Rész

1001     XII   |                 szintaxist sem végzett, s gyűlölt mindent, amit doktornak
1002     XII   |           szívesen! Az nem veszedelmes, s ott aztán nem féltem a fickót,
1003     XII   |             neki fogja adni. Félbolond! S ez meg olyan egész bolond,
1004     XII   |             egész bolond, hogy elhiszi, s eget, földet pokollá változtat
1005     XII   |              tanácsaimat fogadta volna, s egyenesen ment volna Párizsba,
1006     XII   |             ejti Génuát, ott hajóra ül, s onnan ír nekem a hajó fedezetéről
1007     XII   |                néven nevezendő vizeket, s aki nem jártam másként vízen
1008     XII   |                  hacsak álló hídon nem, s aki rá nem ülnék egy gőzhajóra,
1009     XII   |              maga volna is a kormányos, s három tűzkármentesítő intézetbe
1010     XII   |                a tengerparti városokat, s hogy magának némi fogalmakat
1011     XII   |          tengerésznek képeznék magokat, s hogy mekkora kedve volna
1012     XII   |               stáció, sem vendégfogadó, s én ettől az időtől kezdve
1013     XII   |                  elfogyott az eleségök, s most a csizmájokat főzik
1014     XII   |       csizmájokat főzik meg, azt eszik, s ha az elfogy, akkor majd
1015     XII   |           valami tuniszi rabló elfogta, s elvitte, eladta valami szerecsen
1016     XII   |                az neki éppen elég lesz, s azzal átesik a korhely esztendőkön,
1017     XII   |              néppel, nyifnyaf poétákkal s más efféle csavargókkal,
1018     XII   |             csomó kimondhatatlan nevet, s azzal akart megvesztegetni,
1019     XII   |                miket azok nem ismertek, s azok közől egyhangúlag mindnyájan
1020     XII   |            volna, ha másformának látja, s első elégtétel ez volt rá
1021     XII   |                 patkószegeket csinálni, s a tekintetes karok és rendek
1022     XII   |               hogy minek lakunk mi itt, s mért nem megyünk oda?) Azzal
1023     XII   |            hánykolódunk a millióinkkal, s nagyon megnéztük azt, aki
1024     XII   |              emberek százával, ezrével, s ha nincs is kreditünk, de
1025     XII   |              pusztulást az emberiségre, s mindazért, amit tettek,
1026     XII   |          letekintett erre a kis földre, s ezen a kis földön a mi kis
1027     XII   |               földön a mi kis hazánkra, s látta, miként ment át vékony
1028     XII   |                a jövő ivadékok számára, s még a mennyországba sem
1029     XII   |          nagyságot kölcsönözzünk tőlök, s velök emelkedjünk. Más nemzetnek
1030     XII   |                gazdagsága, hatalma van; s vajon a mienknek nincs-e
1031     XII   |               reggel az ipartárlatokon, s végezve este a Drurylane
1032     XII   |              este a Drurylane színházon s az éjszakai parlament ülésein,
1033     XII   |             éjszakai parlament ülésein, s azután hazatérve, eloltom
1034     XII   |        hazatérve, eloltom a lámpásomat, s behunyom szememet, akkor
1035     XII   |              eltakarja azt szemei elől, s csak ezernyi lámpafény mutatja,
1036     XII   |                 lámpások már kialudtak, s az utca közepén nekimentünk
1037     XII   |       Széchenyit is hallottam beszélni, s azért nem állhatom szó nélkül,
1038     XII   |           kaputomnál fogva megragadjon, s én ott a zsebemből krajcárt
1039     XII   |                 Reisender mesterlegény, s a túlsó félen meg a cédulát
1040    XIII   |                 levelek dátumai között, s azon két esztendő, vagy
1041    XIII   |         elvtusákkal keserítette életét, s minden néven nevezett párt
1042    XIII   |       áldozattal járt egy ily eredmény, s mily erőfeszítés, mily pénz-
1043    XIII   |                 a trubadúrok korszakai, s egyéb a költészettel határos
1044    XIII   |               azon megye kormányán ült, s titkos örömmel látta már
1045    XIII   |            éppen a gőzhajóról leszállt, s mint aki nagyon jól tudja
1046    XIII   |             Williamnak, hanem Ferkónak, s aki jobb szeretné, ha kifizetnék
1047    XIII   |              ácsorgó fickót a fiskális, s confidenter legyezget felé
1048    XIII   |                tanúsító hangon az inas, s vállvonítva mutatja Maszlaczky
1049    XIII   |            függönyökkel vannak elfedve, s amint a nap odatűzik, okos
1050    XIII   |              hangon, hogy őt odacsalja, s azután nyakon ragadja, és
1051    XIII   |             aránytalanul megnövekedett, s a képe olyan vékony volt,
1052    XIII   |                 képe olyan vékony volt, s itt-amott átlátszott, másutt
1053    XIII   |            aztán ráismert Maszlaczkyra, s telegráfszerű készséggel
1054    XIII   |                kibocsátotta az ereiből, s azután fiatal lyánkák vérét
1055    XIII   |      legiszonyúbb kifejezésére torzult, s a lenyelt labdacsok után
1056    XIII   |             repetír-órán az asztalomon, s én megszámlálom, hogy hányat
1057    XIII   |             szomorú visszaemlékezésnél, s egy pillanat alatt ismét
1058    XIII   |            öccsének szívbeli nemessége, s azért minekünk különösen
1059    XIII   |               mit udvarolt az anyjának, s legvalószínűbb esetben is
1060    XIII   |                a szemöldök helyén volt, s orrát feltámasztva nádpálcája
1061    XIII   |             akkor előlépett a kövér úr, s pálcája gombjával megérinté
1062    XIII   |                fordult egyszerre hátra, s ijedten bámult az idegen
1063    XIII   |         beszélést – felelt az érkezett, s ekkor kitűnt, hogy még a
1064    XIII   |                forgatni szája üregében, s emiatt minden nyelvhangot
1065    XIII   |            nyelvhangot kettősen ejt ki, s ahol csak lehet, selypít.~ ~–
1066    XIII   |             ügyésze vagyok, Maszlaczky, s kérdem az úrtól, hogy micsoda
1067    XIII   |                    kérdé Maszlaczky úr, s már ekkor felállt a székéről.~ ~–
1068    XIII   |          kezdett ez érzékeny riposztra, s minthogy nála ez indulatot
1069    XIII   |             csillapításukra feltalálni, s csak hosszú, sovány kezeit
1070    XIII   |           mintha nem jól hallott volna, s odalépett a nálánál háromszor
1071    XIII   |               engedékenykedék az orvos, s megvetően elfordult ellenfelétől.~ ~
1072    XIII   |                 kezeit hátul összetéve, s az ablakhoz sétálva. – Az
1073    XIII   |            doktor, fejét hátrafordítva, s csak szája egyik végén bocsátva
1074    XIII   |            becsapta maga után az ajtót, s a lépcsőkön végiglépdelve,
1075    XIII   |        meghallva az orvos, utánarohant, s az ajtón kidugva fejét,
1076    XIII   |             rohant Mauz úr az ablaknak, s azon kihajolva, kiáltozott
1077    XIII   |               papirost vett a hóna alá, s azt lehullatá onnan az utcára,
1078    XIII   |                  miért jött Maszlaczky, s mit akart neki mondani Zoltán
1079    XIII   |                akkor sétánynak nevezni, s ezáltal kétségessé tette,
1080    XIII   |           egyszerűen fasornak nevezni), s amint megpillanták egymást,
1081    XIII   |                 fordítanának egymásnak, s visszatérnének, ki merre
1082    XIII   |                ahogy termetétől kitelt, s szíve fenekéből biztosítá
1083    XIII   |              sajnálja a tegnapi esetet, s reményli, hogy a doktor
1084    XIII   |                melyről ő már nem tehet, s azzal nagy ölelkezések közt
1085    XIII   |            fogja ezentúl megháborítani, s végre karöltve siettek végig
1086    XIII   |             állandó pénztára is legyen, s e kettős érdeknél fogva
1087     XIV   |                 aki azon elábrándozzék; s ha estenden a nagy tót szekerek
1088     XIV   |            takarékossá kénytelen lenni, s lejött lakni rozzant kastélyába,
1089     XIV   |              ahonnan büszkesége elűzte, s ismét visszavonja. A legfényesebb
1090     XIV   |    gyomorhártya-sérves házfelügyelőnél, s a hercegprímási palotának
1091     XIV   |                még beüthetnék labdával, s ha egyszer egy nehézkes,
1092     XIV   |              máskor távol lakott volna, s csak most egyszerre térne
1093     XIV   |                üli körül az asztalokat, s a népes színházban csárdást
1094     XIV   |            vándorok művészetét bámulja, s ismereteit öregbítse, mint
1095     XIV   |               ismerőseivel találkozzék, s magát az előadás alatt kedvére
1096     XIV   |          férfiait, legbájosabb delnőit, s akinek nem volt elég alkalma
1097     XIV   |                 rendeztek hangversenyt, s egy Pozsonyban a felsőbb
1098     XIV   |              dobot is, a klarinétot is, s ha közbe-közbe valami érdekes
1099     XIV   |                Hát vegye fel távcsövét, s nézze vissza az önre nézőket!
1100     XIV   |                  Az ifjú szót fogadott, s körülhordá távcsövét; egy
1101     XIV   |               egy helyen megakadt vele, s oda sokáig nézett. Kőcserepyék
1102     XIV   |                   mentegetőzék az ifjú, s újra felvette a szemüveget,
1103     XIV   |              ismerősen mosolyogva felé, s azután mind a két delnőnek
1104     XIV   |         világért át nem engedne másnak, s oly nyájasan beszélgetve
1105     XIV   |                 feltekint velök atyjára s ismét anyjára, s anélkül,
1106     XIV   |                atyjára s ismét anyjára, s anélkül, hogy az üdvözlést
1107     XIV   |           lyánka, amint őt megpillantá, s kedves gyermeki könnyelműséggel
1108     XIV   |                 kedves, bájos emléktől, s azután ismét véletlenül
1109     XIV   |             kedves emlék szép ideálját, s akkor elébb gondolkozni
1110     XIV   |                ismerték is már híréből; s azzal feledve volt nála
1111     XIV   |              később visszagondol rájok, s úgy mosolyoghatna rajtok,
1112     XIV   |             rangjához illő társaságban, s elfeledkezett úrnőiről,
1113     XIV   |                idő szép, holdvilág van, s aztán Zoltán lesz olyan
1114     XIV   |             öreg jót nevetett e tréfán, s egymásba kapaszkodva tipegtek
1115     XIV   |           karját ajánlja védencnőjének, s mikor aztán ez az ismerős
1116     XIV   |            emlegették ők Zoltánt; ő is, s a kisgyermekek mind. Hogy
1117     XIV   |                 neki eszébe sem jutott, s ha egykor gondolatjába ötlik
1118     XIV   |         hallgatni is ez ajkak beszédét, s mennyi édes van még azokon
1119     XIV   |             szemközt találkozott velök, s Szenczyné ráismert korhely
