Rész

 1       I|    legelébb beszélni, ősz, meglett férfi volt már, amidőn a sikert
 2      II|            legelteté szemeit a két férfi arcán – Nem akarom fennhangon
 3     III|      kérdés – köztiszteletben álló férfi, mint az ifjú Kárpáthy örökös
 4     III|           reá? Engedi-e, hogy azon férfi, ki neki atyja után atyja
 5       V|         komoly, derék, tekintélyes férfi volt; az ifjú leányt nem
 6       V|         mint jelenleg és igen szép férfi.~ ~Eveline egyszerű észlelés
 7       V|           magának, hogy az udvarló férfi iránt szerelmet érezzen.
 8       V|           lelki tulajdonokkal bíró férfi, mint volt az első, kit
 9       V|         férjem a legnemesebb lelkű férfi volt. Ezer közől egy, és
10       V|                Valóban boldog azon férfi, ki ily magas elveket viselő
11       V|           ifjú, és elfásultam mint férfi. Ez alatt a hideg arc alatt
12       V|           is szolga volna; mindkét férfi arca ragyogott a nyájasságtól,
13       V|          és szívű, szilárd jellemű férfi, kiben tökéletesen meg tudnék
14       V|            jelenet után mind a két férfi félrefordult szemeit megtörülni.
15    VIII|      gyermek volt; de idestova már férfi lesz. Ma van tizennegyedik
16    VIII|           az örökké hideg, nyugodt férfi az, aki sír.~ ~Zoltán egy
17    VIII|          állt köztem és közötte… E férfi – a te férjed… Kinek vallhatnám
18      IX|           azután mint derék, jeles férfi fog visszatérni, s annál
19      IX|         meg fogja őt látni, délceg férfi alakjában, s addig is mindig
20       X| pezsgőspalackok.~ ~Néhány éltesebb férfi, köztök a septemvir és a
21       X|          az nő vagy alacsony sorsú férfi avagy gyermek.~ ~– E helyen
22       X|          fáklya volt kitűzve. Több férfi evezővel és csáklyákkal
23       X|            Istenhez imádkozva.~ ~E férfi – Wesselényi Miklós.~ ~A
24       X|        gyermekekkel. Hiszen minden férfi örömest nézett szembe a
25       X|     hálatelten csókolá meg a derék férfi kezét.~ ~– Nem azért teszem –
26       X|            benne levő hat vagy hét férfi közől egy sem tudott kormányozni,
27       X|           ki bánna most? Két-három férfi ereje van most minden karban,
28       X|          egy polgár, köztiszteletű férfi hajtja a csónakot, amott
29       X|            az ő menekvése. Pedig e férfi talán ez órában minden vagyonát
30       X|            férfihang. Izmos, magas férfi jő szemközt csónakkal, egyenesen
31       X| aranyhajtókás egyenruhába öltözött férfi; a hajó közepén egy fiatal,
32       X|      éjszakán!~ ~Egy ősz fejedelmi férfi, a főherceg-nádor lakik
33      XI|      feküdt cenki kastélyában az a férfi, kiről egykor a történet
34      XI|        halál iránt, feküdt a nemes férfi betegágyában, midőn jön
35      XI|            ország, ez az egy beteg férfi meggyógyulva kelt föl ágyából.
36     XIV|           izgásba, mint egy fiatal férfi arca, ki ott ült mindjárt
37     XIV|            bár oly érett, mint egy férfi. Legyen önben elég férfierő,
38     XIV|        ilyen szó egy diplomatizált férfi szájába? Hogy tudnék én
39     XIV|            mint ha a legerényesebb férfi mondja: „Én tiszteltem őt!”?~ ~
40      XV|          lehet azon nagy befolyású férfi?~ ~– S ön nem gyanította
41     XVI|         ahogy beszél.~ ~Mind a két férfi közelebb lépett az ágyhoz,
42     XVI|            hogy a jelen levő három férfi mind némává ijedt, s a jámbor
43    XVII|         miket úgy tekintének, mint férfi fogadásait! Ez újra fölemelte,
44    XVII|         kandalló tüzébe.~ ~A három férfi szótlanul állt a kandalló
45   XVIII|      elborította a könny.~ ~Az agg férfi hosszan végignézett könnyes
46   XVIII|          hogy utoljára nincs olyan férfi, akit a nők meg ne hallgassanak…~ ~
47   XVIII|          sem tanácsos, ott én csak férfi vagyok, s legyen az tulajdon
48   XVIII|           majd egy komoly, bánatos férfi, vonásaiban mély érzelem
49   XVIII|               Végre odalép hozzá a férfi, s az szólítja meg:~ ~–
50   XVIII|          az ifjú, s az előtte álló férfi keblére rohanva, átölelé
51   XVIII|         hogy a senkitől nem ismert férfi bátorkodott odaülni a tekintetes
52   XVIII|     borotvált arcú, idegen jellegű férfi, ki egészen kicseréltnek
53   XVIII|         állt, s amint a buzogányos férfi leült előtte, indulat nélküli
54   XVIII|            mire hátratekint, három férfi lép be hozzá a méhesbe;
55   XVIII|          ennélfogva nagy befolyású férfi a megyében; valamennyi ügyvéd
56      XX|        század negyvenes éveit mint férfi érte meg, vén az az ötvenesekben;
57     XXI|           nemességben nem akad egy férfi, akinek bátorsága volna
58     XXI|           nem, hogy a megelőző két férfi mit fog beszélni; de hogy
59     XXI|      elsápadt egyszerre mind a két férfi!~ ~Mint akit valami nagy
60     XXI|          kezdeni a sírást.~ ~A két férfi kénytelen volt még jobban
61    XXII|               rebegé a keményszívű férfi, hogy nem történt meg az,
62    XXII|          különböző ember…”~ ~A két férfi megdöbbenve bámult egymásra.
63   XXIII|          tudni!~ ~A nagy, hatalmas férfi vevé kezébe a tollat, hogy
64   XXIII|           tudakozódik.~ ~De ez nem férfi hangja volt, hanem nőé.
65   XXIII|         attól rettegett, hogy azon férfi leánya, ki most őmiatta
66    XXIV|        azon pillanatban mind a két férfi arca ellágyult, elérzékenyült.~ ~
67    XXIV|     kigördült az udvarról; a három férfi kiment utána egész a kapuig,
68    XXIV|       egyik felén egy bús, bánatos férfi távozik el, egyedül, senkitől
69    XXIV|     tartozás is volt az.~ ~E nemes férfi nevének tisztán kellett
70     XXV|    odatartá a pokrócba takargatott férfi elé.~ ~– Tetszik ezt látni.
71    XXVI|         hűs hegyei között roskatag férfi támaszkodik a levágott fenyőtörzsre,