Rész

   1       I   |                 annyi szépnek, jónak meg nem érdemlett sorsára: az elenyészésére.~ ~
   2       I   |                  megérte.~ ~Voltak, akik nem hallgattak reá. Egyéb sincs,
   3       I   |              nála nélkül.~ ~Voltak, akik nem értették. Kinek az? Minek
   4       I   |                 kétkedők fejöket rázták; nem volna rossz, de lehetetlen;
   5       I   |             ellenvetések: Hová építitek? Nem készül az el soha; a pénz
   6       I   |               okosabb és gazdagabb urak, nem akarunk mi veletek versenyt
   7       I   |               külváros szegletében, ahol nem fogja szegénységünk szemeiteket
   8       I   |                szemeiteket sérteni, ahol nem esünk útjába senkinek; majd
   9       I   |                  bele játékosokat, kiket nem vakmerősködünk művészeknek
  10       I   |      vakmerősködünk művészeknek nevezni, nem igénylünk tőlök sokat, ők
  11       I   |                annak dőlni, mert a falak nem bírhatják meg a tetőt.~ ~
  12       I   |                  lőn kitűzve; az elmúlt, nem tartatott meg. Lett hahota
  13       I   |                  előre kimondja rá, hogy nem lesz belőle semmi.~ ~Végre
  14       I   |                  őket nézni? A polgárság nem tud magyarul, az nem jön
  15       I   |           polgárság nem tud magyarul, az nem jön ide, az elegáns világ
  16       I   |            meghívott magához, ezek tehát nem lesznek a színház megnyitásán;
  17       I   |                Szegény színészek! Bizony nem lesz csoda, ha üres falak
  18       I   |               téreiben megtelt a ház, és nem szakadt le, pedig volt mit
  19       I   |              kiknek hattyúkeblében eddig nem érzett öröm dobogott; ott
  20      II   |              egész salva guardiát, s még nem elég, hogy maga odatolakodik,
  21      II   |             Dániel, ifjabb éveiben éppen nem volt a fényűzéshez szoktatva.
  22      II   |                  volt, s a fiatal nevelő nem restellt kedvében járni;
  23      II   |             exalispán-kisasszonyok közől nem választott, hanem elvett
  24      II   |                   hogy mi húzzuk azokat, nem azok minket, és más egyéb
  25      II   |                 minket, és más egyéb fel nem számítható értelmi eszközök
  26      II   |                  a gyors emelkedésnek, s nem kell hinni, hogy az ily
  27      II   |                   sőt félnek tőlük, mert nem tudják, hogy meddig fognak
  28      II   |         divatvilág orákuluma. Amíg ő meg nem kezdi estélyeit, addig botrány
  29      II   |                karnevál minden gyönyörei nem lennének képesek megvigasztalni;
  30      II   |          szorgalmuk és szerencséjök után nem megvetendő vagyonnal bírtak,
  31      II   |                  bár ha a közrendű ember nem ért is ahhoz, hogy gazdagságát
  32      II   |       fordíthatni, de éppen e keresetmód nem engedi őket lakhelyüktől
  33      II   |                nyári mulatókák. Senkitől nem függő urak nyáron jószágaikra
  34      II   |                  hogy akinek éppenséggel nem az ablakon repül be a pénze,
  35      II   |                ablakon repül be a pénze, nem ígérhetett rajta túl. Rajta
  36      II   |              amikből felszálló sűrű füst nem engedé odatapadni a vészes
  37      II   |             egész vidéken egy gyümölcsöt nem lehete látni a fán, augusztus
  38      II   |                 az úri házasságból miért nem lett semmi? Gróf így és
  39      II   |               Szakácsnéról, szobalányról nem fordul elő szó; ez uraknak
  40      II   |           ízléssel van felhalmozva (mert nem elég a pompát megvenni,
  41      II   |              bűvészete, és azt eltanulni nem lehet, ugyanezen díszkelléket
  42      II   |          ezüstből és selyemvirágokból, s nem engedik e titkot eltanulni
  43      II   |                 más, élőbb ragyogvány el nem vette volna. Mennyi báj,
  44      II   |                 arcaik gyöngéd vonalmait nem hatja meg az ártó napsugár;
  45      II   |          látszani az arcon; az ő körükbe nem viszik át ifjú lovagjaink
  46      II   |                  egy ideáléletben élnek, nem csoda tehát, ha ideállá
  47      II   |                 függőket visel, mégpedig nem apró aranykarikákat, minőket
  48      II   |                  ismeretlen, mert akit ő nem ismer, az előtte nem létezik.
  49      II   |              akit ő nem ismer, az előtte nem létezik. Mármost csak tartsuk
  50      II   |                hivatva, hogy mikor a nap nem süt, arcmosolygásával világítsa
  51      II   |             örvend, hogy kedves vendégei nem vetették meg szerény meghívását;
  52      II   |              napon, és ez az, hogy miért nem kereszteltek engemet Ádámnak.~ ~
  53      II   |              kül-, sem belföldi tudóssal nem sokat törődött, de azért
  54      II   |                  nélkül semmi mozdulatot nem bír tenni; de azért most
  55      II   |                 kaszinóból jött.)~ ~– Én nem, hanem Misztizláv jön onnan –
  56      II   |                mindent kérdező és semmit nem halló asszonyságnak egy
  57      II   |         keresztszüléi a magyar naptárban nem találtak számára nevet),
  58      II   |                   A két lyánka figyelmét nem kerülheté el, hogy rólok
  59      II   |                  vissza, mert a leánynak nem jó észrevenni, hogy anyja
  60      II   |                 társaság nagy részét, mi nem kevéssé növelte az ifjú
  61      II   |                 zavarba jött e kérdésre, nem tudva, hogy illendő-e neki
  62      II   |              értesülve lenni vagy sem, s nem lenne-e erre a legtöbb tetszéssel
  63      II   |            felelet, ha azt mondaná, hogy nem tud semmit róla.~ ~Míg ő
  64      II   |                hatalmas cselszövő, kinek nem egy a jelenlevők közől köszönhet
  65      II   |         kriminális rabbal.~ ~– Nos, nos? Nem hallott ön róla semmit? –
  66      II   |                 odavont –, Szentirmayról nem jó fennhangon beszélni.~ ~
  67      II   |              Uram, nagyságos báró úr; én nem félek senkitől, s amit kimondtam,
  68      II   |                   s engem fegyverrel meg nem ijeszt senki.~ ~S ezzel,
  69      II   |                várnak reánk, ott valóban nem nehéz a választás jól nevelt
  70      II   |                  kellene is választanom, nem mennék oda soha.~ ~A tanácsos
  71      II   |                 volna pártolni, csakhogy nem jól kezdik. Ugyanezen úr,
  72      II   |                óta, és semmi más fürdőre nem jár.~ ~A hátulsó ülésben
  73      II   |                 de azt az illendőség meg nem engedheté, hogy a jurátus
  74      II   |                  kurtán szokott bánni, s nem válogatja a szót; írása
  75      II   |            zsebeibe dugva két kezét.~ ~– Nem hajdú ez, hanem jurátus –
  76      II   |                  jegyezzük meg azt, hogy nem minden ember keresi hiúsága
  77      II   |             csecsebecsék.~ ~A főispán úr nem szokta magát nyomasztva
  78      II   |     körülborzolva vele izzadt üstökét, s nem sokat törődve vele, hogy
  79      II   |                 tört:~ ~– A feleségemhez nem lesz szerencséjök. Annak
  80      II   |      komédiaházba kell menni. Tessék, én nem megyek utána! – S azzal
  81      II   |             mérgesen. – Én életemben még nem voltam, nem is leszek komédiában
  82      II   |                életemben még nem voltam, nem is leszek komédiában soha –
  83      II   |                 soha – soha! – És mintha nem tartaná kétszeri állítását
  84      II   |    meglepetteknek látszottak: Szentirmay nem tartozott azok közé, kik
  85      II   |                 maradjon el.~ ~Kőcserepy nem látott Szentirmayék megérkeztében
  86      II   |             elfogadni. Mindenki, még aki nem mutatta is, érdekkel tekinte
  87      II   |                  és szép álla gödröcskéi nem is engednék, hogy szigorúvá
  88      II   |         leányaikkal férjhezmenetök előtt nem ismertetik meg a selyemviselést.~ ~
  89      II   |                egyébiránt, hogy a grófné nem hozta el leányával együtt
  90      II   |                  észrevehetjük, mennyire nem iparkodik szenvelgő szigorúságot
  91      II   |                mutatni a világ előtt, és nem bízza az anyai gondokat
  92      II   |              gyermeteg naivságot, és még nem nyerték meg az ifjúkor deliségét.~ ~
  93      II   |                egyedül sétál a teremben, nem találva hirtelen eltűnt
  94      II   |         tisztelettudón beszélget vele, s nem nevet háta mögé vagy éppen
  95      II   |             egyet: „Miért az ő unokái is nem ilyenek?”~ ~– Ejh, Zoltán,
  96      II   |            hallja! – kiálta az ifjú fád, nem iparkodva lassan beszélni,
  97      II   |            tökéletes gavallér. Még ugyan nem több tizenhárom évesnél,
  98      II   |           kiképzett dandy. E dicsekedést nem is mulasztja el, s ha két-három
  99      II   |               elpirult, midőn a még soha nem látott lyánka előtt meghajtotta
 100      II   |             ragadva magával kifelé. – Én nem szeretek a szobában lenni,
 101      II   |                    te olyan félénk vagy. Nem ér semmit leányok körül
 102      II   |                   hogy Zoltán szemeit le nem veszi azon rózsáról, mit
 103      II   |        észrevenni.~ ~A két lyány azonban nem tudta elindítani a nehéz
 104      II   |              nézed a nyomorúságunkat, és nem segítesz? – Aztán mintegy
 105      II   |             kiszállásra. Vilma figyelmét nem kerülte el, hogy mily bizalmasan
 106      II   |                  szemrehányásokkal, hogy nem volt kéz alatt, midőn szükség
 107      II   |                az ember még csak kedvére nem is pezsgőzhet.~ ~A két lyánka
 108      II   |                  hogy szavaikat az ifjak nem hallhaták többé, elkezde
 109      II   |                 neked ez a Kárpáthy?~ ~– Nem éppen – szólt Katinka mosolyogva.~ ~–
 110      II   |                előszobába ért, már akkor nem látta őket, s amint széttekinte
 111      II   |             cselédek elménckedéseiben, s nem tudta, hogy hová nézzen,
 112      II   |                  Kovács, kegyed itt van? Nem ismer rám, ugye? Én vagyok
 113      II   |                  vagyok Kárpáthy Zoltán. Nem emlékezik rám?~ ~A jó fiú
 114      II   |               hogy mint fogadja azt.~ ~– Nem emlékszik ön, mikor Szentirmán
 115      II   |            oldala mellett.~ ~– No, akkor nem csodálom hát, hogy önt az
 116      II   |                 e gazdag méltóságos úrfi nem tartá illetlen dolognak
 117      II   |                az a melegség a szavakban nem volt kiszámított szenvelgés,
 118      II   |       örömnyilatkozata volt az, mely még nem azt válogatja, hogy mi magas,
 119      II   |              hanem azt, ami kedves, vagy nem az. És mégis jól tudá e
 120      II   |               alá számunkra.~ ~Azt ugyan nem hítták sem Jancsinak, sem
 121      II   |                  ami parancsolva van, de nem volt bizonyos felőle, ha
 122      II   |              azon szegény ifjakat, pedig nem is tudtam, hogy ön is azok
 123      II   |                azok között van. De talán nem is igaz az mind.~ ~– Igaz
 124      II   |               kedéllyel –, hajdúja jelen nem létében kitisztíttatja velünk
 125      II   |         megszólalt a zene, természetesen nem cigány húzta, mert azt csak