1120     XIV   |             előtt, de nem vették észre, s rövidebb dolog volt elfogadni
1121     XIV   |              jól Zoltánnak, hol laknak, s Katinka újra elmondta azt
1122     XIV   |              hogy így jobban megtartja, s azzal elváltak tőle.~ ~Zoltánnak
1123     XIV   |              hangot is ki szokta várni, s csak onnan tért ideiglenes
1124     XIV   |                ismerte meg a borítékon, s e vonások egyszerre kijózaníták
1125     XIV   |          szemébe kell nézni a hidrának, s fejére gázolni annak, ha
1126     XIV   |           Ajtaját azalatt tartsa zárva, s ne szóljon senkinek elutazása
1127     XIV   |                mely szörnyeteg fejét le s fel emelgeti, vaskönyökeivel
1128     XIV   |                 alaktalan füstfelhőkön, s a gőzgépek változatot nem
1129     XIV   |                tisztelt ügyvédi karból, s nagyon valószínű volt, miszerint
1130     XIV   |          rendkívüliségre véltek akadni, s a tényt Tarnaváry jellemének
1131     XIV   |            jellemek iránti tiszteletre, s ha szerette is a zsarnok
1132     XIV   |        tartózkodott ügyvédje szállásán, s még semmi készületet sem
1133     XIV   |              hogy ő jól érzi itt magát, s úgysem sokáig akar Pesten
1134     XIV   |         bevetődött Kovács írószobájába, s gyakran meglepte ügyvédét,
1135     XIV   |               hirtelen eldugta írásait, s mindannyiszor igen zavarodottnak
1136     XIV   |          beszédet kezdett az ügyvéddel, s szórakozottság színe alatt
1137     XIV   |           irományt jól összenyalábolni, s amint azokat sebtében íróasztala
1138     XIV   |        készséggel sietett azt felvenni, s míg a szerfölött zavarba
1139     XIV   |                én? Ez leesett a földre, s én felvettem – szólt Zoltán
1140     XIV   |              felelt meg e szóra Zoltán, s bontani kezdé a pörcsomagot.~ ~
1141     XIV   |           megilletődéssel lépett hozzá, s érzéstől reszkető hangon
1142     XIV   |            nézett fel ekkor ügyvédjére, s mintha a régi kísértet egész
1143     XIV   |              kísértet! – kiálta Zoltán, s kezével a perre ütött, míg
1144     XIV   |                kárhozatos tudnivágyról, s menjen ön azután örülni
1145     XIV   |                 arccal állt Kovács elé, s hideg tekintettel nézett
1146     XIV   |               évekig jártunk egymással, s megtanultuk egymást ismerni.
1147     XIV   |                összeköté a percsomagot, s szótlanul visszatette az
1148     XIV   |            valami gyűlöletes fenevadra, s a gyermeki indulat egész
1149     XIV   |            egyik mulatságból a másikba, s midőn olyan jól mulatott,
1150     XIV   |            ízben összetalálkozott vele, s előhozta neki az ügyet.
1151     XIV   |               az köztudomásra jöhetett, s ügyvédi hírnevének sokat
1152     XIV   |             idején kötött ismeretséget, s odasietve a vén szittyához,
1153     XIV   |                 vén sas félretekintett, s anélkül, hogy a jó napra
1154     XIV   |                  elestem ettől a jótól, s most csak abból éldegélek,
1155     XIV   |             hogy adjon tanácsot iránta, s lássa, nem akarnám Kovácsot
1156     XIV   |                Egy éjszaka fennmaradok, s míg ő alszik, azalatt lerápiálom
1157     XIV   |        ötkrajcárosok vannak a markában, s csak akkor szörnyedett el,
1158     XIV   |                Zoltán felkapott lovára, s otthagyta a jámbor Bogozyt,
1159     XIV   |           világrészben, ahol mi lakunk, s ha valaki aranyat adott
1160     XIV   |               megnézték érte az embert, s bizonyosan mindenki azt
1161     XIV   |           megkérdezték, hogy hol vette, s purifikálni kellett érte
1162     XIV   |             minden más pénze elfogyott, s arra szorult, hogy aranyat
1163     XIV   |                egyen mégis rajtakapták, s híre futamodott, hogy Bogozy
1164     XIV   |                irodában dolgoztak vele, s besúgták Maszlaczky úrnak.
1165     XIV   |                 jellemű emberek vannak, s nekem a szemem égne ki,
1166     XIV   |                meg, ha itten összevész, s ahelyett durcás nyugalommal
1167     XIV   |        jurátusaim és adjunktusaim elől, s ezen a csatornán át sok
1168     XIV   |                 megfogni fülénél fogva, s úgy hajítani szerteszéjjel,
1169     XIV   |                a száz aranyra gondolva, s haragjában olyan cifra betűket
1170     XIV   |              maga után csapva az ajtót, s még onnan belülről is sokáig
1171     XIV   |               hogy hunyorgat szemeivel, s kezeit nem szűnik meg dörzsölni,
1172     XIV   |               nem szűnik meg dörzsölni, s valahányszor elmegy a Kárpáthy-pör
1173     XIV   |              tér a sok kézdörzsölésből, s örömének annyira nem tud
1174     XIV   |         fütyülni, míg észreveszi magát, s a szájára üt: – odakinn
1175     XIV   |                 még egypárszor hívatni, s csak azután jön be.~ ~–
1176     XIV   |                 Ön fizesse a frátereket s minden előfordulandó sportulát
1177     XIV   |               fog megjelenni helyettem, s felveszi a levátát. A többiről
1178     XIV   |              pontos naplót fog vezetni, s magának a jurátusok működéseiről
1179     XIV   |        tökéletesen meg legyen elégedve, s csak a nyakát tekergette
1180     XIV   |        szorongatni, mint egy darab fát, s amint eleresztette a principális,
1181     XIV   |                Kárpáthy-pert lemásolja, s átadja annak, akinek azt
1182     XIV   |                 nem volna szabad látni, s kést üt a szívébe egy ártatlan,
1183     XIV   |             fontos ügyek távol tartják, s aki legnagyobb lármát fog
1184     XIV   |              okiratokkal megismerkedik, s ez világ elé kerül, s ezen
1185     XIV   |    megismerkedik, s ez világ elé kerül, s ezen esetben okvetlen fényes
1186     XIV   |          cselédeinek, hogy ha egy ilyen s ilyen alakú úriember tudakozódik
1187     XIV   |            Százszor megnézte az óráját, s minden hangosabb léptekre
1188     XIV   |                  hogy olvasson belőlük, s nem tudott odább menni az
1189     XIV   |          Kováccsal együtt tanult végig, s amint azokon végiglapozott,
1190     XIV   |            keblére ölelte őt könnyezve, s oly érzékeny szóval kérte
1191     XIV   |             szívére tette volna azt le, s minden egyes lapnak egy
1192     XIV   |                annyi lépcsőn felfáradt, s jó mulatságot talált a falakra
1193     XIV   |                 ahogy maga előtt látta, s ha készen volt vele, el
1194     XIV   |                elkezdte ajánlani magát, s kihátrált az ajtón, anélkül,
1195     XIV   |                ha az éjfélt fogja ütni, s azt veszed észre, hogy jobb
1196     XIV   |             sírból, kik téged ismernek, s te is ismered őket, s szomorúan
1197     XIV   |         ismernek, s te is ismered őket, s szomorúan vállaidra teszik
1198     XIV   |              vállaidra teszik kezeiket, s szemeidbe néznek; midőn
1199     XIV   |             arcával, hegyzett füleivel, s hosszú lábujjait végighúzza
1200     XIV   |               dögvész, látása undorító, s ezek közepett fogod látni
1201     XIV   |            szeretsz, kínlódva, dühöngve s hasztalan törekedve e csodás,
1202     XIV   |            akarta hajítani azon iszonyú s azon megölő iratokat, fel
1203     XIV   |           kényszeríték őket megismerni, s odatarták beundokított arcaikat,
1204     XIV   |             súlyos, halálos kór gyötör, s e gyötrelem közepett, ott
1205     XIV   |               ahova nem hat a napvilág, s az a két festett kép éppen
1206     XIV   |              tiszta, oly nyájas arccal, s mintha kilépnének rámáikból,
1207     XIV   |            mintha kilépnének rámáikból, s élő, beszélő alakok válnának
1208     XIV   |         hatalmasabb, erősebb férfialak, s mind a hárman beszélnének
1209     XIV   |                 kezdett volna, felállt, s a nagy éjszakai csendben
1210     XIV   |            csinált magának, azt kiitta, s egészen átjózanulva tért
1211     XIV   |                üdvtisztán emelte ki őt, s midőn leírta, miként élt,
1212     XIV   |                 említtetni sem hallott, s csak a rettenetes perből
1213     XIV   |             őrangyal kezében a pallost, s rákiáltana: „Látszik, hogy
1214     XIV   |                ítélet miatt megszakadt, s ismét újrakezdetett. – És
1215     XIV   |                 hogy ezt mind ő okozta, s hogy most egy szent, nagy
1216     XIV   |          felöltözött, a pert összeköté, s elzárta szekrényébe. A szürkület
1217     XIV   |              neszére ébredtek cselédei, s midőn kilépett az ajtón
1218     XIV   |              szólt odavetőleg Zoltán –, s azután, mintha még valamit
1219     XIV   |          különös tekintettel nézve reá, s kimagyarázhatlan hangnyomattal
1220     XIV   |                elkezdett barangolni alá s fel, végigment a leghosszabb
1221     XIV   |                Egész új utcák támadtak, s a régiek is megszépültek.~ ~
1222      XV   |                 előteremén végighaladt, s ott a nagy, földig érő tükörben
1223      XV   |       gondolataiban elmélyedve járt alá s fel szobájában, midőn meghallotta
1224      XV   |                 kézszorítással fogadta, s kényszeríté, hogy üljön
1225      XV   |        megvallom.~ ~Az ügyvéd ráhagyta, s várta, hogy mi lesz belőle.~ ~–
1226      XV   |                 Például – monda Zoltán, s a kezébe vett tollat egészen
1227      XV   |               jó Kovács – monda Zoltán, s most már a toll orrát kétfelé
1228      XV   |            jövedelmeimet mások kezelik, s mások határozzák meg, hogy
1229      XV   |                hozni – folytatá Zoltán, s ezzel már leült Kováccsal
1230      XV   |                gazdagságot hagyott rám, s nekem még sokáig kell várnom,
1231      XV   |                 szólt Zoltán felugorva, s lecsapta a széthasgatott
1232      XV   |                 a lelkébe látott annak, s elgondolá, minő kínba kerülhet
1233      XV   |                leírt másolatra mutatva, s azután tenyerébe hajtá fejét,
1234      XV   |                Zoltán letörlé könnyeit, s nagyot sóhajtva, reszkető
1235      XV   |           keserűbb könnyeket hullatott, s akinek még sok mással tartozom,
1236      XV   |                születés adta rangomról, s leszek egyszerű polgár,
1237      XV   |                 de izmaim megerősödnek, s hogy akkor nem ölöm-e meg
1238      XV   |               is, hogy nem érek semmit, s ha ezen a téjjel-mézzel
1239      XV   |             időre ezt a patetikus tért, s beszéljünk mint filozófok
