Rész

 1       I|           építitek? Nem készül az el soha; a pénz egyéb, sok kézen
 2      II|             feltűnését az is, hogy ő soha sincs úgy öltözve, mint
 3      II|          választanom, nem mennék oda soha.~ ~A tanácsos úr újólag
 4      II|             nem is leszek komédiában soha – soha! – És mintha nem
 5      II|             leszek komédiában soha – soha! – És mintha nem tartaná
 6      II|            harmadszor is elkiáltá: – Soha! – s egyet ütött utána az
 7      II|         Zoltán elpirult, midőn a még soha nem látott lyánka előtt
 8      II|        Inkább nem is közelítek hozzá soha, csak ne haragudjék. Csak
 9      II|            kacagott azokon, mint aki soha vígabb dolgokat nem hallott.~ ~
10     III|            ember szeme ezt nem látja soha, kivéve a bírákat és az
11     III|       szoktam haszontalanul fecsegni soha. Kedves nagyságod, jól tudom,
12     III|            tanácsos úr nem kártyázik soha; a nagyságos asszony nincs
13     III|             a gyönyörű ősi telek, és soha nem hallott nevek statuálják
14       V|            is volt szerelmi viszonya soha, senkivel. Ez állilás nem
15       V|           nem hitt és nem szenvedett soha. Örökké fürkésző szemei
16       V|            szemeiben; a figyelmes, a soha nem nyugvó őr volt az, hideg,
17       V|            szemek, amik Eveline-é.~ ~Soha gyermeket ily komoly, magába
18       V|            mögé, hogy Eveline szemei soha nem hatottak azon keresztül.
19       V|           kétségbeesés hangjai hozzá soha nem hatottak. A tanácsosnő
20       V|      belsőmnek, s méltóságodon kívül soha nem hallá azt senki. Azért
21       V|           óra által megszakítva?~ ~– Soha! – viszonza a tanácsos úr,
22     VII|              őnekik nem kell elválni soha. Ők mindig olyan gyermekek
23    VIII|              de el ne mondd senkinek soha!~ ~Zoltán annyi édeset talált
24    VIII|            mutasd, ne mondd senkinek soha, mert az nagy veszélyt hozna
25    VIII|         levél. Senki sem olvasta azt soha, még én sem; szentség az
26    VIII|         álmodni róla nem szűntem meg soha. Tudod mily veszélyes helyzetből
27    VIII|         vétkes, nem vétettem ellened soha, de én csak irgalomért könyörgök!
28    VIII|            elítélni tud, kegyelmezni soha. De ez irat jó helyen van
29      IX|             levelét sem fogják látni soha.~ ~Midőn megszorítja Rudolf
30      IX|              volt még ilyen halavány soha…~ ~ ~ ~Rudolf előre elküldé
31      IX|    félelemmel, ám a költői öntudatot soha. Annyit vissza kellett neki
32       X|              annyira, mint a víztől. Soha még életében hajón nem ült.
33       X|        idején. Akinek kardja van, az soha sincs egyedül; a kard elmondja,
34       X|        bajokkal küzdött, azóta pedig soha a feje sem fájt. Mert ő
35       X|        csattanást nem hallotta ő még soha. És ismét egy lövés, és
36       X|               akit gyűlöltek, akiről soha egy jó szót nem szóltak
37      XI|             volt még földi halottnak soha, minő Magyarhon fővárosáé.~ ~
38     XII|              másként vízen keresztül soha, hacsak álló hídon nem,
39     XII|           víztől, és nem ültem hajón soha; de csónakra ülök, és azon
40     XIV|           amelyben én becsülök, hogy soha önt e per tartalmával megismertetni
41     XIV|            de amelyben nem lakhatott soha, sem ő, sem felesége.~ ~
42     XIV|              melyet senki sem látott soha nyitva; az ember milyen
43     XIV|              kit bár élve nem látott soha, de kivel álmában sokat
