
1372      XV   |                   Bár úgy elveszne az, hogy soha nyoma se maradna.~ ~–
1373      XV   |           nyoma se maradna.~ ~– Tudom, hogy ön ezt óhajtja, kedves Zoltán;
1374      XV   |              kedves Zoltán; megbocsát, hogy így nevezem most is, a címmel
1375      XV   |         áldozatokkal reá fogjuk bírni, hogy lemondjon folytatásáról.~ ~–
1376      XV   |               csak egy gondolatom van, hogy bármi árt szabjanak ellenfeleim
1377      XV   |                velök, beléegyezem. Az, hogy azoktól, akiket szívemből
1378      XV   |             mint bizonyos áll előttem. Hogy azután mi történik velem,
1379      XV   |               Valami azt súgja bennem, hogy jobb fogok lenni így, mint
1380      XV   |                bizonyos volnék felőle, hogy az utcák szemetjén halok
1381      XV   |             Önnek ki kell eszközölnie, hogy nagykorúsági engedélyt kapjak.
1382      XV   |           történni! Én csak azt tudom, hogy ha ez undok per a világ
1383      XV   |              de izmaim megerősödnek, s hogy akkor nem ölöm-e meg azt,
1384      XV   |               ha be tudom bizonyítani, hogy gazdagság nélkül is meg
1385      XV   |                ha kitűnik utoljára is, hogy nem érek semmit, s ha ezen
1386      XV   |                 Azt előre is kimondom, hogy lebeszélni önt azon szándékáról,
1387      XV   |                meg ügyvédje kezét.~ ~– Hogy ön ezt tenni foga, arról
1388      XV   |             véleménynek.~ ~– Fájdalom, hogy én nem annyira örülök rajta.
1389      XV   |               Tehát tudnia kell önnek, hogy akire ő mosolyog, annak
1390      XV   |         ellensége önnek, hanem amiatt, hogy Kárpáthy Béla cessziót adott
1391      XV   |              Kárpáthy-uradalmakra.~ ~– Hogy lehetne az?~ ~– Maszlaczky,
1392      XV   |              ezt a gyönge fejű embert, hogy huszonnégyezer forint évi
1393      XV   |              játékuk volt. Azt tudták, hogy a per ily tartalommal sohasem
1394      XV   |           kerülni; de volt gondjuk rá, hogy önt majd annak idejében
1395      XV   |                 Én magam jártam utána, hogy e pert megismerjem. Maszlaczky
1396      XV   |            fáradott, aki nem is tudta, hogy mit cselekszik, aki azt
1397      XV   |             cselekszik, aki azt hitte, hogy nekem jó szolgálatot tesz
1398      XV   |          Maszlaczky gondoskodott róla, hogy valaha szeme közé ne vághassák,
1399      XV   |        bizonyosan meg fogják kérdezni, hogy kettőnk közől melyikünk
1400      XV   |              Az egész pert megóvja az, hogy Abellino biztosított évdíjat
1401      XV   |             ügy az egész, ha megtudná, hogy Kőcserepy minő szerepet
1402      XV   |       elkövetni; ami, meggondolva azt, hogy a tanácsos állásánál fogva
1403      XV   |               nézve?~ ~– Azt hiszi ön, hogy ha Szentirmay csak egy távoli
1404      XV   |                reményével bírna annak, hogy ez utálatos perben férfira
1405      XV   |             sokkal rosszabb. Üdvösebb, hogy ő Kőcserepyről egyelőre
1406      XV   |                kérkedni; s az igen jó, hogy Szentirmaynak ilyen ellenfelei
1407      XV   |               némán; nem lehete tudni, hogy sír-e, vagy meghalt.~ ~Kovács
1408      XV   |            akik velem ezt cselekedték, hogy valaha találkozzunk egymással!
1409      XV   |             egymással! Végezze ön úgy, hogy én össze ne jöjjek velök
1410      XV   |              Legyen nyugodt! Én tudom, hogy a szív nemessége a legnagyobb
1411      XV   |             Kovács tanácslá Zoltánnak, hogy túlságosan ne evődjék a
1412      XV   |             fejét csóválta; megígérte, hogy le fog fekünni. Szüksége
1413      XV   |               meghagyá a pitvarnoknak, hogy délig senki se háborgassa
1414      XV   |                     Nem nagy baj, csak hogy sokáig fenn volt az éjjel.~ ~
1415      XV   |              sajnálták, „szegény fiú”, hogy ilyen jó, hű szolgának hogy
1416      XV   |            hogy ilyen jó, hű szolgának hogy kell majd más gazdát uralni;
1417     XVI   |          vallás hitregéiben előfordul, hogy egy-egy veszendő lelket
1418     XVI   |                veszendő lelket azután, hogy gonoszul ne járjon, egy
1419     XVI   |           azzal a fáradságos munkával, hogy egy nyomorult párát megőrizzen
1420     XVI   |         megőrizzen attól a balesettől, hogy saját jókedvéből beleverje
1421     XVI   |              ostoba fickót, s engedné, hogy vigye hát vagy őtet az ördög,
1422     XVI   |              amidőn felment Pozsonyba, hogy Abellinót lelki eszközökkel
1423     XVI   |        önállóvá téve, annyival inkább, hogy még maga a gondnok, Tarnaváry
1424     XVI   |        gyámsága alól; hihetőleg örült, hogy megszabadult e nyakára nőtt
1425     XVI   |               volt Kovács, s megtudva, hogy Abellino hol lakik, sietett
1426     XVI   |             epizód az orvossal gátolá, hogy Abellinót értesíthesse arról,
1427     XVI   |              nagykorúsági engedélyért, hogy a per fölött önakaratúlag
1428     XVI   |              kitalálnia, miután tudta, hogy az ifjú a per tartalmát
1429     XVI   |                csodálkozott azt látva, hogy még nem lőtték egymást keresztül.
1430     XVI   |              Az elsők igen jól tudják, hogy ez törvényen kívül eső aktus,
1431     XVI   |           tartozik szem előtt tartani, hogy ő éppen a támadott viszálykodások
1432     XVI   |              azért kapta a diplomáját, hogy sebeket csináljon, hanem
1433     XVI   |               csináljon, hanem inkább, hogy azokat begyógyítsa; azért
1434     XVI   |     rendeltetve.~ ~– Kedves nagyságod, hogy érzi magát tegnap óta? Sokkal
1435     XVI   |               remek ember. Alig várom, hogy valami perem legyen, hogy
1436     XVI   |              hogy valami perem legyen, hogy rábízhassam.~ ~– Én alig
1437     XVI   |        rábízhassam.~ ~– Én alig várom, hogy beteg legyek, hogy magamat
1438     XVI   |              várom, hogy beteg legyek, hogy magamat doktor úrral újjáalkottassam.~ ~–
1439     XVI   |             Vagy úgy?~ ~– Az nem igaz, hogy én jobban vagyok. Inkább
1440     XVI   |           háborgatja.~ ~– Az istenért! Hogy beszélhet így méltóságod? –
1441     XVI   |                van abban a stádiumban, hogy életműszere újjáalakuljon,
1442     XVI   |    elmosolyodott. Arra a gondolatra-e, hogy milyen jó tréfa volt az
1443     XVI   |            akart menni, vagy tán arra, hogy még hasonló remény benne
1444     XVI   |          könyökére, s nem vette észre, hogy alig bírja a fejét tartani.~ ~–
1445     XVI   |            akkor én kiviszem a diétán, hogy az urat kinevezzék nemesembernek!
1446     XVI   |               mondhatnékja volt pedig, hogy inkább tegye az ő kezébe
1447     XVI   |               azt gondolhatta magában, hogy ezzel az emberrel nem jó
1448     XVI   |          egyedül találkozni. Meglehet, hogy ez alkalommal még a szokottnál
1449     XVI   |             kevesebb gondja volt arra, hogy nyájasnak lássék.~ ~Elmondta
1450     XVI   |            lássék.~ ~Elmondta röviden, hogy ő ki és mi, és hogy néhány
