Rész

 1      II|              az ember hiába állítja oda a kapust, hiába írja fel
 2      II|           ember önmagát vezette fel oda, hová más embert a jó isten
 3      II|       visszafizethetni.~ ~Palotáját oda építteté az ő házaik sorába,
 4      II|     festőecsetet ragasztottak volna oda háromszögbe; különben en
 5      II|           állók kíváncsian fordíták oda fejeiket, várva, hogy mi
 6      II|             választanom, nem mennék oda soha.~ ~A tanácsos úr újólag
 7      II|     unokáinak, Czirányi Emánuel lép oda Zoltánhoz nagy szelesen;
 8      II|             Ekkor mosolyogva lépett oda az ifjonc, s megragadva
 9      II|       hívnának. Parbleu, ne menjünk oda, ahol nők is vannak, ott
10      II|               Adolf éppen akkor ért oda a székekkel.~ ~– Köszönöm,
11      II|    becsülettel, önérzettel jutni el oda, hova másokat megnevezhetlen
12      II|          volt marasztani többé.~ ~– Oda kell mennünk – mondák mindnyájan –,
13      II|            tettünk a barátságnak, s oda most a kötelesség hí.~ ~
14     III|    megtisztelő a cím, s akkor minek oda a „kedves”, vagy bizalmas,
15     III|             bizalmas, s akkor minek oda az „uram”.~ ~Akinek hírhedett
16     III|            az okvetlenül azért megy oda, mert rá van szorulva, mert
17     III|             kell a vízben ülnöm. Ne oda tessék ülni a papirosokra,
18     III|           nem tartozom sem ide, sem oda, én indifferens vagyok,
19      IV|          kaszinóba. Nem akart ugyan oda menni, de lábai csak oda
20      IV|            oda menni, de lábai csak oda vitték. Szegény ember, minden
21      IV|        Jöjjön velem, menjünk együtt oda. Majd én megvárom önt a
22      VI|          könyörögnének, hogy tegyen oda valaki egy hágcsót, hadd
23      VI|            szélzúgásos tornácaival; oda építtetett lakást a helység
24     VII|                Mármost aztán menjen oda, és üdvözölje őt születése
25    VIII|          előtte a kétségbeesett nő, oda tevé le imakönyvét; íme,
26    VIII|           lát Isten, úgy láss te is oda, s ha a fájdalomban, melyet
27    VIII|          olvashatá.~ ~Rudolf szemei oda voltak tapadva e levél végszavaihoz: „
28      IX|    leányomat egy napra sem küldeném oda, de férfinak, oly szívvel
29      IX|          ilyen bolond embert zárni, oda is a veszett emberek közé,
30      IX|        szárnyaira véve, visszavigye oda, hova úgy vágyik, a csendes
31       X|          éjnek idején, hogy hagynák oda házaikat, futnának ki a
32       X|          urat, ki szintén hivatalos oda, majd vele azután együtt
33       X|             vannak. Tehát egyenesen oda siet, ahol a hétszemélynökné,
34       X|          mérnökkari őrnagy érkezett oda lóháton, ki, amint végignézte
35       X|           engesztelni, amíg egészen oda nem vonta magához Zoltánt,
36       X|    zseniális báró fagylaltot hozott oda számára. A kisasszony orvosai
37       X|           És ők nem juthattak többé oda.~ ~E pillanatban ismerős
38       X|      Lirum-lárum. Ahol az úr lakik, oda nem megy a víz. Én nem hagyom
39       X|           az istenre kéri, menjenek oda vele; hanem a révészek megvigasztalták
40       X|              melyet gond nélkül vet oda a sorssal nem törődő ifjú
41       X|            a tutajt. Örömmel ugrott oda hozzá, s hálatelten csókolá
42       X|      elszállítják. A szárazföld már oda nem volt messzebb húsz lépésnél,
