Rész

 1      II|              emiatt ne csináljon magának nagyságod szemrehányásokat – sietett
 2      II|                    Egyebet nem parancsol nagyságod?~ ~– Punktum. Elmondtam,
 3     III|               senki sem téríti meg, mert nagyságod apanagiuma magának is kevés;
 4     III|               éntőlem jött; azt tudhatja nagyságod, hogy ahány ügyvédet felszólított,
 5     III|     mindenekelőtt pedig megengedi kedves nagyságod, hogy pipára gyújtsak.~ ~–
 6     III|          kisregényhez.~ ~– Látja, kedves nagyságod, mily zárva tartom ezen
 7     III|                 teremből. Ebből láthatja nagyságod, mily fontos és rendkívüli
 8     III|                   s folytatá:~ ~– Kedves nagyságod, a dolog így áll. Kedves
 9     III|                  a dolog így áll. Kedves nagyságod még jó fiatal korában méltóztatott
10     III|            semmire se felelje azt kedves nagyságod: „Ezt már tudom, ezt már
11     III|                  vagyonát elverte kedves nagyságod, igen természetes óhajtással
12     III|          nagyságodra volt szállandó. Ezt nagyságod már gyermekkorában tudta,
13     III|                  kezdett válni, s kedves nagyságod nem vala rest a késedelmes
14     III|              eltagadni; koporsót küldött nagyságod nagybátyja neve napjára,
15     III|                   tréfa volt, azt mondja nagyságod. Hanem ami azután következett,
16     III|                  vette el a leányt, hogy nagyságod bosszújára örököst hagyjon
17     III|                félni lehetett, az kedves nagyságod vesztére megtörtént; a nő
18     III|                  Kárpáthy Zoltánnak, aki nagyságod boldog álmait a legelső
19     III|         nyughatatlanul.~ ~– Csak rendén. Nagyságod kegyetlenül meg volt csalva;
20     III|                 életmódot követtek, mint nagyságod urabátyja; tehát nem égre
21     III|             elismerését kívántam. Kedves nagyságod meg volt csalva, semmivé
22     III|                ügyvéd – megbocsát kedves nagyságod e kitételért – a pör bevégeztéig
23     III|             Végre hozzám vetődött kedves nagyságod e panaszával, s én felvállaltam
24     III|                 tudom, hogy erről kedves nagyságod nem örömest hall beszélni.
25     III|             Mayer Fanny egykor elfogadta nagyságod ajánlatát, mely őt nemigen
26     III|              nagyurak között – bocsánat, nagyságod is közőlök való –, ők azt
27     III|            aligha fog részesülni, kedves nagyságod – szólt közbe szárazon Maszlaczky.~ ~–
28     III|               bizonyítékok súlyát kedves nagyságod, akkor meg tudná különböztetni
29     III|                 akarom kikerülni. Kedves nagyságod úgy cselekednék, mint egy
30     III|      haszontalanul fecsegni soha. Kedves nagyságod, jól tudom, hogy nincs szoktatva
31     III|                  azt már csak nem tartja nagyságod valami lekötelező csaléteknek?~ ~
32     III|                hogyan. – Ajánljon kedves nagyságod „cessziót” Kőcserepy úrnak.~ ~
33     III|                  eredmény esetére kedves nagyságod bonifkációjáról gondoskodnék.~ ~–
34     III|              nagyon jól tudja azt kedves nagyságod is, más is, miszerint kedves
35     III|                 más is, miszerint kedves nagyságod annyira el van halmozva
36     III|             kielégíteni; emellett kedves nagyságod gazdálkodási módszere is
37     III|              éppen nem látok okot kedves nagyságod érzékenykedésére, ki egy
38     III|               sokkal távolabb van kedves nagyságod annak birtokától, mint volt
39     III|                   A holdban! Hát hol van nagyságod birtoka? – förmedt fel a
40     III|               ismerni. Hallotta-e kedves nagyságod valaha hírét a reformereknek?~ ~–