1451     XVI   |           röviden, hogy ő ki és mi, és hogy néhány percnyi beszélgetést
1452     XVI   |            Kovácsnak meg nem kérdezni, hogy az ágy alatt-e vagy a faliszekrényben.~ ~–
1453     XVI   |                 ki azt szerette volna, hogy mind a hárman tiszteletteljesen
1454     XVI   |            mondtam, kedves kolléga úr, hogy az információknál mindig
1455     XVI   |               alá készül? Mert látják, hogy el fognak mindent veszteni.~ ~
1456     XVI   |           Maszlaczky nagyon jól tudta, hogy Kovács ezt nem mondhatja
1457     XVI   |         mondhatja ki, de nem sejtheté, hogy egészen más titkot fog kibeszélhetni.~ ~–
1458     XVI   |               becses dologra tanított, hogy az ügyvédnek logikájának
1459     XVI   |         védence iránt. Én nem állítom, hogy ez önnek nincs, hanem annyit
1460     XVI   |             őnagyságának, ön közbelép, hogy ezt meggátolja, mert jól
1461     XVI   |            meggátolja, mert jól tudja, hogy ha mi kiegyezünk, az adott
1462     XVI   |    stellionatus!~ ~Maszlaczky úr érzé, hogy még így sohasem volt megakadva
1463     XVI   |   felsőkabátját, s most meg azon volt, hogy egy irgalmatlan nagy sált
1464     XVI   |                sem bírt annyira menni, hogy csizmáit felhúzza. Nem volt
1465     XVI   |               forintért. Én megvallom, hogy nem vagyok oly jámbor szamaritánus.
1466     XVI   |            újra felsőkabátját, anélkül hogy felszólíttatnék rá.~ ~–
1467     XVI   |            alatt. Áldom a Mindenhatót, hogy azt nagyságodnak elébb meg
1468     XVI   |        kigyógyul abból a képzelgésből, hogy önt boldoggá tehesse.~ ~
1469     XVI   |          kezével kecsegtetni védencét, hogy őt megnyerhesse magának.
1470     XVI   |         megnyerhesse magának. Gondolá, hogy úgysem fog ez addig élni.~ ~–
1471     XVI   |             oly mozdulattal volt téve, hogy a jelen levő három férfi
1472     XVI   |              akkorát kezdett csuklani, hogy félteni lehetett, miszerint
1473     XVI   |        szikráztak, ajkai úgy remegtek, hogy méltán lehetett attól tartani,
1474     XVI   |             Csak azután jutott eszébe, hogy nem szükség félnie, sőt
1475     XVI   |              volna rá nézve óhajtandó, hogy bár megütné ellenfele; ezáltal
1476     XVI   |          kabátja elejét mellén. – Azt, hogy védencemet ellenfelei által
1477     XVI   |           rászedetni ne engedjem? Azt, hogy beleszóljak egy ügybe, ami
1478     XVI   |            érdekel? Vagy mit?~ ~– Azt, hogy Szentirmay grófról tiszteletlen
1479     XVI   |               Kárpáthy Zoltán bárónak, hogy az általam összeállított
1480     XVI   |         kifejezve lenni az a gondolat, hogy könnyű már őneki százezreket,
1481     XVI   |               felé, s elkezdett sírni, hogy milyen istentelenség az,
1482     XVI   |               milyen istentelenség az, hogy őt nem engedik meggyógyulni.~ ~
1483     XVI   |        meggyógyulni.~ ~Kovács átlátta, hogy pere el van veszve; annak
1484     XVI   |                valaki az embert pofon, hogy azt sem tudja meg, ki volt.~ ~–
1485     XVI   |               képes volna elhallgatni, hogy valaki gyilkost kiált, és
1486     XVI   |           verte. Örömei már elővonták, hogy röpüljön Kőcserepy karjaiba
1487     XVI   |          diadalhírével, de azon tudat, hogy szárnyai nincsenek, ismét
1488     XVI   |           ismét azon gondolatra hozta, hogy tán jobb volna itt maradni.
1489     XVI   |         William megtette egy tízesért, hogy elkísérte Maszlaczky urat,
1490     XVI   |                 meglátván az ablakból, hogy Maszlaczky viszi magával
1491     XVI   |       bevilágítanak utána. Protestált, hogy ne fárasszák magokat, s
1492     XVI   |              lélegzetet venni, érezve, hogy itt már mégis a nyilvánosság
1493     XVI   |               a maga kínlódási helyén. Hogy őneki e percben kinccsel
1494     XVI   |         kinccsel tölt ládákat ígértek, hogy őt hosszú-hosszú élettel
1495     XVI   |       hosszú-hosszú élettel biztatták, hogy új meg új tarka örömmel,
1496     XVI   |                játszottak szemei közé, hogy a régen óhajtott gazdagság
1497     XVI   |                megérve kezei előtt, és hogy éppen ez órában senki, egy
1498     XVI   |             sincs, aki őreá gondoljon, hogy egymagára van hagyatva ebben
1499     XVI   |           minden nyomorúságát hirdeti, hogy sehol, sehol az ég alatt
1500    XVII   |            Maszlaczky úr gondoskodott, hogy minden a leggyorsabban haladjon,
1501    XVII   |              veszendőbe menni azáltal, hogy ő egyszerű, birtoktalan
1502    XVII   |        idestova azzal lesz elfoglalva, hogy saját sorsáért küzdjön,
1503    XVII   |           előtt felbiztatá jobbágyait, hogy az örökváltság nagy eszméjét
1504    XVII   |             emberek küldöttsége előtt, hogy csak tegyék el boldogabb
1505    XVII   |             eltávoztak előle, anélkül, hogy egy szót tudnának mondani,
1506    XVII   |           akkor eszébe jutott egyszer, hogy tán mégis többet áldozott
1507    XVII   |         amennyit szabad volt áldoznia, hogy a fiúi érzet kötelessége
1508    XVII   |             percig gondolkozott rajta, hogy nem méltó-e azon gondolat,
1509    XVII   |          boldogítása foganszott, arra, hogy három ember élete holtig
1510    XVII   |           holtig keserű legyen miatta; hogy nem könnyebben elhordják-e
1511    XVII   |         akarattal bírt már ekkor, mint hogy egyszer megkezdett útjából
1512    XVII   |               a közjólét életszínét.~ ~Hogy fognak félbenmaradni a megkezdett
1513    XVII   |           kisdedóvók, takarékmagtárak, hogy változnak majd át béreslakokká,
1514    XVII   |                nyittat az új földesúr, hogy azokon keresztül szíja ki
1515    XVII   |        valahogy még megmaradt zsírját, hogy szaporodik el or, tolvaj
1516    XVII   |              kik azzal tisztelték meg, hogy aláírását úgy fogadták,
1517    XVII   |         emberét, s nem kérdezték tőle, hogy hány esztendős. Még e megaláztatás
1518    XVII   |             Egy egész napja volt arra, hogy búcsút vegyen azon kedves
1519    XVII   |                rebegni ifjú ura előtt, hogy azért ne hagyja el örökre
1520    XVII   |      erőltetett jókedvvel –, meglehet, hogy ha egyszer a világon nem
1521    XVII   |               mondáson, ha nem tudnám, hogy ennyire nem fog jönni a
1522    XVII   |            azon általános utasítással, hogy azokon hazai vállalatok
1523    XVII   |         elégségesek fognak arra lenni, hogy nagyságodat a szűkölködéstől
1524    XVII   |          acéllá edzette szívét! Lehet, hogy e kötelezettségek kielégítése
1525    XVII   |              után igazán szegény lesz, hogy semmije sem marad, de mit
1526    XVII   |          készített, számadást csinált, hogy az új birtokos rendben találja
1527    XVII   |        gazdaságot, s azt ne mondhassa, hogy ő valamit elvitt onnan.
1528    XVII   |              nézett eléje. Tudták már, hogy a Kárpáthy-uradalom a jó
