Rész

 1      II|           gazdagságát feltűnő módon tudja felhasználni, de a jólét
 2      II|   meghívását; de amilyen mélyen meg tudja hajtani fejét, olyan magasra
 3      II|             fejét, olyan magasra is tudja azután emelni, s minden
 4      II|         szánja őt, kiről bizonyosan tudja, hogy meg fog halni, mielőtt
 5      II|        egyiptomi hieroglif, csak az tudja olvasni, aki már beletanult,
 6     III|          abból, amit leírt; azt sem tudja, halálítélet volt-e az vagy
 7     III|       ezekhez nem ért, aki csak azt tudja, azt látja, ami előtte van,
 8     III|           törölve örökké. Senki sem tudja, való volt-e, nem-e”.~ ~
 9     III|        válni; másodszor, nagyon jól tudja azt kedves nagyságod is,
10      IV|          többé nincs meg rám nézve, tudja kedves hm, hm (itt köhögéssel
11      IV|      pattogott Maszlaczky.~ ~– Ejh, tudja azt jól kedves – igenis;
12       V|            kedvenc csemege boldoggá tudja őket tenni. Eveline rendszeréhez
13       V|           voltam itt belől, azt nem tudja senki. Az az én titkom,
14       V|           leányomra. Lesz-e, aki őt tudja szeretni, ahogy megérdemli?
15       V|        következtetéseket formáljon. Tudja, ön ügyvéd, én pedig ítélőbíró;
16    VIII|         orozva kerülvén hozzá, mert tudja, hogy különben nem engedné.~ ~
17    VIII| összhangzóan gondolkozni vele? Hogy tudja ez, miszerint arról hallgatni
18    VIII|         kezébe jutott, ki legjobban tudja azt őrzeni…~ ~Fölemelé a
19      IX|          titkolnia azt, miszerint ő tudja, hogy ez eltávozás indokai
20       X|          hatszáz forintot. Aztán ki tudja, lesz-e belőle valami nagy
21       X|         eszmetehetségű nő, csak azt tudja, amit lát. Vilma csakugyan
22       X|             van Zoltán barátom?~ ~– Tudja a hét mennykő! – dördült
23       X|           oly ifjú bájjal senki sem tudja táncolni a lengyelt, mint
24       X|      gavallérral, s beszélnek isten tudja, miről.~ ~Báró Berzy az
25       X|           hogy menjen le a térre, s tudja meg, mit néznek ott.~ ~Az
26       X|        válaszolt:~ ~– Hát ha jobban tudja az úr, csinálja maga!~ ~
27       X|           hagyom magamat megcsalni, tudja az úr; ha nem tetszik az
28       X|  becsületszavára, hogy ő bizonyosan tudja, miszerint a tanácsos úr
29       X|          hallani az óraütéseket. Ki tudja, mennyire haladt már az
30       X|             kártyafordulón úgyis ki tudja, kié lenne mindaz; hárítsuk
31       X|             vízbe fúlók közől is ki tudja válogatni azt, aki barátja
32       X|           neki, mert hiszen azt sem tudja, mit neveznek szépnek.~ ~
33       X|            másnak, aki jobb hasznát tudja venni, mint mulatságból
34     XII|            tőle levelet Calais-ból. Tudja patvar, honnan került oda?~ ~
35    XIII|     leszállt, s mint aki nagyon jól tudja itt a járást, vágtat felfelé,
36    XIII|       kedélyt, új egészséget, isten tudja, meddig tartó élettel.~ ~–
37    XIII|          már mind tudom.~ ~– Azt is tudja méltóságod – kedves – miszerint
38    XIII|        lármázni vele a tens úr? Nem tudja, hogy minden délután részeg?
39     XIV|            a világon, hogy melyikök tudja a másikat kiböjtölni a világból,
40     XIV|     szabadna azt többet tenni. – Ki tudja? Sok idő elmúlt azóta. Emlékezik-e
41     XIV|        gavallérom, én pedig az övé. Tudja: ő kisasszony, én pedig
42     XIV|        bánatát, sem hajlamait, mert tudja, hogy azok mind osztva vannak.
43     XIV|           kegyencét önmaga ellen is tudja védni.~ ~Zoltán gyönyörködve
