Rész

 1      II|           hogy a báró a kaszinóból jött.)~ ~– Én nem, hanem Misztizláv
 2      II|           mi?~ ~Misztizláv zavarba jött e kérdésre, nem tudva, hogy
 3      II|             íme, most is egy nyári jött el a fényes mulatságra;
 4      II|       valószínűnek. Akkor minek is jött volna ide, minek fogadta
 5      II|           hozzám, pedig csak azért jött ide, hogy megszégyenítsen,
 6     III|        anekdota csak közforgalomba jött Verbőczy ideje óta a jurátusokról,
 7     III|   Maszlaczky úr, túlkiabálva tűzbe jött kliensét; a pör éppen úgy
 8     III|         tud. Az egész idea éntőlem jött; azt tudhatja nagyságod,
 9     III|       sírásával, mellyel a világra jött, semmivé tette.~ ~– Tovább
10     III|           szipával, mikor több ige jött ki rajta a szükségesnél.~ ~–
11     III|   kénytelen volt egy akkor divatba jött fortélyos tűzi műszert munkálatba
12      IV|           Tán az országház építése jött ma indítványba, s arra adakoznak
13       V|          nyomán azon meggyőződésre jött, miszerint Kőcserepy úrnak,
14       V|     Maszlaczky fél órával korábban jött, mint a tanácsos úr haza
15       V|       elpirulni. Valami gondolatra jött. Ej, ej, szegény ember.~ ~
16       V|           fogja kételyeit.~ ~Éppen jött.~ ~Eveline gyöngéden helyet
17     VII|       rudat, s elhajtatott, amerre jött.~ ~A cselédek csak akkor
18      IX|        leány. Néha egy hónapig sem jött velök össze. A méltóságos
19      IX|            bezárta szobáját, s nem jött hozzá többet senki, előkereste
20       X|        szűnt. Máskor amily sebesen jött, úgy el is szokott menni;
21       X|       háziúr, ki már azon is dühbe jött, hogy mint mer ez a fiatal
22       X|            ki szekerészeivel velem jött, s egy óranegyed múlva ott
23       X|      sokkal zajosabban és sűrűbben jött még, mint azelőtt, s a Duna
24       X|     moraját; erre a gondolatra nem jött senki, pedig nagyon egyszerű
25       X|        Ilvay Matilddal, másnak nem jött volna eszébe e gondolat,
26       X|      házban, míg ő nejével mulatni jött idegen lakba. Egész teste
27       X|            rajta.~ ~Mindenki onnan jött, arrafelé senki sem látszott
28       X|         csárdából egy részeg ember jött elő, káromolva istent és
29       X|         másolt szobájában, s onnan jött elő nagy reszketve a vész
30       X|         emberlárma mindig közelebb jött az utcán, végre egyes futók
31       X|    zúgással, morgással, mint ahogy jött azon negyven kárhozatos
32       X|         köti, egyik nevénél sem is jött szemeibe könny. Majd elfelejtik –
33       X|           kacaj: Ép, tele torokból jött jókedvű röhögés, ahogy csak
34     XII|        Szentirmay egy évig fel nem jött jószágáról Pestre; családja
35    XIII|            ifjú odautazott, meg is jött, járt Amerikában is, igen
36    XIII|      eddigelé ismeretlen egyéniség jött be észrevétlenül az ajtón,
37    XIII|            nem tudhatta meg, miért jött Maszlaczky, s mit akart
38    XIII|           a fiskális a másik végén jött az allénak (mit a barbár
39    XIII|           visszatérnének, ki merre jött, mind a kettő derült orcával
40     XIV|         csak két hónappal későbben jött meg.~ ~Amint Pestre ért
