Rész

 1       I|         kívánság. Csak legyen kinek. Ugyan, ki fogja őket nézni? A
 2      II|           azt szokta felelni, hogy ő ugyan minden hazai előrehaladásnak
 3      II|             azt az agg nő kezéből. – Ugyan, grószmama, ne fogd el Zoltánt,
 4      II|              tökéletes gavallér. Még ugyan nem több tizenhárom évesnél,
 5      II|          Nagyon nehéz volt neki.~ ~– Ugyan, Zoltán – kiálta türelmetlenül
 6      II|           mintegy édesítőül mondá: – Ugyan, kedves Zoltán, légy olyan
 7      II|       kellemes érzést okoz.~ ~Mindez ugyan sokkal csekélyebb dolognak
 8      II|         veranda alá számunkra.~ ~Azt ugyan nem hítták sem Jancsinak,
 9      II|        fiatal és elég keresett volna ugyan még, hogy a mulatságban
10      II|             a fiatalembereket. Ennek ugyan fél millió jövedelme van,
11     III|         eszébe megújíttatni; szokott ugyan híre járni úgy minden második,
12     III|              tökéletes gavallér; kár ugyan, hogy nem járhat többé hintóban,
13     III|        elpazarolni atyai örökét…~ ~– Ugyan, ne kezdje hát Ádámnál,
14     III|              által annyit elérhetünk ugyan, hogy ha nyilvánosság elé
15     III|        szerint félmillió, mert annyi ugyan a bevétel, de a kiadás felemészti
16      IV|      estefelé a kaszinóba. Nem akart ugyan oda menni, de lábai csak
17      IV|    magyaráztatja most újra? Kedves – ugyan, ne kényszerítsen engemet
18      IV|            diszgusztálni.~ ~Abellino ugyan nemigen értett az elsorolt
19       V|         éppen úgy gondolta. Meglehet ugyan, hogy a kivitelben azután
20       V|             a másiknak szánakozni, s ugyan őrizkedik őket felvilágosítani
21     VII|    egzekválják is.~ ~– Az én kezembe ugyan nem nyomja azt az írást.
22      IX|      masamódnéba. Aki teringette! Ez ugyan drága mulatság lesz nekem,
23       X|         magammal. Itt várakozik.~ ~– Ugyan, küldje be, kérem! Aztán
24       X|                 nyüzsgött Emánuel. – Ugyan, kérem, méltóságos úr, hol
25       X|              váltottak egymással. Az ugyan sajátságos eset volna, ha
26       X|             Egyedül megyek”!~ ~– Azt ugyan okosan cselekedte – szólt
27       X|      elfordítá felőlük ostorát. Igaz ugyan, hogy ezren meg ezren úsznak
28       X|        Trommel háza nem messze esett ugyan az Új térhez, s odáig kevés
29       X|            érdemes Trommel urat.~ ~– Ugyan, kedves Trommel úr, legyen
30       X|              jövedelmes vállalatból. Ugyan jól kiválasztotta emberét.
31       X|            felé tartva hegyével.~ ~– Ugyan, ne ijeszgessen a tens úr,
32       X|              húszas!~ ~Azt a húszast ugyan nagyon szeretné látni a
33       X|              ott is hagyta.~ ~Kovács ugyan könyörgött neki, hogy ne
34     XII|          Kovácsnak hínak.~ ~Rudolfot ugyan meglepte néha az a meleg,
35     XII|         mikről a címet a pesti posta ugyan nem tudta elolvasni, de
36     XII|      lánchordta, doktorságot szerez; ugyan mi a kőnek az olyan embernek,
37     XII|           békét a te Angliáddal. Itt ugyan nemigen hánykolódunk a millióinkkal,
38    XIII|             Ugye, négyet ütött?~ ~Az ugyan egyet sem ütött, mert nem
39    XIII|               Annak is nagyon örülök ugyan, hogy nagyságodat a javulás
40    XIII|      Maszlaczky úr fülébe súgta:~ ~– Ugyan, mit tud lármázni vele a
41     XIV|         mindjárt megtette volna.~ ~– Ugyan, ne turkáljon az írásaim
42     XIV|            van a saját peremben?~ ~– Ugyan mit nézhet egy unalmas osztályigazítási
43     XIV|           állt:~ ~„Már pedzi!”~ ~Azt ugyan rögtön megtehette volna,
44     XIV|              folytathat pereket?~ ~– Ugyan ki bízná rám a perét?~ ~–
45     XIV|             azt gondolhatta felőle; „Ugyan, már hogy tudja elkölteni?”
46     XIV|             tekinte fel e szóra.~ ~– Ugyan már ki fütyülte be azt is?~ ~–
47     XIV|           másik védelme. A vádlottak ugyan régen a sírban feküsznek,
48      XV|            ígéretül Kőcserepytől. Ez ugyan mély titok volna, ha Abellino
49     XVI|           úrral újjáalkottassam.~ ~– Ugyan mit csinálnak önök? – nyafogott
50   XVIII|         speciális süketségénél fogva ugyan valószínű, hogy egyik sem
51   XVIII|    paradicsommá változtaták át. – De ugyan mit feleselt volna érte
52   XVIII|     kétségbeesett ábrázattal.~ ~– De ugyan hol járt, amice dilectissime,
53   XVIII|             szakácsokat. Minden volt ugyan elég, de még többnek kellett
54   XVIII|          mint nekem és az úrnak – ha ugyan joga van.~ ~Tarnaváry e
55   XVIII|           rárohant Dabronira. Kapott ugyan egy olyat a fejére, hogy
56   XVIII|              A praktikusabb hazafiak ugyan ily módon lehetetlennek
57   XVIII| leereszkedének, meg találjon csalni, ugyan ki gondolt volna? Hogy lehetne
58   XVIII|         hallatára, melynek hiányzott ugyan eleje-veleje, de a sok éljenzés
59   XVIII|              Szentirmayé; más szemei ugyan csalódhatnak, a tarka tollasok
60   XVIII|          készen várakozik, egy része ugyan jól felpálinkázva, de a
61   XVIII|           napot, uraim! Jó napot! Ez ugyan derék dolog.~ ~Utolsó szavait
62   XVIII|        kardommal hasítom ketté!~ ~Az ugyan problematikus dolog volt,
63     XXI|             magához tért.~ ~– No, az ugyan különös, hogy mi így meg
64     XXV|              folytatnia.~ ~Azt hitte ugyan, hogy ezen a bajon könnyen
65     XXV|              valami ispánságért, aki ugyan haragszik rá a követválasztás
66     XXV|           mégsem kapott semmit. Igaz ugyan, hogy az ő saját balgasága,
67     XXV|          alatt vagyok, régen.~ ~– Az ugyan nagy kár volna – sietett
68     XXV|              igen jeles, derék ember ugyan, és minden tekintetben nagyon
69     XXV|         tetszik, de ezen az innensőn ugyan bizony senki se áhítozzék
70     XXV|                  Nagyon sajnálom, de ugyan örülök rajta.”~ ~
71  Vegszo|       ritkaságaink közé; napjainkban ugyan, mint az általános társadalmi