44     XIV|    reszketeg hangon Kovácshoz. – Ön tudja, hogy engem egy ismeretlen
45     XIV|            játszom az ellenfelével. Tudja: szegény embertől minden
46     XIV|            felőle; „Ugyan, már hogy tudja elkölteni?” Szegény legénytől
47     XIV|           hogy ember legyen, aki el tudja olvasni.~ ~– Én olyan gondatlan
48     XIV|             hagyja el őt, és sohase tudja meg, miért kellett őtőle
49     XIV|         félve halad el mellette; ki tudja, mi lakhatik abban. Egy
50     XIV|         mocsáros helyen utazunk. Ki tudja, mi kiálthat ott?~ ~Minő
51     XIV|         órája elmúlt. Azt átaludta. Tudja isten, ez is vigasztalóan
52      XV|             is kell várnom?~ ~– Jól tudja ön – viszonza Kovács szárazon –,
53      XV|               azt csak a Mindenható tudja!~ ~– Ön teljes diadalt szerez
54      XV|            többé gazdag; a jó isten tudja, ki fog majd őróla is gondoskodni.~ ~
55     XVI|            ezt meggátolja, mert jól tudja, hogy ha mi kiegyezünk,
56     XVI|       üdvözültté. Igen: üdvözültté! Tudja ön, mit vesztett ez órában?
57     XVI|          embert pofon, hogy azt sem tudja meg, ki volt.~ ~– Doktor
58    XVII|     szabadíthatja fel őket, s isten tudja, milyen urok lesz azután.~ ~
59    XVII|            egész évi fizetéseit; ki tudja: az új birtokos fogja-e
60   XVIII|             úr fráter Bogozyt, hogy tudja meg, nincsenek-e itten kutyák,
61   XVIII|              s mulassa magát, ahogy tudja.~ ~A két öreg eltávoztával
62   XVIII|           sincs a konyhában, és nem tudja az ember, hogy mihez kapjon.~ ~
63   XVIII|            jár az idő, és ő még nem tudja, hogy mit fog nekik főzetni,
64   XVIII|         ki-ki tölti az időt, amivel tudja; a nézők megkérdezik egymástól
65   XVIII|           hangon, mint aki igen jól tudja, hogy neki sem kötelességében,
66   XVIII|        kezde a fiatalemberre is. Ki tudja, hátha az öreg, éppen azért,
67   XVIII|     türelmetlenül:~ ~– Uram, ön jól tudja, hogy engemet megsértett.~ ~–
68   XVIII|         Országgyűléseken szerepelt, tudja, hogy kell az emberek nyelvén
69   XVIII|             választásától függ, ezt tudja minden hadvezér, aki valaha
70     XXI|        Nyilvános hetvenkedéseit jól tudja mindenki, s iparkodik őt,
71     XXI|   haragudott rá, hogy olyan könnyen tudja venni a dolgot.~ ~– De hát,
72     XXI|          Tarnaváry bátyánk, akikről tudja, hogy nem értenek a kardhoz.~ ~
73    XXII|             puszta levegő, amelyről tudja minden okos ember, hogy
74    XXII|       fennhangon. Óh, azt senki sem tudja, sem ti, sem az orvosok.
75    XXII|            mondani. Hisz a lázbeteg tudja, hogy mit beszél, de nem
76   XXIII|          szakad meg bele.~ ~Katinka tudja már, mi fáj oly nagyon Vilmának,
77   XXIII|             a kopogása, mely úgy el tudja magát rejteni az ágyak deszkái
78   XXIII|           fájt neki, hogy az őt nem tudja szeretni.~ ~– Azután – szólt
79   XXIII|          gyermek szenvedéseinek nem tudja más orvoslását a végzet,
80   XXIII|          kis helyet itt a közelben; tudja, ott a fenyőfák alatt, amik
81    XXIV|            magáról semmit, csak azt tudja, hogy látja az, akit senki
82    XXIV|           Kárpáthy, és elég, hogy ő tudja. Isten legyen önökkel! Mondják
83     XXV|           követválasztás óta, s nem tudja neki megbocsátani, hogy
84     XXV|          Abellino ilyen ügyesen meg tudja fejteni a rébuszokat.~ ~–
85    XXVI|               Múlnak az évek. Isten tudja, hány esztendő, hány század,