Rész

 1       I|    külváros szegletében, ahol nem fogja szegénységünk szemeiteket
 2       I|           legyen kinek. Ugyan, ki fogja őket nézni? A polgárság
 3       I|        szorgalommal, tanulmánnyal fogja emelni a szellemet, a közönség
 4      II|          oly gazdag, mert sohasem fogja tudhatni, hogy mi annak
 5      II|  éreztetve parancsát.~ ~– Audiát! Fogja be a fakóit (értsd a saját
 6     III|      keresi, az őt ebben a házban fogja találhatni, természetesen
 7     III|    okvetetlen szükségem. Majd meg fogja kedves nagysád azonnal érteni,
 8     III|       vevé, hogy ezt Abellino nem fogja meghallani, azzal kinyitá
 9     III|          akciót, mely súlyosítani fogja a pert, s iparkodom ezalatt
10     III|          ifjú cselekedni? Engedni fogja talán, hogy a per tovább
11     III|     fráternek.~ ~– Fráter Bogozy, fogja ezt a nyalábot, vigye vissza
12      IV|       azokat mind engedelmesen el fogja hagyni; csak adjon neki
13       V|     nyújtani anyagot.~ ~– Hibásan fogja ön fel az életet, uram.
14       V|    magában, hogy férjével közleni fogja kételyeit.~ ~Éppen jött.~ ~
15     VII|   boldogságot egykor ő is nevelni fogja, s magas eszményképeire
16     VII|      meghalt.~ ~– No, hát mármost fogja kend ezt az írást; ez idézőlevél,
17    VIII|          szavainak reszketése meg fogja tagadni a valószínűséget.~ ~–
18    VIII|          koreszmék gyűlhelye; itt fogja ön legelébb megismerni azon
19    VIII|    szellemeknek egy tekintete sem fogja kísérni! Még most csak első
20    VIII|        idő, melyben azt senki sem fogja olvasni.~ ~De ama balvégzetteljes
21      IX| gondolatja, hogy egykor ismét meg fogja őt látni, délceg férfi alakjában,
22      IX|         ezentúl kizárólag Zoltánt fogja szolgálni –, hogy vezesse
23       X|           meg van védve, nagy gát fogja minden oldalról körül. Ha
24       X|       csendes művészi nyugalommal fogja bal kezének két ujja közé
25       X|     szükség leend rá. Az árvíz el fogja önteni a várost.~ ~– De,
26       X|    dörömböltek a zárt ajtókon, ki fogja azt meghallani? Mindenkit
27       X|         annak magas kegyét magára fogja vonni, Eveline pedig mint
28       X|          azt hinné, hogy ha rajta fogja tartani kezét, majd meggyógyul
29       X|         egykor minden vagyonát el fogja veszíteni, és azt ők szerzendik
30       X|     csónak orrában, s két marokra fogja az evezőlapátot. Ne hagyd
31      XI|       szerette hazáját”, és tudni fogja róla mindenki, hogy ki volt.~ ~
32     XII|     hitegeti, hogy a leányát neki fogja adni. Félbolond! S ez meg
33     XII|           és minden, amit lát, el fogja ragadni, hogy midőn elhagyja
34    XIII|        ugye?~ ~– Amelyiknek végét fogja érni a kliensem hat hét
35    XIII|          szokatlan körülményeknek fogja felróni, mire doktor Mauz
36    XIII|  legkisebb félreértés felhője sem fogja ezentúl megháborítani, s
37     XIV|         ki, hogy őket gyakran meg fogja látogatni az országgyűlés
38     XIV|      számára, mikkel oly tisztára fogja mosni, mint a kristály,
39     XIV| tapasztalt és meglett fiskálissal fogja e fontos helyet betölteni,
