Rész

 1       I|       amidőn a sikert megérte. De mégis megérte.~ ~Voltak, akik
 2       I|  bírhatják meg a tetőt.~ ~És íme, mégis felépültek a falak, a tetőt
 3      II|         különbsége fekszik, és ők mégis együtt járnak, s úgy beszélgetnek,
 4      II|  sikoltott, mintha félne, s aztán mégis biztaták Zoltánt, hogy lódítsa
 5      II|           kedves, vagy nem az. És mégis jól tudá e percben azt átgondolni,
 6      II|  méltóságodat. De a grófnét talán mégis itt hagyhatná.~ ~– Óh, kérem,
 7     III|         összevissza van az hányva mégis minden időben, hogy a gyakori
 8     III|      szintén odacsapta.~ ~Délután mégis kíváncsi volt megtudni,
 9      IV|   szobában. És az alatta lakóknak mégis úgy tetszett, mintha mind
10      IV|        ajánlatról; később azonban mégis hajlandó volt ráállani,
11       V|    szenved, azért csalatkozik, és mégis hisz, mégis szeret; és ez
12       V|       csalatkozik, és mégis hisz, mégis szeret; és ez a szenvedés,
13       V|           frázist, a tizenöt évet mégis nagyon megsokallta).~ ~–
14       V|   tanácsos úr –, valami határidőt mégis kellene szabnunk; különben
15     VII|       túlságig vitt aggodalmát.~ ~Mégis könnyebben esik a szívnek,
16     VII|        indulatosan rágázolt.~ ~Az mégis iszonyú, hogy nyomorult
17    VIII|      tőlünk levelet nem vársz, és mégis meg fogsz nyugodni abban,
18    VIII|      falaztatott be a folyosó, de mégis az lett a következése, hogy
19      IX|         karját férje karjába.~ ~– Mégis el kellett volna őt kísérned
20      IX|        hidd el, jó iskola az.~ ~– Mégis, mégis, jobb lett volna
21      IX|          jó iskola az.~ ~– Mégis, mégis, jobb lett volna neki, ha
22      IX|          inkognitó disznópásztor, mégis itt vagyok, s főispán lett
23      IX|         tartozik, s gyakorlatilag mégis úgy lehet vele bánni, mint
24       X|              Kettő. Igen. Kettő. (Mégis könnyebben esett a lelkének,
25       X|          tizenkettőt.~ ~Ah, tehát mégis igazat mondott Zoltán, tehát
26       X|          veszély. Egy ily jelenet mégis többet ért Maszlaczky úr
27       X|          ándungjaim voltak, aztán mégis mindig letájcsoltak, egyre
28       X|   nyugodtan felelte:~ ~– De azért mégis a mienk Pest…~ ~Ezzel nagy
29       X|           drágább.~ ~De, íme, egy mégis ott látszik lappangani a
30       X|       segíteni? Alant az ár.~ ~De mégis van, aki hallja; hallja
31     XII|         tizenegy esztendős, azért mégis fogadom, hogy olyan státusférfiak
32     XII|       találták legszebbnek, de az mégis rettenetes, hogy egy magyar
33     XIV|          mosolygó, oly ismerős és mégis oly ismeretlen, ki amint
34     XIV|           észre semmit.~ ~Egyszer mégis oly véletlenül lepte meg
35     XIV|         szép suttyomban, de egyen mégis rajtakapták, s híre futamodott,
36     XIV|        azt gondolta magában, hogy mégis jobb szeretne ő egypárt
37     XIV|           furfanggal, fortéllyal, mégis ennek van igaza”.~ ~Úgy
38     XIV|           elmozdíttatott.~ ~Tehát mégis van igazság a földön.~ ~
39     XIV|       tiszteltem őt!”?~ ~De hátha mégis? Hátha akadna gonosz szív,
40      XV|         valamit, amíg pénze volt, mégis azt tenném, amit elhatároztam
41      XV|           ő segített elárulni, de mégis úgy van. Ez gyalázatos dolog
42     XVI|       venni, érezve, hogy itt már mégis a nyilvánosság és a törvények
43    XVII|          jutott egyszer, hogy tán mégis többet áldozott fel, mint
44   XVIII|     jártak is az órák, azért csak mégis eltelt az idő, s kisebb-nagyobb
45   XVIII|        mint az égő bársony. És én mégis erről a hangról álmodom
46   XVIII|           kiugorjék az ablakon.~ ~Mégis azt hiszem, hogy a nagyobb
47   XVIII|            Ha megittuk a borodat~ Mégis megüljük torodat.~ ~A kokánfalviak
48   XVIII|          ablakredőnyök lecsukvák. Mégis keresztülhallatszik:~ ~„
49     XIX|  vezéreinek adnak fáklyászenét.~ ~Mégis legalább egy vigasztalása
50     XIX|          mintha bosszankodnék, de mégis olyan jólesett nekik ez
51     XIX| legközelebb áll, s akinek a szíve mégis tőle legtávolabb van és
52      XX|     Semmit sem válaszoltak rá… De mégis: néhány betű volt rájok
53      XX|    irtózatos bűnhődése elé.~ ~Itt mégis lassabban kellett beszélni.
54      XX|   lassabban kellett beszélni. Ezt mégis suttogva kellett elmondani.~ ~–
55     XXI|       mely a golyótól megőriz. És mégis úgy állok közöttetek, mint
56     XXI|           élete: a zöld asztalnál mégis rá lehet találni. Jön alkalom,
57     XXI|          nyitotta ki az ajtót, de mégis Rudolfot akará előrebocsátani.
58     XXI|        többé.~ ~– De már holnapig mégis el kell maradnotok – szólt
59    XXII|       minden okos ember előtt, és mégis a legokosabb emberek egyike
60    XXII|      gyaláztátok, gyűlöltétek, és mégis azt kérdeztétek, miért vagyok
61   XXIII|        sokáig eldörög utána.~ ~De mégis… mintha ez már nem az égzengés
62   XXIII|     nyugtalanul kezde hullámzani… Mégis, mégis olyan szép ez az
63   XXIII|          kezde hullámzani… Mégis, mégis olyan szép ez az élet!…~ ~
64    XXIV|        helye a fehér abroszon, és mégis nagyobb pusztaság a föld
65    XXIV|           meghalt”.~ ~Néha azután mégis eszébe jut, hogy hátha csakugyan
66     XXV|     nélkül úszott ki belőle.~ ~De mégis ottveszté, ami rá nézve
67     XXV|           elélhessen holtig.~ ~Az mégis bántotta nagyon, hogy így
68     XXV|        magasabban állt nálánál.~ ~Mégis úgy tetszék neki, mintha
69    XXVI|           érzi annak.~ ~Miért néz mégis áhítattal kelet felé? Tán
70    XXVI|         szomorú mind a kettő – és mégis olyan boldogok!…~ ~
71  Vegszo|    egyszerre mindenét elvesztené, mégis fenntarthassa magát azon
72  Vegszo|    rokonszenvet, miként magam, és mégis ez tűnik el, ez áldoztatik
73  Vegszo|         mutat, hogy valami jó van mégis minden emberben, s olyan
74  Vegszo|            Akkor hűtelen vagy. És mégis kénytelen vagy reá gondolni;