Rész

 1       I|        áldozatok rokonokká tőnek, s kik most összejöttek megünnepelni
 2       I|          emberek a tömött karzaton, kik hat napon át dolgoznak,
 3      II|       circumspectus urak irányában, kik megboldogult első neje házához
 4      II|      építtetni.~ ~Hadd lássák azok, kik egykor úgy hatalmaskodtak
 5      II|      embereket küldött ki kertjébe, kik minden fa alatt nyers szalmakötegeket
 6      II|        tarka-barka cselédek között, kik ihogva-vihogva gyűltek a
 7      II|            nem tartozott azok közé, kik e társaság tagjait jó barátjaiknak
 8      II|             Vilmának és Katinkának, kik fiatal leányok szokásaként
 9      II|        előtt elpirulhatnának sokan, kik odabenn a termekben ölik
10      II|            megkérdezzük öregeinket, kik hasonló pályát hasonló úton
11      II|       voltak a férfiak éltesebbjei, kik a könnyebbvérűek vigalmaihoz
12     III|          megújuló ifjabb ivadéknak, kik őt nem mulasztják el köreikbe
13     III|         kiket sokáig kerülgetett, s kik azután mind máshoz mentek
14     III|       arisztokrata volt, mint azok, kik inasaik gombjaira is címereiket
15     III|           rá sem nézett többet.~ ~– Kik várnak odakinn? – kérdé
16      IV|         kimondja.~ ~A házban lakók, kik fölijedtek álmaikból e kísérteties
17       V|      elmélkedett; a fiatal hódolók, kik egy új szépséget körülrajongnak,
18       V|    holdvilágképű sihederek korából, kik ifjú éveiket henye piperőcködésben
19       V|      piperőcködésben tékozolják el, kik hősök a kávéházakban és
20      VI|           alföldi szekerészeinknél, kik a meredek gátról le és fel
21     VII|     buzdításnak a kisebb testvérek, kik egészen magokhoz vonták
22    VIII|      számára, de nem az férfiaknak, kik egykor világi állásuk előnyei
23    VIII|            s a legjobb testvéreket, kik engem, árvát, édes bátyjokká
24    VIII|       tenszívedtől, gondolj azokra, kik onnan felülről néznek le
25      IX|          vigasztalni a gyermekeket, kik megsiratták, midőn kocsira
26      IX|         kezén fogá síró kicsinyeit, kik még most is kendőt lobogtattak
27      IX|         nevelőkkel és jurátusokkal, kik mind egy kategóriába számíttattak.~ ~
28      IX|           legnagyobb kisasszonnyal, kik közől az egyik már egészen
29       X|         menekvők szomorú csapatjai, kik rosszul öltözötten, gyermekeikkel
30       X|             korábban elhagynom.~ ~– Kik és hol? – kérdé Karolina
31       X|              Kilenc ercsényi lakos, kik egy lélekvesztőn menekültek
32       X|           est hőse a lyánkák előtt, kik által szeretetre méltó gyermetegséggel
33       X|           udvaron jajveszékelőknek, kik közől legtöbb azt sem tudta,
34       X| szerencsétlen, gyámoltalan emberek, kik ott szorultak lakásaikban,
35       X|             volt lepve menekvőktől, kik minden oldalról odatódultak,
36       X|            bár meg tudnának halni – kik még nem is éltek; de ha
37       X|       lehete látni e küzdő hősöket, kik ajtókból, gerendákból összetoldozott
38       X|            költő lelkesülni tudjon; kik merész, elszánt csatát vívtak –
39       X|           nevet, most mutatták meg, kik honfiaknak nevezik magokat,
40       X|      orvokat a vízben úszó utcákon, kik iparkodnak nyomot veszíteni
41       X|      igazságot tartani azok fölött, kik e borzalom éjszakáján a
42       X|          még egypár jeles gavallér, kik egy csónakra tettek szert,
43       X|     szerencsétlenek segélykiáltása, kik az előttük elhaladó csónakosoknak
44       X|   szegényebb emberek hajtottak ide; kik ide menekültek, azokat a
45       X|           előkelő hölgy jelent meg, kik kendőikkel elismerőleg integettek
46      XI|             ország minden vidékein, kik egykor Pest lakosai voltak,
47     XII|  kétségbeejtve a melegebb szíveket, kik nálok nélkül hasztalan törekesznek
48     XIV|         csoportozó ifjak seregének, kik a lépcsők elejét elfoglalva,
49     XIV|       pártfogóét. Azon ifjak közül, kik nála töltötték törvénygyakorlataik
50     XIV|         Megtudták az esetet társai, kik egy irodában dolgoztak vele,
51     XIV|             előhívogattál a sírból, kik téged ismernek, s te is
52    XVII|          azon komoly férfiak előtt, kik azzal tisztelték meg, hogy
53   XVIII|           van írva az aspiráns név, kik esküsznek mesterök szavára,
54   XVIII|            atyafiak csoportosulnak, kik közt csoportonként elosztva
55   XVIII|          tüzes beszélők egyrészről, kik magokkal ragadják a hallgatóságot –
56   XVIII|          szónyújtogatók másrészről, kik megkínozzák a gyülekezet
57   XVIII|       karzatait az előjogos delnők, kik szándékoznak rendületlenül
58   XVIII|            jellemek közé tartozott, kik csak azért sem engednek,
59   XVIII|           afféle nevezetes férfiak, kik őneki mind személyes barátai
60   XVIII|            emberei, az előcsahosok, kik tudnak részeg fővel részeg
61   XVIII|             beszélni, a kolomposok, kik után a tömeg megindul, vidéki
62   XVIII|      megindul, vidéki celebritások, kik, bár annyira még nem vitték,
63   XVIII|          olyan előkelő nagy urakat, kik őt asztalukhoz ülteték,
64   XVIII|           őt asztalukhoz ülteték, s kik vele kezet szorítani leereszkedének,
65   XVIII|         hallani, mint ellenfeleiét, kik a túlsó oldalra szorultak,
66   XVIII|             két párt fő-fő vezetői, kik kölcsönösen iparkodtak egymásnak
67   XVIII|     szobájából a nála volt urakkal, kik az egész botrányjelenet
68   XVIII|         kokánfalviak árulása felől, kik most egyedül bitorolják
69   XVIII|           kokánfalvi atyafiak elől, kik megűzték őket a város végeig,
70     XIX|          vannak rántva azok sorába, kik személyeiket kiemelték,
71      XX|    vidékeiből, nagyhírű férfiaktól, kik benne pártjuk támaszát ismerték.
72     XXI|            a többit társaira bízva, kik a találkozás helyét és a
73     XXI|            neked, tartozom azoknak, kik téged szeretnek ezen a világon
74     XXI|          két oly vívó áll szemközt, kik nem szoktak karcolásra játszani
75    XXII|           előtt látott alakok közé, kik alig két-három lépésnyire
76   XXIII|        rezegnek szét a tájon.~ ~Ti, kik ott álltok körül, boruljatok
77    XXIV|       Meghajtá magát az urak előtt, kik hívására megjelentek, felölté