 126      II   |            Zoltánt, hogy merre lehet, de nem találja, s kénytelen beérni
 127      II   |                  A szövevényes quadrille nem megy végbe minden zavar
 128      II   |               megnőttek, akkor már nekik nem illik táncolni.~ ~A város
 129      II   |               könnyebbvérűek vigalmaihoz nem tartanak többé igényeket,
 130      II   |          vitatkoztak a nap érdekeiről.~ ~Nem azok az emberek éltek akkor,
 131      II   |                 a nemzet lelkén, melynek nem volt egyéb elve, mint onnan
 132      II   |               egyéb elve, mint onnan meg nem mozdulni, nem hagyni nőni
 133      II   |                  onnan meg nem mozdulni, nem hagyni nőni maga körül a
 134      II   |                hoz a közéletbe, az eddig nem létezett elemek túl fognak
 135      II   |            ismernünk, miszerint félelmük nem volt alaptalan, a világ
 136      II   |              társaságban, egy elvbarátot nem talált. Akik körüle voltak,
 137      II   |             kibeszélni magát. – Tán csak nem akar bennünket idehagyni?~ ~–
 138      II   |             Rudolf hidegen.~ ~– Tán csak nem akar a komédiaház megnyitásán
 139      II   |            tekintve Rudolfra.~ ~– Ah, az nem volna szép méltóságodtól,
 140      II   |              szemeit a két férfi arcán – Nem akarom fennhangon mondani,
 141      II   |               hüledezve tekinte szét, ha nem hallotta-e még meg valaki.~ ~–
 142      II   |        tiszteletét ezúttal elmulasztanom nem szabad.~ ~– De nem ám, teringettét! –
 143      II   |         elmulasztanom nem szabad.~ ~– De nem ám, teringettét! – kiálta
 144      II   |                  nézi végig az ifjoncot. Nem sokra szokta becsülni a
 145      II   |                 jövedelme van, de az meg nem őrizné a lehordatástól,
 146      II   |             indulni készült.~ ~– Egyebet nem parancsol nagyságod?~ ~–
 147      II   |             logice volt föltéve, hogy el nem fogadása lehetetlenné vált,
 148      II   |          kantárszárat.~ ~A jó fiú bizony nem sokat ült lovon, nem is
 149      II   |              bizony nem sokat ült lovon, nem is igen ügyesen tudott vele
 150      II   |                  midőn odatekintve ismét nem bírta kiállani e leány szemeit.~ ~„
 151      II   |                 reám? Isten neki. Inkább nem is közelítek hozzá soha,
 152      II   |             közbe Emánuel barátunk –, ez nem gentlemanhez illő dolog.
 153      II   |              gentlemanhez illő dolog. Ez nem lovagiasság. Ezért, ha oly
 154      II   |                 Ezért, ha oly jó barátok nem volnánk, párbajt kellene
 155      II   |       ostobasággal beszélt felőlök, hogy nem lehetett elcsitítani.~ ~–
 156      II   |             lehetett elcsitítani.~ ~– Én nem is tudom, hogy miért nem
 157      II   |                 nem is tudom, hogy miért nem táncolják azokat a mi szalonjainkban?
 158      II   |            eszmejárását; azt azonban meg nem gátolá semmi körülmény,
 159      II   |               Vilmához fordulva –, azért nem szeretném, ha a kisasszony
 160      II   |                  terhére is vannak, hogy nem jó későre maradniok, mert
 161      II   |          mindnyájan –, nemzeti vállalat, nem szabad pártfogásunkat megvonni
 162      II   |               önuralkodással, hogy arcán nem mutatta diadalát, de még
 163      II   |                  kezet szorít.~ ~– Tehát nem tartóztathatom méltóságodat.
 164      II   |          szemközt ülhetett, s a kéjlakot nem látta többé szemei előtt.~ ~
 165      II   |                   Föltette magában, hogy nem fog odanézni, de tekintete
 166      II   |                is észrevette. Eleinte el nem tudta gondolni, hogy Zoltán
 167      II   |              Elvesztetted virágodat.~ ~– Nem tesz semmit – monda Katinka –,
 168      II   |                 aki soha vígabb dolgokat nem hallott.~ ~Hét órakor tömve
 169      II(2)|                arról meggyőződhetik, aki nem restelli felkeresni a lipcsei
 170     III   |                  amit az embernek, mikor nem szomjas, meg kell inni.
 171     III   |               becses szállásán.~ ~Pesten nem szokás három emeletnél magasabb
 172     III   |               minthogy ötödik emelet már nem adódik.~ ~Itt lakik ő már
 173     III   |                 elkótyavetyélte, s azóta nem jutott eszébe megújíttatni;
 174     III   |                 Igen szépen ír, és hibát nem ejt, el nem hagy semmit,
 175     III   |                 ír, és hibát nem ejt, el nem hagy semmit, hozzátenni
 176     III   |              felelte rá, hogy a verseire nem emlékezik, de elfütyöli,
 177     III   |                 ifjabb ivadéknak, kik őt nem mulasztják el köreikbe vonni,
 178     III   |                 is. Sohasem kért többet. Nem disputál, nem akar okos
 179     III   |               kért többet. Nem disputál, nem akar okos lenni, a kíváncsiság
 180     III   |                okos lenni, a kíváncsiság nem gyötri, hogy a processzusok
 181     III   |                 az ő ajka, melyen szó ki nem jön. Mintha csak a fiskális
 182     III   |               benyíló ajtaján. „Szabad!” Nem egészen pókhálómentes hálószoba
 183     III   |               mert az asztal előtte áll; nem is azért van ott, hogy ráüljenek,
 184     III   |             halmozva, hogy a látogatónak nem marad hova letelepedni.~ ~
 185     III   |           bizonyítja, hogy a fiskális úr nem hiú ember. Az ágya fölött
 186     III   |                    Maszlaczky úr odahaza nem sokat törődik a világgal,
 187     III   |                mindent, ahogy talál. Nők nem járnak őhozzá, semmi ürügy
 188     III   |                más a dolog; ott az ember nem saját ura, de otthon érezze
 189     III   |                   hogy ő az úr, s akinek nem tetszik a poros székre leülni,
 190     III   |              fráter Bogozy, az pedig fel nem pillantana írásából egy
 191     III   |                gavallér; kár ugyan, hogy nem járhat többé hintóban, ami
 192     III   |               módon lendítve, mintha azt nem is azért viselné, hogy rátámaszkodjék,
 193     III   |                úrhoz.~ ~Első pillanatban nem látja meg, hogy merre van,
 194     III   |            cselekszi, a jurátusnak pedig nem kötelessége széket hordani
 195     III   |            fiskális úr szürke fejére, ki nem szűnik meg apróra vágott
 196     III   |               hanem vendéghaját ő otthon nem szokta koptatni, s éjszakára
 197     III   |                    A kedves nagyságos úr nem tartotta érdemesnek erre
 198     III   |             hangon válaszolt:~ ~– Bizony nem a legjobban, kedves nagyságos
 199     III   |              hogy a pörünket aligha újra nem kell kezdenünk.~ ~– Ah,
 200     III   |             tréfa, ilyen tréfákhoz én ma nem vagyok diszponálva.~ ~Az
 201     III   |             Újból kell kezdenünk.~ ~– Én nem kezdek semmit! – kiálta
 202     III   |             türelmetlenül Abellino. – Én nem várok tovább! Én ítéletet
 203     III   |                Én ítéletet akarok látni. Nem bánom, dűljön jobbra vagy
 204     III   |                 akarom bocsátani.~ ~– De nem akarom én! – süvölte Maszlaczky
 205     III   |         elegyedjék olyan dologba, amihez nem ért.~ ~Abellino átlátta,
 206     III   |              hangerővel e férfiút felyül nem múlja, s csendesebb akkordot
 207     III   |              pattogva.~ ~– Tudni akarja! Nem olyan gyerekség az. Azt
 208     III   |             nagyságodnak elmondom. Ha én nem tudok tanácsot adni, akkor
 209     III   |            könyörge Abellino szelíden –, nem akartam én megbántani, csak
 210     III   |               ezen pört, ember szeme ezt nem látja soha, kivéve a bírákat
 211     III   |                 Évánál!~ ~– Instálom! Én nem vagyok kedves nagyságának
 212     III   |                   Ezt már tudom, ezt már nem akarom hallani”. Rekapituláljuk.~ ~
 213     III   |                  szalasszon el, amit még nem tud.~ ~– Miután saját vagyonát
 214     III   |                válni, s kedves nagyságod nem vala rest a késedelmes halál
 215     III   |             azután következett, az többé nem lett tréfa. Az öregúr efölötti
 216     III   |                  születtek, de azok mind nem oly kicsapongó életmódot
 217     III   |               nagyságod urabátyja; tehát nem égre kiáltó-e ez?~ ~– Jól
 218     III   |                hinni, hogy azért, mintha nem tudtak volna; hanem mivel
 219     III   |                   érdemei szerint-e vagy nem, az más kérdés – köztiszteletben
 220     III   |             felvállaltam azt. Megvallom, nem az ígért összeg, mely úgyis
 221     III   |            ügyvéd éleményei; aki ezekhez nem ért, aki csak azt tudja,
 222     III   |               látja, ami előtte van, aki nem képes magát beleélni a pörébe,
 223     III   |             kedves nagyságos úr; azt még nem mondtam, hogy elveszítjük
 224     III   |                 a pert. Megvertek, de le nem győztek bennünket. Visszavetettek,
 225     III   |         bennünket. Visszavetettek, de el nem űztek. Az első kiindulási
 226     III   |                miszerint Kárpáthy Zoltán nem lehet Kárpáthy János fia.
 227     III   |                fővádlottak meghaltak, és nem védhetik magokat többé.
 228     III   |                frivolitása tűnt fel.~ ~– Nem is arra való. Az ilyen titkok
 229     III   |                 a hallottakból semmit ki nem mondani. A közönségre nézve
 230     III   |              hogy erről kedves nagyságod nem örömest hall beszélni. Egy
 231     III   |                    folytatá az ügyész. – Nem a megholt Kárpáthy, nem
 232     III   |                  Nem a megholt Kárpáthy, nem annak neje, nem fia áll
 233     III   |                Kárpáthy, nem annak neje, nem fia áll többé velünk szemközt,
 234     III   |                lassan körülhálóztatva, s nem is gyanítva, hogy minden
 235     III   |                  vevé, hogy ezt Abellino nem fogja meghallani, azzal
 236     III   |             feszültségébe tért vissza. – Nem értem.~ ~– Majd mindjárt
 237     III   |           szarvasokat sütnek itt Pesten. Nem tetszik, kedves báró? Én
 238     III   |                én reggelim. A kávé nekem nem jót tesz. Ellenben ezeket
 239     III   |                 éppen kétekkorák voltak. Nem parancsol egyet, kedves
 240     III   |                hogy az egyik szarvast el nem fogadta; legalább úgy hamarább
 241     III   |                  veszélyes játék.~ ~– Ez nem játék. Bizonyítványok vannak
 242     III   |                   annyi éveken keresztül nem hiába jártam én ezen gőgös
 243     III   |                 amidőn az öreg Kárpáthy, nem törődve nejével, engedé
 244     III   |              útján napfényre hozni, s ez nem csekélyebb bűntett bármelyiknél
 245     III   |                 nagy ember.~ ~Maszlaczky nem szerette, ha dicsérték;
 246     III   |           gyűlöletes embert összetörjük. Nem a vagyon, nem a gazdagság
 247     III   |               összetörjük. Nem a vagyon, nem a gazdagság reménye éleszt
 248     III   |         szükségem sincs.~ ~– Ön fél!~ ~– Nem félek. Senkitől sem félek.
 249     III   |              Senkitől sem félek. Párbajt nem vívok, ezt már régen kimondtam,
 250     III   |              nekem szubsztrátum kell, és nem skandalum.~ ~– Folyvást