1529    XVII   |              megmondta neki az ügyvéd, hogy senkit se bocsásson be többé,
1530    XVII   |             kéz hajtogatná fel azokat, hogy még egyszer végigfusson
1531    XVII   |      Megírhatja ön Szentirmay grófnak, hogy látta ez iratokat hamuvá
1532    XVII   |            Most már semmi sem gátolja, hogy őt meglátogassa, ők bizonyára
1533    XVII   |         jószívű Kőcserepy tanácsostól, hogy saját jóindulatából (ez
1534    XVII   |                 Annyira felingerlé az, hogy minden észrevétel nélkül
1535    XVII   |              Csak akkor jutott eszébe, hogy e levél Kovácsot is érdekli,
1536    XVII   |               érdekli, s bánni kezdte, hogy azt elrepeszté, barátja
1537    XVII   |           azután mondta meg Kovácsnak, hogy mi volt abban foglalva.~ ~
1538    XVII   |           foglalva.~ ~Nem kételkedett, hogy az ifjú ügyvéd éppen oly
1539    XVII   |                volna, s jólesett neki, hogy Zoltán nem is mondta ki
1540    XVII   |               a pitvarnok is megtudta, hogy miért hívták őt „szegény
1541    XVII   |               nak. Zoltán tudtára adá, hogy ezentúl nem leend módjában
1542    XVII   |               utazó akkor vette észre, hogy amerre keresztül kellett
1543    XVII   |                Megtudták a jó emberek, hogy mikor utazik el, s bármilyen
1544    XVII   |               titokban tevé, rálestek, hogy még egyszer láthassák, hogy
1545    XVII   |            hogy még egyszer láthassák, hogy utána kiálthassák: „Hordozza
1546    XVII   |            lovásza. Zoltán kérte őket, hogy maradjanak el tőle.~ ~–
1547    XVII   |               Kárpátfalváról, anélkül, hogy vesztett örökségére csak
1548   XVIII   |    süketségénél fogva ugyan valószínű, hogy egyik sem hallotta, hogy
1549   XVIII   |               hogy egyik sem hallotta, hogy a másik miről értekezik,
1550   XVIII   |           beszélni, s elég neki látni, hogy más hallgatja.~ ~Az udvaron
1551   XVIII   |            fiskális úr fráter Bogozyt, hogy tudja meg, nincsenek-e itten
1552   XVIII   |     megnyugtató válasszal tért vissza, hogy a volt ifjú nagyságos úr
1553   XVIII   |              segédének és huszárjának, hogy csak mellette maradjanak
1554   XVIII   |         olyasmi foroghatott a fejében, hogy a Kárpáthy családnak valami
1555   XVIII   |          tisztviselőjétől még kitelik, hogy őt, az új birtokos meghatalmazottját
1556   XVIII   |           rosszabb kedvében volt, mint hogy e kelletlen oktatásért neheztelhetett
1557   XVIII   |           szépen kérte az ügyvéd urat, hogy tessék hát organizálni minél
1558   XVIII   |               embert látva, azt hitte, hogy ez is csak valami vén alárendelt
1559   XVIII   |                az öreg Pált hívta elő, hogy teljesítse az ügyvéd úr
1560   XVIII   |               szépen engedelmeskedett, hogy kitört két ablaktáblát a
1561   XVIII   |                annyit gondolt magában, hogy majd leszek én még kertész
1562   XVIII   |            finomabb ízléssel bír, mint hogy ilyen dolgokat megtűrhetne
1563   XVIII   |                hallani, aki jól tudta, hogy Szentirmay gyámi évei alatt
1564   XVIII   |      felnyittatnunk nem szabad. Illik, hogy ismerjük azokat, nehogy
1565   XVIII   |                  Varga uram inte neki, hogy menjen Pál után, ő maga
1566   XVIII   |           komolyság. Nem állhatta meg, hogy ne nevessen rajta.~ ~– Mulatságos
1567   XVIII   |                 s ez meglepetve látta, hogy az öregember szemeit elborította
1568   XVIII   |         teremben tért annyira magához, hogy szólni bírt.~ ~– Parancsol
1569   XVIII   |               Első eset volt életében, hogy valakit önnek szólított,
1570   XVIII   |                     Kedves öregecském, hogy írná az én nevemet, ha levelet
1571   XVIII   |                a kékben járó emberből, hogy saját ura legyen; azt hitte,
1572   XVIII   |               iparkodott járni; kérte, hogy maradjon nála ebédre.~ ~–
1573   XVIII   |                nagyon látszott örülni, hogy Maszlaczky urat itt hagyhatják,
1574   XVIII   |                cselekedtek, megígérve, hogy az ünnepélyes beiktatásnál
1575   XVIII   |               mondja meg a szakácsnak, hogy az én kedvemért térjenek
1576   XVIII   |       inasoknak pedig parancsolja meg, hogy csak ide terítsenek, úgyis
1577   XVIII   |         azalatt el nem tudta gondolni, hogy mit gondoljon. Mindenféle
1578   XVIII   |           akitől meg lehetne kérdezni, hogy hova lettek a többiek.~ ~–
1579   XVIII   |               lettek?~ ~– Most mondom, hogy nincs, aki megmondja.~ ~
1580   XVIII   |                hányt.~ ~– Hova lettek? Hogy mertek elmenni hír nélkül?
1581   XVIII   |        tiszttartóhoz, mondja meg neki, hogy rögtön ebédet készíttessen
1582   XVIII   |         körülcirógatta, elmondta neki, hogy az ő ura milyen körmönfont
1583   XVIII   |            milyen körmönfont gazember, hogy kiszúrta azt a derék Zoltán
1584   XVIII   |        Maszlaczky úrhoz, elmondá neki, hogy a tiszttartó nincsen itthon,
1585   XVIII   |             Tamást küldé el másodszor, hogy keressen fel valami boltot,
1586   XVIII   |             olajjal. Tamás azt mondta, hogy érti; s aztán a boltban
1587   XVIII   |             üveget ecettel, olajjal.~ ~Hogy vágta a hátához!~ ~– Menjen
1588   XVIII   |         tévedésén, s nem állhatta meg, hogy az ajtóban a markába ne
1589   XVIII   |          részét, némajátékkal mutatva, hogy másnak ne adja.~ ~Késő este
1590   XVIII   |        vacsorája, ki maga is megvallá, hogy deákkora óta annál keményebb,
1591   XVIII   |      rendszeralkotó talentumával; úgy, hogy mikor másnap reggel megérkeztek
1592   XVIII   |         felelni.~ ~– Ördöge van önnek, hogy úgy kitalálja egyszerre
1593   XVIII   |            hoztam magammal, jól tudva, hogy itt egész személyzet van,
1594   XVIII   |              ön kapja magát, előrejön, hogy elkergesse őket. De ki bízta
1595   XVIII   |                őket. De ki bízta önre, hogy beleavatkozzék? Csak legalább
1596   XVIII   |         felhozni, hiszen világos volt, hogy lehetetlen szakács nélkül
1597   XVIII   |      Maszlaczky urat egy nappal előre, hogy lövessen vadakat, készíttesse
1598   XVIII   |        cukorsüteményeket; intézkedjék, hogy a másnapi vendégség asztala
1599   XVIII   |         fejedelmileg legyen kiállítva, hogy az egész környék beszélhessen
1600   XVIII   |                 és nem tudja az ember, hogy mihez kapjon.~ ~A tanácsosné
1601   XVIII   |        próbáljon valaki álmodni olyat, hogy sok vendéget hítt, tele
1602   XVIII   |               idő, és ő még nem tudja, hogy mit fog nekik főzetni, és
1603   XVIII   |        mellőzésével.~ ~Szerencse volt, hogy Varga uram megszánta az
1604   XVIII   |      megvigasztalá azzal az ígérettel, hogy majd ő elhozatja a pusztáról
1605   XVIII   |                kérte még Varga uramat, hogy húzzák mentül tovább a hivatalos
1606   XVIII   |           formaságokra; azon gondolat, hogy a nagyságos asszony most
1607   XVIII   |             tányérokat tört el, s fél, hogy a béréből lehúzzák.~ ~Estefelé