1240      XV   |               nagy befolyású férfi?~ ~– S ön nem gyanította volna?
1241      XV   |              ügyvéd karjába ölté kezét, s figyelmesen hallgatott annak
1242      XV   |            szavaira, míg a teremben alá s fel sétáltak egymással.~ ~–
1243      XV   |             mert amilyen heves ember ő, s amilyen kényes ügy az egész,
1244      XV   |                teréről leszorítani.~ ~– S következhetnék ily eset
1245      XV   |             vágta volna ketté a csomót? S ez még rosszabb lenne reá
1246      XV   |          gyávaságával szokott kérkedni; s az igen jó, hogy Szentirmaynak
1247      XV   |              elválasztani Abellinóétól, s egyedül az utóbbit vonni
1248      XV   |                 az éjszakai virrasztás- s a háborító indulatviharnak,
1249      XV   |                védenc szórakozottságát, s félbeszakítá beszédét:~ ~–
1250      XV   |                 beszélünk erről tovább, s most lefekszik ön, és kinyugodja
1251      XV   |                könnyben úszó szemeivel, s indulattól remegő hangon
1252      XV   |        lerogyott térdre egy szék előtt, s arcát karjaiba rejté némán;
1253     XVI   |           veszendő lélekre~ ~Régi mese, s csaknem minden vallás hitregéiben
1254     XVI   |           nevezni, vesz pártfogása alá, s küszködik azzal a fáradságos
1255     XVI   |                 az ilyen ostoba fickót, s engedné, hogy vigye hát
1256     XVI   |            ahogy megalkudtak egymással, s nem törődnék velök többet.~ ~
1257     XVI   |                 Pozsonyban volt Kovács, s megtudva, hogy Abellino
1258     XVI   |                per tartalmát megismeré, s rögtön azután folyamodott
1259     XVI   |            ügyvédje Pozsonyba érkezett, s meg fogja látogatni kedves
1260     XVI   |                nyarat Ischlben tölteni, s úgy fog méltóságod hazatérni,
1261     XVI   |               azért is én éltem túl őt, s én házasodtam meg másodszor.~ ~
1262     XVI   |               baja sincs méltóságodnak, s egészen magához fog térni,
1263     XVI   |            vadászhat, kényelmesen élhet s több efféle; s e tekintetben
1264     XVI   |        kényelmesen élhet s több efféle; s e tekintetben tisztelettel
1265     XVI   |                felemelkedett könyökére, s nem vette észre, hogy alig
1266     XVI   |         indigenátusi nem tudom mennyit, s neveztesse ki őt parasztembernek.
1267     XVI   |          Maszlaczky úr nagy készséggel, s leültetett minden embert
1268     XVI   |                pere van védencem ellen, s én fel vagyok általa hatalmazva,
1269     XVI   |           mindkettő igen jó karban áll, s célszerű kezelés mellett
1270     XVI   |                 úr felpattant helyéről, s hevesen közbevágott.~ ~–
1271     XVI   |               Kárpáthy-uradalmak felől, s neki csak holmi koldusalamizsnát
1272     XVI   |              melyek be nem következtek, s akkor ön ama harmadik számára
1273     XVI   |          csontváz. Fogai összeverődtek, s a két keze reszketett.~ ~–
1274     XVI   |         dohogott magában a fiskális úr, s ő is elkezdte felső kaputját
1275     XVI   |               begombolta felsőkabátját, s most meg azon volt, hogy
1276     XVI   |           voltak hetek óta kitisztítva, s szépen kizöldültek azalatt.
1277     XVI   |                 de én visszautasítanám, s meghalnék inkább az utcasárban,
1278     XVI   |                magára rántva takaróját, s kősárga szemével merően
1279     XVI   |              ömlengéseinek tulajdonítá, s egy szóval sem szakítá félbe.~ ~
1280     XVI   |             birtokába vezette volna be, s ki önt nemcsak gazdaggá,
1281     XVI   |          kibékülhet Szentirmay gróffal, s akkor nem szükség családi
1282     XVI   |                 A tiltakozás oly hangon s oly mozdulattal volt téve,
1283     XVI   |                férfi mind némává ijedt, s a jámbor orvos ijedtében
1284     XVI   |              rántotta magára takaróját, s Maszlaczky úr két lépést
1285     XVI   |                 két tanú jelenlétében – s ismét közelebb lépett.~ ~–
1286     XVI   |           csuklás ismét szó közt kapta, s majd a feje tetején lökte
1287     XVI   |                 új gondolatra térített, s ki most annyi visszás befolyás
1288     XVI   |             Azzal befordult a fal felé, s elkezdett sírni, hogy milyen
1289     XVI   |                 Maszlaczkyhoz fordulva, s azzal vette a kalapját,
1290     XVI   |          Maszlaczky úr kezeit dörzsölé, s ágaskodott örömében; kedve
1291     XVI   |               nyelvével is csettenteni, s felállni a szék tetejére,
1292     XVI   |               nyaka körül nagykendőjét, s odahajolva a beteg feje
1293     XVI   |                 nagy búcsúvétel közben, s már az ajtó kilincsét tartá
1294     XVI   |               ember vissza talál jönni, s mind rendre gyilkolhat bennünket.
1295     XVI   |                 nem tanácsos hazamenni, s míg a sötét lépcsőn le nem
1296     XVI   |              hogy ne fárasszák magokat, s csak a kapun kívül mert
1297     XVI   |                régen óhajtott gazdagság s a vele együtt szomjazott
1298    XVII   |                 saját sorsáért küzdjön, s a közügyekben ne számítsanak
1299    XVII   |                határozva, összegyűjtve, s a korszellemmel haladó párt
1300    XVII   |              napokra a váltságdíjaikat, s tartogassák azt szerencsésebb
1301    XVII   |                 szabadíthatja fel őket, s isten tudja, milyen urok
1302    XVII   |              csak nyerni, zsarolni tud, s saját fényével elszívja
1303    XVII   |              készet pusztítani tanulta, s özön adósságot hoz magával
1304    XVII   |               gyorsabban, mint a féreg, s egy emberélet alatt széthull
1305    XVII   |                 egész roppant uradalom, s vad, idegen nevek hasogatják
1306    XVII   |           végigkövetni az egész eszmét, s nem találni abban sehol
1307    XVII   |                 mint egy igazi emberét, s nem kérdezték tőle, hogy
1308    XVII   | jószágigazgatóját, a becsületes Vargát, s átadta neki a falakról leszedett
1309    XVII   |        hagyományozott hű tisztelőjének, s őrizze meg ottan.~ ~A jó
1310    XVII   |          átvette a család ősi emlékeit, s szekerére rakatá. Annyit
1311    XVII   |       megjelenek a kegyed kapuja előtt, s azt mondom, ide jöttem lakni,
1312    XVII   |                 tréfát valami elmésnek, s nem késett azt kinyilatkoztatni:~ ~–
1313    XVII   |                 készpénzzé fordíthatók, s egyik veszteségét pótolja
1314    XVII   |            nagyságodat a szűkölködéstől s a megaláztatástól megőrizzék.~ ~
1315    XVII   |               amiket tett mint gyermek, s miket úgy tekintének, mint
1316    XVII   |              férfiszó szent tisztasága, s drága az olyan helyen, ahol
1317    XVII   |            találja az egész gazdaságot, s azt ne mondhassa, hogy ő
1318    XVII   |        sejtelemmel sem bírták utolérni, s mindenki olyan csüggedt
1319    XVII   |               vett ki kocsija üléséből, s azt hóna alá véve az ifjú
1320    XVII   |           senkit se bocsásson be többé, s azzal belépett a levéltári
1321    XVII   |             hajdan úriszékeket tartott, s evégett tágas kandallóval
1322    XVII   |               az idő őszi esőkkel járt, s elkelt a meleg szoba. Zoltán
1323    XVII   |         felperes visszavonta keresetét, s Kőcserepy befolyásának sikerült
1324    XVII   |                szívvel fogá a csomagot, s úgy, ahogy összekötve volt,
1325    XVII   |        szótlanul állt a kandalló körül, s szemeit le nem vevé az égő
1326    XVII   |            végigfusson az izzó sorokon, s minden kihamvadt lap foszlánya
1327    XVII   |            nélkül négyfelé repesztette, s a tűzbe akarta vetni. Csak
1328    XVII   |              levél Kovácsot is érdekli, s bánni kezdte, hogy azt elrepeszté,
1329    XVII   |               Összemorzsolta a levelet, s a tűzbe vetette.~ ~Csak
1330    XVII   |                 tűzbe, mint ő a magáét, s a fiatal jogtudós jobban
1331    XVII   |               is úgy cselekedett volna, s jólesett neki, hogy Zoltán
1332    XVII   |             éppen akkor jött fel a nap, s a két utazó akkor vette
1333    XVII   |              állták el az árokpartokat, s midőn szerény bérkocsiján
1334    XVII   |          emberek, hogy mikor utazik el, s bármilyen titokban tevé,
1335    XVII   |                 lovakon utaztak tovább, s másnap este Kovács laka
1336   XVIII   |                 ki Pesttől idáig aludt, s Tamást, a nagyothallót,
1337   XVIII   |                ki ült a kocsis mellett, s az egész úton mindig beszélt
1338   XVIII   |               bajáról szokott beszélni, s elég neki látni, hogy más
1339   XVIII   |               nincsenek-e itten kutyák, s ha vannak, csukassa el,
1340   XVIII   |           kötöztesse meg, veresse vasra s több afféle.~ ~Bogozy azzal
1341   XVIII   |          belőlük, annak sincs már foga, s az is a tiszttartónál van
1342   XVIII   |             mert szállni a fiskális úr, s betért a kastély tornácai
1343   XVIII   |             állanak egymással szemközt, s azzal szabad tetszésére
1344   XVIII   |                úr e kék magyar nadrágos s régi divatú, kifent ősz
1345   XVIII   |                 alárendelt tisztviselő, s iparkodott vele egész magas
1346   XVIII   |                megállta felelet nélkül, s kitárta mind a két szárnyajtót
1347   XVIII   |                kimentek már a divatból, s micsoda festések ezek? Micsoda
1348   XVIII   |           padlást, konyhákat, pincéket, s természetesen mindenütt
1349   XVIII   |             előtt állott meg a vén Pál, s ujjával oda mutatva monda:~ ~–
1350   XVIII   |          szótlanul tekinte az ügyvédre, s ez meglepetve látta, hogy
1351   XVIII   |            szemeivel a profánus alakon, s azután elfordult tőle, nagyot
1352   XVIII   |                sietett arról a helyről, s csak a levéltári teremben
1353   XVIII   |               De én messze lakom innen, s Pál is nálam lakik.~ ~–
1354   XVIII   |                  Varga mellé furakozva, s nagyon látszott örülni,
1355   XVIII   |              Maszlaczky úr a kulcsokat, s mulassa magát, ahogy tudja.~ ~
1356   XVIII   |             azoknak rugalmi képességét, s valamennyi órát a kastélyban
1357   XVIII   |               csak mégis eltelt az idő, s kisebb-nagyobb pontossággal
1358   XVIII   |               órát is elverték délután, s ilyen időben kivált utas
