Rész

 1      II|         észrevesszük, hogy mi húzzuk azokat, nem azok minket, és más
 2      II|        illendő orcákat öltenek, s ha azokat bekomplimentozták az ajtón,
 3      II|       beszédeit, s otthon elszavalta azokat Rudolf gyermekei előtt.~ ~
 4      II|           szavaknál; sohasem feledte azokat el: semmiből lenni valamivé;
 5      II|             hogy miért nem táncolják azokat a mi szalonjainkban? Báró
 6     III|         szegletekhez szabva, úgyhogy azokat más lakáson használni sem
 7     III|             s itthon összeállítottam azokat, és most, midőn ellenfeleink
 8     III|            vajasszarvast a péktől, s azokat letette az asztalra.~ ~Maszlaczky
 9      IV|            egyet is, de ígérte, hogy azokat mind engedelmesen el fogja
10       V|         szabad észrevennie leányának azokat az enyhe kifejezéseit az
11       V|          nyájassága gyermekeik iránt azokat lanyhákká neveli; jegyzetei
12       V|          hibáit sietett észrevenni s azokat a vétek súlyához aránytalan
13       V|             megjelen ágyánál, beadni azokat a kellemetlen ízű orvosságokat,
14       V|              mert azon napló, melybe azokat őméltósága saját kezével
15       V|            szokták járni, s megrázva azokat hevesen, még egyszer keblére
16       V|             Mentül tovább fejtegette azokat, annál világosabban kezdett
17      VI|            fákat, kertet. Lehetetlen azokat a járó-kelő marhától megőrizni;
18    VIII|            csak egy hiányzik még, mi azokat tökélyre fejlessze, az,
19    VIII|              szellem keze iparkodnék azokat betakarni. A papíron vastag
20    VIII|            téged. És most üdvözöljük azokat, akik itt maradnak.~ ~Még
21      IX|             kisasszonyra bízta, hogy azokat majd édes papájának kézbesítse;
22      IX|              szégyenlené magát, hogy azokat megszidták.~ ~Erre azután
23       X|         csolnakot kell kibérelni, és azokat a szükséges legénységgel
24       X|           van kedves anekdotákkal, s azokat élcekkel fűszerezve szórja
25       X|   kútcsöveket láttam heverni, tán ha azokat lőporral megtöltenők, hosszában
26       X|             ingyen engedett át. Most azokat megtölték lőporral, s közepökbe
27       X|           vágva a jégben, lebocsáták azokat a cölöpök közé, úgy, hogy
28       X|             láthatatlan kezek ráznák azokat kívül, s felriadt szellemek
29       X|       mindenki rohant az ajtók felé. Azokat nem lehetett kinyitni. A
30       X|              házigazda maga zárta be azokat, s a kulcsokat elrejté.~ ~–
31       X|            lámpa sem világított meg; azokat is elmulaszták meggyújtani
32       X|              s ír nagy sebesen, írja azokat a hosszú, véghetetlen, tekervényes
33       X|           kifejezései. Átok reá, aki azokat előidézte!~ ~Az asztalon
34       X|          ellenök, kihúzták a földből azokat a hosszú-hosszú lábaikat,
35       X|  hosszú-hosszú lábaikat, megereszték azokat a nagy suhogó szárnyaikat,
36       X|       jégvirágokból voltak csinálva, azokat rázta: „Bújj – júj – fúj.
37       X|          taszító dördülete rázta meg azokat. Liza sikoltva esett térdre
38       X|           összeértek, imára kulcsolá azokat felette, és nyugodtan hallgatá
39       X|            ki e hangok; jól meg tudá azokat különböztetni.~ ~– Ugye,
40       X|       szemeit, hogy becsukva találja azokat az örök álom.~ ~– Hahó!
41       X|         sietett menteni, szabadítani azokat, akik nálánál erőtlenebbek,
42       X|           romok közé vannak temetve. Azokat kell előbb megmenteni. Oda
43       X|        Egressy, buzdítva, szabadítva azokat, akik félnek, akik romlásnak
44       X|         kaszárnyák előtt, hogy az ár azokat el ne foglalhassa, s míg
45       X|             zöldséget és kenyereket, azokat ügyesen horgára keríté,
46       X|             ide; kik ide menekültek, azokat a jámbor atyák s a Kúria
47       X|      láthatlan jó szellemek vezetnék azokat félre, s a fényes jelenet
48       X|             beteg, gyámoltalan, kór; azokat híven ápolja, gyógyítja,
49     XIV|             összenyalábolni, s amint azokat sebtében íróasztala fiókjába
50     XIV|            miért, hogy kerülnöm kell azokat, akiket szeretek, és nem
51     XIV|            perctől kezdve, amidőn ön azokat megismeré, megszűnt ön fiatal
52     XIV|             meg akar ismerni; hagyja azokat nem letteknek, nem ismerteknek
53     XIV|        keserű szívéből olvasta volna azokat. Ő tudta csak leírni a vádlókat
54      XV|              szavam! Az isten őrizze azokat, akik velem ezt cselekedték,
55     XVI|        csináljon, hanem inkább, hogy azokat begyógyítsa; azért a párbajnak
56     XVI|         szilenciumot kéretni, tessék azokat a nagy befolyású urakat,
57     XVI|           cipőit kitisztítva, a báró azokat a fejéhez vágta neki, hiszen
58    XVII|            levéltár okiratait, vigye azokat magához, azon pusztára,
59    XVII|           onnan. Még azt a hintót és azokat a lovakat is leltárba íratta
60    XVII|         pokolbeli kéz hajtogatná fel azokat, hogy még egyszer végigfusson
61   XVIII|        szellőztetve. Nyissuk ki csak azokat az ablakokat.~ ~Ez a „nyissuk”
62   XVIII|         szabad. Illik, hogy ismerjük azokat, nehogy a szerződést tudatlanságból
63   XVIII|             építésével foglalkoznak, azokat mulattatja. Édes munka,
64   XVIII|            Rudolf kezét, összeölelte azokat mind, mind, akiket úgy szeretett;
65   XVIII|       aranykötelekkel; beszéd közben azokat a köteleket nagyon szokta
66     XIX|  gyülekezeten végighordva –, hogysem azokat még ügyfeleimnek is meg
67      XX|         hírlapok, a nő mohón ragadja azokat; le van írva bennök hosszasan,
68      XX|            olvasásán, s dühösen tépi azokat össze, s vágja a kandallóba,
69      XX|             kandallóba, és megtiltja azokat házába bevinni. De mi haszna
70     XXI|           kezeiket, s egymásba teszi azokat, úgy szorítja össze mind
71    XXIV|              öltözeteit, nem nézheti azokat sírás nélkül, aki oly nagyon
72     XXV|               s igen valószínű, hogy azokat régen felhasználta parókája
73     XXV| követeléseimet kivetni a nyakából, s azokat mind méltóságodra hárítani
74     XXV|             Abellino mindig felbontá azokat. A címzet ismeretlen kéztől,