40     XIV|  odanyomta a vén fiú markába.~ ~– Fogja ezt előre, ha meglesz, még
41     XIV|     ellenfelét azon titkokkal meg fogja ismertetni, amik az ő irattárában
42     XIV|   okiratok legveszélyesebbikét el fogja árulni? Óh, nem. Bizonyára
43     XIV|          minden irgalom nélkül el fogja magától csapni Bogozyt.
44     XIV| döbbensz-e meg majd, ha az éjfélt fogja ütni, s azt veszed észre,
45     XIV|           mint valami nehéz álom, fogja nyomni a még nehezebb tudás,
46     XIV|    hármokért. Óh, bizonyára az le fogja mosni atyjának, anyjának
47      XV|         tudtam előre, mihelyt meg fogja ismerni e per tartalmát.~ ~–
48      XV|  legnagyobb kincs, ha a többit el fogja is ön veszteni, ezt nem
49     XVI|                Hat héttel előbbre fogja vinni a jó hír kedves nagyságodat,
50     XVI|         Pozsonyba érkezett, s meg fogja látogatni kedves nagyságodat.~ ~–
51     XVI|            derék férfiú. Szívesen fogja nagyságodat látni. Kár volt
52   XVIII|         énvelem dacolnak. Egy sem fogja a lábát többé a kastélyba
53   XVIII|    szomorú vége lesz ennek! Azzal fogja őket megbüntetni, ami nekik
54   XVIII|           tehetségeit szentelé? – fogja kérdezni a közvélemény ítésze,
55   XVIII|    korszakot, a jövő ivadék törni fogja rajta a fejét, ha a zászlókra
56   XVIII|         halljuk Kőcserepyt. Ő meg fogja menteni a diadalt.~ ~Mint
57   XVIII|             feleselt Tarnaváry. – Fogja be a száját, ha nem ért
58   XVIII|    mondogatni:~ ~– Uram! Ön tudni fogja, miszerint minden ember
59   XVIII|   szentségét vesztegetésekkel nem fogja befertőztetni.~ ~A praktikusabb
60     XIX|       hogy e megtiszteltetést meg fogja köszönni.~ ~– Sokkal szentebbek
61      XX|          bűnhődni! Ne búsulj. Nem fogja azt mondhatni senki, hogy
62      XX|    megölni annyi, mint játék. Meg fogja őt ölni minden irgalom nélkül.~ ~
63     XXI|           társai előtt, hogy mint fogja ő megtanítani becsületre
64     XXI|    hetvenkedő Bramarbast! Úgy meg fogja őt vagdalni, hogy maga sem
65     XXI|        órát. Még a nyolcat is meg fogja hallani.~ ~A pitvarnok nyitotta
66     XXI|      hitelesített. E két irat meg fogja veled tudatni, hogy nincs
67     XXI|        vedd nőül leányomat. Ez el fogja hallgattatni az átkozott
68     XXI|        iszonyú emberrel, hogy fel fogja őt futtában is keresni,
69     XXI|     zsebébe rejti. Ugyanazt magát fogja visszaküldeni a gyilkosnak.~ ~
70    XXII|         egész kezét levágták. Nem fogja őt bánthatni soha. Nézd,
71   XXIII|         reménylem, hogy ön mégsem fogja azt megtagadni az emberek
72   XXIII|        azt más, csak Liza. Nem is fogja azt megtudni senki. Halottak
73   XXIII|       beszélni!~ ~Reszkető kézzel fogja meg az ifjú barátnő kezét.~ ~–
74   XXIII|    zivatarban. Az ön belátása meg fogja fordítani betegségét.~ ~
75    XXIV|   embernek. Hogy ki az, ezt tudni fogja az ifjú Kárpáthy, és elég,
76     XXV|          igénybe venni.~ ~– De ki fogja önnek azt kifizetni? – kérdé
77     XXV|        különben az egész nevét ki fogja tenni.”~ ~Vagy pedig:~ ~„
78  Vegszo|        mint a szíves olvasó tudni fogja, csupán Zoltán életének