Rész

   1       I   |      meghallgatja ártatlan büszkeségét, s megdicséri csírájában a
   2       I   |           pillanatját munkára fordítja, s midőn hasztalan fáradt,
   3       I   |              áldozatok rokonokká tőnek, s kik most összejöttek megünnepelni
   4       I   |              nyelv értékét, méltóságát, s a nyelvben él a nemzet.
   5       I   |           mulatságot rendezett e napra, s minden tekintélyt meghívott
   6       I   |            kegyes, elnéző lesz irántuk, s tudva, hogy azok úgyis törekesznek
   7       I   |                 egy nagy család tagjai, s ez a csecsemő művészet,
   8       I   |            nevelünk, ruházunk, ápolunk, s ha dorgáljuk is néha, csak
   9       I   |     zajtalanságban ámulat, mély érzelem s egy magát becsülő népnek
  10       I   |                volt!” – mond a költő.~ ~S midőn az utolsó szózat is
  11      II   |                az egész salva guardiát, s még nem elég, hogy maga
  12      II   |           közemberek is találkozhatnak, s anélkül, hogy a háziúrnak,
  13      II   |                valamely polgári háznál, s akkor még csak egyszerűen
  14      II   |            asszonya éltes matróna volt, s a fiatal nevelő nem restellt
  15      II   |                Kőcserepyre bízta ügyét, s Kőcserepy megbuktatta mind
  16      II   |               kimaradtak mind a ketten, s ő lett az első alispán.
  17      II   |                 magunkéival összekötni, s elég higgadt vér a legszorosabban
  18      II   |           csodáit a gyors emelkedésnek, s nem kell hinni, hogy az
  19      II   |               első neje házához jártak, s az asszonyt bölcs beszédekkel
  20      II   |                nevelőjéhez nőül menjen, s később sok bajt okoztak
  21      II   |             felvitte a derék úr dolgát, s midőn másodszor visszatért
  22      II   |       megbántásokat, az akkori dölyföt, s jó alkalma volt azt minden
  23      II   |            építteté az ő házaik sorába, s az pompásabb volt valamennyinél;
  24      II   |            megvetendő vagyonnal bírtak, s bár ha a közrendű ember
  25      II   |                  ahol közelebb találja, s ahonnan, úgszólván, hazaláthat.~ ~
  26      II   |            ismeri a budai svábhegyeket, s közelgető tavaszkor valódi
  27      II   |            között ők a legnagyobb urak, s legyenek kénytetve őt még
  28      II   |                és lapu nőtt be itt-ott, s mentül tovább ásták, annál
  29      II   |              oldalát vízmosás rongálta, s fű sem termett azon ember
  30      II   |               idomú kastély emelkedett, s néhány év alatt a puszta,
  31      II   |           félmillió adóssággal terheli, s az uradalmaiból előállítandó
  32      II   |           nekijött három éjszakai fagy, s a gyümölcsfák mintha le
  33      II   |                volt, mint a paradicsom, s midőn az egész vidéken egy
  34      II   |       sárga-piros gyümölcs terhe alatt, s a gyönyörű lugasokon ezerszemű
  35      II   |               közől senki sem marad el, s amaz ünnepélyen mentül kevesebben
  36      II   |         társaságot találunk összegyűlve s szétoszolva a Kőcserepy-mulatókertben;
  37      II   |                illendő orcákat öltenek, s ha azokat bekomplimentozták
  38      II   |             mivel mosdik, miben fürdik, s több efféle. Szakácsnéról,
  39      II   |           ezüstből és selyemvirágokból, s nem engedik e titkot eltanulni
  40      II   |                mint a lélek nemesítése, s annak meg kell látszani
  41      II   |          láttokra kritikája fegyvereit, s elfelejti, hogy olvasói
  42      II   |                Tivadar úr őméltósága.~ ~S belép ezzel egy mindenkitől
  43      II   |                kézcsuklóig érő ujjakkal s hátul egymáson keresztbe
  44      II   |               ragyogó cipők körületéig, s ami legkülönösebbnek fog
  45      II   |                egy érdekes személy van, s ilyenformán a legkényelmesebben
  46      II   |              két lépésnyire eléje ment, s megszorítá az érkező kezét,
  47      II   |                kézzel, azután kettővel, s kedves barátjának címezte
  48      II   |                  a simára borotvált arc s a hibátlanul kipótolt fogak
  49      II   |            évvel fiatalabbnak mutatják, s első tekintetre feledtetik
  50      II   |                 is tudja azután emelni, s minden bók után visszavárja
  51      II   |                 az ember beljébe nézni, s úgy tudják őrizni, hogy
  52      II   |                tudott máshova beszélni, s máshova hallgatni. – Byroni
  53      II   |          átúszta a dardanellai szorost, s hihetőleg olyanforma különc
  54      II   |              magát tartani karszékében, s ember segítsége nélkül semmi
  55      II   |                a népes társaságok után, s úgy örül, ha az ezüstkürtön
  56      II   |              mondott, Alfréd, megint? – S emellett sikerült a báró
  57      II   |               egyik szárnyát elkaphatni s annál fogva magához húzni,
  58      II   |                 kelepcébe jutott lovag, s igen ügyesen martalékul
  59      II   |              magát a báró igen ügyesen, s ő maga visszafordult a tanácsosnéhoz,
  60      II   |          derekat tánc közben átkarolja, s érzi ujjain keresztül azt
  61      II   |              vér szokott jönni ajkaira, s hosszú füzértáncok közben
  62      II   |               de magasra felnyúlt alak, s gyors növése miatt rendkívül
  63      II   |                 ők mégis együtt járnak, s úgy beszélgetnek, mint a
  64      II   |               az eset meg van fordítva, s így a két lyánka a legjobb
  65      II   |      márványtekintet hidegét szelídíté, s felmagasztaltan mondá az
  66      II   |                úr gondolatjára felelne, s fél szemüvegét szemölde
  67      II   |              híva vannak, és odasietni, s megkérdeni, hogy mit parancsolnak
  68      II   |                 csapja chapeau bas-ját, s azzal a kis szilfiddel együtt
  69      II   |            belemelegedett a kiabálásba, s szép szónoki tűzzel mondá
  70      II   |              mondott, azok mind igazak, s tán felét szívesen el engedné
  71      II   |               értesülve lenni vagy sem, s nem lenne-e erre a legtöbb
  72      II   |                 lába hegyére emelkedik, s általában úgy szokott minden
  73      II   |           lármázik e finom társaságban, s evégett mosolyogva monda
  74      II   |              megijesztésére van mondva, s még magasabban kezdett beszélni.~ ~–
  75      II   |                  én nem félek senkitől, s amit kimondtam, azt megállom!
  76      II   |             hogy arra valók a törvények s azoknak végrehajtói, a dikasztériumok,
  77      II   |              honpolgárokat védelmezzék, s engem fegyverrel meg nem
  78      II   |                 meg nem ijeszt senki.~ ~S ezzel, mintha észrevenné,
  79      II   |            útjába ellenkező nézeteknek, s ha tudhatám, hogy ez ünnepély
  80      II   |          jurátus kipattant az üléséből, s lesegíté principálisát.~ ~
  81      II   |              lép, magasra tartja fejét, s úgy teszi lábát a földre,
  82      II   |            nagyon kurtán szokott bánni, s nem válogatja a szót; írása
  83      II   |            kelle húzni, atillát ölteni, s úgy kardosan követni főnökét,
  84      II   |            joggyakornok meghajtá magát, s kardját lecsörrentve maga
  85      II   |      ihogva-vihogva gyűltek a háta mögé s nemigen iparkodtak halkan
  86      II   |                a balra állította magát, s filozóf kedéllyel pödörgeté
  87      II   |               vendége kezét megszorítá, s csak akkor emelé fel ismét
  88      II   |          vendégekkel ékesíti fel magát, s ezek a válogatott delnők
  89      II   |           rododendronok, muzsikáló órák s más afféle csecsebecsék.~ ~
  90      II   |            magát, amennyire tőle telik, s mormog magában valamit,
  91      II   |                 méltóságos asszonyom!~ ~S ezzel kiránt egy zsebkendőt
  92      II   |      körülborzolva vele izzadt üstökét, s nem sokat törődve vele,
  93      II   |                  én nem megyek utána! – S azzal két ujjal megfogva
  94      II   |       harmadszor is elkiáltá: – Soha! – s egyet ütött utána az öklével –
  95      II   |             tekinte az érkező gróf elé, s kíváncsi volt látni az országgyűlési
  96      II   |           simára borotvált társaságban, s ez is valami ellenzéki jegynek
  97      II   |            ártatlan, tiszta tekintetét, s azt a nyugodt, szeretetre
  98      II   |           napsütötte barna férfiszínnek s a gyermeki rózsapírnak,
  99      II   |               idomul ideálja mintájába, s én emlékezem reá, hogy midőn
 100      II   |                egész országnak ideálja, s akit annyira szeret, bámul,
 101      II   |        megyegyűlésen tartott beszédeit, s otthon elszavalta azokat
 102      II   |                a jó öreg asszonyságnak, s a tengeri zivatart oly élénk
 103      II   |        siketsége dacára is megérti azt, s elhallgatná ezt a fiút napestig,
 104      II   |          tisztelettudón beszélget vele, s nem nevet háta mögé vagy
 105      II   |                ajkait, villogó szemeit, s csak néha sóhajtana egyet: „
 106      II   |                Hagyd ott már az öreget, s gyere a kisasszonyokhoz! –
 107      II   |               kappanhang a háta mögött, s egyike az öreg asszonyság
 108      II   |      szeleburdit választott ideáljának, s amit azoktól eltanult, azon
 109      II   |           szavait elméncségnek tartsák, s midőn nagyanyja megfogá
 110      II   |               odalépett hozzá szelesen, s kirántá azt az agg nő kezéből. –
 111      II   |               megcsókolá az öreg kezét, s úgy távozott el, Emánueltől
 112      II   |        dicsekedést nem is mulasztja el, s ha két-három kortársára
 113      II   |     táncpróbákon és gyermekkoncerteken, s mily önálló beszédeket szokott
 114      II   |                 karjára öltött Zoltánt, s letaposva egynéhány komolyabb
 115      II   |         főhajtással fogadá a gyermeket, s nagy, okos szemeivel figyelmesen
 116      II   |       szökelléssel ölelve át társnéját, s ragadva magával kifelé. –
 117      II   |           szeszélyeit megtanulta tűrni, s kit ha karjára fűzve vezethetett
 118      II   |               és azt meg kell becsülni, s azért olyanformán érezte
 119      II   |            kertben egy lepkét kergetve, s szívéből kacagott, midőn
 120      II   |                 megpillanta egy hintát, s pajkos örömmel szökellt
 121      II   |          Katinka hajfürtei közé tűzött, s ugyanazon ágról leszakítva
 122      II   |            gomblyukába fűzte a virágot, s még egyszer oly rosszkedvű
 123      II   |                sietett rajtok segíteni, s megragadta a hinta kötelét,
 124      II   |              kesztyűje keresztülrepedt, s a hinta mégsem lebegett.
 125      II   |        mosolyogva lépett oda az ifjonc, s megragadva izmos kezeivel
