Rész

 1      II|             fél szemüvegét szemölde alá szorítá, hogy annál tökéletesebb
 2      II|        Laura öltözetén, a báró hóna alá csapja chapeau bas-ját,
 3      II|         egyik kezét frakkja szárnya alá dugja, a másikkal hatalmasan
 4      II|        gyorsan két széket a veranda alá számunkra.~ ~Azt ugyan nem
 5      II|       nagyon idesüt a nap a verenda alá.~ ~Adolf éppen akkor ért
 6     III|         vagy balra a pör; én ítélet alá akarom bocsátani.~ ~– De
 7     III|     felugrott székéről, s elkezdett alá s fel járkálni apránként
 8     III|             ülőhelyén, s kezét feje alá tette, tenyerét füléhez
 9     III|        gyermeke Szentirmay gyámsága alá adassék; mit a halál révén
10      IV|          lőtt vad, ki a Dunapartra, alá s fel két óra hosszat, onnan
11      IV|      engedménylevél, hogy neki csak alá kelljen írni.~ ~A pillanat
12       V| Kőcserepynét, mert sokféle boncolás alá lehetett őket venni. Figyelmes,
13       V|           közöttük, hogy a szobában alá s fel sétálva, melyik bocsássa
14      VI|      majorosok, tehenészek nagy adó alá voltak vetve Zoltán úrfi
15     VII|            egyikünk fel, a másikunk alá, s aztán sohase lássuk többé
16     VII|         mesterséges vízomlás rohant alá, a hajdani szittya kastély
17     VII|          hallák, hogy jár szüntelen alá s fel, egy percre meg nem
18     VII|           elfáradva, leültek egy fa alá, mely körül fehér, gömbölyű
19     VII|       gyermek, csendesen hullongott alá reájok egy-egy elsárgult
20     VII|              s az ő csókjaitól hull alá a levél egyetlen fiának
21    VIII|          magammal csendesebb hajlék alá, s jólesik reá gondolnom.
22      IX|             az asztal mellett fel s alá, néha-néha egyet villantva
23      IX|             ótalmába, a sárga jávor alá, ahol kedves kicsikéje ül
24       X|            úr, ki szüntelen jár-kel alá s fel a termekben, mint
25       X|          most… Tarnaváryék gyámsága alá adatott; amit én nem is
26       X|         némán, mereven, amint viszi alá a folyam a hullát csendesen,
27       X|           percben bosszúsan nyargal alá s fel a Duna-parton, a hideg
28       X|               Félsz, hogy az asztal alá iszlak? Ha nem félsz, maradj
29       X|        elhagyni helyét. Ott járkált alá s fel a szikrázva lobogó
30       X|            s kezeit fázékonyan hóna alá dugdosva, éppen mint valami
31       X|         hogy Miklós a Kőcserepy-ház alá kormányozza a tutajt. Örömmel
32       X|      hajfürtei a csipkés hálófőkötő alá szorítva; ha azokkal a sötét,
33       X|      leányka.~ ~– Hintó járt a kapu alá – szólt Vilma, ki a keresztülfutó
34       X|         omló kőpor suhogva csordult alá a falon.~ ~Vilma csendes
35       X|            a hatóságok rendelkezése alá adni. Bizonnyal ő is készen
36       X|         felé, s egy csónak sikamlik alá gyorsan az utcán. Benne
37       X|      kétemeletes ház erkélye hajlik alá; átellenben földszinti vityilló
38       X|           előfal mennydörögve zuhan alá, csak a két oldalfal áll
39       X|      fagunyhókból csoportosan hozta alá a vízszínen úszó gyümölcsöt,
40       X|          körültűzködve üvegharangok alá borított fáklyákkal.~ ~Az
41       X|             venni, mint mulatságból alá s fel hajókázni rajta.~ ~
42    XIII|          felfelé, tarisznyáját hóna alá kapva.~ ~Az említett ház