1359   XVIII   |            Maszlaczky úr, éhségében alá s fel sétálva, azután pedig
1360   XVIII   |               azzal kezdett el mulatni, s azonközben szinte négy óra
1361   XVIII   |          számítá a legkedvesebbek közé, s nem is mondatta azt magának
1362   XVIII   |               talált egy tucat kártyát, s rakta vele a Napóleon-pasziánszot,
1363   XVIII   |               bort is adott neki hozzá, s a két zsebét megtömte boszorkánypogácsával
1364   XVIII   |              aztán megtörülte a száját, s hazatérve Maszlaczky úrhoz,
1365   XVIII   |                 az is himlőben fekszik, s minden kulcs el van zárva.~ ~
1366   XVIII   |            Tamás azt mondta, hogy érti; s aztán a boltban kért ecetet,
1367   XVIII   |               Menjen kend az ördögökbe, s hozzon akárhonnan, ha egyebet
1368   XVIII   |      nevetésvágy miatt Tamás tévedésén, s nem állhatta meg, hogy az
1369   XVIII   |                 kaput kinyissa előttök, s ha velök együtt Varga uram
1370   XVIII   |                uram is meg nem érkezik, s a kulcsok hollétét fel nem
1371   XVIII   |                elkényeztetett nép közé, s azok egész évre ki levén
1372   XVIII   |               itt egész személyzet van, s ön kapja magát, előrejön,
1373   XVIII   |             esztendők múlva is felőle – s íme, még csak tűz sincs
1374   XVIII   |               szobája úri csoportokkal, s egyre többen jönnek, délre
1375   XVIII   |              megszánta az asszonyságot, s megvigasztalá azzal az ígérettel,
1376   XVIII   |              lett a család becsületének s az egész nemes egybegyűlt
1377   XVIII   |                 aki tányérokat tört el, s fél, hogy a béréből lehúzzák.~ ~
1378   XVIII   |      szakácsnéja nem értett. Varga uram s a tiszttartók gondosságának
1379   XVIII   |          illendő fénnyel felruháztatni, s ha valami hiányos volt,
1380   XVIII   |      eljátszhatnak a hűs levelek alatt, s mérhetik parányi arasszal
1381   XVIII   |                fény, csak lelkével lát, s abban összezavarja a kettős
1382   XVIII   |             velünk a levegőn keresztül, s alattunk meg a mély víz
1383   XVIII   |              alszom, kezedet kinyújtod, s nyakamat átöleled vele,
1384   XVIII   |                 hangról álmodom annyit, s erről a selyemhajról; hát
1385   XVIII   |               előtt: „Igen messze”?~ ~– S nem jött még vissza?~ ~–
1386   XVIII   |                jót tett a szegényekkel, s most ő is egyszerre szegény
1387   XVIII   |                talán éhezik, szomjazik, s mikor én pihenek csöndes
1388   XVIII   |             lelkemet is odaadtam volna, s nekem szerezték meg azt
1389   XVIII   |                 családfők ősi székében, s életében talán először igazán
1390   XVIII   |               alázatos meghunyászkodót, s mikor elaludt is, egyre
1391   XVIII   |             volna tizenkét feleségével, s mindeniket megbántotta volna,
1392   XVIII   |           mindeniket megbántotta volna, s mindenikhez írna külön-különféle
1393   XVIII   |               csináljon neki írótollat, s mind a kettő által titokban
1394   XVIII   |            pecsételte gyűrűs címerével, s feltámasztva Bogozyt újra
1395   XVIII   |               tanácsosnő asszonysághoz, s kézbesítse neki: de kezet
1396   XVIII   |          csengettek, kimegy a konyhára, s kérdi a szakácsnétól, hogy
1397   XVIII   |                kiálta fel a tanácsosné, s majd elájult ijedtében.~ ~
1398   XVIII   |                 van címezve, felbontja, s legelső, ami szemébe ötlik:
1399   XVIII   |                  amíg azt végigolvasta, s úgy reszketett kezében a
1400   XVIII   |                tanácsos úr rögtön jött, s meglátva neje felhevült
1401   XVIII   |            Szépen összehajtá a levelet, s hidegvérrel nyújtá vissza
1402   XVIII   |              helyéből, mint egy tigris, s kettészakítva a levelet. –
1403   XVIII   |               leverte, a harag ingerlé, s e két visszás befolyás között
1404   XVIII   |               bűnös gondolattal emelni, s hogy Maszlaczky legalábbis
1405   XVIII   |          különös érzésekkel viseltetik, s tanulmányul akartad őt venni.
1406   XVIII   |               csak egyoldalúlag ismeri, s egyről-kettőről valamennyire
1407   XVIII   |               valamennyire következtet, s néhány olcsó diadal után
1408   XVIII   |           meglágyult a meleg szavaktól, s akik kezdték Platón, s végezték
1409   XVIII   |                  s akik kezdték Platón, s végezték Epicuron, s hogy
1410   XVIII   |            Platón, s végezték Epicuron, s hogy utoljára nincs olyan
1411   XVIII   |                gyöngének érzed magadat, s nem jelenhetsz meg közöttük?~ ~
1412   XVIII   |           íróeszközeit úti bőröndjéből, s leült levelet írni: választ
1413   XVIII   |                 megvetéssel felelhetek, s lesz gondom rá, hogy akárhol
1414   XVIII   |            előbb megmutattam férjemnek, s azután a tűzbe vetettem.
1415   XVIII   |              háziasszony kötelességeit, s egyenkint elbúcsúzva s még
1416   XVIII   |                  s egyenkint elbúcsúzva s még egyszer elhálálkodva
1417   XVIII   |                 álló kocsijaikra ültek, s elhagyták a kárpátfalvi
1418   XVIII   |               is eltávozott a teremből, s nem volt ott más, mint maga
1419   XVIII   |             némely dolgait elintézendő, s azzal otthagyta a fiskálist.~ ~
1420   XVIII   |     reszketésével bontá fel a pecsétet, s amint végigfutott a levél
1421   XVIII   |              azt képzelé, hogy a székek s asztalok a szobában mind
1422   XVIII   |                 mind táncra kerekedtek, s forognak körüle, mint Klimius
1423   XVIII   |                 sorokat ki kell hagyni, s csak a páratlanokat olvasni,
1424   XVIII   |             nekiment arccal az ajtónak, s csak akkor vevé észre, midőn
1425   XVIII   |              benne, hogy be van csukva, s elébb ki kell nyitni, azután
1426   XVIII   |            kezét kívántam megérdemelni, s ebbe méltóztatott kegyesen
1427   XVIII   |                 vettem fel önt házamba, s ön azon törekedett, hogy
1428   XVIII   |      meggyalázzon. Leányom kezét kérte, s nőmet akarta elcsábítani.
1429   XVIII   |            szétszakít minden köteléket, s nagyon csalatkozik, aki
1430   XVIII   |               ott én csak férfi vagyok, s legyen az tulajdon édestestvérem,
1431   XVIII   |               mennykőtől megrohantatni, s azt hallani tőle, hogy ketté
1432   XVIII   |           észrevette szavainak hatását, s nagylelkű biztonsággal monda:~ ~–
1433   XVIII   |              vétket, amivel vádoltatik, s annálfogva tökéletesen megérdemli,
1434   XVIII   |           megragadja gallérjánál fogva, s kidobja az ajtón, mikor
1435   XVIII   |       lóhalálában elviszi Tiszafüredig, s el-kivágtatott a kárpátfalvi
1436   XVIII   |                bezárkózott a szobájába, s csak akkor kezdett lassankint
1437   XVIII   |              amint azután magához tért, s nyugodtan végiggondolta,
1438   XVIII   |              meg a mostani birtokosnak, s milyen szépen megszabadult
1439   XVIII   |                Kőcserepynek Maszlaczky, s alig ért haza Pestre, midőn
1440   XVIII   |            színház udvarán, kaszinóban? S jut eszébe valakinek azt
1441   XVIII   |              fél lába már a koporsóban, s nem engedi, hogy a másikat
1442   XVIII   |                költészet ábrándképével, s úszott az istenekkel határos
1443   XVIII   |               nagy csendesen felnyílik, s rajta mosolygó kedves alakok
1444   XVIII   |                 az ifjú arca elé teszi, s hátulról befogja gyöngéden
1445   XVIII   |               az ifjú gyönyörmámorában, s amint székéről felszökve
1446   XVIII   |                 karjain felnövelkedett, s a kedves, elpiruló hajadont,
1447   XVIII   |             Végre odalép hozzá a férfi, s az szólítja meg:~ ~– Kedves
1448   XVIII   |          magánkívül szökik fel az ifjú, s az előtte álló férfi keblére
1449   XVIII   |             ajkai elhalnak, elnémulnak, s perc múlva ájultan, eszméletlenül
1450   XVIII   |                 mi jöttünk el tehozzád, s mármost elviszünk magunkkal,
1451   XVIII   |                 a mi fiunk fogsz lenni, s nem lesz szabad tőlünk megszöknöd.~ ~
1452   XVIII   |             ember lett volna a világon, s nem érdemelné, hogy tovább
1453   XVIII   |             mind, akiket úgy szeretett; s ebben az órában nem volt
1454   XVIII   |             gondolák, túlélték híröket, s együgyű, súlytalan emberek
1455   XVIII   |            osztották az egész országot, s nevezték egymást haladóknak
1456   XVIII   |               azok felett oly keserűen, s melyik volt a szabadelvű,
1457   XVIII   |             egyéb viszkető véralkatnál, s kiktől, ha az ember komolyan
1458   XVIII   |             esküsznek mesterök szavára, s kiket Tarnaváry úr még csak
1459   XVIII   |      közvélemény kegyencei közé számít, s kiről büszkén szokta a hétszemélynök
1460   XVIII   |               meséket most gondolok ki, s csupa malíciából ráfogok
1461   XVIII   |                 üti, itt Kőcserepyéket, s biz ő nemigen szokta nézni,
1462   XVIII   |                kaputos, atillás hazafi, s ki magyarázza nekik az ügy
1463   XVIII   |             élvezte a halhatatlanságot, s azután helyt adott a másiknak,
1464   XVIII   |      megkínozzák a gyülekezet türelmét, s megszöktetik a teremből.~ ~
1465   XVIII   |          követválasztást néhány héttel, s azon végre szolgált, hogy
1466   XVIII   |       szépszerével, szellemi diadallal, s ha ez nem sikerült – aminthogy
1467   XVIII   |                kihajigálják az ablakon, s ez a nagy tömeg a székek
1468   XVIII   |           járulnak a szellemi harc elé, s ki-ki csak az egyik kezét
1469   XVIII   |            villognak elő tűzszemeikkel, s dolmánya mindegyik gombjába
1470   XVIII   |            mutatják az idő mennyiségét, s célkarikái Tarnaváry úr
1471   XVIII   |               érő, magas inggallérokat, s szeme elé csípteté a félszemüveget,
1472   XVIII   |                   Jöjjön ki a szobából, s ne beszéljen velünk az ablakon
1473   XVIII   |                 szeretik, bálványozzák, s leghatározottabb ellenfelei
1474   XVIII   |            helyet az orr és ajk között, s bozontosan kifordul minden
1475   XVIII   |               minduntalan rajta járnak, s minden pillantása világosan
1476   XVIII   |             megnyílnak a középső ajtók, s kilép a főispán, egy simára
1477   XVIII   |              státus nem viselt bajuszt, s szokás elleni volt más rendbeli