 251     III   |                  skandalum.~ ~– Folyvást nem értem, amit ön beszél.~ ~–
 252     III   |               nyugodt büszkeséggel. – Az nem is oly egyszerű. Ha értené
 253     III   |         regényíró, ki halomra öl, akiket nem szeret, én pedig úgy cselekszem,
 254     III   |                őt nőni szép csendesen, s nem siettem vele, míg ekkora
 255     III   |                 siettem vele, míg ekkora nem lett. Valóban derék, szép
 256     III   |                  szoktak lenni.~ ~– Csak nem gondol ön erre komolyan?~ ~–
 257     III   |                  így semmi megróni valót nem találok a fentebbi eszmében.
 258     III   |                  saját magamat; hanem ez nem tartozik a dologra. Kárpáthy
 259     III   |               több efféle. No, iszen ezt nem szükség magyarázni, mindnyájan
 260     III   |                 tárgyról beszélek, és én nem szoktam haszontalanul fecsegni
 261     III   |                szívet. Míg teljes korúvá nem leend, addig a növelési
 262     III   |            meritumára azt felelem, hogy „nem”; azután pedig az ebben
 263     III   |                ez a per, azért rám nézve nem leend az „bona vacca” (jó
 264     III   |              erszényemből előlegezem. De nem fog sokáig húzódni. Én megindítom
 265     III   |               gyöngytyúk. (A fiskális úr nem állhatá meg, hogy ez ötletének
 266     III   |          szeretet bűnös bilincsei kötik? Nem inkább tűzbe hajítandja-e
 267     III   |               tűzbe hajítandja-e a pert, nem várva be a kétségbeejtő
 268     III   |              hogy azt mondhassa: „Mindez nem volt igaz, el van feledve,
 269     III   |              pipájából a hamut. Őt magát nem hatotta az meg. Nála csak
 270     III   |              Csalhatatlanul. A filozófia nem csal. Amely ügyvéd a pszichológiához
 271     III   |                 ügyvéd a pszichológiához nem ért, az menjen kukoricát
 272     III   |                  kapálni. Azonban mindez nem elég.~ ~Abellino újra meghökkent:~ ~–
 273     III   |                nyugtalanul ismételni: mi nem elég, hogyan nem elég?~ ~
 274     III   |           ismételni: mi nem elég, hogyan nem elég?~ ~Végre elsült egy
 275     III   |                  dolga. Én keressek?~ ~– Nem szükség. Már én találtam.
 276     III   |                  úr nagyot kacagott.~ ~– Nem úgy, kedves nagysád; dehogy.
 277     III   |           nagysád; dehogy. A tanácsos úr nem kártyázik soha; a nagyságos
 278     III   |             vételét illeti, azt már csak nem tartja nagyságod valami
 279     III   |                 gondolkoznék, hogy vajon nem volt-e ez gorombaság, amit
 280     III   |               Nagyon cifrán volt kitéve; nem értette egészen.~ ~A fiskális
 281     III   |      hangoztatással monda a bárónak:~ ~– Nem úgy, kedves nagyságos úr;
 282     III   |                úgy, kedves nagyságos úr; nem úgy. Hanem én megmondom,
 283     III   |                  kedves nagyságodnak még nem sajátja, és nagyon kétséges,
 284     III   |               minden folyó jövedelmeiből nem volna képes azoknak tizedrészét
 285     III   |          madarasi kastély előtt, s többé nem lesz egy jó bolond nábob,
 286     III   |              gyönyörű ősi telek, és soha nem hallott nevek statuálják
 287     III   |            magokat benne. Azért én éppen nem látok okot kedves nagyságod
 288     III   |          érzékenykedésére, ki egy időben nem irtózott egy francia pástétomsütőből
 289     III   |                ötletnek, melyet Abellino nem tartott olyan igen jónak.~ ~
 290     III   |                  Kőcserepy úrnak?~ ~– Én nem gondolok semmit. Nyilatkozzék,
 291     III   |                   kedves nagysád.~ ~– Én nem nyilatkozom. Mondják önök,
 292     III   |                   sem gallérom, én őérte nem beszélek, én nagysád javát
 293     III   |                 akarom előmozdítani.~ ~– Nem, nem tudok azon gondolattal
 294     III   |            akarom előmozdítani.~ ~– Nem, nem tudok azon gondolattal kibékülni,
 295     III   |             Fordulnak az idő kerekei, és nem tudjuk, mit hoz a holnap.
 296     III   |                hozzájok? Én már évek óta nem foglalkozom a politikával;
 297     III   |                 széttéphetik egymást. Én nem tartozom sem ide, sem oda,
 298     III   |             énrajtam egyik sem segít. Én nem avatkozom ügyeikbe.~ ~–
 299     III   |                 amiknek a nevei eddigelé nem voltak forgalomban, és ezek:
 300     III   |              hogy a Kárpáthy bárók többé nem szednek sem dézsmát, sem
 301     III   |                sem füstpénzt, földjeiket nem szántja többé senki robotba,
 302     III   |                úr, amint látom, bizalmát nem vagyok szerencsés bírhatni.
 303     III   |               szerencsés bírhatni. Erről nem tehetünk. Tessék más ügyvédet
 304     III   |              bámulva állt ott egy ideig, nem tudva, hogy mit cselekedjék.
 305      IV   |                  egymást beszédhez jutni nem engedő csoportozatokat lehete
 306      IV   |                  megtudott. Körülfogják, nem eresztik tovább, el kell
 307      IV   |               hogy ez a száraz, semmitől nem érdekelt ügyvéd ily költői
 308      IV   |               szívét is?~ ~Maszlaczky úr nem hagyott békét a társaságnak.
 309      IV   |                 pártolója. Maszlaczky úr nem engedte magát felülmúlni
 310      IV   |                 ismerék el; óh, ki előtt nem voltak zárva a legelső művésznők
 311      IV   |               szavakkal le lehetne írni! Nem tűrheté tovább e kínzó helyzetet,
 312      IV   |                 pszichológok.~ ~Abellino nem kapott pénzt, késő estig
 313      IV   |                 kapott pénzt, késő estig nem tudott száz ezüst forintot
 314      IV   |              előlegezze neki napidíjait. Nem cselekvé. Nem hajtott könyörgéseire,
 315      IV   |                napidíjait. Nem cselekvé. Nem hajtott könyörgéseire, esküvései
 316      IV   |                 könyörgéseire, esküvései nem hatották meg. Óh, az egy
 317      IV   |                meg estefelé a kaszinóba. Nem akart ugyan oda menni, de
 318      IV   |                ragadtatva.~ ~És Abellino nem lehetett ott, neki el kelle
 319      IV   |              Parancsoljon velem.~ ~– Óh, nem parancsolok, csak kérek.
 320      IV   |                  legnagyobb zavarban. Ha nem ad ön, becsületemre mondom,
 321      IV   |                 barátom. Higgye el, hogy nem bírnám magamat rávenni,
 322      IV   |                  önhöz van bizalmam. Hát nem tartoztam-e önnek már máskor
 323      IV   |       tartoztam-e önnek már máskor is, s nem megfizettem-e becsülettel?~ ~–
 324      IV   |           megfizettem-e becsülettel?~ ~– Nem bizony; harmadfél esztendeig
 325      IV   |                  írok, sem a kezemből ki nem adom.~ ~– No, látja – szólt
 326      IV   |              ütötte el a címet), hogy én nem tartom többé kezem között
 327      IV   |              alássan, csókolom a kezeit, nem instálok belőle. Elég volt
 328      IV   |                 mint én? Én azon az úton nem folytathatom.~ ~– Hát milyen
 329      IV   |                  vállat vonított.~ ~– Az nem megy ám olyan hamar. Én
 330      IV   |                Hová gondol nagysád? Csak nem mehetek tarka mellényben
 331      IV   |             hozni. Hogy mit énekelt, azt nem lehete megismerni, annyira
 332      IV   |         kivetkőztetett valami volt az, s nem is az volt benne a nevezetes,
 333      IV   |                kimondja e szót: „mama!”; nem szépen, de elég, hogy kimondja.~ ~
 334      IV   |                 mint belül a tartalom.~ ~Nem is ment el délben a tanácsoshoz,
 335      IV   |                ezeket végig. Értette is, nem is, de bizonyára nem tartotta
 336      IV   |                 is, nem is, de bizonyára nem tartotta a fejében. Úgy
 337      IV   |           huszonnégyezer forint, egyébre nem volt gondja; megkérdezte,
 338      IV   |              aláírását; megtanulta, hogy nem hátul, hanem elöl kell a
 339      IV   |                úr, mihelyt pénznél lesz, nem fog róla elfeledkezni. Abellino
 340      IV   |              róla elfeledkezni. Abellino nem ismert oly nagylelkű embert
 341      IV   |                Kicsinyben múlt, hogy meg nem csókolá. Meg nem engedte
 342      IV   |                hogy meg nem csókolá. Meg nem engedte neki, hogy az előszobáig
 343      IV   |                 lépegetni, nádpálcájával nem gyámolítva köszvényes lábait.
 344       V   |          szellemi tekintélynek tartá. És nem minden ok nélkül.~ ~Már
 345       V   |               érzették magokat körüle. Ő nem mulatott, nem enyelgett
 346       V   |                  körüle. Ő nem mulatott, nem enyelgett velök: ő megbírálta
 347       V   |              velök: ő megbírálta őket.~ ~Nem is volt szerelmi viszonya
 348       V   |               soha, senkivel. Ez állilás nem túlzott. A szív minden kebelben
 349       V   |                 viseli, míg egy másik el nem törli onnan, vagy pedig
 350       V   |                ifjúkor bohósága. Eveline nem hitt és nem szenvedett soha.
 351       V   |            bohósága. Eveline nem hitt és nem szenvedett soha. Örökké
 352       V   |             Örökké fürkésző szemei előtt nem maradt rejtve az emberi
 353       V   |                 földön e helyet senki be nem töltheté. Egy-egy ifjú szemei,
 354       V   |               férfi volt; az ifjú leányt nem kényszeríték kegyetlen szülők
 355       V   |              vagy a körülmények részéről nem hajtá ez összeköttetésre,
 356       V   |                végre megkérdezé tőle, ha nem volna-e hajlama e tulajdonok
 357       V   |               őszinte becsületességéről; nem egy fiatal imádó, ki az
 358       V   |              nyilvános mulatságban részt nem vett, rokonain kívül senkivel
 359       V   |                  rokonain kívül senkivel nem társalgott, s példányát
 360       V   |                maga is elismeré, hogy ez nem szeretet, amit férje iránt
 361       V   |               tények, de már azt Eveline nem veszi észre. Ő csak annyit
 362       V   |               volt Vilma. Több gyermekök nem is lett, ő egyetlen maradt.
 363       V   |                 apa bálványozta leányát, nem tudta előle eltitkolni szeretetét.
 364       V   |                  ő maga sem ismer, talán nem is sejt, de amelyet ama
 365       V   |                  megláttak, s mely miatt nem képes magát menteni. Az
 366       V   |                 Anyám, haragszol-é?”, de nem merte. – Ez volt Eveline
 367       V   |               Akit maga előtt látott, az nem volt többé a szerető anya,
 368       V   |           szemeiben; a figyelmes, a soha nem nyugvó őr volt az, hideg,
 369       V   |                  magába vonult kedéllyel nem lehete látni. Minthogy iránta
 370       V   |            lehete látni. Minthogy iránta nem volt senkinek szabad szeretetét
 371       V   |                 hogy Eveline szemei soha nem hatottak azon keresztül.
 372       V   |                  eltitkolá, elhallgatta; nem panaszkodott, ment, ahová
 373       V   |                  szokva halaványságához; nem kérdezék, hogy tán valami
 374       V   |             őszintébb leánycseléd, kinek nem volt semmi befolyása a nevelési