1608   XVIII   |          bocsánatot kérni vendégeitől, hogy ily egyszerű vendégségben
1609   XVIII   |        jóltevője az egész társaságnak, hogy a szakácsnéját idekölcsönözte.~ ~
1610   XVIII   |               mérget; nem az én hibám, hogy olyan bolond jó ember vagyok”.~ ~
1611   XVIII   |              vagyok”.~ ~Elég az hozzá, hogy ebéd végeztével a jó ősi
1612   XVIII   |        ilyenkor történik; nem érdemes, hogy valaki jóllakott emberek
1613   XVIII   |         odajött hozzám, és azt mondta, hogy öleljelek meg szépen, és
1614   XVIII   |          bizonyosan, amiről azt hiszi, hogy ébren történt. Reá nézve
1615   XVIII   |             meg a mély víz zúgott. Óh, hogy féltem!~ ~– Sokat álmodol
1616   XVIII   |            megszólít, talán nem tudom, hogy olyankor felőle gondolkozol,
1617   XVIII   |        átöleled vele, talán nem tudom, hogy őróla álmodol olyankor?
1618   XVIII   |                csak annyit tudok róla, hogy amint Istenhez imádkoztam
1619   XVIII   |              legjobban fájhat az neki, hogy másokon nem segíthet többé.
1620   XVIII   |               hagyott reá, csak azért, hogy ők annál többet hagyhassanak
1621   XVIII   |               pohárnál az jut eszembe, hogy ő most talán éhezik, szomjazik,
1622   XVIII   |           szülőim ősi örökéből, azért, hogy engemet tegyenek gazdaggá.
1623   XVIII   |                megzavarta ez az eszme, hogy sírni is elfelejtett, mintha
1624   XVIII   |                azt meg nekik. Higgyed, hogy szomorú vége lesz ennek!
1625   XVIII   |        életökben az volt a vágyódásuk, hogy engemet gazdaggá tegyenek.
1626   XVIII   |   igazságtalanul ővele; majd megtudod, hogy én meghalok nemsoká, és
1627   XVIII   |           lehet még ez!~ ~Azt mondják, hogy egyik holló nem ássa ki
1628   XVIII   |          Maszlaczky úr.~ ~Mit ér neki; hogy a Kárpáthyak ellen megnyerte
1629   XVIII   |              érezte magát e szavaknál, hogy szinte jólesett volna neki,
1630   XVIII   |                azt parancsolták volna, hogy feküdjék a pokrócon, melyen
1631   XVIII   |          szüntelen azon törte a fejét, hogy tehesse jóvá szertelen hibáját.
1632   XVIII   |                 gerjedelmes leveleket, hogy mire felébredt, csuron izzadság
1633   XVIII   |              vele, felcihálta Bogozyt, hogy csináljon neki írótollat,
1634   XVIII   |         lefektéből, reábízta szörnyen, hogy azzal a levéllel fusson
1635   XVIII   |            improvizáló szakácsnéjának, hogy reggel, mielőtt ő felkelne,
1636   XVIII   |                s kérdi a szakácsnétól, hogy forr-e már a víz a teának.~ ~–
1637   XVIII   |        befőzött tea olyan keserű volt, hogy ha valakinek egy kanállal
1638   XVIII   |               inkább kivallotta volna, hogy megölte az apját.~ ~Eveline
1639   XVIII   |              el a hibát, azt gondolva, hogy a kínai teával is úgy kell
1640   XVIII   |         csókolt kezet, azt sem mondta, hogy itt van. Suttyomban letette
1641   XVIII   |              asztalon.~ ~– Micsoda ez? Hogy jött ez ide? Ki küldi?~ ~
1642   XVIII   |                ide? Ki küldi?~ ~Látja, hogy neki van címezve, felbontja,
1643   XVIII   |        tanácsosnő szobájába ment vele, hogy elolvassa, ami itt következik:~ ~„
1644   XVIII   |           életemet áldoznám fel azért, hogy nagyságod élete csupa kellemetes
1645   XVIII   |                Maszlaczky úr azt hivé, hogy valami okos dolgot cselekedett,
1646   XVIII   |      Magánkívül kiálta szobaleányának, hogy sietve hívja ide férjét.~ ~
1647   XVIII   |           állapotját, aggódva kérdezé, hogy mi baja.~ ~– Nézzed ezt!
1648   XVIII   |      indulatosan.~ ~Kőcserepy úr érté, hogy mi az; azt is tudta, hogy
1649   XVIII   |              hogy mi az; azt is tudta, hogy mit akar a kis ember mondani.
1650   XVIII   |          felelve:~ ~– Ez, úgy látszik, hogy szerelmi nyilatkozat.~ ~–
1651   XVIII   |               Énnekem?~ ~– Úgy hiszem, hogy neked volt címezve.~ ~De
1652   XVIII   |                mondá:~ ~– Úgy látszik, hogy szokott szívességeidet félreérthette,
1653   XVIII   |                hideg vízzel oltogatja, hogy a láng egyszerre a kéményen
1654   XVIII   |            bűnös gondolattal emelni, s hogy Maszlaczky legalábbis megbolondult.~ ~
1655   XVIII   |           sejtetted, nekem is mondtad, hogy ez az ember irántad különös
1656   XVIII   |              férfiak nagy része olyan, hogy a nőket csak egyoldalúlag
1657   XVIII   |                legerényesebb nőről is, hogy az is csak oly esendő, mint
1658   XVIII   |                 s végezték Epicuron, s hogy utoljára nincs olyan férfi,
1659   XVIII   |             homlokát –, mondjam-e azt, hogy a tegnapi szokatlan fáradságtól
1660   XVIII   |          került volna felvilágosítani, hogy semmi oka sincs erre a haragra
1661   XVIII   |          felelhetek, s lesz gondom rá, hogy akárhol találkoznom kell
1662   XVIII   |          utoljára maradt. Arra várt-e, hogy ottmarasszák, vagy a válasz
1663   XVIII   |           tanácsossal – elég az hozzá, hogy midőn az ő kocsija volt
1664   XVIII   |                 végre engedelmet kért, hogy szobájába kell mennie, némely
1665   XVIII   |               lépcsőkön végiggondolta, hogy vajon mi oka lehet a tanácsos
1666   XVIII   |               a lélegzet; azt képzelé, hogy a székek s asztalok a szobában
1667   XVIII   |                annak más értelme, mint hogy kedves Maszlaczky úr, tessék
1668   XVIII   |               úgy elkábítá ez a levél, hogy nekiment arccal az ajtónak,
1669   XVIII   |              homlokát megütötte benne, hogy be van csukva, s elébb ki
1670   XVIII   |              Kőcserepy megtett annyit, hogy az egyik kezét elővette
1671   XVIII   |           kezét elővette a háta mögül, hogy a levelet átvegye és elolvassa.~ ~
1672   XVIII   |          inkább mosolygok, mert tudom, hogy az teneked még jobban fáj,
1673   XVIII   |                teneked még jobban fáj, hogy az téged kétségbe ejt, ijeszt
1674   XVIII   |             vállai közé húzva a fejét, hogy még egy arasszal kisebbnek
1675   XVIII   |                tudom, én nem képzelem, hogy mit véthettem olyan nagyot?
1676   XVIII   |           nagyságos asszony is említi, hogy levelemet megmutatta nagyságodnak.~ ~–
1677   XVIII   |               arra a gondolatra jönni, hogy én…~ ~– Kedves Maszlaczky,
1678   XVIII   |            hitem szentségére esküszöm, hogy távol volt tőlem minden
1679   XVIII   |              férjeknél nagy gyöngeség, hogy nőnket tiszteljük meg legnagyobb
1680   XVIII   |              Hiszen méltóztatik tudni, hogy engemet egész más vágyak,
1681   XVIII   |         házamba, s ön azon törekedett, hogy e bizalomért engem meggyalázzon.
1682   XVIII   |            csalatkozik, aki azt hiszi, hogy Kőcserepy, azért mert csendes,
1683   XVIII   |                felé lépett, azt hitte, hogy a papirosnyíró ollóval szándékozik
1684   XVIII   |     megrohantatni, s azt hallani tőle, hogy ketté akarja hasítani!~ ~
1685   XVIII   |              annyira meg volt rémülve, hogy hinni kezdé, miszerint csakugyan