1478   XVIII   |           mosollyal és bókkal viszonoz, s midőn székét elfoglalja,
1479   XVIII   |              senkivel sem szorít kezet, s csak messziről látszik,
1480   XVIII   |            betanulni valamely szerepet, s a tartalom ismeretének kellő
1481   XVIII   |        megmozdítani, a hangot felemelni s több efféle.~ ~Nem is szólt
1482   XVIII   |                 asztrakános palástjába, s az egész gyűlés alatt gyémánt
1483   XVIII   |                 egy általunk ismeretlen s bennünket kevéssé érdeklő
1484   XVIII   |               Hírlap vidéki levelezője, s minthogy ügyesen tud formulázni,
1485   XVIII   |               minden oldalról átlátszó, s minden oldalra szivárványt
1486   XVIII   |                nem alkalmazható egy is, s midőn székét ismét elfoglalja,
1487   XVIII   |              zengése kíséri a szónokot, s a hazája sorsát igazán szívén
1488   XVIII   |                 egy Kean, egy Macready, s mennyi dicsőséget szerezhetne
1489   XVIII   |               tud ez bánni a szívekkel! S valóban érzi, amit mondott,
1490   XVIII   |              lehet beszédjét elvégezni, s midőn végmondataiban bátor
1491   XVIII   |              már belejött a zajongásba, s a Zoltán után felállt báró
1492   XVIII   |        alkalmaztatni Necker és Beccaria s több afféle nevezetes férfiak,
1493   XVIII   |               talpig mezítláb járnának, s soha magok eszétől fel nem
1494   XVIII   |              illik magyar hazánkfiaira, s több effélét, amelyekből
1495   XVIII   |              dolmányos öreg bátyámuram, s egész tréfás naivsággal
1496   XVIII   |               egyiránt magával ragadta, s melyből öt álló percig nem
1497   XVIII   |               gyülekezet magához térni, s ezáltal oly dühbe hozta
1498   XVIII   |           asztaltól, felrúgta a széket, s keresztülvágta magát a sokaságon
1499   XVIII   |           föláll a zöld asztal mellett, s csak midőn mindenki szemeit
1500   XVIII   |          félvállról néz minden emberre, s midőn beszédhez fog, ahelyett
1501   XVIII   |            tanulta volna a magyarságot, s azután Párizsban elfelejtette,
1502   XVIII   |                 Párizsban elfelejtette, s Prágában megint újra tanulta
1503   XVIII   |                kettős betűkkel nem bír, s olyan arisztokratikus lassúsággal
1504   XVIII   |               ki folyvást állva maradt, s lusta szemeit nagy megvetően
1505   XVIII   |                midőn Tarnaváry fölkelt, s helyre rángatva magán zsinóros
1506   XVIII   |                 és fel az ismeretlenen, s éles, öklelő hangon szólt
1507   XVIII   |     büszkeséggel rántotta elő tárcáját, s odaveté a zöld asztalra.~ ~–
1508   XVIII   |             felemelé lusta szempilláit, s dühösködő ellenfelét végignézte
1509   XVIII   |         törvényeinket elébb megtanulja, s tanulja tisztelni, azután
1510   XVIII   |           nyissa fel e helyen a száját, s máskor eszébe vegye, hogy
1511   XVIII   |                jogait gyakorolja itten, s az a ködmenes ember ott
1512   XVIII   |        nemesember, mint maga a főispán, s olyan joga van neki itt
1513   XVIII   |             ismeretlen még mindig állt, s amint a buzogányos férfi
1514   XVIII   |                magát, felállt székéről, s kijelenté, hogy a mai gyűlést
1515   XVIII   |              nyitották előtte az ajtót, s ő úgy elfutott, mintha attól
1516   XVIII   |            hívni.~ ~A rendek felálltak, s csendes zúgás mellett elkezdtek
1517   XVIII   |           Tarnaváry otthagyta Rudolfot, s előretört az ajtó felé.
1518   XVIII   |              titokban szoktak történni, s olyanformán vannak mindig
1519   XVIII   |                 valaha kihúzva kezében, s lőni sem igen próbálhatott
1520   XVIII   |        összevacogtatá, amíg elbeszélte, s e délceg önbizalom ragadni
1521   XVIII   |            szépen hazament a gyűlésről, s nem gondolt többet arra,
1522   XVIII   |            megegzaminálta, megdorgálta, s szép nap levén, kiviteté
1523   XVIII   |                 hang tudakozódik utána, s mire hátratekint, három
1524   XVIII   |           melyek sohasem történtek meg- s minélfogva mint híres párbajsegéd
1525   XVIII   |                párbajsegédi celebritás, s a tárgyhoz mért ünnepélyes
1526   XVIII   |        bántalommal érinteni nem szabad, s ez a pont a becsület pontja.~ ~–
1527   XVIII   |       minduntalan körüldongta az orrát, s attól félt, hogy megcsípi,
1528   XVIII   |              attól félt, hogy megcsípi, s ez a pont még a becsület
1529   XVIII   |          Tarnaváry jól hallotta a szót, s a vér a fejében járt már,
1530   XVIII   |               egész az orra elé lépett, s emberevő kék-piros orcáját
1531   XVIII   |         belemarkolt Emánuel barátunkba, s ott egy csomó üres méhkas
1532   XVIII   |                az ajtóba vetette magát, s közelíteni hozzá semmi szín
1533   XVIII   |              párbajt vívni.~ ~A lármára s gyilkos kiabálásra pedig
1534   XVIII   |           felriadt az udvari cselédség, s a méhállványon keresztül
1535   XVIII   |          magában a két fiatalabb ember, s ahol rést látott a méhes
1536   XVIII   |            között, sebten kibújt rajta, s azzal, „Ne hagyd magad!”,
1537   XVIII   |                 az egész raj nekiesett, s bár a fogdmegek markaitól
1538   XVIII   |   civilizálatlan szelindek fogai közől, s végighasította nanking mondhatlanját,
1539   XVIII   |              önt elfogatni mint ország- s világszerte hírhedett veszekedőt,
1540   XVIII   |           keresi az okot a dulakodásra, s gyilkos módra leöldösi a
1541   XVIII   |        egyszerre fenyegető állást vett, s egy veszett állat hangján
1542   XVIII   |                  ki hajdan pandúr volt, s azzal rárohant Dabronira.
1543   XVIII   |                de már az övé megszokta, s dacára Dabroni ütlegeinek,
1544   XVIII   |          pofozásainak, átnyalábolta őt, s lerántotta magával a földre,
1545   XVIII   |            küzdésben betörték az orrát, s gonoszul megtiporva, összevissza
1546   XVIII   |               fel egy gyalogtargoncára, s azon szállíták a megyeházáig,
1547   XVIII   |              bűnvádi eljárást követelt, s Kőcserepynek minden befolyását
1548   XVIII   |            kiszabadíthassa a börtönből, s a további következéseket
1549   XVIII   |              tisztulnia a székvárosból, s Pozsonyig meg sem állani,
1550   XVIII   |                 kénytelen tőle remegni, s szükségből pártjára állani.~ ~
1551   XVIII   |       lehetetlennek tarták a győzelmet, s maga Tarnaváry, azt gyanítva,
1552   XVIII   |                 annyit kaphatott volna, s ennyi pénz levén szekrényében,
1553   XVIII   |                 italról gondoskodjanak, s amíg a nemes pártfelekre
1554   XVIII   |                 legyen számukra minden, s ha tányért, poharat összetörnek
1555   XVIII   |                villa, amellyel ebédelt, s azt tévedésből a csizmája
1556   XVIII   |                bokréta a kalapja mellé, s forsponton szállítás a megye
1557   XVIII   |              költse, amire jónak látja, s adjon számot tetszése szerint;
1558   XVIII   |      meghordoztatják magokat vállaikon, s tartanak olyan beszédeket,
1559   XVIII   |        szavazatért, mely tőle elpártol, s Kőcserepy számára eladó;
1560   XVIII   |             szolgabíráknak, esküdteknek s több efféle.~ ~Ilyen előkészületek
1561   XVIII   |           főispán úr hallgat szavunkra, s egy aljegyzői hivatal üres.~ ~
1562   XVIII   |               által összecsókolt arccal s megszorongatott kézzel távozék
1563   XVIII   |               összetörni tisztújításon, s legtöbb beütött fej nekik
1564   XVIII   |                 őt asztalukhoz ülteték, s kik vele kezet szorítani
1565   XVIII   |                 válogatott jó borokról, s mindkettő megtette a maga
1566   XVIII   |                 is megjelent Kőcserepy, s nagy megelégedésére szolgált
1567   XVIII   |           kopogó”, „kifordított subájú” s más efféle népszerű epithetonokkal
1568   XVIII   |             emelteték, melyen a főispán s az ünnepély előkelői helyet
1569   XVIII   |         foglaljanak, tarka függönyökkel s háromszínű lobogókkal felékesítve.~ ~
1570   XVIII   |            nyargaltak a rendre ügyelve, s az egész menetet előre kitűzött
1571   XVIII   |       összevissza ki-ki a maga nótáját, s valahányszor egy-egy jótorkú
1572   XVIII   |           üveggel felállni a szekérben, s elordítani magát: „Megállj!”,
1573   XVIII   |              Ééljen! – ezer torokból.~ ~S ez így ment minden utcaszegleten.
1574   XVIII   |               és lecsillapíták a vitát, s ilyenformán az egész éjszaka
1575   XVIII   |                ne lopózzék juhaik közé, s rá ne beszéljen egyet és
1576   XVIII   |              nem marad beveretlen ablak s megveretlen ember a városban.
1577   XVIII   |                seregnek, mely a főispán s egyéb fő-fő urak állványához
1578   XVIII   |                 már mind talpon voltak, s végezve a rövid, de szükséges
1579   XVIII   |             tanyáikról a megyeház felé, s midőn annak kapui megnyittattak,
1580   XVIII   |            vonultak be a tágas udvarra, s körülfogták a főispáni tribünt,
1581   XVIII   |             magokat a nagy buzgóságban, s még utoljára csak azzal
1582   XVIII   |                 a vállukra magok közől, s annak beszédet kellett tartani,
1583   XVIII   |              fáklyászenét kellene adni, s nagy erőfeszítéssel sikerült
1584   XVIII   |               nagy énekszóval bevonult, s elbámulva tapasztalá, hogy
1585   XVIII   |              minden kétségen kívül van, s ő előre biztosítá őket hálás
1586   XVIII   |      megyeházban rendeltetett szállást, s annak hátulsó szobáin keresztül
1587   XVIII   |                aki keresztülment rajta, s annak kedvéért biz ők nemigen
1588   XVIII   |          nevének kizárólagos hangzását, s ragyogó arcával kérdezé
1589   XVIII   |         bámulója volt férje érdemeinek, s magában tökéletesen meg
1590   XVIII   |            homlokát, megölelte leányát, s elvárta mind a kettőtől,
1591   XVIII   |                 szívében, midőn atyjára s anyjára nézett, s látta
1592   XVIII   |               atyjára s anyjára nézett, s látta őket büszke, elbízott
1593   XVIII   |           diadalban sem bírt kipirulni, s magában ezt következteté: „
1594   XVIII   |                  Kárpáthy Zoltán felől, s ha kifogyott belőlök, még
1595   XVIII   |              festett koporsónak” nevez, s hogy Vilma senkit a világon
1596   XVIII   |                  úgy nem utál, mint őt, s amidőn biztatja, hogy rágalmazza
