Rész

 1      II|                 nem kell hinni, hogy az ily hirtelen felemelt alakokat
 2      II|          nagyságos úrnak; azért mondjuk ily egyenesen gyöngéjének, mert
 3      II|             észrevenné, hogy a delnőket ily replikák kevéssé érdekelhetik,
 4      II|              monda:~ ~– Amidőn e helyen ily szép, ily ragyogó társaság
 5      II|               Amidőn e helyen ily szép, ily ragyogó társaság van együtt,
 6      II| Csodálkozhatnánk, hogy Zoltán egyszerre ily fecsegő lett. E beszédek
 7     III|              többé hintóban, ami kivált ily erős időben nagy biztosság
 8     III|              Valakit törvényes örökétől ily nyilvánságos módon megfosztani.
 9     III|              vád eltagadhatlan alakját; ily módon, uram, gyilkosságokat
10      IV|          Mátyásemlék foglalkoztatja tán ily elevenen a kedélyeket, vagy
11      IV|            semmitől nem érdekelt ügyvéd ily költői felmagasztaltságra
12      IV|                 még százezrek ura volt, ily alkalmakkor ő lett volna
13       V|             Eveline-é.~ ~Soha gyermeket ily komoly, magába vonult kedéllyel
14       V|                  mintha nyársban járna, ily alkalommal hajlott mindenfelé,
15       V|           Valóban boldog azon férfi, ki ily magas elveket viselő keblet
16       V|          ünnepélyes időköz után –, hogy ily szavakkal terhelém becses
17       V|     leghatártalanabb mértéke felől.~ ~– Ily jutalom elég nekem – szólt
18       V|               össze fogtok illeni; ő is ily komoly.~ ~Maszlaczky úr
19       V|               nemessége meghódított. Az ily tisztelet viszonttiszteletre
20      VI|               szárazabb földre. Egy-egy ily vállalatnak aztán oly híre
21      VI|         Megbocsát a szíves olvasó, hogy ily unalmas részleteken végighordozom.
22    VIII|                felsóhajtott. Máskor nem ily hangon szokta vele a gyámatyja
23    VIII|    számláltathatják magokat; az életnek ily helyen szűk köre van, s
24    VIII|                 Nem maradok az, Zoltán. Ily messziről nem viselhetnék
25    VIII|                 ragyogók voltak szemei, ily feselő bimbók ajkai, a kép
26    VIII|               nagy bűn a szerelem, hogy ily nehéz a büntetése. Íme,
27      IX|             fiatalabb volt még, mintsem ily házias gondokkal fogyaszthatta
28      IX|     gyerekjurátus azzal a gyereklánnyal ily tilos egyetértést kötni,
29       X|               Ej, ej, kedves Zoltán, ön ily soká elmarad. Ön kis házigazda
30       X|             gyámnoki beleegyezés nélkül ily életveszélyeztető kalandba
31       X|               voltam, szólni sem mertem ily nagy társaságban. A fiatalembernek
32       X|                ember, mint hogy valakit ily apró öngyilkolásokban megakadályozzon.~ ~
33       X|             legsürgetőbb a veszély. Egy ily jelenet mégis többet ért
34       X|               is, mert jó szíved van, s ily óriási szerencsétlenség
35       X|               hogy ne mondjon neki több ily félelmetes meséket, mikor
36       X|              újra kirakták a hajóból.~ ~Ily tréfák közt folytak le a
37       X|               szokás így bánni.~ ~– Aki ily országos csapásból mulatságot
38      XI|          meggyógyulva kelt föl ágyából. Ily hír vétele után neki nem
39     XII|               az ember, s ennélfogva az ily írásmód előkelő uraknak
40    XIII|              mennyi áldozattal járt egy ily eredmény, s mily erőfeszítés,
41    XIII|       ragaszkodásból az élet örömeihez, ily kínzáson vigye keresztül
42    XIII|              lehullatá onnan az utcára, ily elmésen fejezve ki a pörvesztés
43     XIV|            megtagadta a köszönetmondást ily átkozott szolgálattételért.
44     XIV|               nagyobb diadal, mint hogy ily ihlett férfitól védelmeztetik?
45     XIV|              Csak arra gondolt, hogy ha ily botrányt kivetnek a világba,
46      XV|                      Megbocsát ön, hogy ily gyöngén viselem magamat,
47      XV|          annyira örülök rajta. A pernek ily kimenetele előre látható
48      XV|                 van bíráinkban, hogysem ily gyenge okoskodásokat oly
49      XV|                  Azt tudták, hogy a per ily tartalommal sohasem fog
50      XV|       leszorítani.~ ~– S következhetnék ily eset is gyámatyámra nézve?~ ~–
51     XVI|               úr. Egy Kárpáthy Abellino ily ajánlatot nem enged magának
52   XVIII|                 kérni vendégeitől, hogy ily egyszerű vendégségben részesíti
53   XVIII|                 minden gondolat, amivel ily aljasságot elkövethettem
54   XVIII|                hacsak azok nem, akik őt ily boldoggá tették.~ ~ ~ ~Engedjünk
55   XVIII|             praktikusabb hazafiak ugyan ily módon lehetetlennek tarták
56   XVIII|          szégyen, milyen bosszúság!~ ~– Ily részeg, ittas csapattal
57   XVIII|          nyilatkozva a lemondásra, mint ily jelenet előidézését megengedni.~ ~–
58     XXI|              nem?~ ~– Délután nem divat ily ügyeket elintézni.~ ~– Tehát
59     XXI|                 veletek? Miért jöttetek ily hamar utánunk? Mi csak egy
60     XXI|                ennek köszönhetjük, hogy ily jókor látunk benneteket?
61     XXI|               ma halott. Ez lehetetlen. Ily irtózat nem történhetik
62    XXII|               ér az mármost tinektek?~ ~Ily őszintén csak a láz beszélhet,
63   XXIII|             egészen más volt tekintete, ily komolyan, ily megtörve.~ ~
64   XXIII|                tekintete, ily komolyan, ily megtörve.~ ~Éjfél után egyet
65   XXIII|            annyi keserűséggel tartozik, ily viharos éjszakán megjelenjen
66     XXV|          pályáját; annyi küszködés után ily csúful lejáratni magát.
67  Vegszo|      előfordulnak, s napjainkban is két ily alapon indított per forog
68  Vegszo|                általános szabály alá.~ ~Ily felfogással a költői igazság
69  Vegszo|             szerelem vonzalma nélkül.~ ~Ily esetben lehet-e költői igaztalanság