 375       V   |                  szenvednie, s már akkor nem volt képes tagjait megmozdítani;
 376       V   |          kétségbeesés hangjai hozzá soha nem hatottak. A tanácsosnő egész
 377       V   |        pitvarnoktól,1 hogy őnagysága még nem érkezett haza, a méltóságos
 378       V   |             fogaival megragadott, azt el nem ereszté addig, míg a szájába
 379       V   |             ereszté addig, míg a szájába nem szakadt. Esztendőkig elvitatkoztak
 380       V   |              kölcsönösen kifáradva és le nem győzetve, s minden újabb
 381       V   |               kérem, ő még gyermek, neki nem szabad élvezetei megháborítását
 382       V   |              azok a megigéző szemek, még nem láttam gyermeket annyira
 383       V   |               egyre.~ ~Maszlaczky úr, ki nem akarta e dicséretet az ezer
 384       V   |                 boldog, az szerencse, de nem érdem. Az a férj érdeme.~ ~
 385       V   |               átlátná, hogy egész életem nem a fátum fölkeresésére, hanem
 386       V   |                 Míg reményem volt, addig nem találtam, s midőn megtaláltam…
 387       V   |            Maszlaczky úr fülig elpirult. Nem tudta, hogy tréfál-e a méltóságos
 388       V   |              afelől, miszerint ifjúságát nem gúnyból említé, mert bár
 389       V   |                  de a parókát észrevenni nem.~ ~– Nem, méltsás asszonyom –
 390       V   |              parókát észrevenni nem.~ ~– Nem, méltsás asszonyom – szólt
 391       V   |              nemes lemondással –, fiatal nem vagyok többé, nem az évek,
 392       V   |                 fiatal nem vagyok többé, nem az évek, a sors járása látszik
 393       V   |                 Mi voltam itt belől, azt nem tudja senki. Az az én titkom,
 394       V   |              zavarodottan tekinte rá, és nem tudott neki mit mondani.~ ~–
 395       V   |                  méltóságodon kívül soha nem hallá azt senki. Azért ismételve
 396       V   |            reményleni, miszerint méltsád nem gúnyolja ki legszentebb
 397       V   |            barátságos kézszorítással meg nem hálálni, mely által okot
 398       V   |    megerősíttetni, melyet többé semmi el nem szakítand.~ ~– Semmi, semmi! –
 399       V   |           törekvésre engemet semmi egyéb nem ösztönöz, mint azon végtelen
 400       V   |                   melyet semmi kincs fel nem vállaltathatna velem, és
 401       V   |                 javára – lemondok. Nekem nem kell, nekem elég önnek és
 402       V   |                   hova gondol? Ezt én el nem fogadhatom. A világért sem,
 403       V   |                   Bármit, mondom – és én nem érzendek kedvesebb kötelességet,
 404       V   |                  tanulmányozhatta volna. Nem mohón, de határozottan nyújtá
 405       V   |              szólt ön – s azután, mintha nem bírna az érzések túlságos
 406       V   |                  célja törekvéseimnek, s nem ismerek oly fényes összeköttetést,
 407       V   |               hogy annál nagyobb örömmel nem lephetett volna meg a sors,
 408       V   |             fogom én mutatni, hogy bárha nem vagyok is azon holdvilágképű
 409       V   |              éves. Láthatja ön, hogy még nem férjhezmenetelre való.~ ~–
 410       V   |                     Óh, kérem, néhány év nem tesz rám nézve különbséget,
 411       V   |                 erényekben, képes vagyok nem két, nem három, de tizenöt
 412       V   |        erényekben, képes vagyok nem két, nem három, de tizenöt évig is
 413       V   |                 elvárakozni… azazhogy – (nem végezte be az ügyvéd úr
 414       V   |              kedves Maszlaczkym, hogy én nem kevésbé sietek önt leányom
 415       V   |                 hányták szemei, melyeket nem bírt eltitkolni, midőn valamely
 416       V   |             adott a dolognak.~ ~– Óh, én nem akarom oly messze tenni
 417       V   |                 kedvező irányt adjak. Ez nem leend nehéz, mert az ügy
 418       V   |                 sem tudhat, s talán csak nem akarja rászedni.~ ~E gyöngéd
 419       V   |             ideig, amíg annak alkalma el nem érkezett, nem szükség semmit
 420       V   |                 alkalma el nem érkezett, nem szükség semmit házasságról,
 421       V   |                    Zoltán úrfi aligha el nem veszti birtokát.~ ~– Tudod-e,
 422       V   |              érez ezen fiú iránt? Én meg nem foghatom. Más ifjak iránt
 423       V   |                   No, majd meglássuk, ha nem lesz az, mennyit fog érni.~ ~–
 424       V   |              Maszlaczky?~ ~– Igen.~ ~– S nem gondolod, hogy egyéb okai
 425       V   |                 A tanácsos elbámult, bár nem mutatta ki. Hát neje is
 426       V   |                  érzelmeért, Eveline-em. Nem egyetlen ő, kit lelked nemessége
 427      VI   |                  kalásztenger hullámzik, nem volt egyéb, mint egy nagy,
 428      VI   |                minden bolond idegen útba nem ejtheti, s jószágaikat országút
 429      VI   |                 jószágaikat országút meg nem fertőzteté.~ ~Nagy kényszerűség
 430      VI   |                   hogy a puszta lábaknál nem maradt ott egyéb. Sehogy
 431      VI   |           különösség titkát még ez ideig nem sikerült felfedezni. Körös-körül
 432      VI   |      lélekkárhozatot nyer vele; jobb azt nem is ültetni. Csupán az árkok
 433      VI   |                 átalakulás kedvenc képe. Nem puszta ez többé, hanem paradicsom;
 434      VI   |                 kinek jobb hasznát venni nem lehetett, mint hogy a kíváncsiságból
 435      VI   |              ízlésű főúr többé használni nem tud, de irántok azért sokkal
 436      VI   |                tartós kelmékké, s alájok nem tőzeggel tüzelnek, hanem
 437      VI   |            sivatagból Kánaánt varázsolt, nem érdemesek-e, hogy meg legyenek
 438      VI   |                nemzetét jólétre segítse, nem olyan jó fia-e a hazának,
 439      VI(1)|         gőzösökkel és sok más egyebekkel nem veszi tőlem rossz néven
 440     VII   |                 duzzogott, hogy hát őket nem? Katinka már nem mutatta
 441     VII   |                hát őket nem? Katinka már nem mutatta a duzzogást…~ ~Ő
 442     VII   |             Zoltán oly bohó? Hisz őnekik nem kell elválni soha. Ők mindig
 443     VII   |                el, ha ágyban fekvő beteg nem volna, amiért ezerszer kér
 444     VII   |                valami baj érte? Különben nem maradt volna el.~ ~Flóra
 445     VII   |               lehetett látni az útra. De nem ment semmi mulatság úgy,
 446     VII   |                 színéhez.~ ~Végre Zoltán nem állhatá a nyugtalanságot;
 447     VII   |                 Szentirmára, megtudandó, nem érte-e a grófot valami veszély,
 448     VII   |                 valami veszély, de Flóra nem engedé; bizonyosan mulaszthatlan
 449     VII   |      mulaszthatlan dolga van férjének, s nem venné jó néven családja
 450     VII   |                elébb megjöendett. Zoltán nem állhatá meg, hogy legalább
 451     VII   |                 sírva fakadt, hogy nekik nem volt szabad vele menni.~ ~
 452     VII   |                 vele menni.~ ~Flóra, bár nem mutatta, de komolyan aggódott.
 453     VII   |               grófnak törvényes korú, de nem teljes korú fia? Értse meg
 454     VII   |                  jól: törvényes korú, de nem teljes korú.~ ~– De furcsa –
 455     VII   |                  a hajdú –, tudom is én; nem értek én diákul.~ ~– Az
 456     VII   |                  méltóságos úr huszárja. Nem hajdú. Hajdú az, aki a vármegyeháza
 457     VII   |                   Egészséges vagyok.~ ~– Nem azt kérdeztem, micsoda kondíció,
 458     VII   |                énnekem, úgy segéljen, át nem adja az úr, ha százszor
 459     VII   |                De gondolja meg kend…~ ~– Nem gondolok én semmit! – szabódék
 460     VII   |                      Az én kezembe ugyan nem nyomja azt az írást. Én
 461     VII   |                  nyomja azt az írást. Én nem láttam, nem hallottam semmit,
 462     VII   |                 az írást. Én nem láttam, nem hallottam semmit, én nem
 463     VII   |                 nem hallottam semmit, én nem vagyok senki, engem nem
 464     VII   |                  nem vagyok senki, engem nem hínak sehogy. Én itthon
 465     VII   |              egypár vitézebb némber.~ ~– Nem, hozzá nem nyúljatok! –
 466     VII   |          vitézebb némber.~ ~– Nem, hozzá nem nyúljatok! – szólt közbe
 467     VII   |         esztendős vagy, te fickó? Nyolc? Nem igaz, csak hét vagy! No,
 468     VII   |               ezt az írást! No, ne félj, nem harap meg. Bele ne nézz!
 469     VII   |                alá s fel, egy percre meg nem állapodva. Végre elcsillapult.
 470     VII   |               lementek megnézni az utat, nem közelít-e porfelleg Szentirma
 471     VII   |                  vette ezt a szót, s bár nem felelt rá, de lassankint
 472     VII   |                 egymást biztosítva, hogy nem félnek. Ödönke, a legkicsinyebb,
 473     VII   |                  Zoltánt, amit az persze nem tett meg kedvéért; de annál
 474     VII   |         elhalmozva. Hogy azt Rudolf mind nem láthatja!~ ~Az eső korán
 475    VIII   |                ajtó~ ~Rudolf egész éjjel nem hunyta be szemeit, a legnagyobb
 476    VIII   |         odakölcsönzé borzadályát, mintha nem volnának a kísértetek maguktól
 477    VIII   |                közönyös arca, mely éppen nem látszott részvétét felhívni.~ ~
 478    VIII   |                  arcvonalmait, de semmit nem bírt azokból kiolvasni.~ ~
 479    VIII   |              Zoltán felsóhajtott. Máskor nem ily hangon szokta vele a
 480    VIII   |                 ahol az önállóság érzete nem engedi meg azt a gyermeki
 481    VIII   |                maga körül a világot. Tán nem jól értette, amit gyámatyja
 482    VIII   |                 egyenesen a gróf, mintha nem akarná magát és a fiút a
 483    VIII   |                  mondok, s átlássa, hogy nem valami rendkívüli eset az,
 484    VIII   |               Szentirmán és Kárpátfalván nem juthat. Az itteni együgyű
 485    VIII   |             itteni együgyű emberek önnek nem szolgáltatnak anyagot tapasztalásokra,
 486    VIII   |               iskola leányok számára, de nem az férfiaknak, kik egykor
 487    VIII   |                van, s pusztán könyvekből nem lett még senki bölcs. Tavaly
 488    VIII   |            tanfolyam. De én minden évben nem utazhatom önnel, családom,
 489    VIII   |             hivatalom s egyéb tekintetek nem engedik a hosszabb távollétet
 490    VIII   |                  kellett rá felelni.~ ~– Nem maradok az, Zoltán. Ily
 491    VIII   |                az, Zoltán. Ily messziről nem viselhetnék önre gondot.
 492    VIII   |                  és kiment a szobából.~ ~Nem az fájt neki annyira, amit
 493    VIII   |             könnyeivel áztassa kezeit, s nem titkolá előle többé, hogy
 494    VIII   |               legyen annyit tudnod, hogy nem a szeretet hiánya az, ami
 495    VIII   |                bírt felfedezni. – Ah, az nem lehet; önt kényszerítik
 496    VIII   |                veszély, azt én neked meg nem mondhatom; egy rossz pillanat
 497    VIII   |             mutatnád, miszerint az neked nem jólesik.~ ~A fiú némán fogadta
 498    VIII   |               tőlünk, és hozzánk levelet nem írsz, sem tőlünk levelet
 499    VIII   |                 írsz, sem tőlünk levelet nem vársz, és mégis meg fogsz