1597   XVIII   |                 gondol a rágalmazottra, s édes eszmének találja őt
1598   XVIII   |                a kellemetlen benyomást, s igyekeztek elsimítani azon
1599   XVIII   |                városon kívül tanyázott, s ha az berukkol, bőségesen
1600   XVIII   |                 visszabocsátá híveihez, s maga a főispán látogatására
1601   XVIII   |          egymásnak alkalmatlanok lenni, s mind a ketten a főispánnak.~ ~
1602   XVIII   |          alkalmával a kapuk bezáratnak, s minden szavazó egyenkint
1603   XVIII   |              Emánuelt, hogy üljön lóra, s nyargaljon lóhalálában a „
1604   XVIII   |           Emánuel sietve fogadott szót, s veszedelmes buzgalommal
1605   XVIII   |         pillanatra elhagyni a rendeket, s szobáiba vonulni. Azalatt
1606   XVIII   |         koronként megjelenik ajtajában, s bocsánatot kér a zúgó rendektől,
1607   XVIII   |              felugrott, nekigyürkőzött, s jobbra-balra taszigálva
1608   XVIII   |             főispán pedig pamlagán ült, s valami hosszúkásan összehajtott
1609   XVIII   |      figyelmeztetni, hogy az idő telik, s az egybegyűlt nemesség odakinn
1610   XVIII   |                főispán vállat vonított, s tovább is figyelmesen nézett
1611   XVIII   |          főispán háza, ez a megye háza! S a főispán csak olyan szolgája
1612   XVIII   |           főispán megint csak olvasott, s a vállát vonogatta.~ ~Tarnaváry
1613   XVIII   |                fordított olvasmányában, s oda sem hallgatott.~ ~E
1614   XVIII   |           főispán kezéből azt az írást, s úgy vágta a földhöz, hogy
1615   XVIII   |             kiáltának a szobában levők, s ugrottak a földhöz csapott
1616   XVIII   |                akkor érkezett a postán, s melyben nagy gyönyörűségét
1617   XVIII   |                vezetők a csillapításba, s a Szentirmay-párt emberei
1618   XVIII   |        bosszantá az érdemes atyafiakat, s több ízben megkísérlék már
1619   XVIII   |            lehetett keresztülhatolniok, s mindannyiszor kényszerítve
1620   XVIII   |                  hogy felálltak azokra, s onnan lármáztak; később
1621   XVIII   |         egyszerre rohant az alkalomnak, s mintha ez így volna legjobban,
1622   XVIII   |                akarták magokat engedni, s ki botot, ki csákányt ragadva,
1623   XVIII   |                 már el is vettek tőlök, s azoknak a nyeleit odaverék
1624   XVIII   |                találták e felszólítást, s azonnal kezdtek a főkapun
1625   XVIII   |           azáltal még vérszemet kapott, s a távozóknak rohant egész
1626   XVIII   |                 megismertető tollaikat, s üldözőik közé vegyülve,
1627   XVIII   |        nyomukban, egész a város végeig, s hogy a szavuknak álljanak,
1628   XVIII   |             lépcsőkön a furkósbotokkal, s az ajtóban álló hajdúkat
1629   XVIII   |                 a székekre, asztalokra, s onnan ordítá torkaszakadtából:~ ~–
1630   XVIII   |            gyűlésterem ajtajának estek, s azt zárva találván, nekiveték
1631   XVIII   |                ajtó egyszerre felnyílt, s a dühödt vakmerők előtt
1632   XVIII   |             látták azt komolynak venni, s szépen leszálltak a zöld
1633   XVIII   |            leszálltak a zöld asztalról, s anélkül, hogy újabb ostromot
1634   XVIII   |                még meg valami korifeus, s rekedt hangon onnan kezdett
1635   XVIII   |                 magokat. Most jött elő, s a főispán oly diplomatice
1636   XVIII   |               ez alkotmányszegés ellen, s óvást teszek minden lehető
1637   XVIII   |         csendesen kilépett az erkélyre, s ott a számára rendelt helyet
1638   XVIII   |                akik féltették irháikat, s néhány okosabb honorácior,
1639   XVIII   |              lézengő néhány választóra, s visszahúzta magát. A vele
1640   XVIII   |                 vonultak be az udvarra, s mindaz, ami az első kapun
1641   XVIII   |             embernek képzelhette magát, s büszkén köszöntgetett fel
1642   XVIII   |         felállítja őket katonás rendbe, s mikor sorban állnak, egyet
1643   XVIII   |                int nagy menkű botjával, s megriad egyszerre háromszáz
1644   XVIII   |             sütötték volna el a bombát, s két kezével int, hogy hallgassanak
1645   XVIII   |                a fekete táblára: „Vox!, s azzal egyet int a kapuk
1646   XVIII   |          odalépve az elnök széke mellé, s egyik kezével annak támláját
1647   XVIII   |                  hogy kilökték a kapun, s azután bezárták annak mindkét
1648   XVIII   |                ahhoz nem mernek nyúlni, s lovát hánykódtatva, váltig
1649   XVIII   |        tanácsosné kötötte azt csokorba, s azt mondá neki, midőn mentésen,
1650   XVIII   |       Kőcserepy-ügyet. Kirántá kardját, s a kapuhoz nyargalva, elkezde
1651   XVIII   |             mentéjét letépték nyakából, s kivetették a kapu tetején
1652   XVIII   |               egy-egy hangosabb hazafi, s fokoskíséret mellett épületes
1653   XVIII   |              megtörülte utána a száját, s a tömeg iszonyatos éljent
1654   XVIII   |           korteslegény ugrott ki utána, s dacosan csóválgatta nyakát,
1655   XVIII   |              forintot kaptak fejenkint, s mégsem adták el a lelkeiket.~ ~
1656   XVIII   |                 kergetve ki a városból, s mire hírt vettek a veszedelemről,
1657   XVIII   |           önbizalommal a szittya vezér, s távolléte alatt alhadnagyaira
1658   XVIII   |                 én Kokánfalváról jövök, s kokánfalvi nemesembert még
1659   XVIII   |              magát előtte, ahogy tudta, s szépen megállt ott, két
1660   XVIII   |              kezdtek el hozzá beszélni, s ez a beszéd aligha volt
1661   XVIII   |                 megtámadták a mieinket, s gyilkos verekedéssel kiűzték
1662   XVIII   |               megtörténni a verekedést, s most meg akarják azt újítani,
1663   XVIII   |            magasabbra rezes fringiáját, s mutatá tenyérrel, hogy mármost
1664   XVIII   |            beverték egynémely úr fejét, s ők magok hadat izentek egész
1665   XVIII   |               közé nem jött be a tatár, s ha bement, ott maradt. Dózsa
1666   XVIII   |                alatt egymaga e helység, s mióta Mohács alatt siralmasan
1667   XVIII   |       kokánfalviak ott is szembeálltak, s megfokosozták a nehéz vasasokat,
1668   XVIII   |              állunk, kinyitjuk a kaput, s fogadom a Jeremiás keserűségeire,
1669   XVIII   |             főispán vállat vonított rá, s hideg nyugalommal nevezte
1670   XVIII   |                a kapukat zárva találta, s a menekültek által értesítve
1671   XVIII   |              kapukat – ordíták odakünn, s rögtön hallható volt, mint
1672   XVIII   |              döngetve annak hevedereit, s kövekkel hajigálva a megyeház
1673   XVIII   |               Zoltán, átölelve Bogozyt, s remegve miatta és társai
1674   XVIII   |                 bízni! – szólt hetykén, s ő maga indult meg legelébb
1675   XVIII   |            mindenkinek szavazatát adni, s azután kimenni a megyeház
1676   XVIII   |                 összesúgott embereivel, s kiválasztva azt az ötvenet,
1677   XVIII   |              mind elvégzék a szavazást, s akkor megnyálazva tenyerét,
1678   XVIII   |             markába szorítá buzogányát, s kinyittatta az ajtót.~ ~–
1679   XVIII   |      megforgatva maga körül buzogányát, s kirohant ötven emberével
1680   XVIII   |                közé, jobbra-balra ütve, s véres fejeket osztva mindenfelé.~ ~–
1681   XVIII   |                 a szavazásra, a főispán s hivatalnokok felugrottak
1682   XVIII   |                 kinyitá az utcai kaput, s egyszerre kirohant a csatatérre.
1683   XVIII   |                megsokallták az ütleget, s látva, hogy egy új tömeg
1684   XVIII   |                odahagyták a megyeházat, s azon az úton, melyen néhány
1685   XVIII   |               zászlóikat, fegyvereiket, s úgy tértek vissza a megyeházához,
1686     XIX   |            elájult a túlérzékeny delnő, s egész éjjel a legnagyobb
1687     XIX   |       legnagyobb kínok közt fetrengett; s ha néhány percre egészen
1688     XIX   |              ellenkező esett volna meg, s alkotmányos jogaink durva
1689     XIX   |              teszek saját pártom ellen, s a választást semmisnek tekintem.
1690     XIX   |          alkotmány megszegése vezetett, s a kényszer és erőszak, mely
1691     XIX   |               küldetést el nem fogadom, s új, jogszerű és törvényesen
1692     XIX   |        tisztelettel inte Kárpáthy felé, s valódi meghatott hangon
1693     XIX   |              ugyanezen napját tűzöm ki, s férfiúi szavamra mondom,
1694     XIX   |               szívéhez legközelebb áll, s akinek a szíve mégis tőle
1695     XIX   |             akik konkolyt hánytak közé, s valahányszor hasonló esetek
1696      XX   |              rájok írva veres iraccsal: S. C.~ ~a. r. t.~ ~Talán csak
1697      XX   |              Még azok is megtagadták.~ ~S bár találna otthon, házi
1698      XX   |               végtül végig valamennyin, s ismét vissza. Nem beteg
1699      XX   |                csak szemlesütve jár fel s alá, mint aki mélyen, az
1700      XX   |           gondolkozik valami rögeszmén, s csak olykor sóhajt fel nehezen,
1701      XX   |             nejét a hírlapok olvasásán, s dühösen tépi azokat össze,
1702      XX   |              dühösen tépi azokat össze, s vágja a kandallóba, és megtiltja
1703      XX   |      érintésénél elfelejtkezik magáról, s elhagyja magát ragadtatni
1704      XX   |                büntetlen meggyalázta.~ ~S még ezután sokáig suttogtak
1705      XX   |               megcsapkodta lovát Vilma, s a paripa vágtatva rohant
1706      XX   |                 tornyait is alig látni, s a kisasszony hátra sem tekint.~ ~
1707      XX   |          megállítja lovát a kisasszony, s odaintve lovászát, leemelkedik
1708      XX   |               Jártasd a lovakat itt alá s fel; várj itt reám, mindjárt
1709      XX   |            tüske van ott és haraszt.” – S aggódva tekint úrnője után,
1710      XX   |         szomszéd falunál kell végződni, s amint a fák elfedték a lovász
1711      XX   |         megmentenie! Csak erre gondolt, s nem volt szabad fáradtnak,
1712      XX   |            bizonyos halál elé kiálljon, s amaz ember előtt egy annyitól
1713      XX   |                hirtelen leült a földre, s egy levágott fatörzsön tárcájából
1714      XX   |         kebléről smaragdos mellkapcsát, s odaadá neki.~ ~– Fogd ezt
1715      XX   |              tudott volna mit csinálni, s látva, hogy az ismeretlen