 126      II   |                sikoltott, mintha félne, s aztán mégis biztaták Zoltánt,
 127      II   |              megragadá a csónak szélét, s egy perc alatt megállítá
 128      II   |             vállára a kiszállás közben, s engedi karcsú derekát körülöleltetni
 129      II   |          őszirózsák fejeit csapkodá el, s blazírt kedéllyel sipogá:~ ~–
 130      II   |               már akkor nem látta őket, s amint széttekinte utánok,
 131      II   |              cselédek elménckedéseiben, s nem tudta, hogy hová nézzen,
 132      II   |        egyszerre örvendve lépett hozzá, s megragadá kezét.~ ~– Kovács,
 133      II   |            lepetve e megszólítás által, s alig tudta magát feltalálni,
 134      II   |               inasok gúnyjának tett ki, s e törekvés ifjú szívének
 135      II   |                  mint az éltesebbeknél, s ők sokkal kevésbé szokták
 136      II   |              véletlenül viszontláthatá, s az a kézszorítás, az a mosoly,
 137      II   |                 termekben ölik az időt, s ki maga pirulni kénytelen
 138      II   |               gyökeret verni a szívben, s a mély gyökér ágya mély
 139      II   |          pártfogolás sem mosná le róla, s jónak látta inkább nagy
 140      II   |      nyilatkozata szelesség lett volna, s jámbor ismerősét százféle
 141      II   |           visszaviheted – monda Zoltán, s mellénye zsebéből egy fél
 142      II   |               kezébe nyomva az inasnak, s azzal továbbment, karjára
 143      II   |         találkozott vele mindannyiszor, s szerette megalázni.~ ~A
 144      II   |                hogy bánik jurátusaival, s nagyon szántam azon szegény
 145      II   |    testgyakorlat kedveért fát is vágat, s fűtésre alkalmaz; éjszakán,
 146      II   |            mintsem megszomoríthatnának, s később jó hatással vannak;
 147      II   |             hozza, hogy semmik vagyunk. S ilyenkor, midőn az emberrel
 148      II   |             hogy ő is képes volna arra, s szinte szégyenlé, hogy oly
 149      II   |            merre lehet, de nem találja, s kénytelen beérni táncosával.
 150      II   |               tartanak többé igényeket, s szokás szerint vitatkoztak
 151      II   |              aki előremenni ne akarjon, s legfeljebb a haladás útjai
 152      II   |            háladatos szerepét játszani, s bontani ott, ahol más épít.
 153      II   |                 túl fognak rajtok nőni, s ha a két lefolyt évtized
 154      II   |            világ növése eltakarta őket, s az újabb ivadék, midőn a „
 155      II   |        közbefurakodott, nagy mosolyogva s felfelé fordított ravasz-édes
 156      II   |                fütyköt vetve a főispán, s jobbra-balra taszítva, akik
 157      II   |            bátor és okos képe ne volna, s lehetne valahogy beleakadni
 158      II   |                 a saját lábait) menten, s kutyagoljon (műszó a gyalogolás
 159      II   |                  hogy fogjon be rögtön, s ne 10 órakor jöjjön vissza,
 160      II   |           meghajtotta magát készséggel, s indulni készült.~ ~– Egyebet
 161      II   |             meglátta közöttük lovászát, s odainté szelíden, nyájasan
 162      II   |             paripát és saját vezetékét, s Zoltán maga segíté felülni
 163      II   |             akarja, hogy lépést menjen, s mennyire húzza össze a kantárszárat.~ ~
 164      II   |                Azzal megfordult sarkán, s visszament a terembe, kiirtva
 165      II   |            vigyázzon az úton barátjára, s azután a vezetékeket vigye
 166      II   |               kocsiján fog visszatérni, s azzal kezet szorítva barátságosan
 167      II   |              sokáig fog emlékezni őreá, s az a kicsiny mag, mit gyermeteg
 168      II(1)|            lenni a színház megnyitásán, s e szándékában történt változást
 169      II   |               fagylaltat hordtak körül, s ezzel megzavarták a fiatal
 170      II   |             cukrászleányt tisztelt meg, s ami annak elég jó volt,
 171      II   |      társaságnak fele talpra kerekedik, s készülni kezd hazafelé.~ ~
 172      II   |                 javát elcsábítsa tőlem, s az én fényes mulatságomra
 173      II   |           eleget tettünk a barátságnak, s oda most a kötelesség hí.~ ~
 174      II   |             vett a Kőcserepy-családtól, s Vilmára tekintett, ismét
 175      II   |                    Úgy sietett mellőle, s olyan könnyülten érzé magát,
 176      II   |         kicsikéjével szemközt ülhetett, s a kéjlakot nem látta többé
 177      II   |         hintóból, mintha valamit nézne, s a rózsa a legelső zökkenőnél
 178      II   |               Katinka –, kapok másikat; s elkérte azt, mely Zoltán
 179      II   |                 gomblyukába volt fűzve, s azt tűzte hajába.~ ~A két
 180     III   |                 vagy megtisztelő a cím, s akkor minek oda a „kedves”,
 181     III   |                 kedves”, vagy bizalmas, s akkor minek oda az „uram”.~ ~
 182     III   |            szerencsénk bemutatva lenni, s ki, mint tudjuk, királyi
 183     III   |            minden porcikája, ámbár vas „S”-ek tartják megpántolva,
 184     III   |                 ek tartják megpántolva, s a kikopott bőrből szabad
 185     III   |                fejében elkótyavetyélte, s azóta nem jutott eszébe
 186     III   |           azután csak elmúlik az ismét, s marad minden a réginél.~ ~
 187     III   |         rézszegekkel oldalvást kiverve, s leöntögetve itt-amott tintával.
 188     III   |              vizsgáló bizottmány előtt, s annyira nincs ideája a törvénytudományról,
 189     III   |            szokás a diplomáért fizetni, s ezt az aranyat kapja vissza.~ ~
 190     III   |           mulasztják el köreikbe vonni, s tréfát űznek a jámbor fiúból,
 191     III   |                mint a rajzoló gólyaorr, s mikor leírta, ha a fejét
 192     III   |       processzusok titkaiban fürkésszen s még ha ittas is, zárt kapu
 193     III   |               kiket sokáig kerülgetett, s kik azután mind máshoz mentek
 194     III   |                mind máshoz mentek nőül, s azóta mind családos anyák,
 195     III   |              fölött ketyeg egy falióra, s előtte hever egy pár hímzett
 196     III   |           eszéhez kénytelen folyamodni, s az fogadjon úgy mindent,
 197     III   |                 mindenki, hogy ő az úr, s akinek nem tetszik a poros
 198     III   |              vén huszár belép az ajtón, s jelenti hangosan, mintha
 199     III   |                az előszobában lerakott, s előttünk már úgy áll, mintha
 200     III   |                fájdalmat érez térdében, s olyankor mosollyal álarcozza
 201     III   |                fejét úriasan hátraveti, s a lefüggő hajbodor eltakarja
 202     III   |            fürgenckedni, nevetni lehet, s azt hiszi, miszerint senki
 203     III   |           viselné, hogy rátámaszkodjék, s azzal benyit a tekintetes
 204     III   |              látja meg, hogy merre van, s csak úgy vaktában bocsát
 205     III   |               Maszlaczky úr kurta keze, s hangzik éles, fülbefúró
 206     III   |                éppen a sor közepén van, s ki akarja a tintát írni
 207     III   |                 tintát írni a tollából, s minthogy Tamás oly süket,
 208     III   |                 el zsemlyéért a pékhez, s azt meg is cselekszi, a
 209     III   |         Maszlaczky úr elvégzi fördését, s számára egy széket kiszabadít
 210     III   |            Maszlaczky úr nekigyürkőzik, s egy tál víz előtt oly kegyetlen
 211     III   |            ledörzsöli róla a régi bőrt, s új ábrázattal fog előállani.~ ~
 212     III   |                gombját a szájába fúrja, s titkos bosszankodással tekint
 213     III   |             otthon nem szokta koptatni, s éjszakára rendesen leteszi,
 214     III   |             éjszakára rendesen leteszi, s bizalmas emberei előtt szürke
 215     III   |                 fogaival Maszlaczky úr, s egy tarka virágú hálókabátot
 216     III   |               meg az egyik szemöldökét, s igen száraz hangon válaszolt:~ ~–
 217     III   |                 úr a magam útján menni, s ne elegyedjék olyan dologba,
 218     III   |               férfiút felyül nem múlja, s csendesebb akkordot kezdett.~ ~–
 219     III   |       Maszlaczky úr felugrott székéről, s elkezdett alá s fel járkálni
 220     III   |               székéről, s elkezdett alá s fel járkálni apránként pattogva.~ ~–
 221     III   |               tudom, hogy mit beszélek, s értek az informáláshoz,
 222     III   |                 kényelmetlen ülőhelyén, s kezét feje alá tette, tenyerét
 223     III   |                illető felek írnak bele, s valahányszor előveszik az
 224     III   |              lélegzetet vett a pipából, s folytatá:~ ~– Kedves nagyságod,
 225     III   |          óhajtással fordult nagybátyja, s nagyságos Kárpáthy János
 226     III   |                 túl volt az ötven éven, s oly életmód mellett, amilyet
 227     III   |               Azonban az évek haladtak, s a gazdag nagybátyja mégsem
 228     III   |              tűrhetlenné kezdett válni, s kedves nagyságod nem vala
 229     III   |             megtörtént; a nő anya lett, s midőn kedves nagyságodnak
 230     III   |                 annak eszében sem volt, s így folytatá tovább:~ ~–
 231     III   |                 nagyságod e panaszával, s én felvállaltam azt. Megvallom,
 232     III   |       félrevonása a veszélyes helyekről s élénk ostromlása a talált
 233     III   |                magát beleélni a pörébe, s csak a tripartitumból puskázik,
 234     III   |        igazságot segítsenek kideríteni, s miután megtevék szolgálataikat,
 235     III   |               szavakat hordtam rakásra, s itthon összeállítottam azokat,
 236     III   |              éppen most kerülünk felül, s amidőn ők bennünket megcáfolni
 237     III   |                 lassan körülhálóztatva, s nem is gyanítva, hogy minden
 238     III   |          kinyitá a kancellária ajtaját, s rákiálta Bogozyra:~ ~– Nézze
 239     III   |                 odasietett Abellinóhoz, s tölcsérül idomított markán
 240     III   |                 vajasszarvast a péktől, s azokat letette az asztalra.~ ~
 241     III   |          elgyűrte az utolsó falatot is, s leütve tenyereiről a morzsákat,
 242     III   |       Bizonyítványok vannak kezemben!~ ~S ezt mondva diadalmasan ütött
 243     III   |            Szentirmay gróf közbelépett, s mindenkit párbajjal fenyegetett,
 244     III   |          eljárás útján napfényre hozni, s ez nem csekélyebb bűntett
 245     III   |                  ő eszére volt dölyfös, s még az is bántotta, ha valaki
 246     III   |                 őt nőni szép csendesen, s nem siettem vele, míg ekkora
 247     III   |                 Katinka szép szemeiről, s több efféle. No, iszen ezt
 248     III   |           fiatalok.~ ~Abellino fölkelt, s félretolta a széket.~ ~–
 249     III   |       Maszlaczky megfogta a báró kezét, s kényszeríté ismét helyre
 250     III   |               súlyosítani fogja a pert, s iparkodom ezalatt úgy bebonyolítani