1686   XVIII   |                tökéletesen megérdemli, hogy őt a tanácsos megragadja
1687   XVIII   |         kárpátfalvi kastély udvarából, hogy még vissza sem tekintett;
1688   XVIII   |           lóháton a tanácsos puskával, hogy meglője.~ ~Tiszafüredig
1689   XVIII   |              levén megnyugodva afelől, hogy a dühödt férj nem érheti-e
1690   XVIII   |        történtek, csak akkor látta át, hogy milyen nagy szamár volt
1691   XVIII   |             milyen nagy szamár volt ő, hogy ilyen nagy lovat engedett
1692   XVIII   |           engedett magából csinálni.~ ~Hogy elriasztották abból a házból,
1693   XVIII   |          Kőcserepy attól az ígérettől, hogy leánya kezét őneki adja!
1694   XVIII   |               leánya kezét őneki adja! Hogy kifizették őtet aprópénzzel,
1695   XVIII   |               világon. Még örülhetett, hogy a bőrét elvitte onnan szerencsésen.~ ~
1696   XVIII   |       nagyságod levele, melyben ígéri, hogy az ügyvédi jutalmul ígért
1697   XVIII   |             levelet írt neki; elmondá, hogy csakugyan komolyan hozzá
1698   XVIII   |             természetesnek találandja, hogy olyan embernek nem adhatja;
1699   XVIII   |           Abellinónak; ha tehát hiszi, hogy valami követelése van, forduljon
1700   XVIII   |        Maszlaczky úr közel volt hozzá, hogy a negyedik emeletből kiugorjék
1701   XVIII   |           ablakon.~ ~Mégis azt hiszem, hogy a nagyobb holló kivájja
1702   XVIII   |               Van-e sejtelmetek arról, hogy tulajdon gyermeketek minden
1703   XVIII   |          folyására; gyanítjátok-e azt, hogy ez a komoly gyermek mit
1704   XVIII   |     szerelmetek kedveskedni akar neki, hogy miért veszti el vágyát minden
1705   XVIII   |              koporsóban, s nem engedi, hogy a másikat is utána húzza,
1706   XVIII   |                el roppant gazdagságát? Hogy fognak majd huzakodni, hogy
1707   XVIII   |            Hogy fognak majd huzakodni, hogy húzzák le egymás képéről
1708   XVIII   |                képéről az eleven bőrt, hogy szolgáltatnak elé tételt
1709   XVIII   |            ismerem. Csak annyit tudok, hogy sohasem olvastam jellemzőbb,
1710   XVIII   |              jó barátai gyakran intik, hogy kímélje erejét, amire ő
1711   XVIII   |                istennője olyan kegyes, hogy akik temploma építésével
1712   XVIII   |              gyönyörét, mely ahelyett, hogy fárasztana, új erőt ad!~ ~ ~ ~
1713   XVIII   |            észre kellett volna vennie, hogy szobája ajtaja nagy csendesen
1714   XVIII   |        kedélyek ismerik, megsúgá neki, hogy jó szellemeitől van körülvéve,
1715   XVIII   |               oly közel hajolva hozzá, hogy ha az a két könnycsepp szemeiből
1716   XVIII   |              kezeit, mintha nem hinné, hogy nem álmodik. Azok megfogják
1717   XVIII   |              világon, s nem érdemelné, hogy tovább írjam róla ezt a
1718   XVIII   |                azt felelte volna erre, hogy „nem”.~ ~Szívéhez szorítá
1719   XVIII   |           néhány hónap elég volt arra, hogy ismerhetlenné tegye a múltat,
1720   XVIII   |             nagy jelentőségre anélkül, hogy számot adhattak volna magoknak
1721   XVIII   |         adhattak volna magoknak arról, hogy miképpen.~ ~Néha az élet
1722   XVIII   |             gyakran még családokat is, hogy miért küzdöttek azok felett
1723   XVIII   |                Az a csekély körülmény, hogy a méltóságos úr X. megyében
1724   XVIII   |                állván azonban a dolog, hogy az igen tisztelt státusférfi
1725   XVIII   |            ember komolyan megkérdezné, hogy mit akarnak, tán magok sem
1726   XVIII   |                megnyugtató magyarázat, hogy ez után senki sem fog olyasmit
1727   XVIII   |               olyasmit szememre vetni, hogy én hasonló meséket most
1728   XVIII   |           akárhányszor megtörténik az, hogy egy és ugyanazon országos
1729   XVIII   |              közkérdésnek Y. megyében, hogy felemelni segítse. Ott Kutyfalviékat
1730   XVIII   |                ő nemigen szokta nézni, hogy mivel üt az emberre. Üt,
1731   XVIII   |             nekik az ügy mibenlétét.~ ~Hogy mi volt e minden szíveket
1732   XVIII   |            Nekünk elég annyit tudnunk, hogy e napra az ország leghírhedtebb
1733   XVIII   |                 s azon végre szolgált, hogy mindegyik párt előadhassa
1734   XVIII   |      érdekesebb magánál a tragédiánál, hogy itt még csupán az emberi
1735   XVIII   |         hazafiak nem azért jöttek ide, hogy egymást kihajigálják az
1736   XVIII   |         tolakodott be a gyűlésterembe, hogy ordításával érthetlenné
1737   XVIII   |            iparkodik szabadon tartani, hogy kalpagját legyen mivel lebegtetni
1738   XVIII   |         ezúttal a sujtás és paszománt, hogy nem különben néz ki, mintha
1739   XVIII   |                úr hazafiúi kebléről, – hogy már háromnegyed ötre!” stb.
1740   XVIII   |                 mikor feláll beszélni, hogy: „Hajtsa le az álla mellől
1741   XVIII   |             hallani tőle a szót!”, meg hogy: „Jöjjön ki a szobából,
1742   XVIII   |             látnátok őt, mikor beszél, hogy gyulladnak ki egyszerre
1743   XVIII   |        ellenfelei sem biztosak felőle, hogy az ifjú lelkesítő szavai
1744   XVIII   |            botrányt az a körülmény is, hogy a senkitől nem ismert férfi
1745   XVIII   |             urak azonban, úgy látszik, hogy jó ismerősök vele, mert
1746   XVIII   |            szólna ez az ember valamit, hogy beleveszhetne kedvére.~ ~
1747   XVIII   |                csak messziről látszik, hogy mondana valamit, mert voltaképpen
1748   XVIII   |               mint aki igen jól tudja, hogy neki sem kötelességében,
1749   XVIII   |              őtőle meg elég szép volt, hogy azt megtanulta. Ezt a fáradságot
1750   XVIII   |          tekintetes karok és rendekre, hogy csináljanak a kérdéssel,
1751   XVIII   |        előhozni, ki felől nyílt titok, hogy a Pesti Hírlap vidéki levelezője,
1752   XVIII   |               úgy eltakarják a kezeit, hogy csak olykor-olykor látszik
1753   XVIII   |        sejtetni az idegen hallgatóval, hogy a szónok az indítvány ellen
1754   XVIII   |              Végigmosolyog párthívein, hogy lelkeiket újra felelevenítse,
1755   XVIII   |                kezd lenni, azt hinnéd, hogy egy egész fájdalommal leküzdött
1756   XVIII   |            úrnak; nagy szükség van rá, hogy Kárpáthy Zoltán felálljon.~ ~
1757   XVIII   |      elragadnak vele együtt mindenkit, hogy a sűrű éljenzéstől alig
1758   XVIII   |             ugyancsak kell könyörögni, hogy egy kis kihallgattatáshoz
1759   XVIII   |           szokásaiban; elmondá azt is, hogy a nagy tekintélyű Pittnek
1760   XVIII   |          kérdésben forgó tárgy felett, hogy kívánta azt alkalmaztatni
1761   XVIII   |             mint ha azt mondanák most, hogy elzárják piacaikról az idegen
1762   XVIII   |                gyárművek termékeit, és hogy ez a hasonlatosság milyen
1763   XVIII   |           münchhauseni csodadolgoknak, hogy egyhirtelen senki sem bírta
1764   XVIII   |        összejárt, meg tudná-e mondani, hogy mi fán terem a lencse?~ ~