1716      XX   |                 is a helység felé tért, s nem bírt magának semmit
1717      XX   |                 vagy akarta vagy sem.~ ~S hogy elcsodálkozott aztán,
1718      XX   |     visszafordulva utána jövő anyjához, s mire a levelet oda akarta
1719      XX   |                 is elhajította magától, s midőn anyja házához visszatért,
1720      XX   |                az alkonyat is leszállt, s ő még mindig nem jött elő.
1721      XX   |               szavára. Éjszaka is lett, s a kisasszony mégsem került
1722      XX   |               az erdőbe virágot szedni, s nem jött vissza.~ ~– Keressétek
1723      XX   |                  kiált a megrémült apa, s nem gondolva vele, hogy
1724     XXI   |         mindenki számára otthon vagyok, s minden nyelven megértem
1725     XXI   |            kármin és ultramarin arcáról s Dabroni névről ismerünk.~ ~
1726     XXI   |               lovagias vértettei miatt, s ki most azért ül itt, hogy
1727     XXI   |        megjelenésénél visszautasította, s a konzervatívek nem tartják
1728     XXI   |                 minden kérdést túlhajt, s emiatt a legkellemetlenebb
1729     XXI   |      hetvenkedéseit jól tudja mindenki, s iparkodik őt, amennyire
1730     XXI   |         kikerülik, hadd menjen másfelé, s okosságnak tartják nem állni
1731     XXI   |           tartottak a meggyalázó ellen, s midőn a legjobban fel voltak
1732     XXI   |                 be a kávéházba Dabroni, s gúnyosan mosolyogva foglalt
1733     XXI   |          felhevült arccal lépett hozzá, s felszólítá a dühöncöt, hogy
1734     XXI   |       kárörvendő önbizalommal kelt föl, s kérte a felszólítót, hogy
1735     XXI   |            mosolygással dugott keblébe, s azzal meghajtá magát, és
1736     XXI   |              ellenzéki szónok között ez s ez napon korán reggel véghez
1737     XXI   |            késett rögtön hozzá rohanni, s addig sírt, addig könyörgött
1738     XXI   |        ingadozott, elveszté önakaratát, s végre beleegyezett, hogy
1739     XXI   |               boldog ember lett belőle, s fogott rajta a szerető anya
1740     XXI   |           Vitézkedtek nyelvvel, szóval, s csak olyan vitézek vagytok,
1741     XXI   |              előlépni a jók java közől, s vagy leverni ezt a dühödt
1742     XXI   |             magának egy széles papírra, s az egész ülés folyama alatt
1743     XXI   |        lecsillapult, felállt a bajvívó, s gúnyos arcát Zoltánra szegezve,
1744     XXI   |               fehéren, mint egy halott, s szótlanul, visszatorlástalan,
1745     XXI   |              meghívott társával együtt, s hajtatott Dabroni szállására.~ ~
1746     XXI   |            helyet foglaltak szobájában, s rá vártak, míg megjön.~ ~
1747     XXI   |          fütyölve jött fel a lépcsőkön, s feltett kalappal lépett
1748     XXI   |                 egy alávaló fickó vagy, s én csak azt bánom nagyon,
1749     XXI   |          bolondulva saját bámulatodban, s azt hiszed, hogy az emberek
1750     XXI   |            énnekem meg tetszik a bakóé, s ha te az ésszel vívott tanácskozmányokba
1751     XXI   |             vagy itt várlak a kapudban, s erővel viszlek el magammal.~ ~–
1752     XXI   |                 tudni a főlovászmester, s megakadályozza a találkozást.
1753     XXI   |              báró, hátat fordítva neki, s markába tört az ajtó kilincse,
1754     XXI   |            kettő. Karon fogták egymást, s végigsétáltak Pozsony utcáin,
1755     XXI   |                 megragadá Zoltán kezét, s vidám arccal vitte őt magával
1756     XXI   |                 monda Rudolf kötekedve, s összeölelgeté kedves szép
1757     XXI   |           ellenben elfordult Zoltántól, s úgy haragudott rá, hogy
1758     XXI   |         mindenünnen kidobnak, elvernek, s aki csak dicsekedni tud,
1759     XXI   |                aki csak dicsekedni tud, s legfeljebb olyan emberekkel
1760     XXI   |               szép neje karcsú derekát, s édes csókot nyomva annak
1761     XXI   |            színházban vagy a termekben, s aki azáltal hitt bennünket
1762     XXI   |         csábítani a férfiak jókedvétől, s abban egyeztek meg kölcsönösen,
1763     XXI   |                 fejét az egyik keblére, s nézett mosolyogva a másikra.~ ~
1764     XXI   |             karjára fűzé a két hölgyet, s készakarva kerülőt tett
1765     XXI   |                szerelemben és hűségben, s azt tőle senki el nem rabolhatja
1766     XXI   |         mosolygás a világon kísérte ki, s a legédesebb hang kérte,
1767     XXI   |         pitvarnok nyitotta ki az ajtót, s kérte Zoltánt, hogy csendesen
1768     XXI   |              egy töltött pisztoly volt, s amint a lovak megbokrosodtak,
1769     XXI   |               kerékhez csapódva elsült, s a grófot megsebesítette.~ ~–
1770     XXI   |               elhagyni ezt az országot, s te többet fel nem találod
1771     XXI   |                 vagy rá talál várni az, s vakmerően megjelenik a kitűzött
1772     XXI   |              odavonja magához kezeiket, s egymásba teszi azokat, úgy
1773     XXI   |              Flóráét szorítja kebléhez, s olyan édesen, olyan mosolyogva
1774     XXI   |              két gyöngéden szorító kéz, s erőtlenül esik le a párnára.~ ~–
1775     XXI   |         megcsókolja Rudolf hideg arcát, s anélkül, hogy kedvesét megölelné,
1776     XXI   |                 jelenlevőket sem látja, s a puszta erdőről beszél,
1777     XXI   |                 kiálta ijedten Eveline, s odafutott hozzá.~ ~– Ne
1778     XXI   |                 Miklóssal és Zoltánnal, s azután veheti nyakába a
1779     XXI   |              hogy a könyök megmozdulna, s egy feszülésre minden izom
1780     XXI   |          ragadva az odanyújtott kardot, s olyat dobbant lábával, hogy
1781     XXI   |                 leüti ellene fegyverét, s mint a villám csap egyszerre
1782     XXI   |                 kardját is visszakapta, s engedte az ádáz csapást
1783     XXI   |        alácsúszott ellenfele kardjának, s cselvágásaival kényszeríté
1784     XXI   |                közelebbről védeni magát s ezáltal őt rövidebb távolságra
1785     XXI   |              kardjával a nehéz csapást, s végigeresztve azt kardja
1786     XXI   |           engedi elveszni annak mérgét, s azzal vissza egy alvágást
1787     XXI   |            miknek sebe gyógyíthatatlan; s amint a báró hirtelen annak
1788     XXI   |               dicsőség! – hörgé Miklós, s nyugodtan segítette meztelen
1789     XXI   |                mutogattuk őt egymásnak, s hogy szerettük volna megcsókolni
1790     XXI   |                    Odamentek Zoltánhoz, s kimentették ügyfelöket elmaradásaért,
1791    XXII   |               nappal virraszt mellette, s azután elmondják egymásnak,
1792    XXII   |            miről beszélt, mit álmodott, s hosszan-hosszan eltöprenkednek
1793    XXII   |               pattanik a zongora húrja, s olyan soká eldöng magában.
1794    XXII   |               az az ajtó ágyam mellett, s kijött rajta az a fehér
1795    XXII   |         csöndesen, aztán közelebb jött, s ide ült az ágyam szélére,
1796    XXII   |            egész éjjel az ágyam szélén, s le nem vette rólam a szemeit.
1797    XXII   |                ki akart szökni ágyából, s odavetni magát az égő szemei
1798    XXII   |          átvették a levelet az udvaron, s mondogatták nagy halkan: „
1799    XXII   |                és hullana ezer darabra, s mindenik darabja olyan nehéz
1800    XXII   |            kihajtottátok atyai házából, s idehoztatok engem, hogy
1801    XXII   |             kezeit halvány ajkai előtt, s oly fájdalommal emelé szemeit
1802    XXII   |              aki minden szíveket lezár, s míg lezárná, kibocsátja
1803    XXII   |             kibocsátja azoknak titkait, s míg elhallgattatna, beszédessé
1804    XXII   |                   A beteg felsóhajtott, s midőn atyja eltávozott tőle,
1805    XXII   |             szemeit sem hunyta le soha, s ha leánya mellett nem volt,
1806    XXII   |          megszólítá, mire föltekintett, s inte nekik, hogy üljenek
1807    XXII   |          Eveline e szóra letevé tollát, s könyökét az asztalra téve,
1808    XXII   |                 hüvelykujjára nyugtatá, s amint ki nagyon el van telve
1809    XXII   |             dolgozik: az ész és a szív; s aszerint, amint az egyik
1810   XXIII   |                tanácsos szobájába tért, s leült levelet írni.~ ~Volt
1811   XXIII   |                gyermekem halálos beteg, s képzelődésének az a kísértő
1812   XXIII   |                ismét leírta a tanácsos, s tiszttartóját hívatva, rábízta,
1813   XXIII   |               vidékre gyászosan hatott, s midőn Kőcserepy meghallotta
1814   XXIII   |             másikba. Már bealkonyodott, s a közelgő éjszakával a beteg
1815   XXIII   |           lépcsőkön felfelé jön valaki, s a kísérő pitvarnoktól felőle
1816   XXIII   |             szeliden siet a háziúr elé, s gyönge kezét nyújtva neki,
1817   XXIII   |           akivel úgy szerették egymást, s akit oly régen nem látott.
1818   XXIII   |               vonta magához barátnéját, s félelmesen széttekintve
1819   XXIII   |                fáj oly nagyon Vilmának, s suttog fülébe megnyugtató
1820   XXIII   |             szóra felkelt a tanácsosné, s Katinka elé járulva, megölelé,
1821   XXIII   |            Miután leültette maga mellé, s hideg sötét szemeivel végignézve
1822   XXIII   |               azok is követik atyjokat, s az Uranusban vagy Mezarthimban
1823   XXIII   |             egyszerre fölkelt helyéből, s nyugtalanul lépett nehányat
1824   XXIII   |                  És aztán elkezdett alá s fel sétálni heves léptekkel,
1825   XXIII   |                lángot elfúni törekszik, s késlelteti a sietőket munkájokban.~ ~
1826   XXIII   |              künn a zivataros ég alatt, s hallgatná egy puszta árokpart
1827   XXIII   |         viharnak még csak hangjától is, s hallgassa ott azt a halk
1828   XXIII   |              vonásaiban kifejezé magát, s e nyugodt, szelíd angyaltekintetet
1829   XXIII   |                tájon elcsendesül a kór, s tisztább percek álltak be
1830   XXIII   |                atyját odahívja magához, s kéri, hogy nyissa ki íróasztalkája
1831   XXIII   |             alkalmával kaptam azt mind, s félreraktam mind az én kis
1832   XXIII   |          rejteni az ágyak deszkái közé, s midőn megszólal, azt mondják,
1833   XXIII   |               is, mint a szegényekében, s tizenegyet szokott ütni
1834   XXIII   |              mind igen komolyan mondom, s kívánom, hogy úgy történjék.~ ~