 500    VIII   |             szeretsz minket.~ ~A gyermek nem tett egyebet, mint gyámatyja
 501    VIII   |           látszott e biztatására. (Tehát nem örökké, tehát nem halálig
 502    VIII   |                  Tehát nem örökké, tehát nem halálig tart e rejtély;
 503    VIII   |      Kárpátfalvára hívattalak, annak oka nem csupán az, miszerint itt
 504    VIII   |            melyet rajtam kívül élő ember nem bír.~ ~A gróf ezzel fölállt,
 505    VIII   |                mert tudja, hogy különben nem engedné.~ ~Rudolf iparkodik
 506    VIII   |             midőn parancsát végrehajtók. Nem is azért falaztatá el e
 507    VIII   |                úr is követett a sírba, s nem akarta, hogy őutána másvalaki
 508    VIII   |             asszony hagyta, egy szék meg nem mozdíttatott a helyéről,
 509    VIII   |               könyvet elébb vagy hátrább nem tettek; még a zongora is
 510    VIII   |            minden mélyen alszik, csak én nem tudok aludni, mint zendül
 511    VIII   |               peng és döng éjnek idején, nem egyéb, mint egy húrja a
 512    VIII   |            következése, hogy most a szél nem járhatja a tornácokat, s
 513    VIII   |                 uram. Tudom én azt, hogy nem a levegőre gondolunk most.
 514    VIII   |               Minek az, méltóságos uram? Nem nagy munka az egész, egy
 515    VIII   |                 semmi, semmi emberi hang nem hallatszott; aki erre gondolt,
 516    VIII   |                   A meghalás, az elmúlás nem olyan nehéz énnekem, régen
 517    VIII   |                szomorú életemnek, melyet nem akarok velem egy sírba temetve
 518    VIII   |             gyöngédsége, minden áldozata nem képes egy percre elfeledtetni
 519    VIII   |                sem tudott e szerelemről, nem is ismert, nem is látott
 520    VIII   |              szerelemről, nem is ismert, nem is látott talán. Később
 521    VIII   |                szeretni, de álmodni róla nem szűntem meg soha. Tudod
 522    VIII   |        vallhatnám azt meg Isten után, ha nem neked? Amily igazán szívembe
 523    VIII   |              hagyj válasz nélkül; látod, nem mentem, nem védem magamat
 524    VIII   |               nélkül; látod, nem mentem, nem védem magamat előtted. Mondhatnám,
 525    VIII   |             magamat előtted. Mondhatnám, nem vagyok vétkes, nem vétettem
 526    VIII   |           Mondhatnám, nem vagyok vétkes, nem vétettem ellened soha, de
 527    VIII   |                   s a rövid végóra alatt nem jutott többé eszébe a levél,
 528    VIII   |                arcképe előtt leborult, s nem veheté észre, ami Rudolffal
 529    VIII   |                  a gyermeket, ki szemeit nem bírta elfordítani anyja
 530      IX   |          borzasztó gondolat rejlik, mely nem engedi lelkét megnyugodni,
 531      IX   |        megnyugodni, amíg annak gyökerére nem akadt, amíg azt ki nem tépheti,
 532      IX   |         gyökerére nem akadt, amíg azt ki nem tépheti, semmivé nem teheti,
 533      IX   |                  ki nem tépheti, semmivé nem teheti, bármi legyen is
 534      IX   |            nagyon féltem.~ ~– Mitől?~ ~– Nem az úttól, hanem útja végétől.~ ~–
 535      IX   |               hogy ő nagyon szigorú.~ ~– Nem őt, hanem családját.~ ~–
 536      IX   |                előtte, hogy ez a gyermek nem volt még ilyen halavány
 537      IX   |            fejemet, hol jár, mit csinál, nem tesz-e valami rosszat a
 538      IX   |                rosszat a nagyságos úrfi, nem hal-e a vízbe, nem rontja-e
 539      IX   |                 úrfi, nem hal-e a vízbe, nem rontja-e magát a táncban,
 540      IX   |                táncban, tanul-e valamit, nem szeret-e bele valami masamódnéba.
 541      IX   |             voltak különözve az övéitől, nem is ugyanazon a lépcsőn jártak
 542      IX   |            többet meg ne történjék!~ ~Ez nem is történt meg, hanem megtörtént
 543      IX   |                 tehetek én róla? Én csak nem vezethetem kötélen…~ ~A
 544      IX   |              hogy elbújhatnak előlük, és nem látják őket…~ ~ ~ ~Egy szép
 545      IX   |               révén még sok jelenlevő és nem lévő egyéniségeket, s Zoltánék
 546      IX   |                  olyan flegmatikus ember nem volnék, képes volnék keresztülmenni
 547      IX   |                fejét az írásába, hogy ki nem lehetett venni, melyik az,
 548      IX   |             köszönjön neki addig, míg ki nem dühöngte magát.~ ~Kovácsot
 549      IX   |             háttal volt felé fordulva, s nem láthatta őt.~ ~Tarnaváry
 550      IX   |               hogy miféle céljai voltak, nem az itt a kérdés, hanem hogy
 551      IX   |                 Kérem alássan, az a vers nem rossz!~ ~Tarnaváry a fogait
 552      IX   |                  azt fel, ahonnan azután nem lehetett többé elválasztani.
 553      IX   |                hétszemélynök úr jelenleg nem azért haragszik, hogy mint
 554      IX   |              okirattól, hacsak szépen ki nem lehet majd vakarni.~ ~Zoltán
 555      IX   |         kisasszonyt szidják így?~ ~– Óh, nem. Hanem a nevelőnét. Ez sokkal
 556      IX   |                  törődve az előtte talán nem oly szokatlan zivatartól,
 557      IX   |                egy gabnahajóé, pedig azt nem ezúttal kapta, magával vezetve
 558      IX   |                kívül jövök. Nekem igazán nem jó semmiért megharagudnom.
 559      IX   |                     A méltóságos asszony nem tartotta Julcsa csínját
 560      IX   |     nyalánkságokkal elhalmozák. Karolina nem is szólt hozzá másképp,
 561      IX   |                 pazar kényelem közepett. Nem ilyen világ az, amiben a
 562      IX   |                Midőn bezárta szobáját, s nem jött hozzá többet senki,
 563      IX   |                  míg a jótékony álom meg nem csókolta imát lehelő, szelíd
 564       X   |                  Előre tudhatjátok, hogy nem költészet az, amit leírok.
 565       X   |              sokáig fogunk élni.~ ~Talán nem voltunk még eléggé buzgók,
 566       X   |                 még eléggé buzgók, talán nem szerettük eléggé sajátunkat,
 567       X   |                 eléggé sajátunkat, talán nem gondoltunk arra elégszer,
 568       X   |             jövő-menőket kolduláshoz még nem szokott fagyos arcaikkal.~ ~
 569       X   |                 felső jegek megindultak, nem bírták kinyomni helyéből.
 570       X   |               jövő zaj, s minthogy odább nem mehetett, megtölté lassankint
 571       X   |                  s a megtolult ár a szét nem rombolható torlaszon felül
 572       X   |              róla, de akik azt elmondani nem merik; hogy ugranának fel
 573       X   |                 a város minden kapuin, s nem tekintenének hátra, amíg
 574       X   |            Esztergomtul fel egész Bécsig nem hallani egyebet, mint irtóztató
 575       X   |                még sok eddigelé általunk nem is sejtett egyéniségek hivatalosak
 576       X   |               Legtöbben az emberek közől nem szeretnek olyan gondolatokkal
 577       X   |                semmit sem tudnak. Azután nem is illik fölösleges aggodalmakkal
 578       X   |         miszerint a legmíveltebbek éppen nem aggódnak, hogy félelem nélkül
 579       X   |                kedvtöltéseik után, tehát nem félhet senki semmitől.~ ~
 580       X   |              pedig a másvilágon semmitől nem retteg annyira, mint a víztől.
 581       X   |                  Soha még életében hajón nem ült. Fiatal korában követségi
 582       X   |             letorkolt minden embert. Meg nem engedte, hogy valaki annak
 583       X   |                fráter Bogozy.~ ~A fráter nem kíván sem jó estét, sem
 584       X   |            házból; Maszlaczky úr mindezt nem cselekedte, hanem nyugodt
 585       X   |              idehívatása felől tájékozni nem tudás. Az egész arc inkább
 586       X   |               világosak, hogy gyertyánál nem láthatni, minélfogva szemei
 587       X   |                késsel jár az orra körül, nem beszélt addig, míg az művét
 588       X   |              beszélt addig, míg az művét nem végezé, hanem lebocsátkozék
 589       X   |                ajánlani. Tudhatja ön: ez nem első, és egy sem vált kárára.~ ~–
 590       X   |               magisztrátus dolga.~ ~– Én nem mondom, kedves Trommel uram,
 591       X   |                      S veszteség esetére nem kívánja azt tőlem vissza
 592       X   |                  idő, más zenét hallatni nem szabad. A szép Ilvay kisasszony
 593       X   |                tánc neki sehogy sem áll, nem szokott benne részt venni.
 594       X   |                  a kártyákat.~ ~– Én meg nem foghatom, ha minden ember
 595       X   |               csókol a két delnőnek, ami nem volna különben szokásos.~ ~–
 596       X   |                ha Vilma kisasszony távol nem lenne. Zavarában olyan bókot
 597       X   |                 táncol ott benn.~ ~Pedig nem szórakozottság az, hanem
 598       X   |                Milyen hideg van! – Talán nem fűtenek itt?~ ~A borzalom
 599       X   |                 kedves kisasszony. Talán nem beteg?~ ~– De igen. Gyöngélkedik –
 600       X   |            gyöngélkedik.~ ~Ez észrevétel nem volt ment minden malíciától.~ ~–
 601       X   |                    Valóban a septemvirné nem alaptalanul gyanakodik;
 602       X   |       alaptalanul gyanakodik; csakhogy ő nem sejt, nem észlel, ő igen
 603       X   |         gyanakodik; csakhogy ő nem sejt, nem észlel, ő igen közönséges
 604       X   |            gyámsága alá adatott; amit én nem is csodálok; az ifjú ember
 605       X   |                jeget vinne el a Dunából, nem volna mitől tartaniok. –
 606       X   |               árvíz, míg a szomszédok el nem fogják, s eszébe juttatják,
 607       X   |                 juttatják, hogy az árvíz nem felülről, hanem alulról
 608       X   |              tele van vele, s a kapun be nem lehet járni. A bejárás előtt
 609       X   |                  volt igen-igen elmésnek nem találni.~ ~– Hol van Zoltán?
 610       X   |             gyerek őhozzá szólani, mikor nem kérdezik. – Keresd, öcsém.
 611       X   |            kérdezik. – Keresd, öcsém. Én nem strázsálom a te Zoltán barátodat.~ ~–
 612       X   |          háziasszonyság is. – Egész este nem láttam sehol.~ ~Julcsa kisasszony
 613       X   |                  Cudarság tőle, hogy meg nem tartotta a szavát.~ ~Sem
 614       X   |                 Sem inasok, sem lovászok nem tudtak felőle semmit. Csak
 615       X   |          aggódott. Olyan nagy gyerek már nem vész el. Bizonyosan jobb
 616       X   |                  voltak nekem is, akiket nem lehetett korábban elhagynom.~ ~–
 617       X   |             ruhátlanul és segélytelenül, nem szabadítva meg egyebet,
 618       X   |           ismersz. Azt tenném. No, ezért nem neheztelek rád! Ha szerencsétlen
 619       X   |              holmit. Nyomorultak.~ ~– De nem addig van az, Zoltán barátom! –
 620       X   |         összeérni, míg a szerencsétlenek nem sejtve a szörnyű halált,
 621       X   |                kiáltottunk feléjök; vagy nem értették, mit mondtunk,
 622       X   |             értették, mit mondtunk, vagy nem bírtak többé segíteni magokon;
 623       X   |                 vidéken, és azután ismét nem hallatszott semmi, mint