44     XIV|            amiért őneki Rudolf házát soha nem szabad többé látni,
45      XV|            Bár úgy elveszne az, hogy soha nyoma se maradna.~ ~– Tudom,
46      XV|       átéreztem, meg nem bocsáthatom soha, miután jogos birtokomról
47      XV|                 Én nem vétettem neki soha.~ ~– Sőt egyetlen leányát
48      XV|             én össze ne jöjjek velök soha. Mindenre felhatalmazom
49      XV|           nem hagyom elrabolni öntől soha. A világ ki fog nevetni
50     XVI|             országban kurrentált, de soha el nem fogott föld alatti
51     XVI|    eszközökkel az igazság és értelem soha nem ismert útjára térítse.~ ~
52     XVI|            tán egy lépést az ügyben? Soha! Igen, egy angyal, aki azt
53   XVIII|              azt mi nem fogjuk látni soha, azzal mi nem beszélünk
54   XVIII|               azzal mi nem beszélünk soha, azt mi legfeljebb megsirathatjuk
55   XVIII|       Széchenyi politikai iratai, és soha meggyőzőbb, áthatóbb politikai
56   XVIII|          lélek nem erőteti meg magát soha. Mentül többet kérnek tőle,
57   XVIII|          talpig mezítláb járnának, s soha magok eszétől fel nem találták
58   XVIII|   csőcselékért.~ ~– Én ilyen gyűlést soha nem láttam – folytatá az
59   XVIII|          haza és az emberiség eléggé soha le nem róható hálával tartozik
60   XVIII|          olyan tanácsos,~ Akitől még soha nem kérdtek tanácsot!~ ~
61   XVIII|        Kokánfalva egynek is harácsot soha, egy harapás kenyeret sem,
62   XVIII|             tarka tollasokat, mintha soha itt sem lettek volna.~ ~
63     XXI|              hasonló nem háborgatott soha, aki büszkeségét helyezi
64     XXI|        beleszólnék. Nem láttál-e még soha lőni, vívni? Hát félek én
65     XXI|               Ah, ezt nem mondta meg soha a filozófia!~ ~A leány erőtlenül
66     XXI|            aki vele sem ezúttal, sem soha többé meg nem fog vívhatni,
67    XXII|               Nem fogja őt bánthatni soha. Nézd, olvasd!~ ~A beteg
68    XXII|               és ti nem tudtátok azt soha. Nem volt elég, hogy elvettétek
69    XXII|           Hisz ő nem bántott titeket soha, nem volt szükség őt üldözni.
70    XXII|            óta szemeit sem hunyta le soha, s ha leánya mellett nem
71   XXIII|         Zoltán úrnak.~ ~Uram!~ ~Amit soha nem hallott tőlem senki,
72   XXIII|        voltam. De azt te ne tudd meg soha!”~ ~Azután ismét elkomorodik
73   XXIII|           szánnia.~ ~És az nem válik soha ifjú szívének szégyenére,
74   XXIII|         ismét vissza a nem ismert, a soha nem látott alakokig, kikről
75   XXIII|           Kegyed nem véthetett nekem soha.~ ~– Ön megbocsát atyámnak –
76    XXIV|              nem mondanak ki hívólag soha, soha. Aki említi is, csak
77    XXIV|            mondanak ki hívólag soha, soha. Aki említi is, csak sóhajt
78    XXIV|       senkitől vissza nem óhajtva és soha vissza nem kívánkozva, a
79     XXV|            kapott örök időkre. Többé soha semmiféle pert nem szabad
80     XXV|             egyebet nem lehete látni soha félregázolt sarkú csizmánál,
81     XXV|             bele meri magát mártani, soha ebben az emberi életben
82     XXV|             jószág kezére nem került soha? Hja, de tehetek-e én arról,
83     XXV|          senki se áhítozzék utána.~ ~Soha e perctől fogva nem látta
84     XXV|           sohasem lehet kikeveredni, soha kiszabadulni, soha végét
85     XXV|      kikeveredni, soha kiszabadulni, soha végét szakítani.~ ~Végre
86  Vegszo| rezignációval végigvárta, és engemet soha azon fenyegetéssel nem ijesztgetett,