Rész

 1       I   |          ne tekintett volna rá még egyszer; bizonyára kívülről is szép
 2      II   |          emelé fel ismét fejét még egyszer oly magasra, midőn a terembe
 3      II   | gomblyukába fűzte a virágot, s még egyszer oly rosszkedvű lesz, látva,
 4     III   |      embert kedvesen fogadni, hogy egyszer így kezdte egy mandatum
 5     III   |        ösztön maradt meg rá.~ ~Még egyszer meghajtja magát a szobában,
 6     III   |      Azután visszaült székére, még egyszer elmondva:~ ~– Ön nagy ember.~ ~
 7       V   |             Mert ami gondolatot az egyszer a fogaival megragadott,
 8       V   |       megrázva azokat hevesen, még egyszer keblére veté magát a nagylelkű
 9       V(1)|    Ezerszer bocsánatot kérek, hogy egyszer életemben új szót mertem
10     VII   |      hivatala van?~ ~– Mondtam már egyszer: huszár; hanem a bátyám
11     VII   |            gondolva, hogy mire még egyszer erre jőnek, akkorra bizonyosan
12    VIII   |            halálig tart e rejtély; egyszer majd kitisztul minden, és
13    VIII   |        boldogságot!…)~ ~Rudolf még egyszer megölelé az ifjút, s azután
14    VIII   |           akik itt maradnak.~ ~Még egyszer körültekintének a sötét
15      IX   |          hanem illető nevelőikkel; egyszer azért, mert az úrfiak és
16       X   |   mindennel bővelkedő Pest, melyet egyszer legalább életében meg kellett
17       X   |            sajátságos oka van; már egyszer említém ön előtt. Valami
18       X   |      szétlövetni, remélve, hogy ha egyszer a zaj rést találhat, azt
19       X   |          kétségbeesetten.~ ~Az még egyszer lovai közé csapkodott, de
20       X   |     visszhangot költenek az éjben. Egyszer egy nagyot ordít, azután
21       X   |            teljesen le nem mond.~ ~Egyszer életében vállalt magára
22       X   |      elveszté Bogozy anélkül, hogy egyszer elővette volna.~ ~Éppen
23       X   |            akkor ama gazdag úr még egyszer annyi összeget ígért nekik,
24       X   |              Mikor a szegény ember egyszer télen épített magának egy
25     XII   |    Rudolftól csak élc volt, amiért egyszer sem tudósíttatá.~ ~A pesti
26     XII   |      városban, illendő is, hogy ha egyszer magyar mágnás, tegyen ki
27     XII   |         romantikai iskolai mű. Sőt egyszer annyira vették, hogy egy
28    XIII   |         nem állhatta meg, hogy még egyszer oda ne mondja, búcsúszóképpen –
29     XIV   |          beüthetnék labdával, s ha egyszer egy nehézkes, világossárga
30     XIV   |       tudta, hogyan történt, amint egyszer visszafordult, szem-szemben
31     XIV   |           vehetett észre semmit.~ ~Egyszer mégis oly véletlenül lepte
32     XIV   |           amit ő meg akar tudni.~ ~Egyszer végre nyomára jött, hogy
33     XIV   |          visszautasíttatni, amerre egyszer megindult.~ ~Egy napon a
34     XIV   |           Ejnye, amice – támadt rá egyszer a principális, mintha csak
35     XIV   |             nem foldathatná be már egyszer ezt a lyukat itt az atilláján?~ ~–
36     XIV   |       többé nem küldheté vissza az egyszer előidézett rémeket koporsóikba,
37     XIV   |             rögös, rendetlen úton, egyszer maga is észrevevé, hogy
38      XV   |          ez a kérdés a dologra! Én egyszer mint ügyvéd, másszor mint
39     XVI   |           meg az a tenyér, amelyik egyszer avval ütött.~ ~Maszlaczky
40     XVI   |      botját itt feledte, ezért még egyszer visszajött. Bot nélkül nem
41    XVII   |       mondani, akkor eszébe jutott egyszer, hogy tán mégis többet áldozott
42    XVII   |          bírt már ekkor, mint hogy egyszer megkezdett útjából visszatérhetett
43    XVII   |     jókedvvel –, meglehet, hogy ha egyszer a világon nem lesz hová
44    XVII   |    hajtogatná fel azokat, hogy még egyszer végigfusson az izzó sorokon,
45    XVII   |           tevé, rálestek, hogy még egyszer láthassák, hogy utána kiálthassák: „
46    XVII   |           vesztett örökségére csak egyszer is visszatekintene. Ha a
47   XVIII   |            a Napóleon-pasziánszot, egyszer sem jött ki. Mikor már hetedszer
48   XVIII   |     tanácsoshoz, majd feleségéhez, egyszer érzékeny levelet, majd meg
49   XVIII   |         egyenkint elbúcsúzva s még egyszer elhálálkodva szertartásosan,
50   XVIII   |      kidobja az ajtón, mikor aztán egyszer kinn van, akkor fegyverrel
51   XVIII   |            megindulást. Legfeljebb egyszer felemelé lusta szempilláit,
52   XVIII   |      fumigálta az egész világot.~ ~Egyszer nagy csörtetés hangjai vonják
53   XVIII   |        melyért rendes idejében még egyszer annyit kaphatott volna,
54      XX   |       felcifrázva férjének bukása. Egyszer gonoszul sajnálkoznak rajta,
55      XX   |            ne légy szomorú – szólt egyszer, midőn nejéhez belépett –,
56     XXI   |           háttal mentek kifelé, ha egyszer valaki jól szemeitekbe néz.
57     XXI   |          kétségtelen. Hanem már én egyszer megelőztem. Mikor van önnek
58     XXI   |            hogy akadjon valaki, ki egyszer már azt a hátadhoz verje.
59     XXI   |            közel, sietni kell; még egyszer megcsókolja Rudolf hideg
60     XXI   |            meg összezavar mindent. Egyszer az üres szobában is embereket
61    XXII   |         sokáig gondolkodott, aztán egyszer érthetlen mozdulatot tett
62   XXIII   |         Kőcserepy-címer pompázott, egyszer nagy csörömpölve dobott
63   XXIII   |          kis parasztleányt, akinek egyszer egy idegen hölgy levelet
64    XXIV   |           áruljon el.~ ~Azután még egyszer összeolvasták az okiratokat,
65    XXIV   |        kocsijában ült.~ ~Onnan még egyszer üdvözölte őket; azután a
66     XXV   |           ahol ismerősei laknak, s egyszer ismét véletlenül visszakerül
67     XXV   |     Maszlaczky úr kudarcát.~ ~Csak egyszer történt meg rajta, de már
68     XXV   |      kalapját megemelintse előtte, egyszer összetalálkozik a silentiariussal.~ ~
69     XXV   |            se hallják, mert ha még egyszer valahol valami úton-módon