 251     III   |           mindez a legjobbra forduland, s végtére mégsem fog kárára
 252     III   |                 tanult atyjául ismerni, s azon nő ártatlanságát, kinek
 253     III   |               kétségbeejtő végítéletet, s beleegyezik föltételeinkbe,
 254     III   |            lelkek előtt annyira becses, s lemond inkább kincseiről,
 255     III   |                   Újra pipára gyújtott, s füstölt maga körül, mintha
 256     III   |                  mintha méheket irtana, s időközben dicsérte a dohányát;
 257     III   |          lassankint zsebeibe mélyeszté, s a magasba tévedező tekintetén
 258     III   |              térdeire csapott kezeivel, s szakadatból (ex abrupto)
 259     III   |                 abrupto) felkiálta:~ ~– S valószínűnek tartja ön ezt?~ ~
 260     III   |        egyet-kettőt billentett a fején, s olyakat szítt a csibukból,
 261     III   |            nincs imádókban megszorulva, s nemigen törődik velök. Ami
 262     III   |        tökéletesen komoly arcot öltött, s még a pipát is letéve, egész
 263     III   |     édesatyjáról örökölt vagyon elment, s a kárpátfalvi kastély előtt
 264     III   |                 madarasi kastély előtt, s többé nem lesz egy jó bolond
 265     III   |            füstkötelet fújt a padlásig, s kirontott a felelettel.~ ~–
 266     III   |         unokaöcsémhez, megkérem szépen, s ő maga jószántából adni
 267     III   |               hamar tűzbe tudott jönni, s ilyenkor goromba volt, mint
 268     III   |         alázatosan könyörögve mondá el, s annyira elfeledkezék világi
 269     III   |               megismerkednek az adóval; s miután ez uradalmak legnagyobb
 270     III   |                 az ügyvéd fenyegetését, s felballagott a kúriára.
 271      IV   |            építése jött ma indítványba, s arra adakoznak a magas hazafiak?
 272      IV   |                 fulladva a buzgalomtól, s csak kezével mutatja, hogy
 273      IV   |            szirének és haldokló hattyúk s egyéb klasszikus énekesei
 274      IV   |               felmagasztaltságra képes, s míg otthon a reggelit is
 275      IV   |                 hintóból kifogott lovak s helyette befogott lelkes
 276      IV   |                koszorúözön, díszajándék s több efféle, melynek mind
 277      IV   |                 elhagyottabb teremekbe, s kidugta fejét az ablakon,
 278      IV   |               vad, ki a Dunapartra, alá s fel két óra hosszat, onnan
 279      IV   |                mint senkitől sem kapni, s azonfelül a rossz adós homlokára
 280      IV   |              asztalra az aláírási ívet, s tapasztalnia kellett azt
 281      IV   |                 szólíták a részvételre, s szánakozva kikerülék; ez
 282      IV   |              este őt kísérte szemeivel, s amint meglátta, hogy eltávozik,
 283      IV   |          sietett, a lépcsőkön utolérte, s nyájasan megszólítá:~ ~–
 284      IV   |        tartoztam-e önnek már máskor is, s nem megfizettem-e becsülettel?~ ~–
 285      IV   |           barátom uram” közvetítőjeül), s akkor is csak azzal a fenyegetéssel
 286      IV   |                 adjon neki száz pengőt, s vegye vissza a pert, ha
 287      IV   |          kivetkőztetett valami volt az, s nem is az volt benne a nevezetes,
 288      IV   |          tiszteletemet tehetni.~ ~Dátum s a többi.~ ~Kedves barátom
 289      IV   |               egymást ebben a tárgyban, s közös erővel dolgoztak e
 290      IV   |           csöngetett az ajtón Abellino, s fenndobogó szívvel nyitott
 291      IV   |               semmit sem szokott tenni, s eleinte hallani sem akart
 292      IV   |              javára teszi ez áldozatot, s a Kárpáthy jószágot csak
 293      IV   |                 hitbizományt veendi át, s annak minden tiszta jövedelmét
 294      IV   |                a kész engedménylevelet, s kérte, hogy legyen szíves
 295      IV   |                előttemezék az okiratot, s öntének rá porzót, amennyit
 296       V   |               eszét bocsátá útmutatóul, s azon korban, melyben más
 297       V   |                kebelben egyiránt dobog, s van az életnek oly boldog
 298       V   |             elfogadja annak benyomatát, s viseli, míg egy másik el
 299       V   |                senkivel nem társalgott, s példányát adá a hölgyi türelemnek.~ ~
 300       V   |          tisztelet kifejezésével említ, s kinek sírboltját halála
 301       V   |          meglátogatja neje kíséretében, s együtt imádkozik vele annak
 302       V   |                 ügyeket is elmond neki, s várja, minő ítéletet fogna
 303       V   |             édessége elrontja a szívet, s ellágyítja a lelket. Eveline
 304       V   |                  Eveline ezt jól tudta, s e tekintetben neki már egész
 305       V   |                 jól tudta azt példákból s észtani búvárlatokból, hogy
 306       V   |               hibáit sietett észrevenni s azokat a vétek súlyához
 307       V   |            szemek már régóta megláttak, s mely miatt nem képes magát
 308       V   |          Eveline éjiasztala gyertyáját, s hálóköntösét magára véve,
 309       V   |           szemeire, leült ágya szélére, s ott elnézte éjfél utáni
 310       V   |            arcát, megigazítá vánkosait, s midőn eljött tőle, lehajolt
 311       V   |              leánya jól viseli-e magát; s talál hibát, talál megróni
 312       V   |                 éppen azt hallgatta el, s úgy el tudta zárni lelke
 313       V   |                  csak midőn hazamentek, s egy-egy őszintébb leánycseléd,
 314       V   |               régen kellett szenvednie, s már akkor nem volt képes
 315       V   |             képes tagjait megmozdítani; s emiatt sokszor perceken
 316       V   |           kifáradva és le nem győzetve, s minden újabb találkozásnál
 317       V   |                 hajlammal a zene iránt, s azt ennélfogva kevés tökélyre
 318       V   |          egyszerre elhallgatott a zene, s mire felnyitá az ajtót és
 319       V   |                átelleni ajtón eltűntek, s a teremben Eveline egyedül
 320       V   |          alkalommal hajlott mindenfelé, s különösen megelégedve látszott
 321       V   |               mondanivalója a másikhoz, s kezdődnek beszélgetések
 322       V   |            közől egyre száradva hagyni, s más részről tartott a magasztalások
 323       V   |              azt rendesen el is rontja, s amely nő önmagát neveli,
 324       V   |                 éppen gyöngeségében áll s azon öntudatban, hogy nálánál
 325       V   |             valami mást forgat fejében, s csak azt a szót lesi, amelyikhez
 326       V   |               volt, addig nem találtam, s midőn megtaláltam… akkor
 327       V   |                az ügyvéd arcára szegzé, s annak arcvonalmaiból lelkében
 328       V   |                a szenvedély erőt is ad, s ha célja magas, segít küzdeni
 329       V   |             járása látszik meg arcomon, s engem hideg, részvétlen
 330       V   |             utolsó hangja ez belsőmnek, s méltóságodon kívül soha
 331       V   |                gördült be a kapu alatt, s ez véget vetett a kínos
 332       V   |        Maszlaczky úr hátratolta székét, s nemes lemondással kapaszkodva
 333       V   |            csókot nyomott annak havára, s azzal kalapját ragadva,
 334       V   |              őrült, aki megy Amerikába, s vissza sem jön többé.~ ~
 335       V   |                 megragadák egymás kezét s összevissza szorongaták,
 336       V   |               ragyogott a nyájasságtól, s nemes vetélkedés támadt
 337       V   |           közöttük, hogy a szobában alá s fel sétálva, melyik bocsássa
 338       V   |               úr a napi kérdésre térve, s azzal kivoná frakkja belső
 339       V   |                 aláírt engedélylevelet, s azt kiteríté az asztalra.
 340       V   |                aranyhüvelyű szemüvegét, s míg végigolvasta az iratot,
 341       V   |              bosszúságnak, a bámulatnak s egyéb rögtöni indulatoknak,
 342       V   |            értesülve lett volna felőle, s azt minden oldalról tanulmányozhatta
 343       V   |                    Szívemből szólt ön – s azután, mintha nem bírna
 344       V   |              ismét az ügyvédhez lépett, s némán végigszorongatá annak
 345       V   |                 egyengeté magán helyre, s diadalmasan emelé fel fejét;
 346       V   |          előttem egy derék férfiú képe, s elgondolám, hogy él az én
 347       V   |          magasabb célja törekvéseimnek, s nem ismerek oly fényes összeköttetést,
 348       V   |              elsőbbséget adnék efelett, s bárminő előremenetelt tartson
 349       V   |             Hisz ön tulajdona leend az, s az egész Vilmám kezével
 350       V   |            karjára fűzte a derék kérőt, s okosan értésére adott néhány
 351       V   |            szerint neveli gyermekünket, s én kénytelen vagyok elismerni,
 352       V   |           reményeket költünk egymásban, s azt tudhatja, kedves Maszlaczkym,
 353       V   |          megnyerni a Kárpáthy-birtokot, s akkor az ehhez kötött alkuból
 354       V   |           vagyok annak jogossága felől, s biztosíthatom önt, hogy
 355       V   |             hogy a per meg lesz nyerve, s akkor semmi sem álland többé
 356       V   |         viszonnyá fűződjenek közöttünk, s én kedves barátomat – kedves
 357       V   |                tanácsos mit sem tudhat, s talán csak nem akarja rászedni.~ ~
 358       V   |              Maszlaczky barátom uramat, s bizalmasan fülébe súgá:~ ~–
 359       V   |          tervezett összeköttetésünkről, s ebből kellemetlen következtetéseket
 360       V   |                házasságról, szerelemről s más efféle dolgokról tudni,
 361       V   |                 igen helyesnek találom, s e részben úgy hiszem, hogy
 362       V   |          stájeris táncot szokták járni, s megrázva azokat hevesen,
 363       V   |            magát a nagylelkű férfiúnak, s tökéletes lelki megvigasztaltatással
 364       V   |           Orestes búcsúzott Pyladestől, s érzelemmel csordultig telve
 365       V   |            hagyá el a tanácsos szobáit, s boldogsága érzetében a bérkocsistól,
 366       V   |                maga mellett a pamlagon, s kézcsókjára bocsátva őt,
 367       V   |                  közelebb simult hozzá, s márványszépségű karját annak
 368       V   |             hogy őt mindenütt kikerüli, s ha táncolnak, inkább egész
 369       V   |               az, mennyit fog érni.~ ~– S oly bizonyos volna, hogy
 370       V   |      tökéletesen meggyőzött felőle.~ ~– S ezért volt nálad Maszlaczky?~ ~–
 371       V   |               Maszlaczky?~ ~– Igen.~ ~– S nem gondolod, hogy egyéb
 372       V   |                szívességből származnak, s emiatt kénytelen volt a
 373       V   |            platói szerelemnek neveznek, s mely elég ok a megfelelő
 374       V   |        megfelelő szánalom gerjesztésére s eredendő bölcsészeti elméletek
 375       V   |             meghallgatja mind a kettőt, s egyiknek segít örülni, a
