Rész

 1       I|          kezében a színpadra tévedt. Talán Thalia papja? Szegény! Ez
 2      II|            ön is azok között van. De talán nem is igaz az mind.~ ~–
 3      II|            reám?– kérdezé magában. – Talán haragszik reám? Isten neki.
 4      II|         kezdtek a háziúr előtt, hogy talán már terhére is vannak, hogy
 5      II|           méltóságodat. De a grófnét talán mégis itt hagyhatná.~ ~–
 6     III|             uram! Azt csak megengedi talán, hogy a saját ügyem mibenállását
 7     III|            cselekedni? Engedni fogja talán, hogy a per tovább folyjon,
 8       V|        amelyet még ő maga sem ismer, talán nem is sejt, de amelyet
 9       V|           tanácsos mit sem tudhat, s talán csak nem akarja rászedni.~ ~
10     VII|            kivéve, aki sejteni kezdé talán, hogy ennek az édes szeretetnek
11     VII|           jönni. S íme már este van. Talán valami baj érte? Különben
12     VII|           egy szerencsétlen asszony, talán most is ott jár, talán ő
13     VII|               talán most is ott jár, talán ő susog ott láthatlan alakban,
14    VIII|             is ismert, nem is látott talán. Később eltűnt előlem, s
15    VIII|            más kezekbe jutott volna, talán Zoltán elleneiébe! Hogy
16      IX|            azt, hogy sok, sok időre, talán örökre elválik tőlük, s
17      IX|           cselédek, házhoz tartozók, talán ellenségek, titkos kémlelők;
18      IX|            kevéssé törődve az előtte talán nem oly szokatlan zivatartól,
19       X|           hogy sokáig fogunk élni.~ ~Talán nem voltunk még eléggé buzgók,
20       X|           voltunk még eléggé buzgók, talán nem szerettük eléggé sajátunkat,
21       X|         szerettük eléggé sajátunkat, talán nem gondoltunk arra elégszer,
22       X|  szerencsétlenségnek! És ez is tény. Talán a legszomorúbb az egész
23       X|                  Milyen hideg van! – Talán nem fűtenek itt?~ ~A borzalom
24       X|     kisasszony? A kedves kisasszony. Talán nem beteg?~ ~– De igen.
25       X|                   Hallották kegyetek talán az ágyúlövéseket egy óra
26       X|         lobbanás mégsem történt meg. Talán kialudt a kanóc? De ki fog
27       X|          találkozni hasonló alakkal, talán lovon, tán villogó karddal
28       X|         mindenét elveszti ez órában, talán annyit, mint amennyit mi
29       X|        Halljátok ezt? Öt pengőt; még talán azt is csak krajcárt, Ötvenért
30       X|            sorsára bízni a szegényt. Talán megmenekülhetne lovagja
31       X|          démon azt suttogta fülébe: „Talán ez a koldusasszoy nem is
32       X|         egészen elfeledett kiáltani. Talán nem is szólt volna, ha a
33       X|           nem érezte oly erősen.~ ~– Talán anyám érkezett meg.~ ~–
34       X|             menekvése. Pedig e férfi talán ez órában minden vagyonát
35     XII|        fordított valami Berengártól (talán Béranger?), aki nem lehet
36    XIII|          nagyságos báró, méltóztatik talán beteg lenni?~ ~Szaváról
37     XIV|             hol vette a septemvirné? Talán rokonságához tartozik? Senki
38     XIV|            hajadon lett azóta. Aztán talán nem is szabadna azt többet
39     XIV|             Pestig bizonyosan. Onnan talán tovább.~ ~Sietve elkészült.
40     XIV|    egynehányszor előhozta neki, hogy talán jó volna az ifjú báró számára
41     XIV|    ellenfelének ügyvédje Maszlaczky. Talán őáltala könnyebben hozzájuthatna