43       X|             a rontó szenvedélyeket, oda, ahonnan kijöttek! De az
44       X|       Azokat kell előbb megmenteni. Oda a romok közé, oda a legnagyobb
45       X|       megmenteni. Oda a romok közé, oda a legnagyobb veszélybe!
46       X|            meg, mely omlott házából oda menekült fel. Most a családot
47       X|            szegényes napszámos evez oda rongyos lélekvesztőn a gazdag
48       X|    gyermekeivel; egy csónak érkezik oda bátor harcfiakkal, megállnak
49       X|             aztán visszavitték őket oda, ahonnan elhozták, s újra
50       X|       három-négy izmos ifjú szökött oda, s megkapva a hajó orrán
51     XII|            hogy ő külföldre utazik, oda lesz egypár esztendeig;
52     XII|         szól a levél, csak elküldte oda, gondolván, hogy majd rátalál,
53     XII|          mikkel el vagyok halmozva (oda tehette volna zárjel közé: „
54     XII|        vagyok inkább elmenni gyalog oda, ahova valami izennivalóm
55     XII|         Tudja patvar, honnan került oda?~ ~Csakhogy megvan a lánchordta
56     XII|       amolyan híres. Jutnék csak én oda közétek, tudom, hogy még
57     XII|          számára egy cukorfábrikát, oda betesz engem, mellé egy
58     XII|             mellé egy posztógyárat, oda beállít téged, magának meg
59     XII|             itt, s mért nem megyünk oda?) Azzal ijesztget, hogy
60     XII| mennyországba sem egyedül megy fel, oda is ezreket vihet fel magával.~ ~
61     XII|            nemzet fővárosában, hogy oda térjen meg örömeivel, ragyogásával,
62    XIII|      állhatta meg, hogy még egyszer oda ne mondja, búcsúszóképpen –
63     XIV|             helyen megakadt vele, s oda sokáig nézett. Kőcserepyék
64     XIV|      szemben. Most ne nézzen kegyed oda, mert mind a hárman ide
65     XIV|            egyenesen hazamenne ő is oda, ahova e lyánkát vezeti.~ ~
66     XIV|        atillája hátulsó zsebéből az oda elrakott görögdinnyemagokat,
67     XVI|           beszélt hátrafelé, mintha oda hátul öten-hatan állnának,
68   XVIII|            meg a vén Pál, s ujjával oda mutatva monda:~ ~– Ezek
69   XVIII|          hanem szaladt ki az ajtón. Oda volt egy álló óráig. Maszlaczky
70   XVIII|           Ha nem szeret, miért jött oda, minket megmenteni; hiszen
71   XVIII|    Európában.~ ~– Hát aztán? – veté oda félvállról Tarnaváry. –
72   XVIII|          Tessék visszaülni az úrnak oda, ahonnan felkelt! Ez nem
73   XVIII|          fordított olvasmányában, s oda sem hallgatott.~ ~E megvető
74   XVIII|      Honunkat nem szereti.~ ~Valaki oda hátul mindjárt rögtönzött
75   XVIII|            sem, sem pedig uraskodni oda még be nem jött senki apja
76      XX|          anyjához, s mire a levelet oda akarta neki nyújtani, már
77     XXI|     átkarolva egyetlen gyermekét –, oda, ahova hír sem jön a világból,
78     XXI|           orvos.~ ~A véres öltönyök oda voltak levetve a pamlagra.~ ~
79     XXI|             az. Eveline rögtön siet oda. Már akkor Vilma öltözködik;
80    XXII|            is el van rekesztve, ami oda vezet.~ ~– Nem, nem. Én
81   XXIII|         hogy megöljék. Eredj, eredj oda, ne hagyd őt elmenni. Beszélj
82   XXIII|          engem; virágot is ültettek oda, s ha rám emlékeztek, nem
83     XXV|        ismét véletlenül visszakerül oda, nem első dolgának találja-e
84     XXV|           egyébkor, hanem néha-néha oda fajul, hogy eszébe jutván,