43    XIII|             túl nőni nem szabad, de alá és felfelé annál több meg
44    XIII|          csomó papirost vett a hóna alá, s azt lehullatá onnan az
45     XIV|         csoport a másik után szállt alá a lépcsőzeten. Óh, azt meg
46     XIV|          egy érdekes hölgypár száll alá a lépcsőzeten. Ez Kőcserepyné
47     XIV|    viszonozná, siet előre, a tornác alá robogó hintójukhoz.~ ~Az
48     XIV|         fehér gyöngyöt hajtva a víz alá, majd meg elnézte sokáig,
49     XIV|             vékony csomag az asztal alá hullott belőle.~ ~Zoltán
50     XIV|            megszoktam önnek a kezei alá bízni.~ ~Milyen gyönyörűsége
51     XIV|           földhez verte, kit az ágy alá dugott, kit az asztal alá,
52     XIV|           alá dugott, kit az asztal alá, kit meg kidobott az ajtón.
53     XIV|            csorgott arcán, homlokán alá. El akarta hajítani azon
54     XIV|        utcára, elkezdett barangolni alá s fel, végigment a leghosszabb
55      XV|       gondolataiban elmélyedve járt alá s fel szobájában, midőn
56      XV|      tartalommal sohasem fog ítélet alá kerülni; de volt gondjuk
57      XV|            szavaira, míg a teremben alá s fel sétáltak egymással.~ ~–
58     XVI|            nevezni, vesz pártfogása alá, s küszködik azzal a fáradságos
59     XVI|           teszik most, midőn ítélet alá készül? Mert látják, hogy
60     XVI|    lábszárait vigasztalanul lógatva alá ágya széléről, melyen ült.~ ~
61     XVI|     kérdezzenek semmit; én nem írok alá semmit, én nem felelek semmire.~ ~
62    XVII|            nevezetes összegeket írt alá közcélú vállalatokra, miknek
63    XVII|        kocsija üléséből, s azt hóna alá véve az ifjú báró után kérdezősködék.
64    XVII|         jóindulatából (ez duplán is alá volt húzva) Zoltán számára
65   XVIII|           szakács veszi kormányzata alá az eddigi szakácsokat; mindenről
66   XVIII|            Maszlaczky úr, éhségében alá s fel sétálva, azután pedig
67   XVIII|           arisztokratikus platánfák alá nem hangzik a teremek profánus
68   XVIII|             dölyffel nézett kétszer alá és fel az ismeretlenen,
69   XVIII| rendeztetett el számukra. Az erkély alá nagy faállvány emelteték,
70   XVIII|            megengedni! – kiáltoznak alá az erkélyről, mire Bogozy
71   XVIII|         szóra a terembe! – hangzott alá az erkélyről.~ ~A nemes
72      XX|          csak szemlesütve jár fel s alá, mint aki mélyen, az őrülésig
73      XX|               Jártasd a lovakat itt alá s fel; várj itt reám, mindjárt
74     XXI|     gyötrelem hideg verítéke csorog alá arcán.~ ~Zoltán csengetésére
75     XXI|            egyszerre vastagon ömlik alá a vér, elborítva egész mellét.~ ~
76   XXIII|      levelet mindjárt a másik levél alá:~ ~„Kárpáthy Zoltán úrnak.~ ~
77   XXIII|         abból?~ ~És aztán elkezdett alá s fel sétálni heves léptekkel,
78    XXIV|             emlékeit.~ ~Eveline jár alá s fel a kastélyban, kezében
79    XXIV|           Midőn a tanúk részéről is alá volt az írva, akkor látszott
80     XXV|         négyölnyi magasságról omlik alá egy embervastagságú zuhatag,
81     XXV|            Abellinót pedig a zuhany alá vitték, s addig húzták a
82    XXVI|             szomorún, oly mélán néz alá, mintha látná mindazt, amit
83  Vegszo|          értem ez általános szabály alá.~ ~Ily felfogással a költői