42     XIV|           látni tetszik.~ ~– Konfekt talán?~ ~– Nem konfekt biz az,
43      XV|       szegény ember fogok lenni.~ ~– Talán nem egészen.~ ~– Mit mond
44      XV|           félbeszakítá beszédét:~ ~– Talán jobb lesz, ha délután beszélünk
45      XV|              volnék megölni valakit, talán magamat. Siettesse az ügyet;
46      XV|          Zoltánt, mert lefeküdt.~ ~– Talán beteg? – kérdé ijedten a
47   XVIII|            róla.~ ~– Mindig, mindig. Talán te nem? Mikor olyan sokáig
48   XVIII|      haragszol, ha valaki megszólít, talán nem tudom, hogy olyankor
49   XVIII|              nyakamat átöleled vele, talán nem tudom, hogy őróla álmodol
50   XVIII|               de te láthatnád is őt, talán meg is simogathatnád homlokát,
51   XVIII|           homlokát, mint az enyimet, talán beszélhetnél vele olyasmit,
52   XVIII|             jut eszembe, hogy ő most talán éhezik, szomjazik, s mikor
53   XVIII|            pihenek csöndes ágyamban, talán őneki nincs hová fejét lehajtani,
54   XVIII|             ősi székében, s életében talán először igazán szívéből
55   XVIII|     kedvetlen, mert neje beteg, vagy talán valami családi jelenete
56   XVIII|              tanácsosnével?~ ~Vagy – talán nincs már szüksége az ő
57   XVIII|        segítségével lehet elolvasni? Talán módja van az olvasásnak,
58   XVIII|               aki hozzájok tartozik, talán saját feleségök vagy leányuk,
59   XVIII|       megilletőleg méltánylani, mint talán a pesti nemzeti színház
60   XVIII|             a zöld asztal mellett.~ ~Talán bizony beszélni akar? Halljuk,
61   XVIII|              órák ott a keblén; vagy talán a szíve volt az, midőn kolomposait
62      XX|         iraccsal: S. C.~ ~a. r. t.~ ~Talán csak a lajstromozó betűk
63      XX|           sietnie. Az út oly hosszú, talán el is tévedt rajta; de nem;
64     XXI|          ifjúságtól: „Zavarom önöket talán?”.~ ~Ezt a szégyent nem
65     XXI| megsebesítette.~ ~– Veszélyesen?~ ~– Talán nem.~ ~Zoltán értette a
66     XXI|            eltagadni; hát nem hallom talán a kardcsattogást? Hát nem
67    XXII|       mindig-mindig rosszabbul lesz, talán sohasem is gyógyul meg.~ ~
68    XXII|            meg talál tébolyodni!~ ~– Talán már nem – mondá az orvos.~ ~
69   XXIII|       iszonyú bosszútervet koholták, talán éppen akkor, midőn ő ama
70   XXIII|         halál elválasztó pillanatja. Talán az ő arca ismét az innenső
71    XXIV|              másik félig felmerülve. Talán éppen egymás szemébe néznek?~ ~
72    XXIV|            Kőcserepynek jólesett az. Talán várta is. Megszorítá Tarnaváry
73     XXV|             egyet sem talált otthon. Talán ki volt már adva az arcképe
74     XXV|       Abellinót támadni meg; majd az talán megijed, s otthagyja a bőre
75     XXV|          neki semmi köze hozzám.~ ~– Talán bizony én? – kérdé megrémülve
76     XXV|                 Azt tetszik gondolni talán, hogy én magamat ki engedem
77     XXV|         magamat ki engedem játszani? Talán azt mondja méltóságod, hogy
78     XXV|              amazért lemondok? Avagy talán azzal hiszi méltóságod magát
79     XXV|           minden bizonnyal megőrült, talán a vér a fejébe ment a hideg
80    XXVI|           régi homályos múlt ködéből talán kitűnik még két félig elmosódott
81    XXVI|           sem kérdezte többé: „Vajon talán ez a szegény halott ott