 376       V   |                  a másiknak szánakozni, s ugyan őrizkedik őket felvilágosítani
 377      VI   |                hajdani grófok idejében, s összehasonlítják azt a mostanival,
 378      VI   |                 mikor az egek csatornái s a hóolvadások vizei megeredtek,
 379      VI   |              utaik járhatlansága által, s abban mindketten nagy büszkeséget
 380      VI   |                idegen útba nem ejtheti, s jószágaikat országút meg
 381      VI   |               hintóba minden rév előtt, s tizenegy nap telt bele,
 382      VI   |          kivergődött saját uradalmából, s eljutott szárazabb földre.
 383      VI   |            nagyja, miken nyurga tinókat s bozontos csikókat lehetett
 384      VI   |              kánikulában a mocsárlégtül s szikkadt legelőtül otthonos
 385      VI   |                csak mellette jártak el, s bámulatos volt, mennyire
 386      VI   |            évben nagy tűz lehetett itt, s végig leégett szél mentiben
 387      VI   |             egészen félretért arrafelé, s szép olasz jegenyékkel volt
 388      VI   |     szárnyszakaszával, ódon tornácaival s egymástól távol eső ablakaival;
 389      VI   |           nyolcvan szobára volt építve, s minden szoba bebútorozva,
 390      VI   |               minden szoba bebútorozva, s szőnyegekkel, képekkel ellátva,
 391      VI   |              partjain emberderékig ért, s minden növény három-négy
 392      VI   |          ezüstfácányok gyönyörű falkái, s buja füvében egész csordaszámra
 393      VI   |            közelre várják a lovaglókat, s ha mulatság volt a kertben,
 394      VI   |               kiszöktek a vadaskertből, s a jobbágyok szomszédos kukorica-
 395      VI   |                 pazar volt a természet, s olyan jóleshetett forró
 396      VI   |                fedi a legszebbik vetés, s sivatag székifüves pusztán,
 397      VI   |            átvágásokba vannak szorítva, s midőn a tiszai apró gőzösök
 398      VI   |                az önkényt adott áldást, s Isten keze látszik mindenik
 399      VI   |               visszhangos kőfolyosóival s szélzúgásos tornácaival;
 400      VI   |           közepére, a többi házak közé, s tíz év múlva egész piac
 401      VI   |                 a főúr maga építtetett, s gondjával fenntart; a kertek
 402      VI   |                Néhány kiszolgált cseléd s egy iszákos kulcsár lakja
 403      VI   |               olcsó és tartós kelmékké, s alájok nem tőzeggel tüzelnek,
 404      VI   |             éhező az egész uradalomban, s mindazon pompa közt, mely
 405      VI   |         elmélkedő gólyát a víz szélében s a tündéri délibábot, mely
 406      VI   |          mutogat, ami a földön nincsen, s elmondhatnók: ennek a földnek
 407      VI   |           Dicsérjék mások a nádi életet s azoknak lakóit; árvaság
 408      VI   |             földet, hol utódaik laktak, s bizonyára e drága vércseppek
 409      VI   |         úrficskái átjártak Szentirmára, s játékot rendeztek a kis
 410      VI   |              nagyobb parasztifjoncokat, s tartotta őket bölcs beszédekkel,
 411      VI   |                 őket bölcs beszédekkel, s megosztá velök falatját;
 412      VI   |              ajándékait megtakarítgatá, s midőn eljöttek az iskolai
 413      VI   |           gyámjai vagy mások megtudják, s azt higgyék, hogy ő jó szívét
 414      VI(1)|                az általam leírt tárgyak s alakok közől sok van olyan,
 415     VII   |                 majd koszorúnak fűznek, s az emberséges bátyámuramék
 416     VII   |            lakóvá tette födeleik alatt, s elmondhaták neki, hogy az
 417     VII   |                Zoltánt, mint testvérét, s gyakran kedves civakodással
 418     VII   |              van, amit titkolni szokás, s ami a testvérérzelemben
 419     VII   |           egyikünk fel, a másikunk alá, s aztán sohase lássuk többé
 420     VII   |               gyermekek fognak maradni, s teljes világ végeig mindig
 421     VII   |                több házasság köttetett, s mennyivel kevesebb töretett
 422     VII   |              egykor ő is nevelni fogja, s magas eszményképeire méltóvá
 423     VII   |               amilyen csodabiztosan lő, s oly édesen áld, mint amilyen
 424     VII   |                 termeibe vonult vissza, s ott várták Rudolfot késő
 425     VII   |             várták Rudolfot késő estig, s félreismerhetlen borút vont
 426     VII   |                 az egész család átjött, s úgy mondá, hogy korán reggel
 427     VII   |                reggel utánok fog jönni. S íme már este van. Talán
 428     VII   |               is nyugtalan kezde lenni, s estefelé kisétált gyermekeivel
 429     VII   |           gyermekek is levertek voltak, s az örökké vidám Katinka
 430     VII   |          gyámanyjától, hogy lóra üljön, s átsiessen Szentirmára, megtudandó,
 431     VII   |       mulaszthatlan dolga van férjének, s nem venné jó néven családja
 432     VII   |              előkereste a szalma közől, s oldalára köté, és azzal
 433     VII   |                szólt a cseléd fitymálva s nagyon bosszantva az eddigi
 434     VII   |               jurátus notáriusa vagyok, s exmisszióból jövök. Azért
 435     VII   |       mindenféle törvényes dolog ellen, s azt hitte, hogy aki egy
 436     VII   |            Azzal elosont az előszobába, s bezárta maga után az ajtót.
 437     VII   |               szeget és egy kalapácsot, s azokkal az idézőlevelet
 438     VII   |                  visszafordítá a rudat, s elhajtatott, amerre jött.~ ~
 439     VII   |             csak akkor mertek előjönni, s mily nagy volt megütközésök,
 440     VII   |            hajdú. – Ez törvényes dolog, s bajt szerezhet annak, aki
 441     VII   |             ugorj a legjobbik paripára, s vágtass a méltóságos úr
 442     VII   |           vágtass a méltóságos úr után, s ahol találod, ott add át
 443     VII   |                hevenyében, ami történt, s átnyújtá a grófnak a veszélyes
 444     VII   |              mely megaláz és lealjasít, s egy jótetteken épült jó
 445     VII   |            Rudolf összehajtá az iratot, s keblébe dugá, de egyszerre
 446     VII   |            egyszerre kidobta azt onnan, s lábával indulatosan rágázolt.~ ~
 447     VII   |               szólt Rudolf a kocsisnak, s néhány perc múlva újra otthon
 448     VII   |                  hogy jár szüntelen alá s fel, egy percre meg nem
 449     VII   |               Üljön valaki rögtön lóra, s menjen Madarasra! Akármilyen
 450     VII   |              költse fel rögtön Zoltánt, s adja neki át e levelet.
 451     VII   |              Annál jobb – monda Rudolf, s szótlanul haladt le a lépcsőkön,
 452     VII   |              porfelleg Szentirma felől, s ismét visszatértek, gondolva,
 453     VII   |             gömbölyű pad volt csinálva, s amint ott ültek egymás mellett,
 454     VII   |                  oly magas, oly karcsú; s amint ott alatta ült a két
 455     VII   |                zöld volt egy hét előtt, s milyen sárga most. Tudod-e,
 456     VII   |               lelkére vette ezt a szót, s bár nem felelt rá, de lassankint
 457     VII   |            könny támadt szép szemeiben, s végigfutott arcán, mint
 458     VII   |            susog ott láthatlan alakban, s az ő csókjaitól hull alá
 459     VII   |             hogy Rudolf megérkezhessék, s a kisgyermekek félve bújtak
 460     VII   |             elővette a legnagyobb fiút, s egy természettani könyvből
 461     VII   |                 leült pici testvérével, s meséket mondott neki tündér
 462     VII   |               mindenkit lefekvés előtt, s követelte, hogy őt Katinka
 463     VII   |                 őt Katinka fektesse le, s miután annak nyakába vethette
 464     VII   |             hogy azt is megcsókolhassa, s azután biztatá Katinkát,
 465     VII   |            gyöngéd karjaikkal átölelve, s hízelgésekkel elhalmozva.
 466     VII   |                fel Zoltán aggodalmasan, s remegve kezdett az öltözködéshez.~ ~
 467     VII   |               Zoltán lovára veté magát, s eltávozott.~ ~Oly lassan
 468    VIII   |              késő éjszaka érkezett meg, s egész reggelig fenn volt,
 469    VIII   |                 haladt fel a lépcsőkön, s dobogó szívvel nyitott be
 470    VIII   |                 hangjára visszafordult, s oly nyugodt, oly hideg arccal
 471    VIII   |             Rudolf végzé a pecsételést, s száraz hangon monda:~ ~–
 472    VIII   |             könyörgve kérdő tekintetet, s félre kellett fordulnia,
 473    VIII   |                megértse, amiket mondok, s átlássa, hogy nem valami
 474    VIII   |             dolgok természetes folyása, s úgy hiszem, meg fog benne
 475    VIII   |             előkészületein már átesett, s anélkül, hogy önt szembe
 476    VIII   |                 szép tehetségekkel bír, s lelkének nemes tulajdonai
 477    VIII   |               ily helyen szűk köre van, s pusztán könyvekből nem lett
 478    VIII   |              önnel, családom, hivatalom s egyéb tekintetek nem engedik
 479    VIII   |                vonzódik, adja tudtomra, s én kieszközlöm, hogy az
 480    VIII   |                modorát mindenki ismeri, s ki valóságos zsarnoka a
 481    VIII   |                Amint kilépett az ajtón, s azt becsukta maga után,
 482    VIII   |           világot, melyben szerettetik, s elhagyni egy gyermektársat,
 483    VIII   |             napnak egy-egy emléke köti, s belépni egy hideg, szomorúan
 484    VIII   |         baljóslat benyomása alatt állt, s e sajgó érzelemben néhány
 485    VIII   |                  egyedül maradt a gróf, s azt hiszi, hogy senki sem
 486    VIII   |     visszafordult, felszakítá az ajtót, s magánkívül rohant a szobába;
 487    VIII   |              hozzá, keblére veté magát, s olyan boldog volt, midőn
 488    VIII   |                erősen szívéhez szorítá, s engedé, hogy könnyeivel
 489    VIII   |              könnyeivel áztassa kezeit, s nem titkolá előle többé,
 490    VIII   |                Rudolf megtörlé szemeit, s kezével nyájasan végigsimítva
 491    VIII   |            zománca még szelídebbé tett, s kezeit összekulcsolva, kérdezé:~ ~–
 492    VIII   |                  szólt Rudolf szelíden, s szomorúan vevé kezébe a
 493    VIII   |                  mert én gazdag vagyok, s így akarják önt tőlem elidegeníteni.
 494    VIII   |      legkedvesebb, a legszeretőbb anyát s a legjobb testvéreket, kik
 495    VIII   |            megszorítva a gyermek kezét, s az újra éledni, erősödni
 496    VIII   |              egyszer megölelé az ifjút, s azután nyugodtabban, könnyebbülten
 497    VIII   |                 a cselédeket e helyről, s idő kell ahhoz, míg az öreg
 498    VIII   |               Egy helyen megáll a gróf, s azt kérdi Páltól:~ ~– Emlékezik-e
 499    VIII   |                 úr is követett a sírba, s nem akarta, hogy őutána
 500    VIII   |           nyitva hagyatott, ahogy volt, s én, ki azóta minden napot
