Rész

 1       I|     esztendőben, augusztus hó vége felé sajátszerű nemzeti ünnepélynek
 2       I|         úgyis törekesznek a tökély felé, elfogadják a jó tanácsadást;
 3      II|        látni a fán, augusztus vége felé az ő fái meghajoltak a sárga-piros
 4      II|       főispán úr pedig a teremajtó felé sietett, hol őt már elfogadáskészen
 5      II|          illik táncolni.~ ~A város felé nyíló erkélyen voltak a
 6     III|        nagyságos Kárpáthy János úr felé, kinek félmilliót jövedelmező
 7     III|       betakarta, és azzal Abellino felé fordult.~ ~– Kedves nagyságos
 8       V|      rohamával, elfordult az ablak felé, hosszasan kinézett rajta,
 9     VII|      többen törekednek a míveltség felé, mennyivel több házasság
10     VII|      vágtatott a lovászfiú Madaras felé.~ ~Feleúton érte a lovász
11    VIII|         Rudolf háttal állt az ajtó felé valami iratokat pecsételve.
12      IX|        mintaképül.~ ~A kancellária felé közeledve már azután könnyű
13      IX|         villantva szemeivel Zoltán felé, mintha intene neki, hogy
14      IX|           közől, de az háttal volt felé fordulva, s nem láthatta
15       X|        derekán zöldült a fű, s dél felé még tavaszhó elején házmagasan
16       X|          innen visszatérve a város felé siettem, négy ágyúval láttam
17       X|             Azzal futottam az akna felé. Már nem tudom, mit kiáltottak
18       X|           mindenki rohant az ajtók felé. Azokat nem lehetett kinyitni.
19       X|         tanácsos hintaja az Új tér felé tartva, ott szerencsésen
20       X|         hogy hajtsák azt a Váci út felé.~ ~Eleinte szűk, sötét sikátorokon
21       X|           az elsiető üres dereglye felé, mintha isten volna, aki
22       X|         hangjai törtek mindenünnen felé. Hallá, mint futnak ki a
23       X|       ordíta rá a jurátus, kardját felé tartva hegyével.~ ~– Ugyan,
24       X|        rongyos háztetőről nyújtják felé kezeiket a nyomor félig
25       X|          rögtöni hangjára. A város felé fordított ágyúkból sohasem
26       X|           mindenfelől jajszó kiált felé, és ő nem szabadíthat meg
27       X|        közeleg a sötétben a rablók felé, s egy csónak sikamlik alá
28       X|       nyílsebesen közelít a rablók felé.~ ~A kéjenc csónaka elfutott,
29       X|       kezeit a bosszulók csoportja felé, míg átkozva mutat a szörnyetegekre.~ ~–
30       X|        keresztül menekülnek a Duna felé.~ ~– Utánok! – kiáltanak
31       X|   padlásablakából valami fehér int felé. Egy szegény vénasszony
32       X|  elismerőleg integettek a főherceg felé.~ ~– Ah, itt szép dámák
33     XII|        magas oszlopzatos csarnokok felé hullámzik a nép, mik nagy
34    XIII|            s confidenter legyezget felé a kezével, mit az olyformán
35    XIII|           is nyújtja a fiskális úr felé a kezét, ki azonban rossz
36    XIII|         fáradt hang nem nyögdécsel felé.~ ~– Ki az? Ki van itt?~ ~
37     XIV|         ásítás fordulván a színpad felé, hogy a játszó személy szinte
38     XIV|           őt, ismerősen mosolyogva felé, s azután mind a két delnőnek
39     XIV|              Tarnaváryné a színpad felé irányzá távcsövét, ami arra
40     XIV|            valahányszor ide néz ön felé, mindannyiszor mosolyog.~ ~–
41     XIV|        minden írás kilencvenkilenc felé repült volna belőle; de
42      XV|          jó anyám!~ ~Karjait az ég felé terjeszté, mintha magához
43     XVI|   ajánlatra; már a kezét nyújtotta felé, midőn Maszlaczky úr felpattant
44     XVI|         minden csontja csak az ágy felé húzta vissza.~ ~– Jól van,
45     XVI|              Azzal befordult a fal felé, s elkezdett sírni, hogy
46    XVII|             kalapjaikkal integetve felé:~ ~– Hozza vissza az Isten
47   XVIII|          minden szem Maszlaczky úr felé fordult, aki szeretett volna
48   XVIII|           világtalan szemeit az ég felé forgatá, mintha az Istent
49   XVIII|         amint a tanácsos az asztal felé lépett, azt hitte, hogy
50   XVIII|        lebegtetni kedvenc szónokai felé.~ ~A zöld asztal elején
51   XVIII| figyelemmel hallgat el, minden arc felé van fordulva.~ ~Beszéde
52   XVIII|          integetnek az ifjú szónok felé, ki, miután feladatát végzé
53   XVIII|      Rudolfot, s előretört az ajtó felé. Az ajtó mellett állt Misztizláv
54   XVIII|            minden oldalról a méhes felé cséplő, nyomtató, hajdú
55   XVIII| megházasodott volna benne. Tíz óra felé már egy kicsinyt verekedni
56   XVIII| megindulának tanyáikról a megyeház felé, s midőn annak kapui megnyittattak,
57   XVIII|          meginduljon a vármegyeház felé. De ez is oly zavarral ment
58   XVIII|            azzal egyet int a kapuk felé:~ ~– Be kell zárni a kapukat!~ ~–
59     XIX|         tisztelettel inte Kárpáthy felé, s valódi meghatott hangon
60      XX|          de nem; harangszó hangzik felé, szívét könnyebbnek érzi
61      XX|          az erdőbe, ő is a helység felé tért, s nem bírt magának
62    XXII|       fájdalommal emelé szemeit ég felé, oly túlvilági fájdalommal,
63   XXIII|   elhallgatott, és elfordult a fal felé, alig hallhatóan susogva:~ ~–
64   XXIII|         Katinkával a beteg szobája felé. A leányka tudatá vele,
65   XXIII|        vánkosait; arcával az ablak felé fordulhatott, mely már akkor
66   XXIII|   reszketeg hangon, s kezét nyújtá felé.~ ~– Óh nem, óh, nem – sietett
67    XXIV|            az országút a fenyvesek felé tér le, ott megállítá kocsiját,
68    XXVI|          néz mégis áhítattal kelet felé? Tán kedvesebb is van rá
69  Vegszo|      másikon siethet feltett célja felé.”~ ~„Hogy a leggazdagabbnál