1765   XVIII   |              oly dühbe hozta Tivadart, hogy az felkelt az asztaltól,
1766   XVIII   |               sem látszott észrevenni, hogy amaz ismeretlen úr ott a
1767   XVIII   |                után, akkor ötlött fel, hogy a különös idegen áll a zöld
1768   XVIII   |                beszédhez fog, ahelyett hogy a szokásos „Tekintetes karok
1769   XVIII   |               a méltóságos elnök urat, hogy vagy parancsolja ki a lármázó
1770   XVIII   |            mentéjét, inte az elnöknek, hogy szólani akar.~ ~– Majd megfelel
1771   XVIII   |              hallgatás lett egyszerre, hogy a dongó röptét meg lehete
1772   XVIII   |               lett.~ ~– Nagyon kétlem, hogy akármely ország megfeleljen
1773   XVIII   |                meri indítványba tenni, hogy a részvevő nemesi rendeket
1774   XVIII   |              oly sokat talált mondani, hogy a legvérmesebbek is elszörnyedtek
1775   XVIII   |               az úr, bárki fia legyen, hogy nyilvános törvényeinket
1776   XVIII   |                 s máskor eszébe vegye, hogy akik e helyen együtt vannak,
1777   XVIII   |                erdélyi nemes. Remélem, hogy bővebben meg fogunk egymással
1778   XVIII   |         felállt székéről, s kijelenté, hogy a mai gyűlést kénytelen
1779   XVIII   |          elfutott, mintha attól félne, hogy vissza találják hívni.~ ~
1780   XVIII   |             nem ért a dologhoz! Tudom, hogy jövőre majd megrágja, amit
1781   XVIII   |                Kőcserepyék jól tudják, hogy miért szerezték meg azt
1782   XVIII   |         leckézni, vagy úgy lehordalak, hogy a lábadon sem állsz meg!~ ~–
1783   XVIII   |               hát méltóztatik-e tudni, hogy kicsoda az az ember?~ ~–
1784   XVIII   |              Tán csak nem angol követ, hogy ne legyen szabad lehordani?~ ~–
1785   XVIII   |             mentül halkabban beszélni, hogy kettőjökön kívül senki se
1786   XVIII   |           olyan kiabálást követett el, hogy a lépcsők alján is meghallhatták.~ ~–
1787   XVIII   |               vannak mindig elintézve, hogy a hatóságok a dolgok folyamáról
1788   XVIII   |                 mert ez azt állította, hogy a szivar, melyet szí, nem
1789   XVIII   |               legyen neki baja, tudom, hogy azt emlegeti meg. Azért
1790   XVIII   |            hírétől megfossza. Az igaz, hogy birkózni nem volna tanácsos
1791   XVIII   |           öcsém!~ ~Az öcsémezésre alig hogy ki nem esett méltóságos
1792   XVIII   |                az orrát, s attól félt, hogy megcsípi, s ez a pont még
1793   XVIII   |                    Uram, ön jól tudja, hogy engemet megsértett.~ ~–
1794   XVIII   |             vagyok önt figyelmeztetni, hogy ez ügy nem tréfa! – szólt
1795   XVIII   |               megrettenve mondák neki, hogy de hát ne kiabáljon olyan
1796   XVIII   |              méhkas közé úgy odavágta, hogy majd ott veszett benne;
1797   XVIII   |              visszavonulástól azáltal, hogy Tarnaváry úr az ajtóba vetette
1798   XVIII   |                embert azzal a székkel, hogy sohasem fog többet párbajt
1799   XVIII   |       megszurkálták hegyes spádéikkal, hogy mire hazaért, maga sem ismert
1800   XVIII   |           kiknek nem az volt a dolguk, hogy egész életökben a kardot
1801   XVIII   |              ugyan egy olyat a fejére, hogy holmi gyönge koponya szerteszakadt
1802   XVIII   |           hosszú ruhaszárító kötéllel, hogy mozdulni nem volt képes;
1803   XVIII   |                kelle venni a ispánnál, hogy Dabronit kiszabadíthassa
1804   XVIII   |              egyik gróf, a másik báró. Hogy bíznátok ezekre ügyeiteket,
1805   XVIII   |            bíznátok ezekre ügyeiteket, hogy várnátok, hogy majd mikor
1806   XVIII   |             ügyeiteket, hogy várnátok, hogy majd mikor a mágnási osztály
1807   XVIII   |          emeljenek szót érdekeitekért, hogy saját magok ellen képviseljenek
1808   XVIII   |             Kőcserepy-pártnak az volt, hogy a Szentirmay-Kárpáthy-párt
1809   XVIII   |               Tarnaváry, azt gyanítva, hogy a többség gazdálkodási szempontból
1810   XVIII   |                indítványba, felajánlá, hogy ő egymaga kész az összes
1811   XVIII   |       könyörögtek neki, míg megígérte, hogy nem, egy pohár bort sem
1812   XVIII   |                annyira még nem vitték, hogy a zöld asztalnál tudnának
1813   XVIII   |             adatott a korcsmárosoknak, hogy ételről, italról gondoskodjanak,
1814   XVIII   |             tartanak olyan beszédeket, hogy a szegény kortes rekedtté
1815   XVIII   |               népszónokok megbízattak, hogy járják el rendre azon helységeket,
1816   XVIII   |            közöttük; mondják el nekik, hogy az illetlen szegény emberektől
1817   XVIII   |               kívánni falusi embertől, hogy olyan nagy uraknak ingyen
1818   XVIII   |                Szentirmayt és Zoltánt, hogy azok mind a ketten el akarják
1819   XVIII   |             akarják árulni a nemzetet; hogy azt akarják, miként a nemesember
1820   XVIII   |                pártvezetőit biztassák, hogy ha megtérnek, a Kőcserepy-Korondy-párt
1821   XVIII   |                 bátorkodik reményleni, hogy emlékezik rá valahogy a
1822   XVIII   |     Országgyűléseken szerepelt, tudja, hogy kell az emberek nyelvén
1823   XVIII   |            kétezer pengőt; ne engedje, hogy nemes barátaink szükséget
1824   XVIII   |               szenvedjenek; ne mondja, hogy sok lesz, önnek magának
1825   XVIII   |           módon kell előttük föllépni, hogy respektálják. Mi az ügy
1826   XVIII   |                bátorkodik megjegyezni, hogy egy actuarius esküdt minősége
1827   XVIII   |                kortesei élén.”~ ~Arra, hogy egy ilyen kézcsókoló simplex
1828   XVIII   |                ugyan ki gondolt volna? Hogy lehetne ezt Bogozyról feltenni?
1829   XVIII   |           sorba csókolták, óhajtották, hogy igyék a borukból; veszteni
1830   XVIII   |             Bogozynak a vad tömegekre, hogy rávegye őket, miszerint
1831   XVIII   |               úgysem lehetett kivenni, hogy vajon a töltött káposzta
1832   XVIII   |          emlegetett szentekre esküvék, hogy az egész falu a miénk! Kiss
1833   XVIII   |               magát Kokánfalván azóta, hogy ő otthon van; azt jól is
1834   XVIII   |              különböztető jel volt az, hogy Szentirmay hívei csendesen,
1835   XVIII   |               mind a két felekezetnél, hogy valamiképp a farkas be ne
1836   XVIII   |               beszéljen egyet és mást, hogy reggel átálljon az ellenpárthoz.~ ~
1837   XVIII   |                   Az volt a szerencse, hogy a kokánfalviakat nem hozták
1838   XVIII   |                hagyományos dolog volt, hogy őket az eldöntő nap előtti
1839   XVIII   |              bővölködés úgy eláztatta, hogy semmi szót be nem vett.~ ~
1840   XVIII   |              vett.~ ~Ennek köszönhető, hogy mindjárt a legelső taktikai
1841   XVIII   |               volt onnan fenyegetőzni, hogy ha a főispán kiáltásaikat
1842   XVIII   |               tehát a legelső feladat, hogy korán reggel négy órakor,
