Rész

 1      II|             de a jólét és kényelem előtte sem ismeretlen.~ ~Már néhány
 2      II|          mert akit ő nem ismer, az előtte nem létezik. Mármost csak
 3      II|          nyájasan hajtva meg magát előtte, hogy a főispánnál fél fejjel
 4      II|         élénk arcjátékkal festi le előtte, hogy a jó néne siketsége
 5      II|         szívében; de a gondolatnak előtte szentségei voltak. Tudta,
 6      II|        jobbra-balra taszítva, akik előtte álltak, rohant ki a teremen
 7     III|           tudhatja, hogy mi lehet! Előtte támlátlan vasszék, gömbölyű
 8     III|         hozzáférni, mert az asztal előtte áll; nem is azért van ott,
 9     III|       fölött ketyeg egy falióra, s előtte hever egy pár hímzett papucs,
10     III|          azt tudja, azt látja, ami előtte van, aki nem képes magát
11     III|           állása, családi viszonya előtte szent, törhetlen bálványul
12       V|             kiállhatatlanok voltak előtte; báró Berzyvel is kevésbé
13    VIII|            oly szomorú emléke volt előtte.~ ~Mintha csak tegnap történt
14    VIII|           volna, oly elevenen állt előtte minden; ott ült, ott sírt
15    VIII|          minden; ott ült, ott sírt előtte a kétségbeesett nő, oda
16    VIII|       odasiet az arckép elé, s egy előtte álló támtalan zófára borulva,
17    VIII|          ismerős vonások egyszerre előtte álltak. Komoly borzalommal
18    VIII|            Zoltánhoz, megvilágítva előtte a kezébe vett gyertyával
19    VIII|      sokkal mosolygóbbnak tetszett előtte, mintha ez is boldogabb,
20      IX|       tekintett, fel kellett tűnni előtte, hogy ez a gyermek nem volt
21      IX|        bárót, s kevéssé törődve az előtte talán nem oly szokatlan
22      IX|      ájulni. Két szobalány tartott előtte üvegeket és medencéket,
23       X|           találjuk. Borotválkozik. Előtte két szál faggyúgyertya,
24       X|        szabadító nemtő jelenni meg előtte, midőn legsürgetőbb a veszély.
25       X|         már a tűz kialunni készül, előtte egy porcelán fényernyő,
26       X|           és ő nem érzett félelmet előtte. Jöjjön, ha jőni kell. Végiggondolt
27       X|           s a párkányról alálépve, előtte állt – Kárpáthy Zoltán.~ ~
28       X|           angyala jelent volna meg előtte, nem érzett volna láttára
29       X|            egy jó szót nem szóltak előtte, akiről azt hitték, hogy
30       X|         ijesztő körülmény tűnt fel előtte, az nevezetesen, hogy bekövetkezvén
31     XII|        lépése Zoltánnak tudva volt előtte; minden héten kapott levelet
32     XII|       levelet Pestről, melyben egy előtte egészen ismeretlen kéz tudósítá
33     XII|           a nagyvilágot járja, egy előtte egészen ismeretlen ifjú
34     XIV|      szemtül szemben velök ült egy előtte egészen ismeretlen család,
35     XIV|    mosolygásból állt az egész jövő előtte, melytől elfeledett mindent,
36     XIV|            kérte, kezeit összetéve előtte:~ ~– Óh, kedves Zoltán!
37     XIV|            ennek a másiknak emléke előtte, midőn a kárpátfalvi kastély
38     XIV|         tizenhat éves volt, és még előtte rejtély volt ez a gondolat.
39     XIV|         befertőztetve jelentek meg előtte! A cimborák undok vallomásaitól
40     XIV|     Rudolfot, hogyan védi ő magát. Előtte tisztán állt, mint egy szent.~ ~
41     XIV|          visszatérjen.~ ~Egyszerre előtte áll mind a két város, ahogy
42      XV| mutatkozzék.~ ~Mosolyognia kellett előtte, nehogy szíve fenekéig engedje
43      XV|             aki legalább megállhat előtte, nem régen karddal vágta
44     XVI|          egy darab fa fekünnék ott előtte, paplannal betakarva. Valóban
45   XVIII|           szökik fel az ifjú, s az előtte álló férfi keblére rohanva,
46   XVIII|         felajánlja, ami legdrágább előtte, csak hazáját engedjék neki
47   XVIII|           a buzogányos férfi leült előtte, indulat nélküli hangon
48   XVIII|   feloszlatni. Jurátusai nyitották előtte az ajtót, s ő úgy elfutott,
49   XVIII|          is nagy konferencia volt. Előtte való napon a tanácsos úr
50   XVIII|     örömest hallgatja, mint beszél előtte apró rágalmakat a család
51   XVIII|          biztatja, hogy rágalmazza előtte Zoltánt, ugyanakkor gyönyörrel
52   XVIII|           ragadva meg, másikkal az előtte álló papírra mutat, hova
53   XVIII|        Illendően meghajtotta magát előtte, ahogy tudta, s szépen megállt
54   XVIII|          Az elnök sokat beszélt az előtte álló vad szittyához, de
55      XX|          is bizonytalanabb kezdett előtte lenni, mintha nem ezen jött
56     XXI|       addig sírt, addig könyörgött előtte, míg az ifjú egészen meglágyult
57     XXI|     mennyire szerettetik; nem volt előtte titok, sőt hit és való,
58     XXI|       Zoltán – szólt a sebesült az előtte térdelő ifjúhoz –, én veszélyesen
59     XXI|      lázbeteg e szavaknál átkarolá előtte térdelő anyját, és érezheté
60    XXII|       magához tanácskozni. Elmondá előtte őszintén, nyíltan, mit tapasztalt,
61   XXIII|             hanem nőé. Úgy tetszék előtte, mintha ezt a kedves, csengő,
62   XXIII|               Kőcserepy megdöbbent előtte. Ez Szentirmay leánya. Azon
63   XXIII|        valami irtóztató titkot fog előtte kimondani, vagy attól rettegett,
64   XXIII|       azután még érthetőbbé kívánt előtte tenni.~ ~– Így például meghal
65   XXIII|          annyira megfoghatlan volt előtte, hogy ez ifjú, ki neki annyi
66   XXIII|         egész igazán úgy tűnik föl előtte, mint egy álom, mint egy
67   XXIII|            leányka valóban ott áll előtte, s őt nyájasan köszönti.~ ~–
68    XXIV|      bámulhat olyan nagyon azon az előtte heverő tollon? Majd felveszi,
69     XXV|           eresztette le a kalapját előtte, pedig annak is alig volt
70     XXV|            a kalapját megemelintse előtte, egyszer összetalálkozik
71     XXV|   elszörnyedt; csak akkor tűnt fel előtte, milyen mélyen kellett buknia!~ ~
72     XXV|            báró után. Nem tagadták előtte, hogy itt van.~ ~Mikor lehetne
73    XXVI|           egész világ be van zárva előtte. Szemeinek nincs világa
74  Vegszo|         mint a rajta levő ház s az előtte álló mandarin, aki éppen