Rész

 1      II|           apró kővel volt terítve, melyet vadzsálya és lapu nőtt be
 2      II|        mindig ugyanazon kifejezés, melyet ő maga kíván annak adni,
 3      II|          az ezüstkürtön keresztül, melyet szüntelen kezében tart,
 4      II|           neje közti társalgásnak, melyet az előbbi meg is kezd e
 5      II|            jól illik, körszakálla, melyet még azon időben nemigen
 6      II|       előleges értekezések nélkül, melyet az ifjú hazafiak oly komoly
 7      II|          egyszerűen lépni szokott, melyet Emánuel barátunk rögtön
 8      II|       illetlen volt az alkalmazás, melyet Vilma megvető arckifejezéssel
 9      II|      zavarta még; az a rózsabimbó, melyet Emánuel szakított Katinka
10     III|     tenyerével.~ ~– Azon buzgóság, melyet a gróf gyámfia ügyében tanúsított,
11     III|      jóízűen kacagott ez ötletnek, melyet Abellino nem tartott olyan
12      IV|          egy pokolbeli specifikum, melyet csak az bír megérteni, aki
13      IV|            adjon neki egy aranyat, melyet ma reggel kapott a családi
14       V|       letéve maga mellé a könyvet, melyet kezében tartott. Valami
15       V|          helyökbe várják a sorsot, melyet teremteniök szabadságukban
16       V|          nyújtani, csak ne sírjon, melyet Maszlaczky úr megragadva,
17       V|      kapoccsal fog megerősíttetni, melyet többé semmi el nem szakítand.~ ~–
18       V| lelkesíthet fel oly mű kivitelére, melyet semmi kincs fel nem vállaltathatna
19      VI|         sor bozontos üstökű fűzfa, melyet minden ősszel kopaszra lebotoltak
20     VII|      statisztikai sorozat volt az, melyet valami vén tisztviselője,
21     VII|        grófnak a veszélyes iratot, melyet fülénél fogva tartott két
22    VIII|            megismerni azon helyet, melyet önnek idővel elfoglalnia
23    VIII|           családi rejtély átadása, melyet rajtam kívül élő ember nem
24    VIII|        helyen hajdan folyosó volt, melyet a megboldogult Kárpáthy
25    VIII|           a sugártalan setétséget, melyet még növelt a falak sötét
26    VIII|          eszébe jut az utolsó óra, melyet együtt töltött vele, amidőn
27    VIII|           titka szomorú életemnek, melyet nem akarok velem egy sírba
28    VIII|           oda, s ha a fájdalomban, melyet kivallottam, bűn foltját
29    VIII|       jutott többé eszébe a levél, melyet félig megírt. Flórát ott
30    VIII|         érzé keblét megszabadulni, melyet éveken át lelke aggodalmain
31       X|          mindennel bővelkedő Pest, melyet egyszer legalább életében
32       X|           voltak e vidám estélyre, melyet nagy előkészületekkel rendeztek
33       X|       minden olyan beszélgetésért, melyet az árvízre vittek. Ilyenkor
34       X|            tud arról a veszélyről, melyet csak egy vékony földhányás
35       X|    készítve számára a causeuse-ön, melyet ő azonban nagy tiszteletből
36       X|        leveti e szóra felöltönyét, melyet már magára vett, s odavágva
37       X|          neki a fekete éjszakának, melyet e percben egyetlen lámpa
38       X|   oklevélért járandó utolsó arany, melyet gond nélkül vet oda a sorssal
39       X|      földet, egy rettentő hatalom, melyet ember nem képes feltartóztatni,
40       X|        rémületes óra folyt le így, melyet nem számlált a percinga
41     XII|            e rendkívüli figyelmén, melyet is nem mulasztott el neki
42     XII|            találni a levelezésben, melyet rá nézve a tárgy furcsasága
43    XIII|            észrevétlenül az ajtón, melyet a fiskális úr maga után
44    XIII|      mirigyfőző, borbélylegény!…~ ~Melyet meghallva az orvos, utánarohant,
45    XIII|            diplomata a promenádon, melyet az elparasztosodó kor kezdett
46     XIV|            kaszálni lehet a füvet, melyet nem gázol egyéb egy gyomorhártya-sérves
47     XIV|        igen közönyös tárgy felett, melyet a szép delnő oly arckifejezésekkel
48     XIV|      karjára akasztva neje sálját, melyet a világért át nem engedne
49     XIV|           levelet nyújtva át neki, melyet Szenczyék inasa adott át
50     XIV|            saját házába költözött, melyet egykor az öreg nábob annak
51     XIV|          zárt, beomlott pincebolt, melyet senki sem látott soha nyitva;
52    XVII|            volt a kísértet pohara, melyet ki kellett ürítenie, de
53    XVII|            magához, azon pusztára, melyet Kárpáthy János végrendeletileg
54    XVII|            meg egyszerű pusztáján, melyet áldott emlékű édesatyja
55   XVIII|                A saját jószágomon, melyet megboldogult Kárpáthy János
56   XVIII|          tulajdon azon kastélyban, melyet az ő fáradságos küzdelme
57   XVIII|            háziúr- és családjaért, melyet is a háziúr kellő áldomásokkal
58   XVIII|          állt a konzervatív tábor, melyet viszont holmi Kutyfalvi-féle
59   XVIII|          állította, hogy a szivar, melyet szí, nem valódi cabanos.~ ~–
60   XVIII|       kíméljen ön semmi áldozatot, melyet az ügyre nézve szükségesnek
61   XVIII|          abból a fontos okiratból, melyet kezében tartott; hanem helyette
62   XVIII|      minden lehető eredmény ellen, melyet nyers erőszak szült.~ ~–
63   XVIII|            a megyeház kis ajtaján, melyet kívülről egyre döngettek
64     XXI|      többre egy kósza vadállatnál, melyet ha valahol az erdőben lelőnek,
65     XXI|      odaveté eléje látogatójegyét, melyet Dabroni büszke mosolygással
66     XXI|            nagy operai előadásról, melyet az érdekeltek mentül inkább
67    XXII|        sietni akart azon eszmével, melyet magában forralt. Az orvossal
68   XXIII|  elégetendő.”~ ~A legutolsó levél, melyet írt, Dabronihoz szólt.~ ~
69   XXIII|       gyermekét. Minden tőrszúrás, melyet gyűlölete tárgyának szánt,
70   XXIII|            sietett, s azon iratot, melyet éppen most szerkesztett,
71     XXV|           huszonnégyezer pengőnek, melyet ő szerzett a bárónak, csak
72     XXV|     boszorkányos macska a mesében, melyet az álmodó nem bír magáról
73    XXVI|        sorok azon emlékkő morzsái, melyet számukra elfeledtek emelni.~ ~