 501    VIII   |               és a boldogoknak karában, s az, ami úgy peng és döng
 502    VIII   |              nem járhatja a tornácokat, s emiatt, minthogy ritkán
 503    VIII   |              hogy mind összerepedeznek, s az ablakok egészen elvakulnak
 504    VIII   |            fogjuk nyittatni e folyosót, s inkább rácsajtót veretünk
 505    VIII   |        feszítővasat hozott elő az öreg, s hozzá kezdett látni a munkához.
 506    VIII   |           Rudolf leveté felső öltönyét, s kivette a szolga kezéből
 507    VIII   |            Igaza van – helyeslé Rudolf, s azzal az írószobába sietve,
 508    VIII   |                visszhangtalan lépéseik, s midőn az első ajtó előtt
 509    VIII   |              mindkettő egymásra nézett, s azt gondolá, hogy mily szörnyű
 510    VIII   |                 bekocogtatott az ajtón, s csak akkor döbbent vissza.~ ~…
 511    VIII   |             síró nyikorgással felnyílt, s csendesen beléptek mind
 512    VIII   |                nyomással ült kebleikre, s meleg, élettelen roha enyészetes
 513    VIII   |                 Sok húr leszakadt róla, s összegöngyölődve állt felfelé.
 514    VIII   |              voltak, színeiket veszték, s midőn Rudolf egy függönyt
 515    VIII   |               az, az idő megemésztette, s tán az apró lepkék bábjai
 516    VIII   |              gyermek kezét megszorítva, s gyakran megakadva beszéd
 517    VIII   |           Zoltán odasiet az arckép elé, s egy előtte álló támtalan
 518    VIII   |                 Rudolf háta mögött áll, s tekintete a képről az ifjúra
 519    VIII   |            tekintete a képről az ifjúra s onnan ismét vissza tévedez.~ ~
 520    VIII   |            megüldözi, aki benne vétett, s örökségül hagyja fájdalmát
 521    VIII   |              dolgok lehetnek abba írva, s örök az idő, melyben azt
 522    VIII   |              van azon sorokban elejtve, s kezébe juthat azoknak, akik
 523    VIII   |               élet minden jövő reményét s hosszú évek elmúlt érdemeit.~ ~
 524    VIII   |             anyja arcképe előtt térdel, s érző lelke által anyja szellemével
 525    VIII   |                közelített az asztalhoz, s szíve hallhatón dobogott,
 526    VIII   |                volt a megülepedett por, s egészen elrejté az írást.
 527    VIII   |               Rudolf a port a levélről, s szinte összerezzent, midőn
 528    VIII   |         magammal csendesebb hajlék alá, s jólesik reá gondolnom. De
 529    VIII   |            álmaim képe, bálványom volt, s ő semmit sem tudott e szerelemről,
 530    VIII   |            talán. Később eltűnt előlem, s nevét sem tudhatám meg,
 531    VIII   |                 megérdemlé boldogságát, s akként egy örök világ állt
 532    VIII   |              Isten, úgy láss te is oda, s ha a fájdalomban, melyet
 533    VIII   |                más szobába vitetett át, s a rövid végóra alatt nem
 534    VIII   |            Flórát ott látta ágya előtt, s ha Isten irgalmát, bocsánatát
 535    VIII   |                 arcképe előtt leborult, s nem veheté észre, ami Rudolffal
 536    VIII   |         lassankint magához kezde térni, s visszanyeré férfias nyugalmát;
 537    VIII   |                levelet összehajtogatta, s fölemelve maga elé, mintha
 538    VIII   |            hiszi a rosszat, mint a jót, s kegyetlenebb az ókor legvéresebb
 539    VIII   |                támadt polip.~ ~Fölkelt, s odalépett Zoltánhoz, megvilágítva
 540    VIII   |                odaadtad, ahhoz légy hű! S hogyha olykor keresztutakra
 541    VIII   |              atyád és anyád szellemére, s úgy cselekedjél, hogy ők
 542    VIII   |               elhagyák az előszobát is, s végigmennek a folyosón a
 543    VIII   |               zöld hársfákon keresztül, s bámulva látszik kérdezni: „
 544      IX   |            jeles férfi fog visszatérni, s annál nagyobb lesz majd
 545      IX   |               Zoltán közeli elutazását, s a gyermeknek magaviseletével
 546      IX   |                 délceg férfi alakjában, s addig is mindig fel fog
 547      IX   |             talán örökre elválik tőlük, s még csak levelét sem fogják
 548      IX   |         mélyében tagadva, amit mondott, s megcsókolva nejét, eltávozott
 549      IX   |                hiányzik közőlök valaki, s ha Katinkára tekintett,
 550      IX   |               ügyekkel volt elfoglalva, s az országos férfiak magas
 551      IX   |          apámtól, mert meg akart verni, s hat hétig voltam inkognitó
 552      IX   |        disznópásztor, mégis itt vagyok, s főispán lett belőlem! Ők
 553      IX   |                úrnak leányai is voltak, s leányokra nézve vannak azután
 554      IX   |               fiatal zongoravirtuózzal, s mire szülői megtudták, már
 555      IX   |               felgyújtotta a présházat; s a szemei elé került leánynak
 556      IX   |       Tiszafüreden találta elő, Pestre, s a fogadóban átöltözve, rögtön
 557      IX   |                 Tarnaváry főispán úr?”, s az igen jó elméncségnek
 558      IX   |                hajdú, mint esik az eső, s háromszor engedte kérdezni: „
 559      IX   |                 írva. Majd megmondják – s eközben fogai közől hegyeset
 560      IX   |                valaki egy kapun benyit, s akkor egyszerre kilenc szelindek
 561      IX   |                éppen civakodáson kapja, s a csör-pör zajában kénytelen
 562      IX   |       rettenetesen szidott egy jurátust s annak a révén még sok jelenlevő
 563      IX   |                 nem lévő egyéniségeket, s Zoltánék belépésével egy
 564      IX   |           ajtóban e nagy zivatar alatt, s zavarodottan hordta körül
 565      IX   |           hevesen az asztal mellett fel s alá, néha-néha egyet villantva
 566      IX   |              háttal volt felé fordulva, s nem láthatta őt.~ ~Tarnaváry
 567      IX   |                valamennyi jurátus mind „s”-et írt a félrecsúszott
 568      IX   |             éppen nagyon halavány volt, s középen volt elválasztva
 569      IX   |                volt elválasztva a haja, s kissé elszánt, de inkább
 570      IX   |         Tarnaváry a fogait csikorgatta, s azt a bosszút találta ki
 571      IX   |               kérdéses corpus delictit, s ráparancsolt:~ ~– Mármost
 572      IX   |               rögtön felugrott e szóra, s örvendve fogadá Zoltánt,
 573      IX   |             szinte tizennégy esztendős, s mindenfele utakat-módokat
 574      IX   |               szerelmi nyilatkozatokat, s ezeket előleges egyetértés
 575      IX   |            verseket és írásokat szépen, s a többit így adta át a papának.
 576      IX   |                Így sült ki a gonoszság, s a hétszemélynök úr jelenleg
 577      IX   |              hangjai női hangok voltak, s nincs leverőbb valami fogékony
 578      IX   |            kérdé Kovácstól meghátrálva, s önkénytelen annak karjába
 579      IX   |           emberek osztályához tartozik, s gyakorlatilag mégis úgy
 580      IX   |           észrevette a gyermek zavarát, s örömest felvezette volna
 581      IX   |                 meglátta az ifjú bárót, s kevéssé törődve az előtte
 582      IX   |     elcsendesült a hangos szemrehányás, s néhány pillanat múlva kilépett
 583      IX   |                is, de a szája nevetett, s míg a két ifjú mellett elment,
 584      IX   |              jót csípett Kovács karján, s Zoltánt tetőtől talpig összenézte
 585      IX   |                a falhoz lapult előttük, s lesüté szemeit, mintha ő
 586      IX   |        pitvarnok, átvette őt Kovácstól, s bevezette a méltóságos asszonyhoz.~ ~
 587      IX   |                 üvegeket és medencéket, s nagyon látszott ügyelni
 588      IX   |   legszenvedélyesebb szívesség hangján, s minden kérdését egy olvadékony
 589      IX   |                 Midőn bezárta szobáját, s nem jött hozzá többet senki,
 590      IX   |           bőröndjéből anyja imakönyvét, s homlokát kezébe nyugtatva,
 591       X   |                francia a világ közepét, s az orosz megcsókolja a földet,
 592       X   |             emlegetett közintézeteivel, s annyi minden széppel, jóval,
 593       X   |                 ideig elhagyott parton, s megszaporodott rajta az
 594       X   |             legszebb városa a világnak, s ami Pesten nincs, az aztán
 595       X   |           tekintenek az ifjú fővárosra, s míg a homályban és szegénységben
 596       X   |            öröme édes volt mindenkinek, s ebben az érzésben találkoztak
 597       X   |                  nagyszerű, porba sújtó s égig emelő események: enyészet –
 598       X   |                 olvadékony idők jártak, s az alvidékeken kemény, kitartó
 599       X   |               tél derekán zöldült a fű, s dél felé még tavaszhó elején
 600       X   |                 huszonegy fokra hágott; s estenként már lehetett hallani
 601       X   |            vízár körülvett, elborított, s a főváros utcáin láthatók
 602       X   |            jöttek a szomszéd falvakból, s ijeszték a jövő-menőket
 603       X   |          vízállás dacára megállt a jég, s a hosszú hóesés alatt úgy
 604       X   |       megtorlódott a felülről jövő zaj, s minthogy odább nem mehetett,
 605       X   |               jég egész a fenékig állt, s a megtolult ár a szét nem
 606       X   |        pusztulás eddig is szörnyű volt, s mi fog történni akkor, ha
 607       X   |               ki a város minden kapuin, s nem tekintenének hátra,
 608       X   |              hasonló jégtorlasz támadt, s amint a fenékig befagyott
 609       X   |                 mind vizeibe fullasztá, s Esztergomtul fel egész Bécsig
 610       X   |                 folyam, mint a tolnait, s az elézúduló zaj itt éri
 611       X   |                  Inkább lemondott róla, s egész pályaútját újból kezdte,
 612       X   |                 idején kimenekülhessen, s nagyon haragudott minden
 613       X   |                  Ilyenkor goromba volt, s letorkolt minden embert.
 614       X   |            amitől ő maga úgy rettegett, s Zoltán csak azóta kezdett
 615       X   |             legmagasabb helyen fekszik, s hogy az a környéken a legbiztosabb
 616       X   |               mely a kapu előtt megáll, s rá sietséges csörtetés fel
 617       X   |         lépcsőkön, a negyedik emeletbe, s a rögtön utána következő
 618       X   |              két ujja közé orra hegyét, s azt felfelé emelve értelmesen,
 619       X   |                egész szépítési eszközt, s félig fehér, félig veres
 620       X   |                hozzáfente a borotváját, s aközben igen csendes hangon
 621       X   |                   A jurátus eltávozott, s utána egy köpcös, köpönyeges
 622       X   |           Maszlaczky úr megtörlé arcát, s kedves elégültséggel járatá
 623       X   |                tartom, amit ajánlottam, s kész vagyok önnek az összeg
 624       X   |                összeg felét átadni.~ ~– S veszteség esetére nem kívánja
 625       X   |                fel fehér nyakravalóját, s tökéletes eleganciába téve