 624       X   |                 menekvőket eltemették.~ ~Nem táncolt e percben senki.~ ~
 625       X   |                  szemközt jövő lovas meg nem magyarázta, hogy a Csepel
 626       X   |                 reájok, csakhogy egymást nem merték rá figyelmeztetni.~ ~–
 627       X   |          megszünteté az ágyúzást. „Ezzel nem sokra fogunk menni – monda –,
 628       X   |               fogunk menni – monda –, ez nem ér semmit!” Én odalovagoltam
 629       X   |                   Ott azt a jeget valami nem természetes gátnak kell
 630       X   |                  félretekintget reám, de nem mondta, hogy menjek onnét.~ ~–
 631       X   |              akna fellobbanását; egy szó nem hallatszott sehol. Így múlt
 632       X   |                velem együtt.~ ~– De csak nem őrültetek meg? – kiálta
 633       X   |               futottam az akna felé. Már nem tudom, mit kiáltottak utánam,
 634       X   |                azonban nagy tiszteletből nem foglalt el, s a septemvirné
 635       X   |                 meggyújtottam a kanócot, nem tudtunk visszajönni, mert
 636       X   |                 septemvirné, s addig meg nem hagyta magát engesztelni,
 637       X   |            engesztelni, amíg egészen oda nem vonta magához Zoltánt, saját
 638       X   |               hogy csakugyan itt van, és nem történt neki semmi baja.~ ~–
 639       X   |                 ismét a kanócot.~ ~– Azt nem tettem volna meg – szólt
 640       X   |                  megmentéséről volt szó, nem az enyimről. Kőcserepyné
 641       X   |                 Maszlaczkyt azalatt.~ ~– Nem találja ön e mesét rendkívül
 642       X   |               moraját; erre a gondolatra nem jött senki, pedig nagyon
 643       X   |                  bár az üldözés okát még nem ismeré; tudta, hogy ez a
 644       X   |        meglepetését csak a többiek öröme nem engedte észrevenni. Rögtön
 645       X   |              becsületes ember kárán.” Ők nem tudják, hogy Maszlaczky
 646       X   |               helyreigazítani, miszerint nem háromszázat akar mondani,
 647       X   |          félelemnek. Idebenn lenni jó.~ ~Nem az ős, patriarkális magyar
 648       X   |                beszélgethet egymással, s nem kénytelen más szavára figyelni,
 649       X   |                  Ilvay Matilddal, másnak nem jött volna eszébe e gondolat,
 650       X   |              báró eltávozásáról ott benn nem tudtak még semmit. Neki
 651       X   |               csendes benyílóba, ahonnan nem hallatszik elő a lárma,
 652       X   |                 a bor szülte izzadság. – Nem megy ma innen el senki!~ ~
 653       X   |                 az asztal alá iszlak? Ha nem félsz, maradj itt! Ha nem
 654       X   |                nem félsz, maradj itt! Ha nem félsz, hogy leiszlak, maradj
 655       X   |               barátja karszéke mögé.~ ~– Nem ér semmit a bor – mondta
 656       X   |                  az égető nedvet, s arca nem változott el utána; éppen
 657       X   |             rohant az ajtók felé. Azokat nem lehetett kinyitni. A házigazda
 658       X   |                 míg az ajtó kilincsét el nem bocsátá kezéből.~ ~Akihez
 659       X   |             körülök, mely meghazudtolá a nem való mosolyt.~ ~– Ide a
 660       X   |                kezében tartott palackot. Nem volt méltóságos, nagyságos
 661       X   |                 eszméletlenül. Óh, átok! Nem mondhatja meg, hová rejté
 662       X   |              bele minden ablak! És innen nem lehet kimenni!~ ~Hasztalan
 663       X   |            tanácsnok szemközt állt vele. Nem rettent-e meg ez attól?
 664       X   |              avagy gyermek.~ ~– E helyen nem jöhet a víz, még ha harminc
 665       X   |              útban kapja, s aztán vissza nem menekülhetnek. Itt maradni
 666       X   |                az áradás, meglehet, hogy nem fog rögtön elvonulni, ahogy
 667       X   |              nyargaltak a sötét utcákon, nem tudva, honnan jön a veszély,
 668       X   |         sikoltozó némber, aki gyermekeit nem találta a borzalom órájában.~ ~–
 669       X   |              lehet tagadni, csak az apát nem.~ ~Zoltán alig segíté hintajába
 670       X   |                nyargalni, megtudandó, ha nem lehetlen-e már a hazajuthatás.~ ~
 671       X   |               lovagra; egy-kettő, akinek nem volt oly nagy oka sietni,
 672       X   |                 csapkodott, de a paripák nem mozdultak tovább. Egyiknek
 673       X   |                 egy nagyot ordít, azután nem káromkodik többet. Hihetőleg
 674       X   |                  fulladt a vízben. Miért nem halad már ez a hintó?~ ~–
 675       X   |               Vilma nevét zokogva. És ők nem juthattak többé oda.~ ~E
 676       X   |                 szavait, midőn a kocsis, nem várva újabb parancsot, visszafordítá
 677       X   |                  uramhoz.~ ~Trommel háza nem messze esett ugyan az Új
 678       X   |            Tessék besétálni hozzánk!~ ~– Nem lehet, sietek. Elő hamar
 679       X   |                 hogy siessenek.~ ~Ő maga nem mert nekik parancsolni,
 680       X   |                hátrálni előle. „De miért nem sietnek jobban?”~ ~– Kedves
 681       X   |           csinálja maga!~ ~Maszlaczky úr nem tudta egyelőre, hogy mi
 682       X   |                 de Maszlaczky úr ezúttal nem azon szempontból vevé fel
 683       X   |                   De, kedves barátom, én nem üzérkedni akarok azzal,
 684       X   |       Lirum-lárum. Ahol az úr lakik, oda nem megy a víz. Én nem hagyom
 685       X   |                   oda nem megy a víz. Én nem hagyom magamat megcsalni,
 686       X   |               megcsalni, tudja az úr; ha nem tetszik az úrnak a szerződés,
 687       X   |                veszendő deszka szélén, s nem hajt reá addig, míg osztályrészéről
 688       X   |              osztályrészéről teljesen le nem mond.~ ~Egyszer életében
 689       X   |         széttépte a szerződést, s többet nem is vesztegetve a szót a
 690       X   |          koldusasszony feküdt, kinek már nem volt ereje az oszlopzat
 691       X   |               fölvenni a dereglyébe.~ ~– Nem érünk rá! – kiálta közbe
 692       X   |               fel” – rimánkodik a nő.~ ~„Nem lehet azért most megállni!
 693       X   |              innen Budára átszállít!~ ~– Nem érnek rá! – sietett Maszlaczky
 694       X   |                  alkudozóhoz –, ez az úr nem engedi, hogy felvegyük.
 695       X   |                Legények! Ki a Dunára! Ha nem tetszik a mulatság, tessék
 696       X   |               igen szilárdul van építve, nem dőlhet össze egyhamar, ott
 697       X   |                  még tegnapelőtt falura, nem is jön be a héten.~ ~Maszlaczky
 698       X   |                   fenyegette a fickókat. Nem használt semmit. Választania
 699       X   |            mintha kérdenék tőle: „Hát te nem remegsz-e”?~ ~A fiatal jurátus
 700       X   |           egyedül kell ott maradni, neki nem szabad elhagyni helyét.
 701       X   |                    A vészharangszó miatt nem lehetett hallani az óraütéseket.
 702       X   |                jámbor kísértő lélek, aki nem volt más, mint a kúria kapusa,
 703       X   |              tens úrhoz, hogy megtudjam, nem kell-e újra befűteni? De
 704       X   |                  csúnya peched.~ ~Kovács nem ügyelt rá. Tarnóczay úr
 705       X   |               pászoltam, aufmisoltattam, nem változott a szerencse. Ma
 706       X   |           fiatalság kedvenc gyűlhelye, s nem tartozott a ritkaságok közé
 707       X   |              törvénygyakorló testületnek nem egy tettleges vitatársa
 708       X   |               magasztos beszéddel ajkán, nem e rút szenvedély eszközeivel
 709       X   |          eszközeivel izmos kezeiben. Úgy nem illettek ez ifjú arcokhoz
 710       X   |                 nélkül vet oda a sorssal nem törődő ifjú könnyelműség.
 711       X   |                Bogozy hátára ülök, őbelé nem megy a víz.~ ~– Azt nem
 712       X   |                  nem megy a víz.~ ~– Azt nem mondhatod, hogy bánod is,
 713       X   |                szerencsétlenség órájában nem maradhatsz hideg vérrel. –
 714       X   |            házbért, az én gazdám házának nem szabad összeomolni.~ ~–
 715       X   |                 stájgeroznak?~ ~– Amiért nem világítják a lépcsőket?~ ~–
 716       X   |                szegény legény szűrét, ha nem tud fizetni?~ ~– Hahaha!
 717       X   |        kisgyermeke volt. Erőtlen karjain nem bírta őket magával hurcolni,
 718       X   |              segélyt szerezzen. Most már nem tud többé visszamenni, s
 719       X   |                 te se mondd többet, hogy nem láttad a húszasomat!~ ~Az
 720       X   |            bankadó. – Pénz kell ezeknek, nem szép szó. Kaptok minden
 721       X   |           mozdulunk innen.~ ~– Hát miért nem?~ ~– Azért, mert százat
 722       X   |                 kiált segítség után?~ ~– Nem árt nekik, ha egy kicsinyt
 723       X   |                 erővel, ha jó pénzünkért nem adják!~ ~A révészlegények
 724       X   |                 a kard ketté volt törve, nem lehetett használni, másodszor
 725       X   |                   hogy a jurátusok ellen nem fognak többet harcolni;
 726       X   |              Hadd fürödjenek egy kicsit, nem árt nekik! – szólt Bogozy
 727       X   |         megrémítve a rajta ülő szívét.~ ~Nem lehet előremenni!~ ~A paripa
 728       X   |             Zoltán fején. A rémjelenetet nem eleveníté egyetlen emberi
 729       X   |                az úszó mént siettében, s nem kellett szügyével az éles
 730       X   |              hogy itt úszással menekülni nem lehet. A víz jéggel volt
 731       X   |                veszély órájában elhagyni nem tudott.~ ~E percben úgy
 732       X   |                  koldusnőt; hisz ő azért nem fog megfázni, báli öltönyét
 733       X   |                 a jeges vízben állt.~ ~– Nem, nem fogok fázni, nem szabad
 734       X   |              jeges vízben állt.~ ~– Nem, nem fogok fázni, nem szabad
 735       X   |                    Nem, nem fogok fázni, nem szabad fáznom – mondogatá
 736       X   |                  belefásulok. Az éjszaka nem lehet már hosszú, s reggelig
 737       X   |                  Talán ez a koldusasszoy nem is él már, mit használ neki
 738       X   |                  ér? Szorítsd odább!”~ ~„Nem, nem! – szólt magában, megkeményítve
 739       X   |                 Szorítsd odább!”~ ~„Nem, nem! – szólt magában, megkeményítve
 740       X   |                rablás, mint a gyilkolás. Nem szabad gyávának lenni!”~ ~
 741       X   |                bánatot – egyszerre.~ ~De nem! Nem. A gyáva csügged el,
 742       X   |           bánatot – egyszerre.~ ~De nem! Nem. A gyáva csügged el, a törpe
 743       X   |                  le az élet terhe alatt. Nem ilyen vég, nem ilyen sors
 744       X   |              terhe alatt. Nem ilyen vég, nem ilyen sors van a bátrak
 745       X   |                  átmelegíté a szívet; ez nem engedi érezni a szél hideg
 746       X   |              tudnak a napba nézni és meg nem haragudni, a szénfekete
 747       X   |             nekik: „Ti várhattok még, ti nem vagytok nagy veszélyben,
 748       X   |               elfeledett kiáltani. Talán nem is szólt volna, ha a szabadító
 749       X   |               volna, ha a szabadító arra nem irányozza tutaját. Gondolá,