41     III|                     De beavatkoznak ők a nagyságod ügyeibe. Ezek a reformerek
42     III|         pertárnok úrhoz! Ott megkaphatja nagyságod. Gondoskodjék ügyvédi kinevezésről.~ ~
43      IV|               hogyan gondolja azt kedves nagyságod, hogy én kölcsönözzek nagyságodnak?~ ~–
44      IV|                  a contextusból – kedves nagyságod, hogy kedves nagyságoddal
45       V|           felfogom ez aggodalmat; kedves nagyságod, kedves barátom uram ismer
46    XIII|                hát nem szomjazik, kedves nagyságod, ilyenkor? – kérdé szánó
47    XIII|       felhasználni az ügyvéd.~ ~– Kedves nagyságod, én most örvendetes hírrel
48    XIII|                  semmi közöm.~ ~– Kedves nagyságod – monda Maszlaczky úr –,
49    XIII|                  tudom, miszerint kedves nagyságod sót eszik, ide nem fáradok,
50    XIII|               oly kívánatos, mint kedves nagyságod Zoltán öccsének szívbeli
51    XIII|                 én elhiszem, hogy kedves nagyságod sokkal örömestebb hallaná
52    XIII|                akit nem szeret senki. Ez nagyságod magánindulatát nagyon kielégítené.
53    XIII|              volna, amilyennek őt kedves nagyságod képzelni szeretné, akkor
54     XIV|              turkáljon az írásaim között nagyságod – kiálta, bosszankodással
55     XIV|                 egy ívet. Ha tud valakit nagyságod, utasítsa hozzám, majd én
56     XIV|                     Hisz az legkönnyebb, nagyságod fiskálisa Kovács, minden
57     XIV|             senkinek megtudni. Ne féljen nagyságod, azért meglesz az. Majd
58     XIV|                adott volna ennyi aranyat nagyságod, sokkal jobb szerettem volna
59      XV|           irtóztató volna várakozni!~ ~– Nagyságod azt akarja megtudni – monda
60      XV|          szegezve –, hogy lehető volna-e nagyságod számára nagykorúsági engedélyt
61     XVI|                  rendeltetve.~ ~– Kedves nagyságod, hogy érzi magát tegnap
62     XVI|             tizenhat esztendeig fáradtam nagyságod ügyében, minden díj nélkül,
63     XVI|                   Lesz idő, midőn kedves nagyságod örömest kérdezősködnék utánam,
64     XVI|                  én távol leszek. Menjen nagyságod, ahova hívják! Térjen kedves
65     XVI| karaktertelenséget szemére! Miért vetne? Nagyságod jó keresztény, aki tizenhat
66     XVI|        szamaritánus. Engem nem bántottak nagyságod ellenségei, nekem nem rabolta
67     XVI|                  az ügynek bolondja. Nem nagyságod kedveért, koránse tessék
68     XVI|                  nagyságodat? Mit gondol nagyságod családi örömökkel? Csendes
69     XVI|                 derék utódok! Mit gondol nagyságod azokkal?~ ~Óh, pedig Abellino
70    XVII|           ennyire nem fog jönni a dolog; nagyságod, ha már lemond is uradalmairól,
71    XVII|                 Még szebben hangzanék ez nagyságod szájából reá nézve – szólt
72   XVIII|                 áldoznám fel azért, hogy nagyságod élete csupa kellemetes érzéseken
73   XVIII|                menteni: apellálok csupán nagyságod megbocsátani kész angyali
74   XVIII|                  azon érzelmeimet, miket nagyságod eddig is kitalált, nagyságod
75   XVIII|             nagyságod eddig is kitalált, nagyságod lábainál bevallhatom, hová
76   XVIII|                   más remények csatolnak nagyságod becses családjához, hiszen
77   XVIII|                 az; itt van a zsebünkben nagyságod levele, melyben ígéri, hogy
78   XVIII|     fogcsikorgatva.~ ~– Ha tudni kívánja nagyságod, megmondom, hogy mit cselekedtem;
79   XVIII|         megmondom, hogy mit cselekedtem; nagyságod és cinkostársa, Maszlaczky,
80   XVIII|               neki azt az átkozott pert, nagyságod most nem ül Kárpátfalván;