 626       X   |              elküldött egy bérkocsiért, s néhány perc múlva a hétszemélynök
 627       X   |                ki szüntelen jár-kel alá s fel a termekben, mint a
 628       X   |            összezavarják a quadrille-t, s Misztizláv barátunk treffet
 629       X   |            ragyogó orcával érkezik meg, s kezet csókol a két delnőnek,
 630       X   |                 ül a mulatozók mellett, s ott benn a táncteremben
 631       X   |                 a török követet várják, s holnap ki lesz világítva
 632       X   |                van kedves anekdotákkal, s azokat élcekkel fűszerezve
 633       X   |               mindenütt a nyomában jár, s amit ő el talált volna felejteni,
 634       X   |                követ hozna a töltéshez, s egy darab jeget vinne el
 635       X   |        fordítottam a fürdő kád csapján, s az onnan kiömlő víz egyszerre
 636       X   |               szomszédok el nem fogják, s eszébe juttatják, hogy az
 637       X   |              egész udvar tele van vele, s a kapun be nem lehet járni.
 638       X   |           utánunk rohantak a sámfákkal, s alig bírtunk utat veszteni
 639       X   |                  nehezen halló úrnőnek, s maga a táncterembe engedé
 640       X   |            alatt lódobogás hallatszott, s egyik pitvarnok jelenté,
 641       X   |                 festette, mint a rózsa, s szemeiben valami szokatlan
 642       X   |                 Ön kis házigazda volna, s vendégeit váratja magára.~ ~–
 643       X   |               az elszabadult jégtáblák, s a fehér jegek között néhol
 644       X   |              folyam a hullát csendesen, s ülnek körülötte a jégravatalon,
 645       X   |                kapukból kötöztek össze, s rajtok egész családok, nők,
 646       X   |             saját súlyával tovább töri, s a város a legnagyobb veszélytől
 647       X   |                 a felmagasodott jéggát, s amint a negyedik huszonnégy
 648       X   |               nagy darab elvált belőle, s csendesen odábbúszott. Azonban
 649       X   |            ismét betemette a lőtt rést, s teletömte recsegő jégtáblával
 650       X   |              szekerészeivel velem jött, s egy óranegyed múlva ott
 651       X   |              azokat megtölték lőporral, s közepökbe egy lyukat fúrtak,
 652       X   |           legény csónakra szállt velök, s nagy küzdéssel keresztültörtetett
 653       X   |               mert a jég keményen állt, s kihúzták a csónakot a vízből.
 654       X   |         jégtörőt. Én mellette maradtam, s láttam, hogy sokszor félretekintget
 655       X   |              már egészen bealkonyodott, s az éj elronthatta volna
 656       X   |                 jött még, mint azelőtt, s a Duna oly szemlátomást
 657       X   |               lováról, bele a csónakba, s négy legényt magához véve,
 658       X   |                 hirtelen visszafordult, s kemény, parancsoló hangon
 659       X   |                 jégtáblák közé szorult, s bár mindnyájan kiugráltak
 660       X   |               bele veszélyesen a vízbe, s a rohanó ár végre levitte
 661       X   |                 a csónakot a kiöntésre, s ott megfeneklettek vele
 662       X   |              egy csónak volt a partnál, s öt-hat jurátusféle fiatalember
 663       X   |              Azok egyszerre elértettek, s mind a csónakba ugráltak
 664       X   |             velem!” – mondám szívemben, s odaugrottam az akna elé,
 665       X   |           melynek a cső volt támasztva, s odatekinték. A kanóc ki
 666       X   |                kivettem égő szivaromat, s a kanóc végét meggyújtottam,
 667       X   |            tiszteletből nem foglalt el, s a septemvirné nagy részvéttel
 668       X   |      batisztkendőjével Zoltán homlokát, s anyai gondossággal igazgatá
 669       X   |           könyökével az asztalra dőlve, s lábát oly messze elnyújtva,
 670       X   |             valaki az ő szavait leírja, s e perctől iparkodott sokkal
 671       X   |             közt megfeneklett a csónak, s minden megfeszített törekedésünk
 672       X   |             kiálta közbe a septemvirné, s addig meg nem hagyta magát
 673       X   |              önnek, hogy menjen vissza, s oltsa ki ismét a kanócot.~ ~–
 674       X   |             zsineget egy puskavesszőre, s azt lövesse felénk. Így
 675       X   |                  kiálta fel báró Berzy, s a társaságban lehete hallani
 676       X   |         szemeinket, mely égő gerendákat s szikrázó jégdarabokat lövellt
 677       X   |       jégdarabokat lövellt fel az égbe, s kétfelé csapta a jeges árvizet
 678       X   |           Egyébiránt az messze van ide, s önök tánccal voltak elfoglalva.~ ~–
 679       X   |               jég sebes haladásban van, s az ár fél óra alatt hat
 680       X   |                 ijeszteni az embereket, s látva bűnbánásukat, megengesztelődött
 681       X   |           percben bosszúsan nyargal alá s fel a Duna-parton, a hideg
 682       X   |           Duna-parton, a hideg szélben, s a partokat ellepő embertömegen
 683       X   |         tudakozódik, annál többet hall, s mindenki hozzáteszi:~ ~–
 684       X   |            hüvelyk? – kiálta Tarnaváry, s kérlelhetlen kacagásával
 685       X   |         karjaikat nyújtják a delnőknek, s átvonul e vidám társaság
 686       X   |            levén rendelve a maga helye, s elkezdik a levesen, és végigfolytatják
 687       X   |            eszik, iszik kínálás nélkül, s letelepszik, ahol helyet
 688       X   |                  mintha rabolták volna, s félnének, hogy egy másik
 689       X   |             kanalat, villát rekvirálni, s egy-egy elhagyott szoba
 690       X   |                 beszélgethet egymással, s nem kénytelen más szavára
 691       X   |            lyánka vonult egy szögletbe, s egy tányérról esznek holmit
 692       X   |              valami fiatal gavallérral, s beszélnek isten tudja, miről.~ ~
 693       X   |                Matild át van melegülve, s jólesik hevült arcának a
 694       X   |         megtiltották neki a fagylaltot, s óvták a szellőtől, minélfogva
 695       X   |                meglopta, ahol lehetett, s báró Berzy sokkal zseniálisabb
 696       X   |            Azzal odakiáltott egy inast, s felkérte, hogy menjen le
 697       X   |                 hogy menjen le a térre, s tudja meg, mit néznek ott.~ ~
 698       X   |           visszajött néhány perc múlva, s azt hozá válaszul, miszerint
 699       X   |                 kell leszúrni a földbe, s egyszerre mintegy fél láb
 700       X   |              biztatá, hogy csak menjen, s ő maga a nyitott erkélyablakon
 701       X   |                 érkezett meg ez órában, s néhány perc alatt két lábnyival
 702       X   |     keresztülhatott a víz a föld alatt, s a közvetlen téren önmagától
 703       X   |                 hallatszik elő a lárma, s ott egész fesztelenül engedé
 704       X   |                 melyet már magára vett, s odavágva magát az asztalhoz,
 705       X   |                 beönté az égető nedvet, s arca nem változott el utána;
 706       X   |              kezek ráznák azokat kívül, s felriadt szellemek akarnának
 707       X   |               Duna átszakasztá gátjait, s megrengetve a félelmes földet,
 708       X   |           melyből a rém kilopta a vért, s csak a torz kifejezést fagyasztá
 709       X   |         házigazda maga zárta be azokat, s a kulcsokat elrejté.~ ~–
 710       X   |        kihullott annak kezéből a pohár, s az úr lehullott a földre
 711       X   |                harangok vészt konganak, s a várfokról egyre dörögnek
 712       X   |            mellett szakasztá el gátját, s már a Váci utat is ellepte.
 713       X   |              egyet sikoltott: „Vilma!”, s azzal összerogyott a lépcsőn,
 714       X   |           lépteket hallottak közeledni, s nemsokára a zár mellé feszített
 715       X   |             ajtó mindig jobban feszült, s egyszerre rögtön felpattant,
 716       X   |               meghajlott zár nyelvétől, s a rémült társaság előtt
 717       X   |                Hátha az ár útban kapja, s aztán vissza nem menekülhetnek.
 718       X   |           későbbre rendelék fogataikat, s gyalog, báli öltözetben
 719       X   |                 a fenyegető veszélyben, s az egész város mély sötétségbe
 720       X   |               sötétségbe volt burkolva, s e sötétségből százszorosan
 721       X   |                visszafutott a lóakolba, s lovát eloldva, felkapott
 722       X   |             felkapott rá nyereg nélkül, s a tovagördülő hintó után
 723       X   |              ágaskodva vak félelmökben, s a kocsisnak minden erejére
 724       X   |                  hasig gázolva a vizet, s egy zökkenőnél becsapott
 725       X   |                 ellepte a jeges hullám, s ez egyszerre magához téríté.~ ~–
 726       X   |                  kiálta fel elborzadva, s minden ízeiben remegve bújt
 727       X   |             többet. Hihetőleg elbukott, s ott fulladt a vízben. Miért
 728       X   |              miatt.~ ~Zoltán odahajolt, s megnyugtató hangon mondá:~ ~–
 729       X   |              kinyargalok a Duna-partra, s az első csónakost, akivel
 730       X   |               ragadá meg az ifjú kezét, s – maga sem tudta, hogyan
 731       X   |                csapkodott a lovak közé, s néhány pillanat múlva újra
 732       X   |            minden oldalról odatódultak, s a tömegeken keresztül csak
 733       X   |          háziúron eret kellett vágatni, s e percben a láz töré. A
 734       X   |             kezét, Kőcserepyt megölelé, s belebújva télikabátjába,
 735       X   |               esett ugyan az Új térhez, s odáig kevés vizet kellett
 736       X   |                 felismerve ügyrészesét, s szívesen vette, hogy az
 737       X   |               súgott egy révész fülébe, s azzal elkezdtek egy csónakot
 738       X   |        elkezdtek egy csónakot evezőkkel s kormánnyal ellátni.~ ~De
 739       X   |        aláhömpölygő jégdarabok moraját, s bizalmasan sürgeté az érdemes
 740       X   |                  azt ő ismét eloldozta, s lehetőleg gátoltatta a kimozdulhatást.~ ~
 741       X   |                Már az ablakon folyt be, s a fiskális úr kénytelen
 742       X   |               erre visszafordítá fejét, s egy tökéletes révész gorombaságával
 743       X   |           szerencsétlenség helyzetéből, s ez egyenesen őrajta kezdi
 744       X   |                 veszendő deszka szélén, s nem hajt reá addig, míg
 745       X   |                 széttépte a szerződést, s többet nem is vesztegetve
 746       X   |                beleugrott a dereglyébe, s parancsolá, hogy hajtsák
 747       X   |          menekvők kiáltoztak segélyért, s rimánkodva nyújtogatták
 748       X   |                a vén koldusnő nyögései, s hajlandó lett volna őt fölvenni
 749       X   |             lövéseket és vészharangszót s az utcákon futók kiáltozásait,
 750       X   |             utcákon futók kiáltozásait, s érzé a pillanatig tartó