1843   XVIII   |             főispáni tribünt, anélkül, hogy ebben valaki által akadályozva
1844   XVIII   |                kimozdítani tanyáikról, hogy az ivóedényeket mind összetörték,
1845   XVIII   |                a többi ráadta a fejét, hogy meginduljon a vármegyeház
1846   XVIII   |             egy helyen eszökbe jutott, hogy a követjelölt uraknak fáklyászenét
1847   XVIII   |            vezéreknek elhitetni velök, hogy korán reggel nem dívik a
1848   XVIII   |                s elbámulva tapasztalá, hogy már akkor az udvar jobbik
1849   XVIII   |                őt arra figyelmeztetni, hogy hátha megveretik?~ ~A szolgálatkész
1850   XVIII   |      bizonyossá tevék a tanácsos urat, hogy diadala minden kétségen
1851   XVIII   |              meg volt afelől győződve, hogy a haza és az emberiség eléggé
1852   XVIII   |               elvárta mind a kettőtől, hogy őt nézni fogják ablakaikból.
1853   XVIII   |            szeret”. Nagy gyanúja volt, hogy ez a valaki Emánuel barátunk
1854   XVIII   |             filozófnő nem is gyanítja, hogy Emánuel barátunkat kora
1855   XVIII   |           festett koporsónak” nevez, s hogy Vilma senkit a világon úgy
1856   XVIII   |            mint őt, s amidőn biztatja, hogy rágalmazza előtte Zoltánt,
1857   XVIII   |        eszményképét, mintha azt hinné, hogy az ő édes hivatása elleneitől
1858   XVIII   |          tekintettel keresztülláthatá, hogy kolomposai vagy magokat,
1859   XVIII   |           nagyon is világosan látható, hogy az ő párthíveinek tömege
1860   XVIII   |               reményt adó biztatással, hogy a kokánfalvi nemesség még
1861   XVIII   |                háborította meg lelkét, hogy ezek az emberek puszta szóval
1862   XVIII   |           kívívni, mint ő pazarlással; hogy többet érnek azok puszta
1863   XVIII   |        felszólítá a tanácsos Emánuelt, hogy üljön lóra, s nyargaljon
1864   XVIII   |        csárdához, beszéljen Bogozyval, hogy rakja szekerekre embereit,
1865   XVIII   |         legjavasolhatóbb terv az volt, hogy a választás megnyitását
1866   XVIII   |    keresztülolvasni, bocsánatot kérni, hogy kénytelen egy pillanatra
1867   XVIII   |       bocsánatot kér a zúgó rendektől, hogy csak még egy pillanatig
1868   XVIII   |                oly gonosz lármatámadt, hogy a gyűlésterem ablakai remegtek
1869   XVIII   |             Tarnaváry –, megbocsásson, hogy így berontok, de kénytelen
1870   XVIII   |           méltóságodat figyelmeztetni, hogy az idő telik, s az egybegyűlt
1871   XVIII   |            Tarnaváry föltette magában, hogy most igen higgadt kedéllyel
1872   XVIII   |               úr mutatta némajátékkal, hogy őméltósága nagyon el van
1873   XVIII   |               gondolatra talált jönni, hogy valahonnan a kuckóból előszólaljon:~ ~–
1874   XVIII   |               emlékeztetni uraságodat, hogy itt a főispán úr szobáiban
1875   XVIII   |            Tarnaváry föltette magában, hogy olyan szelíd lesz, mint
1876   XVIII   |         egyszerre a bárány Tarnaváryt, hogy sem látott, sem hallott
1877   XVIII   |                 s úgy vágta a földhöz, hogy minden levele szétrepült.~ ~–
1878   XVIII   |               már; Tarnaváry megleste, hogy mik voltak azok. A fontos,
1879   XVIII   |              Tessék! Olvassák önök is, hogy szólhassanak hozzá. Tessék
1880   XVIII   |            Bizonyosnak lehete tartani, hogy szavazat útján ők fognak
1881   XVIII   |               szigorú rend uralkodott, hogy a zárt tömegen sehol sem
1882   XVIII   |  téglahalmazokat a tisztelt választók, hogy felálltak azokra, s onnan
1883   XVIII   |                bírni más gondolatokra, hogy egynehányat azon téglák
1884   XVIII   |                tömegbe vették magokat, hogy minden elhajított kőnek
1885   XVIII   |         szózattal hívá fel választóit, hogy rögtön hagyják el a megyeház
1886   XVIII   |           agyonveréstől megszabadulni, hogy elhajigálták megismertető
1887   XVIII   |         tréfára a dolgot, hanem látva, hogy ez már csakugyan nem mulatság,
1888   XVIII   |                egész a város végeig, s hogy a szavuknak álljanak, még
1889   XVIII   |         találván, nekiveték vállaikat, hogy befeszítsék.~ ~Az ajtó egyszerre
1890   XVIII   |               rájok mennydörgő szóval, hogy azok ijedten hallgattak
1891   XVIII   |         egyszerre.~ ~– Nem tudjátok-e, hogy ez a hely szent? Ez a hely
1892   XVIII   |              problematikus dolog volt, hogy vajon az a kard kihúzható
1893   XVIII   |         határozott modorban volt téve, hogy a kortes urak jónak látták
1894   XVIII   |             zöld asztalról, s anélkül, hogy újabb ostromot kísérlenének
1895   XVIII   |             úgy túlkiabálta Tarnaváry, hogy maga nem hallotta, mit beszél.
1896   XVIII   |      főispánhoz –, hiszi-e méltóságod, hogy mai napon végre lehet hajtani
1897   XVIII   |                volt annyi tekintettel, hogy kérdését feleletre méltatá.~ ~–
1898   XVIII   |                mindnyájan elhatározák, hogy együtt el fogják hagyni
1899   XVIII   |             bombát, s két kezével int, hogy hallgassanak el, ami által
1900   XVIII   |                Tarnavárynak megállani, hogy hangosan fel ne kacagjon
1901   XVIII   |            fogadni, amivel azt nyerte, hogy kilökték a kapun, s azután
1902   XVIII   |           szárnyát, elébb megkérdezve, hogy akar-e még valaki kimenni.
1903   XVIII   |               utána többet.~ ~Ezalatt, hogy a szertartás megkezdéseig
1904   XVIII   |               tanácsot!~ ~Képzelhetni, hogy ezt a felvonást már nem
1905   XVIII   |                irigység sem mondhatja, hogy Szentirmay vesztegette meg
1906   XVIII   |           sejtve, nem akarták engedni, hogy Bogozy felmenjen.~ ~– Hátha
1907   XVIII   |          kívánja nagyságod, megmondom, hogy mit cselekedtem; nagyságod
1908   XVIII   |              uram! Tessék meggondolni, hogy én Kokánfalváról jövök,
1909   XVIII   |               emberei úgy körülállták, hogy Tarnaváry minden törekvése
1910   XVIII   |         akcentussal, kissé hebegve is, hogy aki nem volt szokva hozzá,
1911   XVIII   |         takargatta magát, azon hittel, hogy ezt az embert most az igaz
1912   XVIII   |               megőrizte Bogozyt attól, hogy Kőcserepyék rögtön nyakon
1913   XVIII   |           nyakra-főre. Annyi bizonyos, hogy egyszerre öten-hatan kezdtek
1914   XVIII   |           akarják nyittatni a kapukat, hogy bőszült hadaikat önökre
1915   XVIII   |        fringiáját, s mutatá tenyérrel, hogy mármost ő is beszélni akar.~ ~–
1916   XVIII   |              uram. Tehát az a szándék, hogy kinyitván a kapukat, birokra
1917   XVIII   |         méltóságos és tekintetes urak, hogy most szavazatot adjunk rendes
1918   XVIII   |                Jeremiás keserűségeire, hogy úgy elkergetjük innen a
1919   XVIII   |               volt leginkább kivehető, hogy bizonyára kedvök volna egy
1920   XVIII   |           magánkívül –, az lehetetlen, hogy méltóságod most szavazatot
1921   XVIII   |      megsokallták az ütleget, s látva, hogy egy új tömeg jön ellenük,