 750       X   |                   melyhez hasonló hangot nem hallottunk sem azelőtt,
 751       X   |           kábulat fogta el idegeit, hogy nem tudott szólni; de a szabadító
 752       X   |                 templom előtt.~ ~– Miért nem feleltek? Ki van itt?~ ~
 753       X   |                       Nyújtsa kezét.~ ~– Nem bírja, mert félholt.~ ~A
 754       X   |              volna megmentenem, de lovam nem bírt a zajban úszni, s ide
 755       X   |          Kőcserepy úr háza erősen épült, nem omolhat össze, aztán neki
 756       X   |                  felelt:~ ~– Báró úr, ez nem azon éjszaka, melyen az
 757       X   |             életben ellenséged. Lépj át, nem érünk rá itt sokat feleselni!~ ~–
 758       X   |                 itt sokat feleselni!~ ~– Nem lépek át! – szólt a fiú
 759       X   |               aki odavisz.~ ~A szabadító nem feleselt többet, hanem megkapta
 760       X   |              kockára életét, azért, akit nem szeret, még csak kisujját
 761       X   |                   hogy izzadt. Miklós le nem vette róla szemeit.~ ~Már
 762       X   |                 a derék férfi kezét.~ ~– Nem azért teszem – szólt ez
 763       X   |                  sötét, fekete szemeivel nem nézne a lámpa világába,
 764       X   |          íróasztala tetejéről bámulnak – nem tudni, hova.~ ~– Ne tégy
 765       X   |        csillagaival, amik őrá nézve mind nem léteznek.~ ~Egykor a pesti
 766       X   |               Vilmára nézve. A vak leány nem taníthatja őt tiltott eszmékre,
 767       X   |                 ő maga sem ismer semmit, nem hízelghet neki, mert hiszen
 768       X   |                  nálánál idősebb, mintha nem is anyja, hanem valami nagyanyja
 769       X   |                  éjszakákon, mikor Vilma nem tudta lehunyni szemeit,
 770       X   |                halvány arca s égő szemei nem engedtek benne kételkedni.
 771       X   |              mindez igen természetes, és nem kell rajta megütközni. Eveline
 772       X   |                 rop, rop, pitt, patt! Ha nem adsz ennünk, elmegyünk”!
 773       X   |                    De a szegény embernek nem volt fája, elment hát a
 774       X   |           szegény ember kért tőle, de az nem adott. Azt mondta neki: „
 775       X   |                alig beszéltek már hozzá. Nem vertek szárnyaikkal meleget,
 776       X   |                 beletojta a hamuba, hogy nem látszott. Ahogy azután a
 777       X   |               kincsestől, míg csak porrá nem lett; a vén szél jajgatott
 778       X   |             figyelmesen végighallgatott, nem zavarva annak szerteszét
 779       X   |                 a nagyságos asszony?~ ~– Nem.~ ~– Hát az édes papája?~ ~–
 780       X   |                 ajkához szorítva.~ ~– Az nem igaz; én nem vagyok sem
 781       X   |            szorítva.~ ~– Az nem igaz; én nem vagyok sem jó, sem szép.
 782       X   |               szép. Azt csak mondják, de nem igaz. Én magam jobban tudom,
 783       X   |              Rossz vagyok, és rút, azért nem is szerethet senki.~ ~–
 784       X   |              elbámulva a hallottakon, ki nem bírta képzeletével utolérni
 785       X   |            kedves kis anyácskám, hogy őt nem szereti senki, mikor mindenki
 786       X   |               ház szemben hízeleg, és ki nem állhat. Én kiállhatatlan
 787       X   |                  kiállhatatlan vagyok, s nem bánnám, s tudom, hogy más
 788       X   |                komoly édesanya. Még csak nem is sírt.~ ~– Ne búsulj te,
 789       X   |                hatását, az ágyban fekve, nem érezte oly erősen.~ ~– Talán
 790       X   |                  anyám érkezett meg.~ ~– Nem, nem – rebegé Liza, s nyugtalan
 791       X   |             anyám érkezett meg.~ ~– Nem, nem – rebegé Liza, s nyugtalan
 792       X   |               mit hallgatsz?~ ~Még Vilma nem hallott semmit, de a vak
 793       X   |                 majd ezerek ajakáról, és nem tudta magának kimagyarázni,
 794       X   |               ablakrázkódtató csattanást nem hallotta ő még soha. És
 795       X   |                 jajveszékelések, amikből nem lehetett az ijedelem okát
 796       X   |                  keresi a mellékszobában nem talált holmiját, de a hívásra
 797       X   |            talált holmiját, de a hívásra nem felel, nem hallja, vagy
 798       X   |                  de a hívásra nem felel, nem hallja, vagy nem ér rá.
 799       X   |                  felel, nem hallja, vagy nem ér rá. Senki sem törődik
 800       X   |           rettentő hatalom, melyet ember nem képes feltartóztatni, rászakadt,
 801       X   |                  nő, addig dagad, míg be nem tölti azt a véghetlen űrt,
 802       X   |                   mikor sem fa, sem hegy nem látszik már ki többé a vízegyetemből,
 803       X   |               felette történik, rá nézve nem volna ijesztő, ismeretlen,
 804       X   |                 óra folyt le így, melyet nem számlált a percinga otthonos
 805       X   |                várná, hogy ha a napsugár nem hatott át azoknak örök éjszakáján,
 806       X   |                 közeli neszét.~ ~Valóban nem félt attól, ami következik.~ ~
 807       X   |                Az életunalom szenvelgése nem szokatlan tünemény növendék
 808       X   |                 tudnának halni – kik még nem is éltek; de ha magok előtt
 809       X   |                közel hozzá a halál, és ő nem érzett félelmet előtte.
 810       X   |           megsiratná, akinek fájna, ha ő nem lesz, vele együtt vesz el;
 811       X   |             leányka felgerjedt figyelmét nem kerülték ki e hangok; jól
 812       X   |                  keblére rejtve.~ ~Vilma nem felelt neki rá, csak erősebben
 813       X   |            azután a vak és a látó között nem lesz különbség, egyik oly
 814       X   |                 a gondolat, hogy meghal, nem ijeszté meg, de az igen,
 815       X   |                 Kárpáthy Zoltán.~ ~Vilma nem reszketett eddig, de most
 816       X   |                 jelent volna meg előtte, nem érzett volna láttára annyi
 817       X   |            keserű mosollyal. – Hát miért nem jöttek értem?~ ~– Az lehetetlen
 818       X   |              lehetetlen volt, csak önnek nem volt lehetetlen.~ ~Zoltán
 819       X   |                vak gyermeket, ki azonban nem akarta elbocsátani úrnője
 820       X   |              kezét.~ ~– Hát Vilma? Vilma nem fog jönni? Én nem maradok
 821       X   |                  Vilma nem fog jönni? Én nem maradok el Vilmától! Én
 822       X   |                  maradok el Vilmától! Én nem megyek el nála nélkül!~ ~–
 823       X   |            ismeretlenség félelmével – én nem ismerem. Hova visz?~ ~–
 824       X   |             vannak esve miatta! De azért nem azok jöttek őt megszabadítani,
 825       X   |                  akiről soha egy jó szót nem szóltak előtte, akiről azt
 826       X   |                 figyelmező gyermek előtt nem volt titok, hogy Zoltán
 827       X   |                felemelkedett ágyáról, de nem bírt lábain állani, oly
 828       X   |                  A leány akart volna, de nem bírt megmozdulni. Tán még
 829       X   |                  hogy lépni sem tudok.~ ~Nem volt pedig sok idő a tanakodásra.~ ~–
 830       X   |                  karomra vegyem. S azzal nem várva be a feleletet, hirtelen
 831       X   |                 hogy lehetetlen volt azt nem hallania.~ ~– Boruljon reám
 832       X   |                 szorítá őt magához, s le nem tevé addig öléből, míg Lizához
 833       X   |                addig öléből, míg Lizához nem ért vele, ahol rábízta a
 834       X   |           szemeivel a fehér szobát. Arra nem lehetett ráismerni többé.
 835       X   |                mögött susogni:~ ~– Miért nem hagytak engem ottan?~ ~Más
 836       X   |               gyámoltalanságukat.~ ~Azok nem tudtak a nagy igyekezet
 837       X   |                 de míg Tarnaváry magához nem tért, senki sem tudta, hová
 838       X   |              kiálta rájok Zoltán.~ ~Azok nem tudtak közel jönni, a tutajnak
 839       X   |                 látták, tudniillik, hogy nem kellett érte olyan messze
 840       X   |       elszállítják. A szárazföld már oda nem volt messzebb húsz lépésnél,
 841       X   |         csinálhatott számára.~ ~– Hát te nem mégy velök? – kérdé Wesselényi
 842       X   |                 Zoltánról senkinek.~ ~De nem is örült senki látásán.
 843       X   |                  örült senki látásán. És nem könnyezett, midőn mások
 844       X   |                   midőn mások sírtak. És nem hálálkodott, midőn megmentői
 845       X   |                hősök, e bátrak neveit, s nem méltók-e e nevek, hogy irántok
 846       X   |                  férfiak küzdése mellett nem jutott annyi sír számára
 847       X   |              atyjainak nevez a hit, hogy nem hiába viselik e szent nevet,
 848       X   |                  szemeinkben a könny, és nem tudjuk, mi az: öröm-e, vagy
 849       X   |                  Isten kezeire. Az ember nem mindenható. Egyszerre nem
 850       X   |                nem mindenható. Egyszerre nem szabadíthatja meg az egész
 851       X   |            ahonnan kijöttek! De az ember nem mindenható. A hősnek az
 852       X   |            kiáltanak hozzá; de amott már nem is kiáltanak, mert a ház
 853       X   |                  jajszó kiált felé, és ő nem szabadíthat meg mindenkit.
 854       X   |        megkondult az óra, az áldozattevő nem találta elégnek vagyonát
 855       X   |                 mindenütt megállt elébb, nem maradt-e ottan élő, nem
 856       X   |                  nem maradt-e ottan élő, nem hallatszik-e a halálküzdelem
 857       X   |                 között; de a nemes lélek nem ér rá most saját vagyonát
 858       X   |                 jókor érkezett. A rablók nem várják be, hogy odaérjen,
 859       X   |               akasszák fel sorba; de azt nem fogják cselekedni. Azon
 860       X   |                  kendőjével; szólani már nem bír, csak a kendőt lobogtatja.
 861       X   |                  ki a nemes csatába, hol nem halált, de éltet kelle osztogatni,
 862       X   |                ki mentőcsónakához. Nevét nem jegyezte fel senki a deréknek,
 863       X   |                  fogdosták ki. Olyan itt nem tud lenni!~ ~Abellino a
 864       X   |              volt elfoglalva. Menekülnie nem lehetett, de ha lehetett
 865       X   |                 de ha lehetett volna is, nem volt hova. Az ifjú sokkal
 866       X   |                báró kalapot emelintve –, nem vagyunk látogatáshoz öltözve.~ ~
 867       X   |                istenek függni rendeltek, nem hal az a vízbe.~ ~Gyönyörű
 868       X   |       karneváléjhez, fenség.~ ~– Valóban nem. Régen járnak már önök az
 869       X   |            udvarában tette le; olyan itt nem tud lenni.~ ~– Veszett-e
 870       X   |               veszett a hullámok között, nem számítva a hajókon levő
 871       X   |           lesepert a tengerbe. Olyan itt nem fog lenni!~ ~– De reménylem,
 872       X   |               miszerint kitérő feleletet nem lehetett rá adni.~ ~– Megvallom,
 873       X   |              eseményeket, s apróságokkal nem foglalkozhatom.~ ~Misztizláv
 874       X   |                  reá, majd a főhercegre, nem érthetve minden szót a beszélgetésből.~ ~–
