Rész

 1      II|           lőni, vágni; én pedig jól tudom, hogy arra valók a törvények
 2      II|          elcsitítani.~ ~– Én nem is tudom, hogy miért nem táncolják
 3     III|        kedves nagyságos úr, mert én tudom, hogy mit beszélek, s értek
 4     III|          kedves nagyságod: „Ezt már tudom, ezt már nem akarom hallani”.
 5     III|          végighallgat, miszerint én tudom, mit cselekszem. A néhai
 6     III|             kedves nagyságos úr. Én tudom, hogy erről kedves nagyságod
 7     III|         soha. Kedves nagyságod, jól tudom, hogy nincs szoktatva a
 8      IV|     nagyságos Kőcserepy úr? Azt sem tudom, hogy idebenn vannak-e most,
 9      IV|      odakünn.~ ~– Óh, én bizonyosam tudom, hogy idebenn vannak. Jöjjön
10       V|            kézzel fölérjen.~ ~– Óh, tudom, jól tudom azt; én fel tudom
11       V|        fölérjen.~ ~– Óh, tudom, jól tudom azt; én fel tudom fogni
12       V|        tudom, jól tudom azt; én fel tudom fogni boldogságom nagyságát.
13     VII|         furcsa – morgott a hajdú –, tudom is én; nem értek én diákul.~ ~–
14    VIII|             jár ott fenn, de én jól tudom, hogy az én megdicsőült
15    VIII|                 Jó, nagyságos uram. Tudom én azt, hogy nem a levegőre
16    VIII|             asszony élt és meghalt. Tudom, hogy sokat fog arra gondolni.
17    VIII|           reszketek Isten előtt. Én tudom, hogy a gondolat is bűn
18       X|            előre?~ ~– Én bizonyosan tudom – szólt Maszlaczky úr –,
19       X|       ágyából, ki az utcára, mit én tudom, hogy öltözve; ordít, hogy
20       X|       érzékeny szemeivel.~ ~– És én tudom, hogy méltóságod hasonló
21       X|      futottam az akna felé. Már nem tudom, mit kiáltottak utánam,
22       X|       figyelek rá, annál jobban fel tudom fogni Vilmám ellenszenvét.
23       X|           nem igaz. Én magam jobban tudom, hogy milyen vagyok. Rossz
24       X|            keresik, ugye? De én jól tudom, hogy terhökre vagyok! Szüntelen
25       X|        látom minden ember szeméből; tudom magam is, hogy kiállhatatlan
26       X|             vagyok, s nem bánnám, s tudom, hogy más sem bánná, ha
27       X|           munkák közé számítom, sőt tudom érteni Bajazidot, ki az
28     XII|            azután egy levélben, azt tudom, hogy nem teszi az ablakába;
29     XII|         Jutnék csak én oda közétek, tudom, hogy még híresebbek lennének.
30     XII|            kátrány és szirup; abból tudom, hogy ki sem fog látszani.~ ~
31     XII|            gyors emelkedés! (Nem is tudom, hogy minek lakunk mi itt,
32    XIII|        Tovább, tovább, ezt már mind tudom.~ ~– Azt is tudja méltóságod –
33    XIII|          meg is nyerte.~ ~– Azt nem tudom, nincs is hozzá semmi közöm.~ ~–
34    XIII|          Maszlaczky úr –, ha én azt tudom, miszerint kedves nagyságod
35    XIII|     dolgaimat írásban; mert azt jól tudom, hogy mikor az ember sót
36     XIV|         igézetek ellenében.~ ~– Nem tudom – hebegé az ifjú –, valami
37     XIV|       üdvözölni látszott, és én nem tudom, hogy ki lehet.~ ~Tarnaváryné
38     XIV|       tetszik… De mégsem lehet. Nem tudom elgondolni, ki az?~ ~A fiatalembert
39     XIV|        nekem bűnhődnöm kell, és nem tudom miért, hogy kerülnöm kell
40     XIV|             akiket szeretek, és nem tudom, miért. Van-e e pernek összefüggése
41      XV|             éveim hiányzanak, pedig tudom, érzem, hogy sokat, igen
42      XV|          soha nyoma se maradna.~ ~– Tudom, hogy ön ezt óhajtja, kedves
43      XV|           semmisítve látni.~ ~– Azt tudom. Az ellenfélt nagy áldozatokkal
44      XV|          megakadályozzák, akkor nem tudom, mi fog történni! Én csak
45      XV|           fog történni! Én csak azt tudom, hogy ha ez undok per a
46      XV|             szerzek magamnak, ha be tudom bizonyítani, hogy gazdagság
47      XV|                  Legyen nyugodt! Én tudom, hogy a szív nemessége a
48     XVI|             azt az indigenátusi nem tudom mennyit, s neveztesse ki
49    XVII|            tagjává fogadtatnék.~ ~– Tudom, jó barátom. De most még
50   XVIII|         valaki megszólít, talán nem tudom, hogy olyankor felőle gondolkozol,
51   XVIII|            átöleled vele, talán nem tudom, hogy őróla álmodol olyankor?
52   XVIII|           én inkább mosolygok, mert tudom, hogy az teneked még jobban
53   XVIII|              mint azelőtt. – Én nem tudom, én nem képzelem, hogy mit
54   XVIII|            uraságodat! Azt sem igen tudom, vannak-e ott őrültek házai…~ ~–
55   XVIII|              ha nem ért a dologhoz! Tudom, hogy jövőre majd megrágja,
56   XVIII|             velem legyen neki baja, tudom, hogy azt emlegeti meg.
57   XVIII|         pont a becsület pontja.~ ~– Tudom hát; bizony nem is tőled
58   XVIII|             jelenik előttük, én nem tudom, mi fog történni. A leggyalázatosabb
59     XXI|              hanem más valakit.~ ~– Tudom. Nálamnál gyöngébb embert.~ ~–
60     XXI|           tagadom. Ámbár bizonyosan tudom, hogy ő is fel fog keresni.~ ~–
61     XXI|         találkozókra hívnak, ha ezt tudom, korbácsot hozok magammal
62    XXII|          ajtó van az ágyam lábánál; tudom, hogy ott van, csakhogy
63    XXII|        tenni; minek az? Tán azt nem tudom, hogy Liza hol van, az én
64    XXII|         járt, mikor én aludtam. Óh, tudom én, hogy ő hol jár. Tán
65    XXII|           Tán nem tudok én mindent? Tudom én, hogy Liza meghalt. Tán
66    XXII|       idefenn az emeletben; tán nem tudom, hogy az ő koporsóját szegezték
67    XXII|         Igen, férjhez ment a sírba. Tudom, hogy az volt írva a levélbe.
68   XXIII|      megbántam, amit cselekvém. Jól tudom, hogy önnek joga van örülni,
69   XXIII|          emberek? Óh, én ezt jobban tudom. Sokkal jobban tudom.~ ~
70   XXIII|         jobban tudom. Sokkal jobban tudom.~ ~És szemeivel atyjára
71   XXIII|         nagyon szeretett téged.~ ~– Tudom. Csakhogy nem tudta azt
72  Vegszo|          Hasonló gyönyörűségben nem tudom magamat részesíteni, s őszintén
73  Vegszo|           közöld velem, mert én nem tudom azt. – A szerelem érzése
74  Vegszo| elégtelennek találni. És azt is jól tudom, hogy a szenvedő iránt mindig