1922     XIX   |            elkezdett sírni, vonaglani, hogy ajkán a kín tajtéka habzott.~ ~
1923     XIX   |            megbukott pártfőnöknek: az, hogy ha ő gyalázatosan vesztett,
1924     XIX   |            után.~ ~Mindenki azt várta, hogy e megtiszteltetést meg fogja
1925     XIX   |            jólesett nekik ez a beszéd, hogy kedvök lett volna az ifjút
1926     XIX   |                 bizonyosan mondhatjuk, hogy Zoltán e váratlan lemondással
1927     XIX   |            maga részére hódította úgy, hogy midőn néhány perc múlva
1928     XIX   |               nem vallania maga előtt, hogy kettő közől ez az igaz ember.~ ~
1929     XIX   |               férfiúi szavamra mondom, hogy amelyik párt a legcsekélyebb
1930     XIX   |               nagy felügyelet volt rá, hogy minden vesztegetésnek eleje
1931     XIX   |              kellett győződnie afelől, hogy nem szeretet, nem becsülés
1932     XIX   |              kénytelen volt elismerni, hogy jobbak, mint ő, mert hiszen
1933      XX   |                falujából, attól félve, hogy mindenütt gúnnyal fogadják;
1934      XX   |            levelet írni, attól tartva, hogy olvasatlan utasítják vissza;
1935      XX   |               megnyílt országgyűlésen. Hogy dicsérik, hogy hódolnak
1936      XX   |         országgyűlésen. Hogy dicsérik, hogy hódolnak neki! És ők ülnek
1937      XX   |              az ablakban, és jól tudá, hogy akiről szó van, az Zoltán.~ ~
1938      XX   |               Miért titkolta volna el, hogy szíve örül, keserűen örül,
1939      XX   |             fogja azt mondhatni senki, hogy Kőcserepyt büntetlen meggyalázta.~ ~
1940      XX   |               félne. Nem gondolnak rá, hogy valaki hallgatja őket, hiszen
1941      XX   |                gyermek nem tehet róla, hogy olyan halovány. Hiszen azt
1942      XX   |               azt megtiltotta magának, hogy remegjen, hiszen megállta,
1943      XX   |             remegjen, hiszen megállta, hogy fel nem sikoltott, midőn
1944      XX   |                végig a falun: „De kár, hogy nem más leánya”.~ ~Amint
1945      XX   |          keresztül; Vilma úgy gondolá, hogy annak a szomszéd falunál
1946      XX   |            elenyészett azon egy előtt, hogy őt meg akarják ölni.~ ~Óh,
1947      XX   |              heves; egy szó elég neki, hogy a bizonyos halál elé kiálljon,
1948      XX   |           minden irgalom nélkül.~ ~Óh, hogy kellett sietnie. Az út oly
1949      XX   |           megmenteni! Adjátok tudtára, hogy kerülje azt az embert, ahol
1950      XX   |         találkozást; tegyetek akármit, hogy őt megmentsétek!”~ ~Vilma
1951      XX   |            mind távol vannak, mondjad, hogy küldjék utánuk, mert ez
1952      XX   |               vissza.~ ~Észébe jutott, hogy valami jutalmat kellene
1953      XX   |        fáradságért, akkor vette észre, hogy tárcáját otthon feledé.
1954      XX   |           volna mit csinálni, s látva, hogy az ismeretlen kisasszony
1955      XX   |              vagy akarta vagy sem.~ ~S hogy elcsodálkozott aztán, midőn
1956      XX   |     elcsodálkozott aztán, midőn látta, hogy amíg a levelet olvassa a
1957      XX   |               nagy, mohos fatörzsökök, hogy engedje rájok omlani lankadt
1958      XX   |              fák is azt susognák neki, hogy ne menjen már odább…~ ~Az
1959      XX   |       kétségbeesetten, amerre mondják, hogy leánya eltávozott.~ ~Az
1960      XX   |              apa, s nem gondolva vele, hogy idegen úr birtoka, amelyet
1961     XXI   |              sarkam hegyéig a Léthébe, hogy sérthetetlen legyek, én
1962     XXI   |                nem születtem burokban, hogy ne fogjon a fegyver, sem
1963     XXI   |             kezdem szégyellni magamat, hogy az összes magyar nemességben
1964     XXI   |        ismerünk.~ ~Jól tudta mindenki, hogy kivel van dolga! Egy rabiátus
1965     XXI   |                s ki most azért ül itt, hogy mint a veszett állat a düh
1966     XXI   |              nem tartják szerencsének, hogy hozzájok szegődött, mert
1967     XXI   |             büszkeségét helyezi abban, hogy saját magát sem becsüli
1968     XXI   |               s felszólítá a dühöncöt, hogy hagyja el azt a termet szépszerével,
1969     XXI   |                 s kérte a felszólítót, hogy legyen szíves őt szállása
1970     XXI   |               még azután társai előtt, hogy mint fogja ő megtanítani
1971     XXI   |             Úgy meg fogja őt vagdalni, hogy maga sem ismer többé magára.~ ~
1972     XXI   |      önakaratát, s végre beleegyezett, hogy anyjával még azon éjszakán
1973     XXI   |             hallani semmit. Valószínű, hogy igen boldog ember lett belőle,
1974     XXI   |            szégyenpironsággal tudatva, hogy társuk véletlenül eltávozott.~ ~
1975     XXI   |               őket megalázottakká úgy, hogy végre nem volt más szabadulás
1976     XXI   |          embert, vagy megmutatni neki, hogy nem félnek általa megöletni.~ ~
1977     XXI   |             főnemesi tagjai székeiket, hogy a felső táblánál foglaljanak
1978     XXI   |          kérdik: tud-e magyarul? Elég, hogy címere van.~ ~Ez éppen szép
1979     XXI   |                  A véletlen úgy hozta, hogy Szentirmay után Zoltán íratta
1980     XXI   |            tárgy, azt pedig éppen nem, hogy a megelőző két férfi mit
1981     XXI   |             férfi mit fog beszélni; de hogy ő mit felelend nekik, arra
1982     XXI   |                meg újra átolvasta azt, hogy minden szót aszerint mondjon.~ ~
1983     XXI   |          szávait.~ ~– Minő különös az, hogy az előttem szólt két úr
1984     XXI   |             rendeket és a hallgatókat, hogy a szónok iránti megvetésöket
1985     XXI   |      indulatain uralkodni.~ ~Jól tudá, hogy Zoltán miért távozott el;
1986     XXI   |            Némely embernek tetszik az, hogy – odahaza úgy érezheti magát,
1987     XXI   |           hiszem – viszonza a brávó –, hogy nem önt volt szándékomban
1988     XXI   |               Az meglehet. Úgy hiszem, hogy én megelőztem őt.~ ~– Nem
1989     XXI   |                Ámbár bizonyosan tudom, hogy ő is fel fog keresni.~ ~–
1990     XXI   |               a báró. – Azt tudod jól, hogy te egy alávaló fickó vagy,
1991     XXI   |              én csak azt bánom nagyon, hogy még eddig ki nem vertelek
1992     XXI   |            mértéked, és én azt mondom, hogy ne tovább! – Te meg vagy
1993     XXI   |            bámulatodban, s azt hiszed, hogy az emberek félnek tőled,
1994     XXI   |           emberek félnek tőled, azért, hogy utálnak. Ezt a hitedet egy
1995     XXI   |                a kardodat veted, illő, hogy akadjon valaki, ki egyszer
1996     XXI   |             hátadhoz verje. Reménylem, hogy ahova hívlak, ott leszesz.~ ~–
1997     XXI   |                milyen tréfás dolog az, hogy ezt ők nem vették észre
1998     XXI   |               Rudolf meghívta Zoltánt, hogy ebédeljen ma őnála. Ő elfogadta
1999     XXI   |    előrebocsátani. Rudolf ellenkezett, hogy ő itthon van; Zoltán azt
2000     XXI   |                van; Zoltán azt állítá, hogy ő is itthon van, amiből