Rész

 1       I|             nyomain meglátszanak az Isten áldó kezei, milyen örömmel
 2      II|           oda, hová más embert a jó isten helyezett.~ ~Kőcserepy úr
 3      II|               Talán haragszik reám? Isten neki. Inkább nem is közelítek
 4      IV|           Elég volt abból ennyi. Az isten őrizzen meg attól minden
 5       V|            kedves barátom, hozta az isten! Hozta az isten.~ ~És azzal
 6       V|            hozta az isten! Hozta az isten.~ ~És azzal egymáshoz siettek,
 7       V|          előre is szavamat adhatom. Isten önnel!~ ~– Isten önnel –
 8       V|           adhatom. Isten önnel!~ ~– Isten önnel – rebegé utána Maszlaczky
 9      VI|          itt valamelyik dombon – de isten tudná már azt, hogy melyiken? –
10      VI|             önkényt adott áldást, s Isten keze látszik mindenik fűszálon –
11     VII|           elmondhaták neki, hogy az Isten engedje nekik e boldogságot
12    VIII|       szomorúság lesz rád nézve. Az Isten adjon szívednek erőt annak
13    VIII|            Kinek vallhatnám azt meg Isten után, ha nem neked? Amily
14    VIII|           Amily igazán szívembe lát Isten, úgy láss te is oda, s ha
15    VIII|    előérzetével szívemben reszketek Isten előtt. Én tudom, hogy a
16    VIII|             vétkeztem ellened és az Isten ellen; pedig kéjjel, gyönyörrel
17    VIII|         Kárhozatomat hallom-e, hogy Isten előtt, emberek előtt rejtett
18    VIII|       nyújtod, arról megtudom, hogy Isten is megbocsát. Férjedet…
19    VIII|          ott látta ágya előtt, s ha Isten irgalmát, bocsánatát lehetett
20      IX|           vidám arcot kell mutatni! Isten hozzátok!~ ~A kocsi kigördül
21      IX|               ön megérkezett, hozta isten! Milyen nehezen vártuk.
22       X|             megszaporodott rajta az isten áldása.~ ~A nemzeti kegyelet
23       X|          volna: hogy, íme, eljöjjön Isten látogatásunkra, és elvegye
24       X|          benne.~ ~Az egész télen át isten csodái mutatkoztak előttünk
25       X|          magasan, hogy ne féljen az Isten kezétől?~ ~Kevesen gondoltak
26       X|           szívreszkettető borzalom. Isten keze függ mindenki felett!~ ~
27       X|        hiányzik; tíz percig egyedül Isten kezében voltam. Mi szerencsésebbek
28       X|             terjedt volna el erre. „Isten velem!” – mondám szívemben,
29       X|            vész, ott legközelebb az Isten. A legnagyobb szorongattatás
30       X|       gondolat támadt fejemben, ezt Isten súgta nekem. A derék őrnagy
31       X|              semmi baj sincs többé. Isten csak meg akarta ijeszteni
32       X|            gavallérral, s beszélnek isten tudja, miről.~ ~Báró Berzy
33       X|           tart meg, ha elhagyott az Isten – és a föld?~ ~Az egész
34       X|          üres dereglye felé, mintha isten volna, aki ott alant jár.
35       X|      menedéket valakinek, s aki azt Isten zsámolyánál kereste, az
36       X|       oldalon elszakította a gátot. Isten irgalmazz!~ ~– Isten irgalmazz! –
37       X|         gátot. Isten irgalmazz!~ ~– Isten irgalmazz! – sikolta a vak
38       X|        irtózatos módon eltörölte az Isten a földről mindazt, ami él;
39       X|             Ah, a szabadító jön! Az Isten eljött! – kiálta felsikoltva
40       X|             Jól mondád, jó leányka. Isten jár a vészek között. Az
41       X|            kéz, áldott a szív, akit Isten kiválaszta, hogy általa
42       X|          csakhogy megmenthették, az isten áldja meg őket érte. Hogy
