Rész

 1      II|             nőtt be itt-ott, s mentül tovább ásták, annál keményebb kőre
 2      II|               a kis szilfiddel együtt tovább lejt.~ ~Misztizláv ezalatt
 3     III|              Abellino. – Én nem várok tovább! Én ítéletet akarok látni.
 4     III|              jött, semmivé tette.~ ~– Tovább már! – nyüzsgött Abellino
 5     III|              sem volt, s így folytatá tovább:~ ~– Végre hozzám vetődött
 6     III|               hosszú megszállás volt; tovább tartott a trójainál.~ ~–
 7     III|               fogja talán, hogy a per tovább folyjon, hogy gyalázatra
 8      IV|             Körülfogják, nem eresztik tovább, el kell neki mondani, amit
 9      IV|             lehetne írni! Nem tűrheté tovább e kínzó helyzetet, minden
10       V|         kedves barátom uram – sürgeté tovább Maszlaczky –, hogy a törekvésre
11       V|              keltett szívében. Mentül tovább fejtegette azokat, annál
12    VIII|          Nincs valami baja? – sürgeté tovább az ifjú, lováról lepattanva.~ ~–
13    VIII|     beférhetett rajta.~ ~– Ne bántsuk tovább – tanácsolá Pál –, könnyebb
14    VIII|         mintha biztatta volna: „Írjad tovább, írjad ki, mit gondoltál
15    VIII|              szellemek hadd aludjanak tovább. Az előteremben megszólal
16       X|               azt majd saját súlyával tovább töri, s a város a legnagyobb
17       X|                  Ah, ah! Ne mondja ön tovább! Ne mondja tovább, Zoltán,
18       X|           mondja ön tovább! Ne mondja tovább, Zoltán, mert mindjárt rosszul
19       X|             látszik bírni.~ ~– Mentül tovább figyelek rá, annál jobban
20       X|       forduljanak vissza, ne menjenek tovább! – Azok haladtak előre.~ ~
21       X|               a paripák nem mozdultak tovább. Egyiknek szügyéhez csapódott
22       X|          semmi különös baj. Aztán, ha tovább talál tartani, majd megjelennek
23       X|          dereglyét hidegvérrel hajták tovább a révészek, pálinkabűzű
24       X|             azért most megállni! Csak tovább! Ki veszi számba Pest város
25       X|            zuhogó dörgéssel szaggatta tovább a veszélyes törést. A sötét
26       X|          harminc lépésnyire úszott az tovább, akkor egyszerre visszafordítá
27       X|                a tutajon elhelyezé, s tovább hajtotta azt ismét, ár ellenébe,
28       X|         csípős éji széltől.~ ~A tutaj tovább úszott a Váci út mentiben,
29       X|          megmenteni rögtön, ki várhat tovább. – Itt egy ingadozó ház
30       X|               egymás között, s mennek tovább ítéletet, igazságot tartani
31       X|              házba, csak ne gyötörjék tovább; végre aztán visszavitték
32     XII|            levelezést. (Így folytaták tovább a nagyságos hieroglifok.)
33     XII|            kérdéses per nem aggódtatá tovább Rudolfot; Kőcserepy befolyását
34    XIII|           nagyon rosszul illett. – Ha tovább maradna itt, megláthatná,
35    XIII|           állítsuk a világ előtt.~ ~– Tovább, tovább, ezt már mind tudom.~ ~–
36    XIII|              világ előtt.~ ~– Tovább, tovább, ezt már mind tudom.~ ~–
37    XIII|          ember, mint Abellino, mentül tovább húzhassa e földi életét,
38     XIV|               bizonyosan. Onnan talán tovább.~ ~Sietve elkészült. Inasát
39     XIV|          gondatlan vagyok – pattogott tovább is Maszlaczky úr –, hogy
40     XIV|              No, ne haragudjék – szól tovább Maszlaczky –, lássa, én
41     XIV|          iratok sorain, hogy olvassad tovább, midőn fejed, szíved zúgni
42     XIV|     mindenkinek szabad.~ ~Csak olvasd tovább.~ ~Minden sor egy hét, egy
43     XIV|     reszkedett minden ízeiben, mentül tovább olvasá e kárhozatos, kigondolhatatlan
44     XIV|                mely megoldásra vár.~ ~Tovább egy betűt sem olvasott a
45     XIV|               elhanyagoltak.~ ~Mindig tovább, mindig tovább barangolt
46     XIV|                 Mindig tovább, mindig tovább barangolt a poros, rögös,
47      XV|               délután beszélünk erről tovább, s most lefekszik ön, és
48    XVII|               váltott lovakon utaztak tovább, s másnap este Kovács laka
49   XVIII|             az udvarmesternek, és így tovább. Óh, egészen más rendszer
50   XVIII|            uramat, hogy húzzák mentül tovább a hivatalos eljárásokat,
51   XVIII|        világon, s nem érdemelné, hogy tovább írjam róla ezt a történetet,
52   XVIII|             gondolná: „Mi szükség itt tovább beszélni? Ezek megcáfolhatatlanok”.
53   XVIII|            főispán vállat vonított, s tovább is figyelmesen nézett abba
54   XVIII|            tömeghez, de sohasem vitte tovább a megszólításnál: „Barátim,
55   XVIII|         Kőcserepy és Korondy!~ Minket tovább ne bolondíjj!~ Ha megittuk
56     XXI|           szégyent nem lehetett tűrni tovább. Egyike a legismertebb ifjú
57     XXI|             és én azt mondom, hogy ne tovább! – Te meg vagy bolondulva
58     XXI|               tett velök, hogy mentül tovább együtt lehessenek; milyen
59     XXI|          ránéz anyjára, és öltözködik tovább.~ ~Eveline szigorúbb akar
60    XXII|                hogy üljenek le; ő írt tovább.~ ~– Kedvesem – szólítá
61    XXII|             és naplójába mélyedve írt tovább.~ ~Az orvos és a férj felkelhetett
62   XXIII|           mindig arra nézett, úgy írt tovább; mintha eszméjét mindig
63   XXIII|            rejtegette azt… Hová vigye tovább még?…~ ~Szemei Zoltánt keresték,
64    XXIV|        hervadozni… A tanácsos utazott tovább … csendesen … szomorún …
65    XXIV|             egymást, őt ne gyászolják tovább.~ ~Azt egyedül Zoltán tudta,
66     XXV|                  Egy óráig sem maradt tovább Maszlaczky úr Graefenbergben.~ ~
67    XXVI|              barátainknak, haladjatok tovább is mulatságosabb pályáitokon,
68  Vegszo|              árvíz jeleneteinél kissé tovább időztem, mint ezt a felvett
69  Vegszo| mellékszemélyekkel hogyan, mi történt tovább, krónikai rendben, költői
70  Vegszo|         Kárpáthy-család geneológiáját tovább folytatni nem törekszem,