41     XIV|           míg a szerfölött zavarba jött ügyvédnek átnyújtá, hirtelen
42     XIV|              Egyszer végre nyomára jött, hogy ellenfelének ügyvédje
43     XIV|            akarta köszönni, de nem jött ki nyelvén ez a szó. Érzéke
44     XIV|          mondja rá a bíró: „Az nem jött tanúkkal, okiratokkal, furfanggal,
45    XVII|        mellett terült, éppen akkor jött fel a nap, s a két utazó
46    XVII|   Kárpátfalván elhagyott pitvarnok jött kocsijokhoz annak ajtaját
47    XVII|          jó fiú hátul a bakon ülve jött el velök Kárpátfalváról.~ ~–
48   XVIII|  Napóleon-pasziánszot, egyszer sem jött ki. Mikor már hetedszer
49   XVIII|            Mikor már hetedszer nem jött ki, akkor jelenik meg fráter
50   XVIII|            Igen messze”?~ ~– S nem jött még vissza?~ ~– De igen.~ ~–
51   XVIII|       minket? Ha nem szeret, miért jött oda, minket megmenteni;
52   XVIII|        mint a citromfűvel.~ ~Ekkor jött fráter Bogozy a fiskális
53   XVIII|     asztalon.~ ~– Micsoda ez? Hogy jött ez ide? Ki küldi?~ ~Látja,
54   XVIII| kikalligráfiázott neve.~ ~Ez jókor jött.~ ~A tanácsosnő szobájába
55   XVIII|               A tanácsos úr rögtön jött, s meglátva neje felhevült
56   XVIII|        végignézte vele.~ ~– Honnan jött, miért jött ide közénk az
57   XVIII|                 Honnan jött, miért jött ide közénk az úr, ahhoz
58   XVIII|                No, iszen jó helyre jött ide! – monda Tarnaváry. –
59   XVIII|           forgatni; igen jó helyre jött az úr hozzám, én majd elveszem
60   XVIII|             Nagyon alázatos képpel jött az atyafi, bátorkodik reményleni,
61   XVIII|          is mutatták magokat. Most jött elő, s a főispán oly diplomatice
62   XVIII|        megyeházat.~ ~E pillanatban jött Bogozy a maga kokánfalvi
63   XVIII|        költők ebben a zsánerban.~ ~Jött utána a harmadik; ez már
64   XVIII|       Kokánfalva mocsárai közé nem jött be a tatár, s ha bement,
65   XVIII|           uraskodni oda még be nem jött senki apja fia, akit ki
66      XX|      előtte lenni, mintha nem ezen jött volna. Semerre sem látott
67      XX|       leszállt, s ő még mindig nem jött elő. Kiáltozni kezdett utána.
68      XX|           kezdett utána. Senki sem jött elő szavára. Éjszaka is
69      XX|       erdőbe virágot szedni, s nem jött vissza.~ ~– Keressétek őt!
70     XXI|        hallatszott, amint fütyölve jött fel a lépcsőkön, s feltett
71     XXI|          sírni, egy könnycsepp nem jött ki szeméből. Tréfa ez, álom
72     XXI|         Fél kilencig semmi hír sem jött ellenfeléről. Akkor érkeztek
73    XXII|          csöndesen, aztán közelebb jött, s ide ült az ágyam szélére,
74   XXIII|  Szentirmáról még semmi válasz sem jött.~ ~Odakünn fergeteges, zivataros
75   XXIII|     szekéren ment el. Tehát valaki jött. Idegen.~ ~De ki?~ ~A tanácsos
76   XXIII|           itt, ki Vilmát látogatni jött el.~ ~E szóra felkelt a
77   XXIII|            ki Kőhalomról egyenesen jött Kárpátfalvára, Szentirmát
78   XXIII|  visszajött érte. Éppen a betegtől jött. A jó leányka arca egészen
79   XXIII|        sírása, nyögése. Itt szembe jött Zoltánnal az orvos, s tudatá
80   XXIII|         Senkire sem ismert; akárki jött ott be az ajtón, azt valakinek
81     XXV|            elhinni, amíg az ki nem jött a zuhany alól, s meglátva