Rész

 1      II|          parbleu! életre-halálra. Nekem átellenesemnek kellett volna
 2      II|    megköszönte a szívességet.~ ~– Nekem ez ünnep, nagyságos uram.~ ~
 3     III|     inkább tulajdon szenvedélyem. Nekem szenvedélyem a szép per.
 4     III|        Csendesen, kedves nagysád. Nekem szükségem volt erre a tizenkét
 5     III|       lelkével rajta függött.~ ~– Nekem régóta megvan az emberem,
 6     III|         ez az én reggelim. A kávé nekem nem jót tesz. Ellenben ezeket
 7     III|     tanúsított, alkalmat nyújtott nekem a közte és a fiú szülői
 8     III|       botránykőre állítását, erre nekem egy csepp szükségem sincs.~ ~–
 9     III|         vihetem a dolgot, ameddig nekem tetszik; de nekem szubsztrátum
10     III|         ameddig nekem tetszik; de nekem szubsztrátum kell, és nem
11     III|   biztosítjuk.~ ~– De mit használ nekem a siker, ha másnak engedtem
12     III|           felemészti kétharmadát. Nekem Kőcserepy úr sem ingem,
13     III|       reformereknek?~ ~– Mi közöm nekem hozzájok? Én már évek óta
14      IV|      engem barátjának. No, mondja nekem „kedves barátom”!~ ~– Tehát, „
15      IV|    parancsolok, csak kérek. Adjon nekem két hétre száz pengő forintot.~ ~
16       V|       felől.~ ~– Ily jutalom elég nekem – szólt az ügyvéd, szemeit
17       V|     szemeit megtörölgetve. – Íme, nekem ötszázezer pengőt kötelezett
18       V|           uram javára – lemondok. Nekem nem kell, nekem elég önnek
19       V|         lemondok. Nekem nem kell, nekem elég önnek és családjának
20       V|  családjának becsülését bírhatni; nekem ez elég jutalom.~ ~– De
21     VII|              Te emlékkönyvet adsz nekem? Tán azt akarod, hogy elváljunk?
22    VIII|       végzet, aminek közeledtéről nekem éppoly kevéssé volt sejtelmem,
23    VIII|           De ki tilthatja azt meg nekem, hogy én a legnemesebb lelkű
24    VIII|       élek? Ki parancsolhat abban nekem?~ ~– Senki, senki, édes
25      IX|         ugyan drága mulatság lesz nekem, aki a saját gyermekeimmel
26      IX|   septemvir helyett mondta), hogy nekem nemes céljaim voltak a kisasszonnyal.~ ~–
27      IX|         beszéljen? Mit fecseg itt nekem előre-hátra? Bánom is én,
28      IX|     mindjárt magamon kívül jövök. Nekem igazán nem jó semmiért megharagudnom.
29       X|    szokott kezdődni. Ekkor azután nekem esett, szakkerlótozott mázsaszámra,
30       X|     sajnálom, de vendégeim voltak nekem is, akiket nem lehetett
31       X|          Nos, mi volt az, Zoltán? Nekem tudnom kell, hogy ön hol
32       X|         fejemben, ezt Isten súgta nekem. A derék őrnagy azon törekedett,
33       X|          hideg vérrel. – Mi közöm nekem a Hausherrek bajához? Én
34       X|        Lelkemre, fiú! Ez az ember nekem csak az országteremben ellenfelem,
35       X|       orosz vagyok anyai részről, nekem nincs semmi közöm Magyarországhoz,
36     XII|       írtam az öcsémuramnak, hogy nekem az ilyen ostobaságoknak
37     XII|         ott hajóra ül, s onnan ír nekem a hajó fedezetéről gyönyörűséges
38     XII| vitorlakötelekbe kapaszkodni stb. nekem! aki utálom a tengert és
39     XII|   vesztegeti talentumát. Összeírt nekem egy csomó kimondhatatlan
40     XII|           és ezerszer azért, mert nekem nem kell! Nem! Ha lehetséges
