Rész

 1      II|        meghajtja magát, amennyire tőle telik, s mormog magában
 2      II| tanítványai nagy része elsajátítá tőle ez orrhangokat; sőt a figyelmesebb
 3      II|           pártfogásunkat megvonni tőle. Mit mondana a közönség,
 4      II|          oly távol tartom magamat tőle.”~ ~Úgy sietett mellőle,
 5      IV|         Ezer indítvány származott tőle: tisztelgő küldöttség a
 6       V|          vissza tudta magát vonni tőle, mielőtt indulata szenvedéllyé
 7       V|          a jó úr végre megkérdezé tőle, ha nem volna-e hajlama
 8       V|       magaslelkű asszony, de félt tőle, mint a jégtől.~ ~Az utolsó
 9       V|         vánkosait, s midőn eljött tőle, lehajolt hozzá, hogy orcáját
10     VII|         máskor szokta, miként azt tőle óhajtva várják.~ ~– Hajts
11       X|          volt ígérkezve. Cudarság tőle, hogy meg nem tartotta a
12       X|         az aknához, mint távozunk tőle. A kanóc pedig egyre sziporkázott.~ ~
13       X|        poharat? Tedd le, ha félsz tőle – gúnyolódék a tanácsos. –
14       X|         közöttök, mintha kérdenék tőle: „Hát te nem remegsz-e”?~ ~
15       X|        fája. A szegény ember kért tőle, de az nem adott. Azt mondta
16       X|          hogy a tűztojást elvegye tőle. Megtalálta azt a hamu között,
17     XII|         esztendeig; elég nem szép tőle, hogy ő maga nem tudósított
18     XII|      örökkévalóságig várhat, amíg tőle egy másik levelet kap. Mekkora
19     XII|     Németországban időzik, kaptam tőle két, Kovácstól három levelet.
20     XII|           ismét új levelet kapott tőle. Úgy látszik, hogy a hétszemélynök
21     XII|       kiállanom, ekkor kapok csak tőle levelet Calais-ból. Tudja
22     XII|          de végre Párizsból kapok tőle levelet. Itt már, gondoltam,
23     XIV|      mintha sohasem vált volna el tőle, olyat érzett, mintha egyenesen
24     XIV|        valami tündér azt kérdezné tőle ez órában, hogy mit adjon
25     XIV|       megtartja, s azzal elváltak tőle.~ ~Zoltánnak még vissza
26     XIV| űzés-hajtás emlékeit vitték is el tőle magokkal, de később az életben
27     XIV|     esetben. Tarnaváry tarthatott tőle, hogy ha e rendkívüli pert,
28     XIV|         vele fordulni, meg akarom tőle kérdeni, hogy híják, és
29     XIV|           jó gondolat messze volt tőle.~ ~– Loptam – felelt végre
30     XIV|       egypárt, tessék megkérdezni tőle, ha olyan nagy kedve van
31     XIV|    aranyakat?~ ~– Hát mert kértem tőle; mert nem volt mit ennem.
32      XV|       hangján.~ ~– Mitől? – kérdé tőle Zoltán csodálkozva.~ ~–
33      XV|          Ez gyalázatos dolog volt tőle, hanem én hát magamra vállalom.~ ~–
34     XVI|         percig sem távozhatunk el tőle.~ ~– Úgy van – erősíté Abellino
35    XVII|          emberét, s nem kérdezték tőle, hogy hány esztendős. Még
36    XVII|          őket, hogy maradjanak el tőle.~ ~– De biz elkísérnők a
37    XVII|         csak a parton maradtak el tőle, ott is utánakiálták, kalapjaikkal
38   XVIII|        alakon, s azután elfordult tőle, nagyot sóhajtva.~ ~– Az
39   XVIII|      kisasszony után tudakozódott tőle, azt felelte:~ ~– A konyhán
40   XVIII|      megrohantatni, s azt hallani tőle, hogy ketté akarja hasítani!~ ~
41   XVIII|        soha. Mentül többet kérnek tőle, annál többet ád; mentül
42   XVIII|               Ki van itt? – kérdi tőle egy ismerős, csengő hang.~ ~–
43   XVIII|          kapcát, mert nem hallani tőle a szót!”, meg hogy: „Jöjjön
44   XVIII|       koponya szerteszakadt volna tőle, de már az övé megszokta,
45   XVIII|          pere van nála, kénytelen tőle remegni, s szükségből pártjára
46   XVIII|      pengőt egy szavazatért, mely tőle elpártol, s Kőcserepy számára
47     XIX|       vele, még ők is elpártoltak tőle.~ ~Hát még ha arra gondolt
48     XIX|            s akinek a szíve mégis tőle legtávolabb van és leggyűlöltebb
49      XX|          grófkisasszonyt? – kérdi tőle Vilma szelíden.~ ~– A Katinka
50     XXI|        asztalánál. Itt nem kérdik tőle: van-e esze, hivatása, szilárd
51     XXI|    szerelemben és hűségben, s azt tőle senki el nem rabolhatja
52     XXI|        Hová akarsz menni? – kérdi tőle Eveline. – Az orvos megtiltotta,
53     XXI| méltóságod valamit látni? – kérdi tőle a spadassin csúfondáros
54     XXI|         környezé, és most elszáll tőle, hogy messze, messze, ott
55    XXII|         alig két-három lépésnyire tőle éles kardokkal vívnak halálos
56    XXII|      kaptál levelet?” – kérdeztem tőle. – „Ilvayéktól” – felelte. – „
57    XXII|    senkinek. Mihaszna vettetek el tőle mindent? Házát, birtokát,
58    XXII|          s midőn atyja eltávozott tőle, halkan susogá magában:~ ~–
59    XXII|      orvos és a férj felkelhetett tőle, el is mehetett onnan, beszélhettek,
60   XXIII|     félelmesen széttekintve kérdé tőle:~ ~– Őt is megölték?~ ~–
61   XXIII|   odavitte hozzá.~ ~Vilma elvette tőle az iratot, és két kezébe
62   XXIII|        hogy él. „Hiszen ne féljen tőle” – tevé utána, kedves, bátorító
63   XXIII|        érzi magát kegyed? – kérdé tőle gyöngéd susogással.~ ~–
64     XXV|          hihetőleg gondatlan volt tőle visszakérni, vagy amiket
65     XXV|    bárónak, csak felét el lehetne tőle disputálni, az nem megvetendő
66     XXV|           Ez zseniális ötlet volt tőle. Már hiába, kedves Maszlaczkym,
67     XXV|        udvariasan bocsánatot kért tőle ezen rendkívüli eset miatt,
68     XXV|        nincsen lelke, és hogy azt tőle bizonyosan ellopta valaki.
69     XXV|           hivé, hogy megszabadult tőle. Ha személyesen nem tehette
70     XXV|      Zoltán Kovács által, átvevén tőle Abellino ottfeledt iratait,
71  Vegszo|          érezhet, mikor megkérdik tőle a vendégei, hogy a feltett