 751       X   |             pörök megelevenültek volna, s végítéletet sürgetnének;
 752       X   |             remegni faragott rámáikban, s mindenünnen az ifjú őrre
 753       X   |                 helyét. Ott járkált alá s fel a szikrázva lobogó gyertya
 754       X   |                magyar született katona, s a katonának meg kell állani
 755       X   |                 levéltárban, pörtárban, s írt, írt szakadatlanul végevárhatlan
 756       X   |         eldönthetetlen hosszú perekben, s minthogy rövid volt neki
 757       X   |           mégsem bírt semmit elvégezni; s minthogy rövid volt neki
 758       X   |                 a halál után is följár, s előszedi éjfél után a penészes
 759       X   |                után a penészes pereket, s ír nagy sebesen, írja azokat
 760       X   |               suhintva kardja lapjával, s alig gondolta el, midőn
 761       X   |         nesztelenül megnyílik a főajtó, s belézeng rajta egy tetőtül
 762       X   |                 írótollal, nagy remegve s kezeit fázékonyan hóna alá
 763       X   |           okiratokat másolt szobájában, s onnan jött elő nagy reszketve
 764       X   |              ketten – mondá fogvacogva, s majd belebújt a fűtött kályhába. –
 765       X   |            sarkantyúpengéssel vegyülve, s nemsokára belépett a terembe
 766       X   |            fiatalság kedvenc gyűlhelye, s nem tartozott a ritkaságok
 767       X   |              része a magyar viseletnek, s kivált éjszaka idején elmaradhatlan,
 768       X   |            harcvágyó fiatalsága között, s ilyenkor azután előfordulható
 769       X   |            szerencsében volt a bankadó, s annál nagyobb dühben a pontárok (
 770       X   |                 is, mert jó szíved van, s ily óriási szerencsétlenség
 771       X   |               hanem felvivé a padlásra, s maga a nőttön növő vízben
 772       X   |              nem tud többé visszamenni, s az a híre, hogy azon utcában
 773       X   |             hajfürteit tépte kínjaiban, s könyörgött, hogy szerezzek
 774       X   |                várjon reám a szegleten, s egyenesen futottam ide.~ ~–
 775       X   |            hárítsuk össze olvasatlanul, s adjuk annak a nyomorultnak.~ ~–
 776       X   |             sokszor emlegetett húszast, s odaveté a többi közé.~ ~–
 777       X   |      lepecsételték egész hitelességgel, s vevény mellett átadták a
 778       X   |             mellett átadták a kávésnak, s azzal siettek kardjaikat
 779       X   |              kifehérlettek e zuhatagok, s mint mikor felhőszakadás
 780       X   |             kérdé mogorván a kormányos, s vele együtt három révészlegény
 781       X   |             közé bevitték áldozataikat, s egy negyedórai életveszélyes
 782       X   |                 Maszlaczky úr is osztá, s istennek hálákat adott,
 783       X   |        kormányos éktelenül felkacagott, s röhögve fordítá fejét társaihoz.~ ~–
 784       X   |               válaszolt rá a kormányos, s a révészlegények olyan jó
 785       X   |            ordíta fel Kovács e kacajra, s nemes haragjában kirántá
 786       X   |             haragjában kirántá kardját, s beleugrott övig a vízbe,
 787       X   |                  derékban szelte ketté, s megrúgva lábával az ingó
 788       X   |              leoldá rozsdás fringiáját, s odaveté a mellette állónak,
 789       X   |            nyalábra kapni a kormányost, s kivetni a vízbe; a többi
 790       X   |               bele volt már gyakorolva, s hasonló esetekben igen hirtelen
 791       X   |            földhöz vágta, meggyomrozta, s ott is hagyta.~ ~Kovács
 792       X   |            leend, ha lefegyverzik őket, s becsületszavokat veszik,
 793       X   |               egyszerre a kormányrudat, s indulnának másik irányban
 794       X   |              kivérzék már lova szügyét, s a szorongatott állat a vész
 795       X   |                a kedvenc állat nyakára, s gyöngéden megsimogatta,
 796       X   |            paripa egyszerre megtorpant, s oly gyorsan kapta félre
 797       X   |                hánykódott lovagja latt, s szemei az ijedtségtől fénylettek
 798       X   |                támasztott a szűk utcán, s amint azt nagy lomhán felemelte
 799       X   |                ki egy-egy tört gerenda, s a helyökből kivágott ajtók,
 800       X   |                 az úszó mént siettében, s nem kellett szügyével az
 801       X   |            olykor egész nyakig elmerül, s alig bírja már fejét fenntartani
 802       X   |                és mindig rövidebb lesz, s egy helyen egészen elbukik.~ ~
 803       X   |         átúsztatta e paripával a Dunát, s ki sem fáradt az bele. De
 804       X   |           összesebzék az izmos állatot, s a vérvesztés és hidegség
 805       X   |              kirántá fejéből a kantárt, s azzal elereszté a gyötrött
 806       X   |          egyszerre visszafordítá fejét, s amint elhagyott urát megpillantá
 807       X   |            állva, kiemelkedék a vízből, s hangosan, fájdalmasan felnyerített,
 808       X   |               nyakát kiemelve a vízből, s félig elborult okos szemeivel
 809       X   |               susogva. Odanyújtá kezét, s érzé, hogy azt egy másik
 810       X   |              eszméletén kívül volt már, s csak a vak ösztön dolgozott
 811       X   |              egészen kiemelte őt onnan, s átengedve neki az egyetlen
 812       X   |               volt, azt leveté magáról, s betakarta vele a koldusnőt;
 813       X   |       hajfürteit szabadon zilálta szét, s térdig a jeges vízben állt.~ ~–
 814       X   |           éjszaka nem lehet már hosszú, s reggelig majd csak érkezik
 815       X   |                 felül kezde érni az ár, s az ifjú szíve lassankint
 816       X   |                derült ismerősök között; s az édes hallgatás percei
 817       X   |          leomlani ide a hideg hullámba, s elvégezni hiú örömöket,
 818       X   |               tett gazdag jövő vár reá, s a tűrés, szenvedés csak
 819       X   |            köszörüli a templom oldalát, s a lépcsőzetnél egész fagyos
 820       X   |            határozottabb kezdett lenni, s nemsokára egy úszó talp
 821       X   |                 félelmes menhelyeikről, s meleg pokrócokba takarva,
 822       X   |           takarva, a tutajon elhelyezé, s tovább hajtotta azt ismét,
 823       X   |           adhatott menedéket valakinek, s aki azt Isten zsámolyánál
 824       X   |              emberek állanak! – kiálta, s míg baljával a kormányrudat
 825       X   |             szabadító közelebb nyomult, s azon pillanatban ő is megismeré
 826       X   |                nem bírt a zajban úszni, s ide szorultam.~ ~– Egy beteg
 827       X   |                  Ah, veszélyben vannak, s te mented meg őket? Különös
 828       X   |                a fiút öltönyénél fogva, s úgy átveté a tutajba, mint
 829       X   |          barátja és azt, aki ellensége, s míg egy koldusért, egy pór
 830       X   |                el rögtön belső részeit, s a kemény munka közben egészen
 831       X   |             elkezdett fordulni a tutaj, s Zoltán örömmel tapasztalá,
 832       X   |               Örömmel ugrott oda hozzá, s hálatelten csókolá meg a
 833       X   |        imádkoznak, amíg a veszély tart, s ha kiszabadultak belőle,
 834       X   |            ablakok kiülő vaskosaraihoz, s egy készen tartott lábtót
 835       X   |               vékony aranyozott vonalt, s metszetek és festvények
 836       X   |             beteg úrnője magához hívja, s úgy iparkodott visszatérni
 837       X   |           óvatosan lábhegyein lépkedve, s előrenyújtott kezeivel minden
 838       X   |                 megszánta, megszerette, s addig könyörgött szülőinek,
 839       X   |           leánykám”-nak szokott nevezni s oly különösen illett a sápadt
 840       X   |              reggel maga öltözteté fel, s egész nap elvesződött vele,
 841       X   |                sohasem látta a világot, s iparkodik azt maga elé állítani,
 842       X   |         uralkodnak – teremtve maga elé; s képtelen történeteket szőve-fonva
 843       X   |              Olyankor mindig feje fájt, s ha ezt mondá, bizonyára
 844       X   |                  bizonyára halvány arca s égő szemei nem engedtek
 845       X   |           elmehetett a meghívások után, s bár anyai szívének jobban
 846       X   |             zsámolyra Vilma ágya mellé, s kis úrnője gyöngéd kezét
 847       X   |           szárnyaikkal az ember kezére, s hajtják be a meleget a nyíláson,
 848       X   |              aztán kitapasztotta hóval, s abba elbújt, mert a szél
 849       X   |                a tűzben lakó madarakat, s a kezeit melengette nálok,
 850       X   |                nagy suhogó szárnyaikat, s elfutottak, elrepültek.
 851       X   |           Megtalálta azt a hamu között, s odatevé a pipájába, s hazavitte.
 852       X   |           között, s odatevé a pipájába, s hazavitte. Otthon lefeküdt
 853       X   |              szárnyaikkal korbácsolták, s beleverték szakállát az
 854       X   |           szakállát az égő parázs közé, s megpofozták nagy, éles körmeikkel.
 855       X   |           mindjárt ép szemekkel bír is, s kívül és belül láthatja
 856       X   |               szomorú gondolatok jőnek, s azt hinné, hogy ha rajta
 857       X   |              hogy kiállhatatlan vagyok, s nem bánnám, s tudom, hogy
 858       X   |     kiállhatatlan vagyok, s nem bánnám, s tudom, hogy más sem bánná,
 859       X   |                 elfakadt sírva e szóra, s hevesen átölelé kis úrnőjét,
 860       X   |                 Nem, nem – rebegé Liza, s nyugtalan kebellel kezde
 861       X   |              rohanó víz omlása okozott, s a nőttön-növekedő vészkiáltást
 862       X   |                pillanatra az ablakokat, s rá egy ágyúlövés erőszakos,
 863       X   |                 kezdett kivehető lenni, s a rémkiáltások közől még
 864       X   |            Vilma vánkosai közé temetve, s kétségbeesetten ölelve védnője
 865       X   |                 járni az utcák fenekén, s minden lélegzetre éltető
 866       X   |           pikkelyes testeiket érinteni, s a meleg, pelyhes ágy helyett
 867       X   |         megteltek a föld alatti üregek, s a túltömött nyílások tompa
 868       X   |                 állat fulladna a vízbe, s okádná vissza a torkába
 869       X   |                azok, amik úgy ropogtak, s a földszinti szobák padlatának
 870       X   |              maga a falióra is megállt, s a tizenegy órát úgy ütötte
 871       X   |                egész ház porrá omolnék, s egyik kő a másikon keresztül
 872       X   |           kőfokai egyenkint utánaestek, s az omló kőpor suhogva csordult
 873       X   |            ölelé át reszkető társnéját, s amint kezei összeértek,
 874       X   |                szenvelgett életunalmat, s reszketnek a fenyegetett
 875       X   |                 a szobában. Odatekinte, s észrevevé, hogy az átelleni