41     XII|       ilyen monstrum elkészüljön, nekem törjék el a lábam, ha valaha
42    XIII|          micsoda jogon tiltja meg nekem, hogy beszéljek, micsoda
43     XIV|          ön feledni látszik, amit nekem ígért. Ha azt nem akarja,
44     XIV|      széttépi szemeim előtt, hogy nekem bűnhődnöm kell, és nem tudom
45     XIV|          Óh, adja ön azt az írást nekem vissza, és ne fürkéssze
46     XIV|         jellemű emberek vannak, s nekem a szemem égne ki, ha valamelyik
47     XIV|        loptam el az aranyát; mert nekem, ha tudni akarja, nagyságos
48      XV|          vidámságot szenvelgve –, nekem egy sajátságos önző gondolatom
49      XV|         azt hiszem magamról, hogy nekem már van annyi eszem, amennyinél
50      XV|          valamit.~ ~– Teszem föl, nekem annyi új eszmém van, amit
51      XV|           akarna megkezdeni –, és nekem arra mind oly kevés eszközöm
52      XV|        gazdagságot hagyott rám, s nekem még sokáig kell várnom,
53      XV|   cselekszik, aki azt hitte, hogy nekem jó szolgálatot tesz ezáltal.~ ~–
54      XV|               Minekünk, illetőleg nekem mint ügyvédnek az a kötelességem:
55      XV|       remegő hangon viszonzá:~ ~– Nekem mindegy, akármit fog cselekedni,
56      XV|           nézve, ki fog beleülni. Nekem nem kell belőle semmi. Csak
57      XV|      helyettem, amit jónak talál! Nekem ne legyen benne szavam!
58     XVI|   bántottak nagyságod ellenségei, nekem nem rabolta el az orrom
59     XVI|        tehetem – szabódék amaz. – Nekem konzultálnom kell a pácienssel,
60     XVI|           védelmezhetném meg önt, nekem nem az a foglalatosságom.
61   XVIII|        leány zokogva – azt mondja nekem: ez is az övé volt, ezt
62   XVIII|     lelkemet is odaadtam volna, s nekem szerezték meg azt a vagyont,
63   XVIII|         szerelmi nyilatkozat.~ ~– Nekem! – kiálta Eveline, felszökve
64   XVIII|         hoznak elő. Te sejtetted, nekem is mondtad, hogy ez az ember
65   XVIII|       ahelyett mosolygok, mert ez nekem jobban illik. Én tégedet
66   XVIII|      Rudolf szólt hozzá:~ ~– Amim nekem van, azt megosztom veled,
67   XVIII|          van neki itt lenni, mint nekem és az úrnak – ha ugyan joga
68   XVIII| felbolygatva.~ ~– Ön e sérelemért nekem elégtétellel tartozik.~ ~–
69     XXI|     megakadályozza a találkozást. Nekem sietés kell.~ ~– Kitől tudná
70     XXI|           meg? – szólt Dabroni. – Nekem nincs öreg anyám…~ ~Ez gúnyos
71     XXI|         is felelni.~ ~– Igérd meg nekem, hogy szeretni fogod őt!~ ~
72    XXII|         el. Úgy fájt, úgy fájt az nekem, és ti nem tudtátok azt
73   XXIII|        mindenki csak bitorló. Ezt nekem szemembe mondá az én tulajdon
74   XXIII|   cserélek senki gazdagságával. Ő nekem mindenem. Csak most érzem
75   XXIII|         Sohasem.~ ~– Ön megbocsát nekem azért, amit szenvedett.~ ~–
76   XXIII|              Kegyed nem véthetett nekem soha.~ ~– Ön megbocsát atyámnak –
77   XXIII|          kérek öntől. Ugye, ád ön nekem egy kis helyet, egy kis
78    XXIV|       maradnak itt. Legyen szabad nekem is egyet kérnem e kastély
79    XXIV|     látogatni joga másnak, csupán nekem és még egy embernek. Hogy
80     XXV|         méltóságod írása, melyben nekem ötszázezer forintot kötelez