 875       X   |                      Akárhová, a víz már nem mély. A csónakot majd átadom
 876       X   |                 vagyunk, nemesemberekkel nem szokás így bánni.~ ~– Aki
 877       X   |   szerencsétleneken segíteni, az előttem nem nemesember. Tessék csak
 878       X   |                  ügy, fenséges, uram, és nem tartozik semmi tribunál,
 879       X   |                más egyéb gondolni valója nem volna. – E szép dámákkal
 880       X   |                  bűzös rakásban. Ah, ezt nem lehet kiállani. Inkább ki
 881       X   |              töretni magát, de lábait be nem nedvesíti. Ő különben is,
 882       X   |             keresztül vigye őket Budára. Nem kellett félnie; ahol annyi
 883       X   |         Mindenkit ő helyez el, figyelmét nem kerüli ki senki. Nagyobb
 884       X   |                jövők reménye.~ ~Pedig az nem tünemény. A bájos, szende
 885      XI   |                 egymás körül fűzve, hogy nem lehet őket elválasztani,
 886      XI   |                ők is a többi után.~ ~Aki nem sírt eddig, sírhatott most.~ ~
 887      XI   |                  Most sírt még csak, aki nem sírt eddig.~ ~Nem három
 888      XI   |              csak, aki nem sírt eddig.~ ~Nem három nap, egy egész század
 889      XI   |              haladt, és ami élt, az mind nem születetté lőn.~ ~Az egész
 890      XI   |                 Ily hír vétele után neki nem volt szabad betegen feküdni
 891      XI   |            szabad betegen feküdni többé! Nem! Ha halva lett volna, még
 892      XI   |                 jelszót eldörögje: „Pest nem veszett el, Pest felviruland
 893      XI   |                   Oly csodás feltámadása nem volt még földi halottnak
 894      XI   |         boldogítani kellett; csak ő maga nem lett boldog, csak ő maga
 895     XII   |                  Szentirmay egy évig fel nem jött jószágáról Pestre;
 896     XII   |                szabad tudni, hogy Zoltán nem levelez Szentirmára.~ ~Azért
 897     XII   |            nyakáról az ilyen akcidenciát nem hozó komissziót, hanem az
 898     XII   |          rendkívüli figyelmén, melyet is nem mulasztott el neki egynehányszor
 899     XII   |             olvasott a hétszemélynök úr, nem tudta, hogy micsoda gorombaságot
 900     XII   |                  havak múltak, és Rudolf nem kapott újabb tudósítást.
 901     XII   |           levelezett Kovács nevű jurátus nem érkeznék e levelezés folytatására,
 902     XII   |              körös-körül mindenüvé, ahol nem kellett, néhol az egész
 903     XII   |          előfordultak, fogalmunk legyen, nem szükség csak a levél kezdő
 904     XII   |           írásmód előkelő uraknak eléggé nem ajánlható, akik nem a könyvárus
 905     XII   |               eléggé nem ajánlható, akik nem a könyvárus számára vetik
 906     XII   |                semmit sem tudok, mert én nem bíztam rá a levelezést. (
 907     XII   |              erre a célra külön hivatalt nem tarthattam. Hogy az érintett
 908     XII   |                  egypár esztendeig; elég nem szép tőle, hogy ő maga nem
 909     XII   |               nem szép tőle, hogy ő maga nem tudósított semmiről, mikor
 910     XII   |               rád nézve igen jól áll, ha nem restellenéd egy kissé kitenni
 911     XII   |                 elpatkoltam akkor, azóta nem iszom rosztopicsint. Rettenetes
 912     XII   |          újságokból. Zoltánt három napig nem láttam, mindig Miklóssal
 913     XII   |             bolond lesz belőle, mint az; nem fog rajta semmi. Egyébiránt
 914     XII   |               azzal szokta végezni, hogy nem írhat már többet, mert a
 915     XII   |                  meglelhetni a magát túl nem becsülő szerénységét, a
 916     XII   |                   s ismét megérkezének a nem is várt becses hieroglifok,
 917     XII   |                címet a pesti posta ugyan nem tudta elolvasni, de annyit
 918     XII   |           ilyenformát olvasott ki abból, nem minden fejtörés nélkül:~ ~„
 919     XII   |            Tudhatod pedig, hogy mennyire nem kenyerem a levélírás, hogy
 920     XII   |                 levelet. Amit ő írt, azt nem értettem, mert igen cifra,
 921     XII   |                  mi az eb ingének, minek nem, el nem képzelhetem – beállt
 922     XII   |                eb ingének, minek nem, el nem képzelhetem – beállt Berlinben
 923     XII   |             nyomatott disszertációt, fel nem bontottam, azon módon küldöm
 924     XII   |            elfenekeltek, hogy a leckémet nem akartam megtanulni, pedig
 925     XII   |          kisujjamban van a corpus juris. Nem ér semmit az a korán érés;
 926     XII   |                 hogy ökölre szívesen! Az nem veszedelmes, s ott aztán
 927     XII   |                 veszedelmes, s ott aztán nem féltem a fickót, öklei elég
 928     XII   |        doktorátus meg a porosz koszt meg nem rontotta.~ ~Azonban kikoptam
 929     XII   |                leüt az istennyila, miért nem tud beleütni éppen ebbe
 930     XII   |           engedett látni. A kérdéses per nem aggódtatá tovább Rudolfot;
 931     XII   |       érdekesebbé.~ ~„Ks btom stb.!~ ~Ki nem jövök a csodákból. Zoltán
 932     XII   |                 nevezendő vizeket, s aki nem jártam másként vízen keresztül
 933     XII   |                  soha, hacsak álló hídon nem, s aki rá nem ülnék egy
 934     XII   |                 álló hídon nem, s aki rá nem ülnék egy gőzhajóra, ha
 935     XII   |                rólam semmiféle tenger le nem mossa, hogy én öltem el
 936     XII   |                  kezdve két álló hónapig nem hallottam róla egy commát
 937     XII   |            járhat, mi történhetett vele? Nem süllyedt-e el vele a hajó,
 938     XII   |               süllyedt-e el vele a hajó, nem vetette-e ki a szél valami
 939     XII   |                levélben, azt tudom, hogy nem teszi az ablakába; nem a
 940     XII   |              hogy nem teszi az ablakába; nem a magyarnak való a tenger,
 941     XII   |                anglus sem menne arra, de nem fér egymástól a szárazföldön,
 942     XII   |                 mi pedig egyik toronyból nem látjuk a másikat, olyan
 943     XII   |            nyelveken szavalt, miket azok nem ismertek, s azok közől egyhangúlag
 944     XII   |                írni, hogy ha illendőbben nem viseli magát odakinn, hát
 945     XII   |                viseli magát odakinn, hát nem küldök neki több pénzt;
 946     XII   |                   No, ezeket a leveleket nem szeretném, ha amice Maszlaczky
 947     XII   |                  bizonyítni, hogy Zoltán nem az apja fia.~ ~Legutóbbi
 948     XII   |             kárpátfalvi színházban. Hogy nem él az öreg János úr, hogy
 949     XII   |       Berengártól (talán Béranger?), aki nem lehet valami nagyon fain
 950     XII   |                 akit semmiféle lében meg nem főztek, minő sajátságos
 951     XII   |             szemem közé, hogy én ezentúl nem leszek többé septemvir,
 952     XII   |             cukrot főzök, te meg szintén nem fogsz lenni főispán, hanem
 953     XII   |                  a másikig; az iskolában nem szintaxist és grammatikát,
 954     XII   |               szintaxist és grammatikát, nem metafizikát és nem mitológiát
 955     XII   |          grammatikát, nem metafizikát és nem mitológiát fognak ezentúl
 956     XII   |                   mily gyors emelkedés! (Nem is tudom, hogy minek lakunk
 957     XII   |              minek lakunk mi itt, s mért nem megyünk oda?) Azzal ijesztget,
 958     XII   |              pengőben beszél; de viszont nem is halnak nálunk éhen az
 959     XII   |            azokkal a tallérokkal, amiket nem bír fizetni.”~ ~Negyedik
 960     XII   |             vezeklés itt a földön. Azért nem juthatnak ők a mennyországba.’~ ~(
 961     XII   |                hazámba, fogadom az égre, nem leszek utolsó, aki e hivatást
 962     XII   |               színházaink, középületeink nem fognak félni egybehasonlító
 963     XII   |              hallottam beszélni, s azért nem állhatom szó nélkül, mégpedig
 964     XII   |             mégpedig először azért, mert nem értem; másodszor, mert nem
 965     XII   |               nem értem; másodszor, mert nem hiszem; és harmadszor és
 966     XII   |               ezerszer azért, mert nekem nem kell! Nem! Ha lehetséges
 967     XII   |              azért, mert nekem nem kell! Nem! Ha lehetséges volna is,
 968     XII   |               Pedig irtózom a víztől, és nem ültem hajón soha; de csónakra
 969     XII   |                  és azon megyek át, mert nem irtózom sem a Dunától, sem
 970    XIII   |                 kapva.~ ~Az említett ház nem épült holmi hercegi lakók
 971    XIII   |             Williamja, akit tulajdonképp nem hívnak Williamnak, hanem
 972    XIII   |              menjen be, ha kedve tartja. Nem érdemes az egész dolog,
 973    XIII   |               valami gyönge, fáradt hang nem nyögdécsel felé.~ ~– Ki
 974    XIII   |             alaktalan vázat látott ott a nem éppen fényűzéssel rendezett
 975    XIII   |         turquoise-ok. Úgy látszott, hogy nem ismert rá addig, míg az
 976    XIII   |              ismert rá addig, míg az meg nem szólította.~ ~– Az istenért,
 977    XIII   |                  a kék ereket.~ ~– Éppen nem vagyok beteg, drága fiskális
 978    XIII   |          Ellenkezőleg.~ ~– Ellenkezőleg? Nem értem én azt.~ ~– Ellenkezőleg,
 979    XIII   |                akinek most annál okosabb nem jutott eszébe, mint a mesebeli
 980    XIII   |             szájam padlásához szárad, és nem szabad inni egy csepp vizet
 981    XIII   |              tengerivó szomj.~ ~– De hát nem szomjazik, kedves nagyságod,
 982    XIII   |               délceg alakomat, meghízom. Nem, nem hízom meg oly kövérre,
 983    XIII   |                 alakomat, meghízom. Nem, nem hízom meg oly kövérre, mint
 984    XIII   |              Jancsi bátyám, olyan hassal nem szeretném keresztülélni
 985    XIII   |                    Csalhatatlan a siker! Nem veszi észre hangomon, milyen
 986    XIII   |              ugyan egyet sem ütött, mert nem volt felhúzva, hanem az
 987    XIII   |                       Hát még a szemeim! Nem is lehet hasonlítást tenni
 988    XIII   |                 máskor húsz lépésről meg nem bírtam volna ítélni, kicsoda
 989    XIII   |                 a javulás útján látom, e nem annyira kellemes, mint gazdaságos
 990    XIII   |                mellett; azonban…~ ~– Óh, nem gazdaságos – ragadá ki az
 991    XIII   |               azt meg is nyerte.~ ~– Azt nem tudom, nincs is hozzá semmi
 992    XIII   |                 nagyságod sót eszik, ide nem fáradok, hanem elvégzem
 993    XIII   |                 semmi kicsapongása hírét nem hallani, testben-lélekben
 994    XIII   |               jár az esze, kinek jelleme nem ér egy fapénzt, aki nem
 995    XIII   |                  nem ér egy fapénzt, aki nem szeret semmit, és akit nem
 996    XIII   |               nem szeret semmit, és akit nem szeret senki. Ez nagyságod
 997    XIII   |    magánindulatát nagyon kielégítené. De nem volna belőle semmi haszon
 998    XIII   |             által, akik kegyeikkel éppen nem bánnak fukarul gazdag ifjak
 999    XIII   |              frakkban, mely a hasán elöl nem akar összeérni, orcájának
1000    XIII   |               mozoghassanak. Csak a száj nem engedte magát kiszoríttatni