Rész

 1       I|       otromba, négyszegletű épület állt előttük, még be sem vakolva,
 2      II|          akkor éktelen magasságban állt valamennyi fűszerszámos,
 3      II|      megjönni. Hátul aranyos hajdú állt a bakon. Az egykori nevelőnek
 4      II|     kényesebb fa lehervadt lombbal állt, megfakulva, elpusztulva.~ ~
 5      II|         lecsörrentve maga elé, ott állt meg, ahol mondva volt neki,
 6      II|          kontyából, hogy csak alig állt benne, akkor kihajolt a
 7     III|      legkisebb tilos viszonyban is állt volna Zoltán anyjával, és
 8     III|   kinevezésről.~ ~Abellino bámulva állt ott egy ideig, nem tudva,
 9      VI|          alatt kis pad és asztalka állt, ez volt az ő kedvenc helye
10    VIII|        írószobába.~ ~Rudolf háttal állt az ajtó felé valami iratokat
11    VIII|          baljóslat benyomása alatt állt, s e sajgó érzelemben néhány
12    VIII|       Kárpáthyné munkaszobája. Ott állt a zongora, egészen felnyitva,
13    VIII|           róla, s összegöngyölődve állt felfelé. A zongora mellett
14    VIII|         felfelé. A zongora mellett állt a nagy támlás szék, a meghalt
15    VIII|        történt volna, oly elevenen állt előtte minden; ott ült,
16    VIII|         meghalt.~ ~A hátulsó falon állt egymás mellé akasztva az
17    VIII|            s akként egy örök világ állt köztem és közötte… E férfi –
18    VIII|           vén szolga mozdulatlanul állt őrt. Mindkettő szívéről
19      IX|        amaz!~ ~Zoltán csak bámulva állt ott az ajtóban e nagy zivatar
20       X|         tavaszhó elején házmagasan állt a hófuvat, eltemetve utakat,
21       X|        néhol a jég egész a fenékig állt, s a megtolult ár a szét
22       X|    szállaniok, mert a jég keményen állt, s kihúzták a csónakot a
23       X|            jurátusféle fiatalember állt körüle, kiknek igen jó bátor
24       X|           Mit tett volna ön, ha ön állt volna a parton? – kérdé
25       X|            a rémült társaság előtt állt Zoltán.~ ~Egyedül őneki
26       X|               A tanácsnok szemközt állt vele. Nem rettent-e meg
27       X|          ekkor mindenki az udvaron állt.~ ~Nagy veszély pillanatában
28       X|    tanácsosék hintaja a kapu előtt állt már. A többiek mind néhány
29       X|        egyet kanyarodva, keresztbe állt az utcán. Eveline egyszerre
30       X|        parancsolni, mert csak alig állt azon az egy szál deszkán.~ ~
31       X| segíthessek.~ ~Ezzel rögtön készen állt Maszlaczky úr előtt a dereglye,
32       X|       melynek romjai körül magasra állt ki egy-egy tört gerenda,
33       X|   vergődtek, még a legfelső lépcső állt ki a vízből. Zoltán itt
34       X|     egyetlen száraz helyet, melyen állt, maga egy lépcsővel alább
35       X|            s térdig a jeges vízben állt.~ ~– Nem, nem fogok fázni,
36       X|          közepett, a kormányrúdnál állt egy izmos, herkulesi alak,
37       X|      országférfi bölcs nyugalommal állt a kormányrúdon; midőn ép,
38       X|    kimagyarázni, hogy mi az; azért állt ott oly halványan, mint
39       X|             azután elfojtott csend állt be néhány percre.~ ~Csak
40       X|    ijedelmes hangokat.~ ~Egy pohár állt a beteg leány éji asztalán,
41       X|        párkányról alálépve, előtte állt – Kárpáthy Zoltán.~ ~Vilma
42       X|      húzatott ki, hol előre készen állt, de míg Tarnaváry magához
43      XI|        helyén egy-egy magányos ház állt csak, az utcák végig fölszántva
44    XIII|            diplomata azon a ponton állt, hogy a fakultás becsületéért
45     XIV|         mennyre-földre, hogy ő ott állt a színház előtt, de nem
46     XIV|     azoknak, egy édes mosolygásból állt az egész jövő előtte, melytől
47     XIV|      Zoltán komoly, nyugodt arccal állt Kovács elé, s hideg tekintettel
48     XIV|            mely e pár rövid szóból állt:~ ~„Már pedzi!”~ ~Azt ugyan
49     XIV|          pár óra múlva útra készen állt; a vén huszár vitte utána
50     XIV|            ő magát. Előtte tisztán állt, mint egy szent.~ ~Nem érdekelte
51      XV|     megpillantá magát, csodálkozva állt meg, kedve lett volna azt
52     XVI|          ismét Maszlaczky pártjára állt, de a csuklás ismét szó
53     XVI|       doktor, ki eddig az ablaknál állt és kinézett, visszafordult,
54    XVII|            A három férfi szótlanul állt a kandalló körül, s szemeit
55   XVIII|       üldözni az időt, az ablaknak állt dobolni, végiglapozott húszféle
56   XVIII|           a legbensőbb barátságban állt, akinek az arcát sohasem
57   XVIII|           megfontoló úriemberekből állt a konzervatív tábor, melyet
58   XVIII|    egyenesen hozzá, amint szemközt állt vele:~ ~– Nincs szerencsém
59   XVIII|           Az ismeretlen még mindig állt, s amint a buzogányos férfi
60   XVIII|         ajtó felé. Az ajtó mellett állt Misztizláv barátunk, ki
61   XVIII|             Összefont karokkal ott állt a méhes közepén, megvető
62   XVIII|            a dühödt vakmerők előtt állt Tarnaváry.~ ~– Megálljatok! –
63   XVIII|       előteremből, csak az ajtóban állt még meg valami korifeus,
64   XVIII|         tartatott, hanem áhítattal állt ott az utolsó szóig, amidőn
65    XXII|      milyen szomorú! Egy ideig ott állt az ágyam lábánál, és nézett
66   XXIII|     hajfürtökkel, felhevült arccal állt a tanácsos előtt Kárpáthy
67   XXIII|    Megrezzenve tekint fel. Katinka állt háta mögött.~ ~Éppen reá
68     XXV|            Minden ember magasabban állt nálánál.~ ~Mégis úgy tetszék
69     XXV|  embervastagságú zuhatag, az alatt állt valami nagyon kevés öltönnyel
70     XXV|        Nemsokára két izmos fogdmeg állt be, azok kiugratták a bárót
71  Vegszo|            magason, melyen azelőtt állt?”~ ~„Hogy akinél ész, jellem