Rész

 1      II|         megtisztel.~ ~Eveline – ez a méltóságos asszony neve – kegyesen
 2      II|             kalauzolása mellett.~ ~A méltóságos asszony egy negyven évet
 3      II|     boldognak érzi magát általa.~ ~– Méltóságos asszonyom, csak egyet sajnálok
 4      II|            valami magyar lord.~ ~– A méltóságos urak fő pipahordozója –
 5      II|               Amint a háziúr által a méltóságos asszony elé vezettetik,
 6      II|     szavakkal:~ ~– Disznó meleg van, méltóságos asszonyom!~ ~S ezzel kiránt
 7      II|             táblai jegyző?~ ~– Igen. Méltóságos Tarnaváry főispán úr oldala
 8      II|         elnémult arra, hogy e gazdag méltóságos úrfi nem tartá illetlen
 9     III|            mindenütt excellenciás és méltóságos urak ülnek körös-körül,
10     III|      tekinteni, mint hogy egy grófot méltóságos úrnak hínak. Abellino pedig
11       V|             még nem érkezett haza, a méltóságos asszonynál kívánta magát
12       V|         által megsemmisíttetett.~ ~A méltóságos asszony a zongorateremben
13       V|           Nem tudta, hogy tréfál-e a méltóságos asszony, vagy gúnyolódik.
14       V|            ember, hogy ő Kőcserepyné méltóságos alakja iránt ábrándozik.~ ~
15     VII|             hajdútól:~ ~– Itthon-e a méltóságos gróf?~ ~– Nincs – volt a
16     VII|               Hm, az baj. Vagyon-e a méltóságos grófnak törvényes korú,
17     VII|          maga kicsodas? Hajdú?~ ~– A méltóságos úr huszárja. Nem hajdú.
18     VII|             idézőlevél, citatorium a méltóságos gróf ellen. Kendnek mint
19     VII|      legjobbik paripára, s vágtass a méltóságos úr után, s ahol találod,
20     VII|     Kárpátfalvára.~ ~– Zivatar lesz, méltóságos uram – aggódék a hű cseléd.~ ~–
21    VIII|             cselédnek.~ ~– Minek az, méltóságos uram? Nem nagy munka az
22      IX|            És ez egészen úgy volt. A méltóságos úrnak legkisebb gondja volt
23      IX|              sem jött velök össze. A méltóságos asszony szobái egészen el
24      IX|          kölykei! – szokta mondani a méltóságos úr, mikor valaki e hanyagságát
25      IX|              férfigyermekeknél, de a méltóságos úrnak leányai is voltak,
26      IX|             rettenetesen lármázott a méltóságos úr, hogy az egész ház visszhangzott
27      IX|            mondani:~ ~– Én esküszöm, méltóságos September úr (ijedtében
28      IX|         esőbe…~ ~Alig fordultak be a méltóságos asszony szobáihoz vezető
29      IX|       kapaszkodva.~ ~– Úgy hiszem, a méltóságos asszony éppen az elmondottak
30      IX|              Ez sokkal könnyebb.~ ~A méltóságos asszony sohasem szokta szigorúságát
31      IX|             Kovácstól, s bevezette a méltóságos asszonyhoz.~ ~Karolina,
32      IX|             esoffirozni magamat.~ ~A méltóságos asszony nem tartotta Julcsa
33      IX|          jókedv, csupa kedély lett a méltóságos asszony; megölelé Zoltánt,
34       X|               országunk szíve!~ ~ ~ ~Méltóságos Tarnaváry hétszemélynök
35       X|             Emánuel. – Ugyan, kérem, méltóságos úr, hol van Zoltán barátom?~ ~–
36       X|           tartott palackot. Nem volt méltóságos, nagyságos úr e helyen többé,
37     XII|            Olvasd~ ~„Kedves barátom! Méltóságos gróf úr.~ ~Volt szerencsém
38     XII|           vitézkötéses dalia, a nagy méltóságos rendek mind tanulnak – ki
39    XIII|           első ijedtségből.~ ~– Én a méltóságos báró háziorvosa vagyok,
40    XIII|     jelenséget magokra vállalni.~ ~– Méltóságos úr! – szólt a pácienshez
41     XIV|       magokat annyira a nagyságos és méltóságos urak szegény közrendű leányok
42     XIV|        miszerint a törvényes gyám, a méltóságos septemvir úr valami nagy
43    XVII|     vállalatok mozdíttassanak elő. A méltóságos gróf ez összeg nagyobb részét
44    XVII|           mely nemeslelkűség a derék méltóságos úrnak nagy becsületére válik;
45    XVII|              állást fog elfoglalni a méltóságos úr családjánál. Jelen levele
46   XVIII|               Én egy levelet írtam a méltóságos asszonynak, de hiszen abban
47   XVIII|           egymást így nevezni.~ ~ ~ ~Méltóságos Tarnaváry úr egyike a legindulatosabb,
48   XVIII|            csekély körülmény, hogy a méltóságos úr X. megyében a konzervatív
49   XVIII|         ugyanazon országos jelszót a méltóságos úr éppolyan erősen nekivetett
50   XVIII|              mehet; én felszólítom a méltóságos elnök urat, hogy vagy parancsolja
51   XVIII|   öcsémezésre alig hogy ki nem esett méltóságos szerepéből az ifjú ember.~ ~–
52   XVIII|              emlékezik rá valahogy a méltóságos úr.~ ~– Hogyne, fiatal barátom,
53   XVIII|            kíván szolgálni; inkább a méltóságos úrnak ajánlja fel tehetségeit.~ ~
54   XVIII|         ajánlja fel tehetségeit.~ ~A méltóságos úr előtt nagyon jó ajánlólevél
55   XVIII|         boldognak érzené magát, ha a méltóságos úr megtisztelné magas bizalma
56   XVIII|       emberek nyelvén beszélni; ha a méltóságos úr rá merné bízni, valójában
57   XVIII|         hihetőleg vacsora lesz, ha a méltóságos urak még sokáig késnek.
58   XVIII|              belépett a szobába.~ ~– Méltóságos uram – szólt, egyet csavarintva
59   XVIII|             lesz, mint a bárány.~ ~– Méltóságos uram. Én elismerem méltóságod
60   XVIII|             történt volna semmi.~ ~– Méltóságos uram! – ordított rá Tarnaváry. –
61   XVIII|         Szentirmay pártfelei, amit a méltóságos elnök úr éppen annyiba vett,
62   XVIII|         utcákon végig verekedni.~ ~– Méltóságos uram – szólt Szentirmay
63   XVIII|           egy…~ ~– Mérsékelje magát, méltóságos uram! Tessék meggondolni,
64   XVIII|              alázatos vallomást:~ ~– Méltóságos uram, egy szót sem értettem
65   XVIII|                Megértem a szép szót, méltóságos uram. Tehát az a szándék,
66   XVIII| ellencsapatokkal. Már hiszen ismerik méltóságos és tekintetes uraim a kokánfalvi
67   XVIII|             Azért, ha azt kívánják a méltóságos és tekintetes urak, hogy
68   XVIII|          odafutott a főispánhoz.~ ~– Méltóságos uram, az emberiség nevében
69   XVIII|              a táblára mutatott.~ ~– Méltóságos uram – szólt Rudolf egészen
70   XXIII|             biztosítá Eveline hideg, méltóságos hangon. – A halál csak elutazás.
71     XXV|              rajta.~ ~– Legkedvesebb méltóságos úr, méltóztatik-e még emlékezni
72     XXV|            öldöklő eszköz nincsen. A méltóságos úr minden bizonnyal megőrült,