 876       X   |               kettéhasadtak egy helyen, s látható volt, mint repednek
 877       X   |                 kell neki végighasadni, s azután elérni az ablakok
 878       X   |                felsikoltva a vak leány, s örömrepesve emelkedik fel
 879       X   |                 fel úrnője fekhelyéről, s rohanni és szólni akar,
 880       X   |             sietve futott fel a lábtón, s benyújtva kezét a tört ablakon,
 881       X   |          szétváltak az ablak függönyei, s a párkányról alálépve, előtte
 882       X   |             veszélyes repedést a falon, s odasietve Vilmához, megfogta
 883       X   |                Vilma visszahúzta kezét, s szótlanul leült ágya szélére.
 884       X   |              hirtelen eszébe Zoltánnak, s megpillantva a karszékre
 885       X   |                  azt hirtelen felkapta, s szótlan a lányka vállai
 886       X   |                hogy önt karomra vegyem. S azzal nem várva be a feleletet,
 887       X   |        reáborult, arcát fejére fekteté, s karjával, mind a két karjával
 888       X   |           erősebben szorítá őt magához, s le nem tevé addig öléből,
 889       X   |           kiálta érchangon a szabadító, s izmos karjával felragadá
 890       X   |            üvegei szerteszét pattogtak, s azzal egyszerre az egész
 891       X   |                robajjal omolva a vízbe, s fehér porfelleggel borítva
 892       X   |          fölötte levő szoba reászakadt, s a sötét idegen bútorok eltemették
 893       X   |            pillanatban megreszkettette, s a folyamár az utca közepére
 894       X   |                érte olyan messze menni, s meleg buzgalommal ajánlkozának,
 895       X   |                 messzebb húsz lépésnél, s a víz csak csípőig ért.~ ~
 896       X   |              akit meg akar szabadítani, s most látta, hogy miután
 897       X   |            készíteni, ismét hátravonul, s még csak nemes bátorsága
 898       X   |                 hősök, e bátrak neveit, s nem méltók-e e nevek, hogy
 899       X   |               három éjjel tartó harcot; s diadalmasan tértek meg abból,
 900       X   |              most is magasak ez alakok, s ha az emlékezet végighordozza
 901       X   |                 mert a ház összeomlott, s lakói a romok közé vannak
 902       X   |             feltartani a dűlő háztetőt, s másikkal kiragadja az alélt
 903       X   |            reszkető hangon a szabadító, s a háztetőkről, az ablakokból
 904       X   |                 kezeibe tennék le őket, s áldva néznek az eltávozó
 905       X   |                 vizek közől hordva elő, s kezében Pest város térképével
 906       X   |                közel jószágára szállít, s saját palotáját megnyitja
 907       X   |                nemes áldozatkészséggel, s midőn megkondult az óra,
 908       X   |           nyomort, hogy jelentse magát, s ahol romokat talált, mindenütt
 909       X   |                a halálküzdelem nyögése, s úgy kereste, úgy kutatta
 910       X   |            foglalta vissza a hullámtól, s kiket étellel, itallal és
 911       X   |           járnak ott az éj borzalmában, s a védtelen könyörgőkét a
 912       X   |                őket biztos révbe vigye, s midőn átadták magokat nekik,
 913       X   |                 sötétben a rablók felé, s egy csónak sikamlik alá
 914       X   |                többit számba sem vette, s Kovács kardja markolatban
 915       X   |               döftek csónakuk oldalába, s azon törekesznek, hogy azt
 916       X   |                éppen az útban fogta el, s csónakát elvette, a magáé
 917       X   |              megfordítják hajóik orrát, s egy melléksikátoron keresztül
 918       X   |                   kiáltanak az üldözők; s végigkergetik a gaz orvokat
 919       X   |              karokkal a csónak orrában, s két marokra fogja az evezőlapátot.
 920       X   |               egyet süvölt a levegőben, s ahová lecsapott, egyszerre
 921       X   |           családot leszedik a csónakba, s a rablókat rakják fel a
 922       X   |                győztesek egymás között, s mennek tovább ítéletet,
 923       X   |                 hazulról elszabadultak, s miket az ösztön ide vezetett,
 924       X   |                 romlását éreznék előre, s húzódnak az emberek közé,
 925       X   |          sátoraikat a jövevények előtt, s ott várják a futókkal együtt
 926       X   |          letevék a szentírást a földre, s arcra borulva körüle, imádkoztak
 927       X   |            bosszúálló Zebaoth istenhez, s ott siratták az elenyészendő
 928       X   |                midőn a csónakba lépett, s életét megmenté, csak akkor
 929       X   |            lélekvesztőn a gazdag úrhoz, s ajánlkozik, hogy ő lehozza
 930       X   |                 van, midőn hátratekint, s meglátja, hogy a szomszéd
 931       X   |               pénztára azután is ráér – s azzal a kicsiny ház tetejére
 932       X   |            ropogva dűl össze az épület, s a hullám összecsap mind
 933       X   |               azokat el ne foglalhassa, s míg a helyőrség egy része
 934       X   |                 éltet kelle osztogatni, s a megszabadított szerencsétleneket
 935       X   |                megosztá kenyerét velök, s ápolta a betegeket, vigasztalta
 936       X   |       összevissza repedezett ház alatt, s kiáltják fel neki, hogy
 937       X   |             követi e találékony eszmét, s egyenkint leeregeti nejét,
 938       X   |                van, egyet roppan a ház, s az egész előfal mennydörögve
 939       X   |           karolják át a bátrak térdeit, s kezeiket ölelve esengnek,
 940       X   |             felkapaszkodik az emeletbe, s keresi az apát. Az ájultan
 941       X   |                csavarja a mentőlepedőt, s gyorsan lebocsátja az aléltat
 942       X   |           bajnok e halálos rémhangokat, s egy kiálló gerendáról azon
 943       X   |                  a víz közé veti magát, s a bámulat örömriadása között
 944       X   |     veszélykiáltás, a haldokló nyögése, s mintha gonosz csúfolódó
 945       X   |              egy csónakra tettek szert, s kedélyesen hajókáznak alá-fel,
 946       X   |             Néva elszakasztotta a gátat s az árbocos gályákat a császári
 947       X   |              palota udvarában tette le, s a színházból hazatérő hintókat
 948       X   |        nagyszerűségét élvezhette volna, s igen könyörgött nemes barátainak,
 949       X   |             csinált horgot alkalmazott, s azt lebocsátva a második
 950       X   |                 ügyesen horgára keríté, s felvonta magához. A kéjcsónakázó
 951       X   |                  becsengetnek az ajtón, s Tivadar bekiált:~ ~– Hej,
 952       X   |                 künn ültek az ablakban, s várták a szabadulást, remegő
 953       X   |                    kiálta a vidám báró, s a kellemetes ifjak leszedték
 954       X   |                 közé a félénk nimfákat, s azután egy óra hosszat keresztül-kasul
 955       X   |             őket oda, ahonnan elhozták, s újra kirakták a hajóból.~ ~
 956       X   |            előttük az utca túlsó végén, s a kíváncsi ifjak egy tágas
 957       X   |                 akik ott körüle vannak, s kezeit áldva csókolják.
 958       X   |               Valamennyi mind közellát, s szerencsétlenségre senki
 959       X   |             mellén a hímzett csillagot, s megismerik a főherceget.~ ~
 960       X   |           reájok csengő, tiszta hangon, s magyarul.~ ~Báró Berzy nagy
 961       X   |                Néva elszakasztá a gátat s a vitorlás hajókat a cári
 962       X   |                a többi, vessz el te is, s levágta a menekvőt. Mit
 963       X   |                 leírjam ez eseményeket, s apróságokkal nem foglalkozhatom.~ ~
 964       X   |                mondanák azok egyszerre, s követék az ifjú főherceg
 965       X   |             sziget. E szűk tér lovakkal s marhákkal volt jelenleg
 966       X   |       menekültek, azokat a jámbor atyák s a Kúria titkári és levéltári
 967       X   |                  megállítá dereglyéjét, s odainté a bárót csónakával.~ ~
 968       X   |             venni, mint mulatságból alá s fel hajókázni rajta.~ ~Ez
 969       X   |                csáklyáikkal a csónakot, s a zseniális báró, ki eddig
 970       X   |               kényszerülve volt leülni, s megfogózni a csónak párkányába.~ ~
 971       X   |            mégpedig Misztizláv legelöl, s iparkodtak kimenekülni a
 972       X   |                 izmos ifjú szökött oda, s megkapva a hajó orrán levő
 973       X   |         dámákkal meg kell ismerkednünk. S azzal, mintha éppen csak
 974       X   |            balra, azután balról jobbra, s tökéletesen courtoisie-val
 975       X   |         ablakból letekintő úrhölgyeket, s szüntelen fölfelé nézve,
 976       X   |           kézművesek, síró-rívó kölykek s mindenféle csőcselék egy
 977       X   |               bérkocsislovat kibérelni, s arra felülve, legalább gentlemanhez
 978       X   |                csónakban kíván maradni, s inkább húzza az evezőt,
 979       X   |        szellemek vezetnék azokat félre, s a fényes jelenet mint tündér
 980       X   |            termeiből kiköltözött értök, s mint atya, ki gyermekeit
 981       X   |            szóval fogadva az érkezőket, s nyájasan, érző részvéttel
 982       X   |               kétségbeesőt ide vezérlé, s a lázas szenvedőknek úgy
 983      XI   |               az utcák végig fölszántva s behintve iszappal, a rút
 984      XI   |             egykor Pest lakosai voltak, s a romlás napjai után elhagyták
 985      XI   |               ha alamizsnát kell kérni, s ajkaik szokatlanok még a
 986      XI   |               eddigi nagyok használtak, s éppen azért kétszeres fáradsággal,
 987      XI   |                 a siralmas romhalmokat, s meglátszott a boldog földön
 988      XI   |                 város utcáin, partjain, s úgy tetszik a képzeletnek,
 989     XII   |                 ha ők Pestre feljönnek, s tapasztalják, hogy a kedvenc,
 990     XII   |           levelet nejének és leányának, s az ifjú hő érzelmű irata
 991     XII   |            szíves ezentúl is folytatni, s ha netalán az eddig levelezett
 992     XII   |                ősi restségét leküzdeni, s megerőtetvén magát, írt
 993     XII   |                 megtakaríthat az ember, s ennélfogva az ily írásmód
 994     XII   |             cenzúrát – praeclarummal –, s ilyenformán megszűnt jurátusom
 995     XII   |                alkalomra több maradjon, s más afféle haszontalan kifogásaival
 996     XII   |             növendéke iránt viseltetik, s a cikornyátlan aláírásban
 997     XII   |                 alig múlt el pár hónap, s ismét megérkezének a nem
 998     XII   |                is kihullott a levélből, s mellyel oly bőséggel szokott
 999     XII   |        Berlinben a filozófiai kurzusba, s a napokban letette a doktorátust,
1000     XII   |            utódja professzor fog lenni, s praelegálhat majd a fűzi