1835   XXIII   |            kedves betege halvány kezét, s úgy fájt neki, hogy az őt
1836   XXIII   |                    A gyermek rátekinte, s keserű, hideg bánattal mondá:~ ~–
1837   XXIII   |          Kőcserepy felkelt ágya mellől, s éjnek éjszakáján felment
1838   XXIII   |              neki lett volna az mondva, s elhallgatott, ellankadott –
1839   XXIII   |                tárgyhoz vezetné vissza, s onnan indulna ki újra.~ ~
1840   XXIII   |            benyitja írószobája ajtaját, s csendes léptekkel, miknek
1841   XXIII   |                 mennyit vétett őellene, s kezét nyújtá elé…~ ~Milyen
1842   XXIII   |         megbocsátó kezet a bánatos apa, s hogy szorítá azután szívéhez!~ ~–
1843   XXIII   |               Kőcserepy észrevette azt, s készteté, hogy tegye kényelembe
1844   XXIII   |              volna ön – mondogatá neki, s rövid gondolkozás után kimondá: –
1845   XXIII   |               Az íróasztalához sietett, s azon iratot, melyet éppen
1846   XXIII   |           indulatja által elragadtatni, s gyermeteg lelkesültséggel
1847   XXIII   |           amihez érzéssel ragaszkodott, s tán ez ártatlan gyermek
1848   XXIII   |                 reményekkel szíveikben, s ha kérdi valaki: „Miért?…” „
1849   XXIII   |            felölté megszáradt kabátját, s kétkedve kérdezi:~ ~– Nem
1850   XXIII   |         küzdelmein, a keserű elváláson, s az üldöző titok kétségbeejtő
1851   XXIII   |                 valóban ott áll előtte, s őt nyájasan köszönti.~ ~–
1852   XXIII   |              Szentirmát nem is érintve, s így Katinka idejöttéről
1853   XXIII   |              vétett, mint énnekem?”~ ~– S hogy vagy ébren ilyen késő
1854   XXIII   |            érted ment, hogy ide hívnak, s én tudtam bizonyosan, hogy
1855   XXIII   |              futkosás, ajtók csattogása s csitító suttogások, lábujjhegyen
1856   XXIII   |           befalazott ajtókon keresztül, s számot kér azoktól, kiket
1857   XXIII   |        következik a hiba és a vezeklés, s nem vár az aratással az
1858   XXIII   |             ebben a kastélyban meghalt, s meggyilkolt fiának hulláját
1859   XXIII   |                lázbeteg őt meglátandja, s meggyőződik róla, hogy él. „
1860   XXIII   |                jött Zoltánnal az orvos, s tudatá vele, hogy a kórállapot
1861   XXIII   |        valakinek elnevezte, akitől fél, s irtózott minden jelenlevőtől.~ ~
1862   XXIII   |                 egy alacsony zsámolyon, s fehér, reszketeg kezét tartá
1863   XXIII   |              Ekkor ismét nyílt az ajtó, s a háttér sötétéből lassan
1864   XXIII   |           homlokán, nagyokat lélegzett, s pillanatok múlva csendes,
1865   XXIII   |                jól… – viszonzá a beteg, s odanyújtá kezét Zoltánnak. –
1866   XXIII   |        tekintett; megfogta atyja kezét, s odavonta őt magához.~ ~–
1867   XXIII   |           engesztelő, reszketeg hangon, s kezét nyújtá felé.~ ~– Óh
1868   XXIII   |                virágot is ültettek oda, s ha rám emlékeztek, nem csúfoltok
1869   XXIII   |               összetevé lankadó keblén, s felsóhajta:~ ~– Óh, én most
1870    XXIV   |          Meghalt a szép, kedves lányka, s mennyi változást hagyott
1871    XXIV   |                is, csak sóhajt magában, s mindannyiszor temetkezni
1872    XXIV   |             emlékeit.~ ~Eveline jár alá s fel a kastélyban, kezében
1873    XXIV   |               ismét felveszi a könyvet, s megindul szobáról szobára
1874    XXIV   |            fővel áll meg néha jártában, s elbámul maga elé. Mit bámulhat
1875    XXIV   |            másutt jár addig gondolatja! S tán később is, ha tollat
1876    XXIV   |                 az okiratokat, aláírták s előttemezték, pecséteiket
1877    XXIV   |             útikabátját, vette fövegét, s távozni készült. Folyvást
1878    XXIV   |              szólt hozzá mind ez ideig, s iparkodott nem nézni rá;
1879    XXIV   |           ajtónál találkozniok kellett, s ott nem állhatá meg Tarnaváry,
1880    XXIV   |               még valami mondanivalója, s most idejét és alkalmát
1881    XXIV   |                 az igazság Isten előtt, s az Isten nem késik soká.~ ~
1882    XXIV   |          visszafoglalja ősei uradalmát, s visszahozza falvaiba a régi
1883    XXIV   |                 annyi vármegyéből újra, s ott voltak napjára a kárpátfalvi
1884    XXIV   |               és hogy azt a sebet miért s miként kapta, és hogy házasságukat
1885    XXIV   |       visszaemlékezés, bárha keserű is, s őket a bezárt sír nem fenyegeti
1886    XXIV   |                elég sokáig volt boldog, s ezentúl gyermekeiben leend
1887    XXIV   |              nép özönöljék a templomba, s akik ott vannak körüle,
1888    XXIV   |             szemeiben ragyogjon valami, s minden szív és lélek ki
1889    XXIV   |               volt e nap minden háznál, s ez órától kezdve ezernyi
1890     XXV   |                  ahol ismerősei laknak, s egyszer ismét véletlenül
1891     XXV   |                 lett, kivel mi történt; s olyan jólesik azután, ha
1892     XXV   |                  hogy ez lesz a végük”, s meg van elégedve a sorssal,
1893     XXV   |          megőrizte bajtól, gyalázattól, s engedte előrehaladni, becsületesnek
1894     XXV   |                ismerőseinket elhagyjuk, s visszatérünk Pestre, éppen
1895     XXV   |       felperessel mint alperesi ügyvéd, s miután meg hagyta magát
1896     XXV   |      belekeveredtek a kérdéses csávába, s így ő valami hangosabb bűnhődés
1897     XXV   |                rá a követválasztás óta, s nem tudja neki megbocsátani,
1898     XXV   |                 éppen úgy, mint nyáron, s lábán egyebet nem lehete
1899     XXV   |           hallgatásban marasztaltak el, s aki azóta csak úgy tengett-lengett
1900     XXV   |              Néha meg megszánta valaki, s adott neki vagy egy kötélre
1901     XXV   |            nyájasan nyújtá eléje kezét, s ha nem is vette le ezúttal
1902     XXV   |            szolgálni az egészségének?~ ~S azzal megfogá mosdáshoz
1903     XXV   |                fel a negyedik emeletbe, s nagy kedve volt akkor meg
1904     XXV   |         Összeszedé, ahol pénzei voltak, s gondolkozék rajta, hogy
1905     XXV   |                kapott Maszlaczky úrtól, s igen valószínű, hogy azokat
1906     XXV   |                  majd az talán megijed, s otthagyja a bőre egyik felét,
1907     XXV   |          patakjait és susogó fenyőfáit, s elgondolá magában, hogy
1908     XXV   |            patak mind-mind tinta volna, s ezeknek a fenyőfáknak minden
1909     XXV   |                 nem jött a zuhany alól, s meglátva Maszlaczky urat,
1910     XXV   |                egy kád jéghideg vízben, s oly lubickolást vitt véghez,
1911     XXV   |            kiugratták a bárót a vízből, s fogtak egy csomó vizes pokrócot,
1912     XXV   |               egy mézeskalács kisdedet, s lefektették szépen, hogy
1913     XXV   |                itt mosdjam és fürödjem, s igyam a vizet napszámban…~ ~–
1914     XXV   |              leánya kezét ígérte önnek, s azután ráfogta, hogy a nejébe
1915     XXV   |                hogy a nejébe szerelmes, s megugrasztotta onnan. Ez
1916     XXV   |             volna Abellinónak nekiesni, s amint ott a pokróc között
1917     XXV   |      követeléseimet kivetni a nyakából, s azokat mind méltóságodra
1918     XXV   |            papirost előkutatott belőle, s azt kiterjesztve hajtásaiból,
1919     XXV   |            kifizetni? – kérdé Abellino, s nagyon kíváncsi volt a feleletet
1920     XXV   |           kapálózott pokrócai közepett, s egyre gyilkost és tüzet
1921     XXV   |              húzta magát egy szögletbe, s égre-földre esküdött a szobában
1922     XXV   |             fejébe ment a hideg víztől, s attól egyszerre megzavarodott.~ ~
1923     XXV   |               nekirohant Maszlaczkynak, s ha el nem csípik idejekorán,
1924     XXV   |              pedig a zuhany alá vitték, s addig húzták a fejére a
1925     XXV   |               Maszlaczky úr szállására, s ott igen udvariasan bocsánatot
1926     XXV   |                 állóét kívánja elvenni; s biz ilyenkor nem tanácsos
1927     XXV   |           rendkívüli idegerővel bírnak, s egy kézszorítással képesek
1928     XXV   |                 mindenütt reá találtak, s olyan ravaszul voltak álarcolva,
1929     XXV   |                a veszedelmes leveleket, s ismét fut odább, mint a
1930     XXV   |        meghatalmazottja jelenjen meg ez s ez napon Maszlaczky Gábornál
1931     XXV   |                 Maszlaczky Gábornak.”~ ~S több ilyenféle.~ ~Abellino
1932     XXV   |           Zoltán sokallta meg a dolgot, s felszólíttatá Maszlaczkyt,
1933     XXV   |                 a saját becses nevével, s békét hagy Abellinónak és
1934     XXV   |             Abellino ottfeledt iratait, s tudtára adatván, hogy mármost
1935     XXV   |                övé mindig rajtavesztés, s az ilyenekre mindig azt
1936    XXVI   |                 a tenger régi partjait, s másutt új medret mos magának,
1937    XXVI   |          mondana, ki értené? Ki értené, s ki tudná elviselni lelkén?~ ~ ~ ~
1938    XXVI   |                 mások szomorú végzetén, s ne hallgassatok a poéták
1939    XXVI   |        legelőször találkozott Vilmával, s hol úgy féltette kicsikéjét.
1940  Vegszo   |              tudom magamat részesíteni, s őszintén meg kell vallanom,
1941  Vegszo   |              szaporíták, nem az érzést, s ha volna valakinek kedve
1942  Vegszo   |        tartalékkal bírnak a közéletben, s közsorsú, szegényebb családok
1943  Vegszo   |                 kivételek előfordulnak, s napjainkban is két ily alapon
1944  Vegszo   |             kellett bocsátani magamnak, s remélem, hogy olvasóim is
1945  Vegszo   |                 mind históriai emlékek, s alig van közelebb múltunkban
1946  Vegszo   |              mindenképpen rossz embert, s azt azután a jók és igazak
1947  Vegszo   |                 örömriadást gerjesszen, s én még nem láttam temetést,
1948  Vegszo   |              van mégis minden emberben, s olyan ember nincs a földön,
1949  Vegszo   |                részvét marad a szívben, s a leggonoszabb ember is,
1950  Vegszo   |          kellett venni a társalkodónét, s hátra levén még az inas
1951  Vegszo   |                 csak staffage-nak való, s pontos kirajzolásuk által
1952  Vegszo   |           festve, mint a rajta levő ház s az előtte álló mandarin,
1953  Vegszo   |                folytatni nem törekszem, s Zoltán boldog házasságából