Rész

 1       I|                 nem igénylünk tőlök sokat, ők is kevéssel be fogják érni,
 2      II|                   hogy ott a hegyek között ők a legnagyobb urak, s legyenek
 3      II|                osztályainkat megtisztelik; ők egy ideáléletben élnek,
 4      II|                  év különbsége fekszik, és ők mégis együtt járnak, s úgy
 5      II|              elsőben a jurátus, ámbár csak ők ketten ültek a hintóban,
 6      II|                   mint az éltesebbeknél, s ők sokkal kevésbé szokták szegényebb
 7      II|                   most már nagyot kacagnak ők magok is; de hogy még most
 8     III|                   kerülünk felül, s amidőn ők bennünket megcáfolni iparkodva
 9     III|               nagyságod is közőlök való –, ők azt hitték, hogy én vagyok
10     III|                    tagjaival.~ ~– Az igaz. Ők engemet szeretnek és becsülnek,
11     III|              ügyeikbe.~ ~– De beavatkoznak ők a nagyságod ügyeibe. Ezek
12      IV| megtiszteltetéséről van szó; azon egyszerű ok miatt, hogy pénze nincs!
13      IV|               meglátandjuk, régen értették ők már egymást ebben a tárgyban,
14       V|          tekintélynek tartá. És nem minden ok nélkül.~ ~Már gyermekkorában
15       V|          szerelemnek neveznek, s mely elég ok a megfelelő szánalom gerjesztésére
16     VII|              őnekik nem kell elválni soha. Ők mindig olyan gyermekek fognak
17     VII|                   karjába kapaszkodott, és ők is vele indultak, a két
18     VII|                 érthetetlen hangon. Minden ok nélkül úgy elszomorodott
19    VIII|                    s úgy cselekedjél, hogy ők boldognak lássanak téged.
20      IX|                    előtt már tudva volt az ok, ami Rudolfot e lépésre
21      IX|                    s főispán lett belőlem! Ők se legyenek különbek az
22       X|                   becsületes ember kárán.” Ők nem tudják, hogy Maszlaczky
23       X|             megakadályozzon.~ ~Míg azonban ők a társaság zajától különválva
24       X|                    Vilma nevét zokogva. És ők nem juthattak többé oda.~ ~
25       X|                    fogja veszíteni, és azt ők szerzendik meg, és azzal
26       X|         ajánlkozának, hogy hazáig már majd ők is elszállítják. A szárazföld
27       X|                hőseié!~ ~Most mutatták meg ők, kiket haza atyjainak nevez
28       X|            bizonyságot tehettek róla, hogy ők megérdemlették ezt a címet: „
29       X|                   oly tehetetlenek, miként ők magok. A tér vásári bódékkal
30       X|                mintha éppen csak ez az egy ok bírta volna reá, hogy a
31       X|                 ott maradjon, hanem azután ők kérték, hogy ne cselekedje
32      XI|            tűnődnének, hogy ne omoljanak-e ők is a többi után.~ ~Aki nem
33     XII|              aggodalmasabbá lett volna, ha ők Pestre feljönnek, s tapasztalják,
34     XII|                  az ártatlanságot árulják, ők az egyedüli fogyasztók;
35     XII|                földön. Azért nem juthatnak ők a mennyországba.’~ ~(Ez
36     XIV|                   a leányka, miket mondtak ők egymásnak, mikor ott ültek
37     XIV|                    Zoltán és Rudolf között ők sem ismerheték.~ ~Zoltán
38     XIV|               elmondta, mennyit emlegették ők Zoltánt; ő is, s a kisgyermekek
39     XIV|           ragaszkodtam, valami láthatatlan ok, valami sejthetetlen átok
40     XIV|              hagyva, hogy végezze el, amit ők nem győznek. Amice Bogozy
41     XIV|                  régen a sírban feküsznek, ők nem védhetik magokat; ott
42     XIV|                Rudolftól elszakítá! Itt az ok, amiért őneki Rudolf házát
43     XIV|                  szeme közé néztek; inkább ők mondhatták volna uroknak: „
44    XVII|                  örökváltság nagy eszméjét ők hozzák legelébb létre, megegyezését
45    XVII|                 nem könnyebben elhordják-e ők, Szentirmay és ő, az egymásért
46    XVII|             gátolja, hogy őt meglátogassa, ők bizonyára nagyon örülni
47    XVII|                  még korán volna az. Eddig ők tiltottak vissza engem,
48   XVIII|              hagyott reá, csak azért, hogy ők annál többet hagyhassanak
49   XVIII|                   alsóbb nemességet, akkor ők emeljenek szót érdekeitekért,
50   XVIII|            legkisebb aggodalomra sem lehet ok, a pozíciók megvíhatatlanok,
51   XVIII|                rajta, s annak kedvéért biz ők nemigen erőtették meg hangműszereiket,
52   XVIII|            azonfelül a legkedvezőbb állást ők foglalták el. Itt csak ésszel
53   XVIII|               tartani, hogy szavazat útján ők fognak győzni. Az egyszerű
54   XVIII|                    üldözőik közé vegyülve, ők is kiáltozák: „Üsd, vágd!”
55   XVIII|                   még az országútra is ki! Ők hazakergetik ellenfeleiket.~ ~
56   XVIII|              híres-neves verekedők voltak. Ők pogány vallásuk gyakorlása
57   XVIII|             beverték egynémely úr fejét, s ők magok hadat izentek egész
58   XVIII|                  miatt.~ ~Ez nem volt azon ok, mellyel Bogozyt meg lehetett
59   XVIII|                    melyen néhány óra előtt ők kergették el Szentirmay
60   XVIII|          Szentirmay négyezer emberét, most ők magok futottak el a kokánfalvi
61     XIX|                 szégyen közös. A diadallal ők sem fognak dicsekedhetni
62     XIX|                   előtt. Az eredmény által ők is le vannak rántva azok
63     XIX|                kezet szorítottak vele, még ők is elpártoltak tőle.~ ~Hát
64      XX|                     hogy hódolnak neki! És ők ülnek itthon, Kárpátfalván…~ ~
65     XXI|                  tréfás dolog az, hogy ezt ők nem vették észre a nagy
66     XXI|                    hogy minek nevet, mikor ők már három nap óta kétségbe
67     XXI|                  nagyon jól ütött ki, hogy ők hamarább eljöttek egy hónappal
68     XXI|             vándoroljatok át Szenczyékhez, ők úgyis nagyon egyedül vannak;
69     XXI|                   gyermek úgy zokog.~ ~Hát ők hiszik, hogy ő meg fog halni?
70     XXI|                    anyját, hanem azt, akit ők üldöznek.~ ~Ah, ezt nem
71   XXIII|                  töredékeny testtel, midőn ők idehaza az iszonyú bosszútervet
72    XXIV|               Isten!~ ~Lám, megmondták ezt ők még akkor, midőn elvált
73    XXIV|                     milyen boldogok voltak ők az eltávozott, a megsiratott
74    XXVI|            korholják mások viseletét, mert ők nem tehetnek hasonlóan.~ ~ ~ ~