43       X|     csoportok várnak reá, várnak az Isten kezeire. Az ember nem mindenható.
44       X|           apró gyermekeiket, mintha Isten kezeibe tennék le őket,
45       X|            romokra. Hol van most az Isten, aki őket megbüntesse?!
46       X|            karjai várnak ott, ki az Isten ítéletóráját alkalmasnak
47       X|         biztosságuk, egyedül az élő Isten ott fenn. A menekvő emberek
48       X|        nemes halálát feljegyzi – az Isten…~ ~És ennyi szép, ennyi
49       X|       hangon könyörögnek, pazarolva isten nevét reájok. Az ilyen jajveszéklést
50      XI|          nap és három éjjel tartott Isten látogatása Pest felett,
51      XI|           szokatlanok még a keserű „isten fizesse meg” kimondásához.~ ~
52      XI|         meglátszott a boldog földön isten jobb keze.~ ~Oly csodás
53      XI|             a nagy munkában. Lesz-e isten, aki valaha a szétbomlott
54     XII|          úrnak.~ ~„K. b. m.~ ~Ha az isten megengedi érni az én kedves
55     XII|    iparkodott azt a mély sebet, mit Isten keze ütött hazán és társadalmon,
56     XII|          édes kötelességet ruházott Isten arra, kinek gazdagságot
57    XIII|             kedélyt, új egészséget, isten tudja, meddig tartó élettel.~ ~–
58     XIV|           van ebben az írásban?~ ~– Isten ne engedje, hogy ön e kérdésre
59     XIV|           énnálam a titkokat, miket Isten irgalma örökre takarva tartson
60     XIV|          valami íratnivalóm.~ ~– Az isten áldja meg, nagyságos úr,
61     XIV|          nagyságos úr? Pedig bizony isten, ez sok. Ennyit nem szokás
62     XIV|         elmúlt. Azt átaludta. Tudja isten, ez is vigasztalóan hatott
63      XV|             történik velem, az a jó isten dolga. Elég fiatal vagyok
64      XV|             legyen benne szavam! Az isten őrizze azokat, akik velem
65      XV|             lesz többé gazdag; a jó isten tudja, ki fog majd őróla
66    XVII|           szabadíthatja fel őket, s isten tudja, milyen urok lesz
67    XVII|           kiálthassák: „Hordozza az Isten szerencsével! Hozza vissza
68    XVII|           felé:~ ~– Hozza vissza az Isten minél elébb!~ ~Zoltán eltávozott
69   XVIII|          leány elszörnyedve.~ ~– Az Isten ne…~ ~– Ki ne mondd! – kiálta
70   XVIII|                De meghidd, Liza, az Isten nem bocsátja azt meg nekik.
71   XVIII|      találkoznom kell önnel, amitől isten őrizzen meg, ezt a megvetést
72    XXII|              Hála neked, mindenható Isten! – rebegé a keményszívű
73    XXII|    elrendezett. Közbetevé igazságos Isten embertörő karját, hogy meg
74    XXII|          amit akartak.~ ~– Irgalmas isten – suttogá a férj, megfogva
75   XXIII|             Miért?…” „Szerette őket Isten, mert ifjan haltak el”…
76   XXIII| megbetegedhetnél e nedves ruhákban. Isten veled!~ ~Azzal elfutott
77    XXIV|              és elég, hogy ő tudja. Isten legyen önökkel! Mondják
78    XXIV|         virágot tárcájába rejté.~ ~„Isten hozzád, isten hozzád.”~ ~
79    XXIV|             rejté.~ ~„Isten hozzád, isten hozzád.”~ ~A sír ott maradt
80    XXIV|           kit számukra visszahozott Isten!~ ~Lám, megmondták ezt ők
81    XXIV|           perét, mert az az igazság Isten előtt, s az Isten nem késik
82    XXIV|           igazság Isten előtt, s az Isten nem késik soká.~ ~És, íme,
83    XXIV|             meg annyi igaz óhajtást Isten?~ ~Ne örültek volna-e azok,
84     XXV|           ez a Priesznicz valóságos isten áldása, ha jó fátumom ide
85    XXVI|        világtalan~ ~Múlnak az évek. Isten tudja, hány esztendő, hány