Rész

 1       I|               karzaton, kik hat napon át dolgoznak, hogy a hetediket
 2       I|            szentelt öröm rózsavilágán át minden olyan szépnek, olyan
 3      II|               az ő körükbe nem viszik át ifjú lovagjaink azt a csintalan
 4      II|            kedves szökelléssel ölelve át társnéját, s ragadva magával
 5     III|              mulatságtárgya húsz éven át a megújuló ifjabb ivadéknak,
 6     III|            hogy a grófnő több napokon át bezárta szobáját férje előtt.
 7     III|              egy más idegenre ruházza át.~ ~– És miért tegyem én
 8      IV|              mint hitbizományt veendi át, s annak minden tiszta jövedelmét
 9       V|              tanácsosnő egész éjjelen át sírt és imádkozott, de azért
10       V|     megsokallta).~ ~– Azazhogy – vevé át a szót a tanácsos úr –,
11       V|               Eveline könnyezve ölelé át férjét. Óh, nemes hivatás!
12      VI|              báróval egész éjszakákon át elült lesben a drága mocsári
13      VI|              úrnak, kilenc réven ment át, ahol mindenütt extrakompok
14      VI|         hídnál végződött, mely nyáron át egy silány kis mocsári eret
15      VI|               kiszámítással szeldelik át a tért, vezetnek le minden
16      VI|          tágas, mosolygó udvaron élte át gyermekéveit a mi Zoltánunk.
17     VII|         mindazt a jót, amit esztendőn át velök éreztetett; hogy oly
18     VII|                érvényesen adhatom ezt át.~ ~– De énnekem, úgy segéljen,
19     VII|             De énnekem, úgy segéljen, át nem adja az úr, ha százszor
20     VII|               s ahol találod, ott add át neki ezt a levelet! De siess
21     VII|           rögtön Zoltánt, s adja neki át e levelet. A nyitott kocsi
22     VII|           vétele után.~ ~– Mikor ment át a gróf Kárpátfalvára? –
23    VIII|       viseltető gondnokra ruházhassam át eddigi kötelességeimet ön
24    VIII|              keblére rejtve ölelte őt át, szeretettől, érzelemtől
25    VIII|               el engem; egész éltemen át édesen viseltem e titok
26    VIII|            Innen más szobába vitetett át, s a rövid végóra alatt
27    VIII|          megszabadulni, melyet éveken át lelke aggodalmain nevelt,
28      IX|               vagyok; hát csak menjen át addig a feleségemhez, majd
29      IX|           szépen, s a többit így adta át a papának. Legközelebb azonban
30       X|               benne.~ ~Az egész télen át isten csodái mutatkoztak
31       X|          tulajdonosuk ingyen engedett át. Most azokat megtölték lőporral,
32       X|              eveztek vissza a partra. Át voltak izzadva, mire odaértek.
33       X|        lövesse felénk. Így a zsinegen át magunkhoz vonhatjuk a kötelet.~ ~–
34       X|     vendégséget, az emberek úgy esnek át rajta, mintha rabolták volna,
35       X|              még hideg van; de Matild át van melegülve, s jólesik
36       X|              egész fesztelenül engedé át magát szilaj vigalmainak.~ ~–
37       X|         lábait a vékony atlaszcipőkön át ellepte a jeges hullám,
38       X|              Maszlaczky úr most látta át, hogy micsoda kelepcébe
39       X|               e percben, egész életén át dolgozni fog, hogy leróhassa
40       X|            nekik, csak hogy ne vigyék át Budára, tegyék akárhová
41       X|              életben ellenséged. Lépj át, nem érünk rá itt sokat
42       X|              feleselni!~ ~– Nem lépek át! – szólt a fiú durcásan. –
43       X|             lyányoknál. Egész napokon át eljátszott vele, ápolgatta,
44       X|             midőn gyakran fél napokon át elüldögéltek egyedül a budai
45       X|               föld alatti csatornákon át a pincékbe rohanó víz omlása
46       X|              ha a napsugár nem hatott át azoknak örök éjszakáján,
47       X|             csendes nyugalommal ölelé át reszkető társnéját, s amint
48       X|       Boruljon reám kegyed, és ölelje át karjával nyakamat erősen!~ ~
49       X|              tétovázás nélkül nyújtja át kulcsait. A napszámos már
50       X|              gyermekek sírva karolják át a bátrak térdeit, s kezeiket
51       X|               midőn egyedül úsztatott át a folyón, észrevevé, hogy
52       X|              tündér tünemény sikamlik át a háborgó folyam fekete
53     XII|          amiken minden fiatalembernek át kell esni, mentül elébb,
54     XII|        hazánkra, s látta, miként ment át vékony selyemszálként a
55     XII|               Inkább csónakon vitetem át magamat! Pedig irtózom a
56     XII|         csónakra ülök, és azon megyek át, mert nem irtózom sem a
57    XIII|            már előre bal oldalra téve át azt a széket a nagy zöld
58    XIII|             ősz nábob annyi esztendőn át a jobb oldalon ült.~ ~E
59     XIV|             sálját, melyet a világért át nem engedne másnak, s oly
60     XIV|          egész gondatlansággal engedé át lelkét azoknak, egy édes
61     XIV|    hálószobájába, egy levelet nyújtva át neki, melyet Szenczyék inasa
62     XIV|          melyet Szenczyék inasa adott át neki.~ ~Zoltán Szentirmay
63     XIV|              elől, s ezen a csatornán át sok kiszivároghat, amit
64     XIV|            Ami pénz jön be, azt vegye át és nyugtatványozza. Adok
65     XIV|         melyre arcát lehajtá, egészen át volt nedvesülve.~ ~Egészen
66     XIV|             eszméi folyamának engedni át lelkét.~ ~Mennyi szeretet
67      XV| huszonnégyezer forint évi díjért adja át örökre a tanácsosnak a jószág
68    XVII|  takarékmagtárak, hogy változnak majd át béreslakokká, mikben boltokat
69    XVII|            róla; az eredetiek adattak át. A per megszűntnek nyilatkoztatott,
70   XVIII|              paradicsommá változtaták át. – De ugyan mit feleselt
71   XVIII|       tekintetes urat, mért nem vette át? Az pedig holnap reggelig
72   XVIII|            változatlan arccal futotta át a levelet.~ ~– Mi ez? Mit
73   XVIII|              ember hosszú esztendőkön át valakivel a legbensőbb barátságban
74   XVIII|               biztonságban, futtatott át Poroszlóra, eltagadta a
75   XVIII|           történtek, csak akkor látta át, hogy milyen nagy szamár
76   XVIII|                és aki együtt nem élte át ezt a korszakot, a jövő
77   XVIII|             kivetették a kapu tetején át, mint egy macskát. Senki
78      XX|           évtizedek küzdelmeit együtt át nem fáradta, aki maga is
79     XXI|              Rudolf, tréfásan karolva át szép neje karcsú derekát,
80     XXI|           reggelig csak vándoroljatok át Szenczyékhez, ők úgyis nagyon
81    XXII|          fájdalomtól leroskadva ölelé át egyetlen, lázbeteg gyermekét.~ ~–
82    XXII|             lesz túlnyomóvá, változik át az ember jelleme, sorsa,
83   XXIII|                Ő pedig rögtön sietett át Kárpátfalvára, a jó Vilmát
84   XXIII|               kis bőröndben. Öltözzél át! Látod, megbetegedhetnél
85    XXIV|             tanácsos sóhajtva karolja át nejét, és nem tud neki mit
86     XXV|         Maszlaczky urat, azon vizesen át nem nyalábolta.~ ~– Szervusz,