Rész

 1       I|           valami szerény házacskát, elég szépnek fogjuk mi azt majd
 2       I|            még attól remegtek, hogy elég széles és tág lesz az –
 3      II|           salva guardiát, s még nem elég, hogy maga odatolakodik,
 4      II|           magunkéival összekötni, s elég higgadt vér a legszorosabban
 5      II|           van felhalmozva (mert nem elég a pompát megvenni, annak
 6      II|            őt üdvözölni. Misztizláv elég együgyű az első szavak után
 7      II|             míg Emánuel alig talált elég kezeket és lábakat rendelkezésére,
 8      II|          Szentirmayné is. Mindkettő elég fiatal és elég keresett
 9      II|            Mindkettő elég fiatal és elég keresett volna ugyan még,
10      II|           tisztelt meg, s ami annak elég jó volt, de Kőcserepy tanácsos
11     III|           nagyságos úr; mondhatnám, elég rosszul.~ ~Abellino meghökkent.~ ~–
12     III|         kapálni. Azonban mindez nem elég.~ ~Abellino újra meghökkent:~ ~–
13     III|         újra meghökkent:~ ~– Mégsem elég.~ ~A pipa rosszul kezdett
14     III|       nyugtalanul ismételni: mi nem elég, hogyan nem elég?~ ~Végre
15     III|             mi nem elég, hogyan nem elég?~ ~Végre elsült egy gyufa.
16      IV|        kezeit, nem instálok belőle. Elég volt abból ennyi. Az isten
17      IV|              mama!”; nem szépen, de elég, hogy kimondja.~ ~A házban
18       V|          küzdeni és fölemel. Ön még elég fiatal.~ ~Maszlaczky úr
19       V|      mértéke felől.~ ~– Ily jutalom elég nekem – szólt az ügyvéd,
20       V|     lemondok. Nekem nem kell, nekem elég önnek és családjának becsülését
21       V|       becsülését bírhatni; nekem ez elég jutalom.~ ~– De kedves barátom
22       V|        szerelemnek neveznek, s mely elég ok a megfelelő szánalom
23    VIII|        kastély szándékos kikerülése elég zavart félelemalakot gyűjte
24    VIII| nyugodtabban beszélni hozzá.~ ~– Ön elég komoly arra, kedves Zoltán,
25    VIII|      elhagynom?~ ~– Tőlem ne kérdd; elég jókor meg fogod azt úgyis
26    VIII|             elviselhetésére.~ ~Most elég legyen annyit tudnod, hogy
27    VIII|    angyaloké? Egy leírott szó abból elég lehet arra, hogy külszínt
28      IX|       szelindek rohan rá, már az is elég kellemetlen mulatság, de
29       X|            ki a legényeket a vízbe, elég leend, ha lefegyverzik őket,
30       X|             egy másikra készen.~ ~– Elég lesz, leánykám, feküdjél
31       X|        Zoltán látva, hogy itt úgyis elég segítő kéz van, közel sem
32       X|    megszabadítá, miután látja, hogy elég kéz siet számára helyet
33       X|             Csak báró Berzynek volt elég lélekjelenléte oppozícióra
34       X|          hogy ne búsuljanak, itt is elég mulatságos kaland vár reájok,
35     XII|             lesz egypár esztendeig; elég nem szép tőle, hogy ő maga
36     XII|          nem féltem a fickót, öklei elég jók, ha csak a doktorátus
37     XII|      tizedét elveszi, az neki éppen elég lesz, s azzal átesik a korhely
38     XII|          hiába dolgoztak, azt őneki elég meggondolni, akarni – és
39     XII|     szellemei vannak; nekünk is van elég, azok a homályba vannak
40    XIII|        saját sorsának urává tegyék. Elég indok szólt mellettök. Az
41    XIII|            felügyel rám.~ ~– Az biz elég sok.~ ~– Hanem a gyógyszerekről
42    XIII|            lépcsőkön végiglépdelve, elég hangosan mondogatá utána
43     XIV|          delnőit, s akinek nem volt elég alkalma Wesselényit hallhatni
44     XIV|             a színpadon már magában elég arra, hogy érdekes legyen;
45     XIV|             egy férfi. Legyen önben elég férfierő, lemondani e kárhozatos
46      XV|         velem, az a jó isten dolga. Elég fiatal vagyok még pályát
47     XVI|           jelen levő két úrra, mely elég világosan látszott kifejezni,
48     XVI|    dolgokkal nem fárasztom magamat. Elég sok ideig voltam ennek az
49   XVIII|         bajáról szokott beszélni, s elég neki látni, hogy más hallgatja.~ ~
50   XVIII|       függenek, ezek az ablakok nem elég magasak, az ajtóknak nem
51   XVIII|         Maszlaczky úrnak.~ ~Az ebéd elég ízletes volt, a tanácsosnő
52   XVIII|      szakácsokat. Minden volt ugyan elég, de még többnek kellett
53   XVIII|          bolond jó ember vagyok”.~ ~Elég az hozzá, hogy ebéd végeztével
54   XVIII|  végeznivalója volt a tanácsossal – elég az hozzá, hogy midőn az
55   XVIII|             néhány év, néhány hónap elég volt arra, hogy ismerhetlenné
56   XVIII|             mind a ketten.~ ~Nekünk elég annyit tudnunk, hogy e napra
57   XVIII|         hanem más részről őtőle meg elég szép volt, hogy azt megtanulta.
58   XVIII|         Tessék leülni! Van itt szék elég, nem szeretem, mikor a vendégeim
59   XVIII|    ajkpittyesztve fordult társához, elég hallhatóan súgva neki:~ ~–
60      XX|          büszke, oly heves; egy szó elég neki, hogy a bizonyos halál
61     XXI|             kérdik: tud-e magyarul? Elég, hogy címere van.~ ~Ez éppen
62     XXI|            magammal és tanúkat.~ ~– Elég! – kiálta fel bőszülten
63     XXI| lélekjelenléte dacára is nem mindig elég sikerrel bírja meghiúsítani.~ ~
64    XXII|         tudtátok azt soha. Nem volt elég, hogy elvettétek jószágait,
65   XXIII|            és magam elmegyek innen. Elég gazdag maradok még akkor
66    XXIV|          fogja az ifjú Kárpáthy, és elég, hogy ő tudja. Isten legyen
67    XXIV|            magát azzal, hogy hiszen elég sokáig volt boldog, s ezentúl
68     XXV|         írótoll volna, mégsem volna elég, hogy azt a pert teleírja,
69    XXVI|             fekete szemöldök alatt! Elég volna napfogyatkozásnak.
70    XXVI|       halaványság e dúlt arculaton! Elég volna halálnak.~ ~Olyan
71    XXVI|              mert a boldogságot nem elég megérdemelni, azt alkotni