Rész

 1     III|        székek egyikén a vén jurátus, Bogozy, és másolja az eléje rakott
 2     III|      teremben senki más, mint fráter Bogozy, az pedig fel nem pillantana
 3     III|           van, majd mindjárt; audiát Bogozy, mondja meg a Tamásnak,
 4     III|              úrnak.~ ~Minthogy pedig Bogozy éppen a sor közepén van,
 5     III|         Tamás oly süket, hogy fráter Bogozy rapportját arra érti, miszerint
 6     III|              pillanatban csengettek. Bogozy morogva ment az ajtót kinyitni.
 7     III|              a fráternek.~ ~– Fráter Bogozy, fogja ezt a nyalábot, vigye
 8      IV|              nappalra átjárt; fráter Bogozy bizonyosan új kollégákra
 9      IV|           pecsétet odanyomni. Fráter Bogozy és Maszlaczky úr előttemezék
10     VII|       udvarra parasztszekéren fráter Bogozy Pestről a másik kapun. Amint
11     VII|              azt mondom! – kiálta rá Bogozy haragosan. – Úgy tekintsen
12     VII|                Nemes Kánya Márton.~ ~Bogozy feljegyzé azt plajbásszal
13       X|              tükörből, hogy a fráter Bogozy.~ ~A fráter nem kíván sem
14       X|             a vén jurátus is, fráter Bogozy, ki gordon hangjával meg-megszólal,
15       X|              nagyon sokszor elveszté Bogozy anélkül, hogy egyszer elővette
16       X|          várost!~ ~– Bánom is én; én Bogozy hátára ülök, őbelé nem megy
17       X|            ifjak valamennyien. A vén Bogozy is felkelt, kivette mellénye
18       X|              benne.~ ~Ezalatt fráter Bogozy, kiben a lélek örült, hogy
19       X|           fognak többet harcolni; de Bogozy csak akkor hallotta, hogy
20       X|               nem árt nekik! – szólt Bogozy nagyot nevetve. – Kormányos
21       X|             közreszorítani; a jámbor Bogozy a csónak orrán állva már
22     XIV|            megszólítá:~ ~– Jó napot, Bogozy! Mit csinál itt?~ ~A vén
23     XIV|                   Úgy! Értem – szólt Bogozy. – Tökéletesen értem. Tehát
24     XIV|       meglesz, még tízennyit adok.~ ~Bogozy a fogásáról azt ítélte,
25     XIV|             érte.~ ~Azzal elsietett. Bogozy hiába kiabált utána, hogy
26     XIV|          belőle visszaadni.~ ~Fráter Bogozy a legnagyobb titokban iparkodott
27     XIV|              s híre futamodott, hogy Bogozy aranyakat vált. Kit ölt
28     XIV|              miből – viszonza készen Bogozy, fel sem tekintve a papirosról.~ ~–
29     XIV|           amit itt-amott elprédál.~ ~Bogozy neheztelve tekinte fel e
30     XIV|            maga azt a sok aranyat?~ ~Bogozy gondolkozott rajta, hogy
31     XIV|             minden kifejezéstől.~ ~– Bogozy! – kiált nyájas, kellemetes
32     XIV|              senki sem vitatja el.~ ~Bogozy is jónak látta valamit szólni
33     XIV|          bizodalmam van hozzá; no?~ ~Bogozy csak mind azt gondolta magában,
34     XIV|         monda Maszlaczky úr, elfogva Bogozy tenyerét, ki engedte azt
35     XIV|           amit ők nem győznek. Amice Bogozy azután, hogy tekintélyét
36     XIV|      megjelenni.~ ~Azt szerette csak Bogozy. Háborítlanul maradt az
37     XIV|          leszek a perrel – ezt súgta Bogozy egy napon Zoltán fülébe,
38     XIV|             Legalázatosabb szolgája, Bogozy bókolt be az ajtón, engedelmet
39     XIV|            alig felkelni helyéről.~ ~Bogozy úr odahelyezé asztalára
40     XIV|          átkozott szolgálattételért. Bogozy azt hivé, hogy jó lesz neki
41     XIV|            utolsó betűig – bizonyítá Bogozy, ki kezdte észrevenni az
42     XIV|               szabódék még egy ideig Bogozy, de miután látta, hogy Zoltán
43   XVIII|       veresse vasra s több afféle.~ ~Bogozy azzal a megnyugtató válasszal
44   XVIII|       cselédeit. Menjen csak, fráter Bogozy, mondja meg a szakácsnak,
45   XVIII| szilvóriumból appetitorium végett.~ ~Bogozy az ilyen küldetést számítá
46   XVIII|             akkor jelenik meg fráter Bogozy kétségbeesett ábrázattal.~ ~–
47   XVIII|         számunkra. Én parancsolom.~ ~Bogozy sietett, meg is találta
48   XVIII|         egyebet nem, hát kenyeret!~ ~Bogozy pedig majd szétpattant nevetésvágy
49   XVIII|            Tamás lehúzta a csizmáit; Bogozy régen horkolt a másik szobában.
50   XVIII|     citromfűvel.~ ~Ekkor jött fráter Bogozy a fiskális levelével.~ ~
51   XVIII|    tevékenység közepett.~ ~Ez fráter Bogozy.~ ~Nagyon alázatos képpel
52   XVIII|              Maszlaczky rágalmazása. Bogozy úr majd lesz bátor igen
53   XVIII|      helyeztetik reá nézve.~ ~Fráter Bogozy ezenfelül még teljesen equipíroztatott;
54   XVIII|         ilyen körmönfont fickó, mint Bogozy, lehet képes őket jobb útra
55   XVIII|    megnyugodva hagyá el Kokánfalvát. Bogozy valamennyi „fűzfán fütyülő”, „
56   XVIII|     megyeházat.~ ~E pillanatban jött Bogozy a maga kokánfalvi híveivel.
57   XVIII|              ő most magával.~ ~Utána Bogozy jön, hosszú tenyérnyi szalaga
58   XVIII|             főispáni erkély elé, ott Bogozy felállítja őket katonás
59   XVIII|         veszedelmes éljenordítást.~ ~Bogozy felemeli buzogányos botját,
60   XVIII|    kiáltoznak alá az erkélyről, mire Bogozy stentorhangon felordít: –
61   XVIII|        később azután könyörült rajta Bogozy.~ ~– Adjátok ki az úrfit
62   XVIII|            nem akarták engedni, hogy Bogozy felmenjen.~ ~– Hátha tüzes
63   XVIII|              indogermán szólásnak.~ ~Bogozy csak hallgatta türelemmel;
64   XVIII|            az igaz útra térítette.~ ~Bogozy ekkor a legnagyobb kegyelettel
65   XVIII|              volt valami magyarázat. Bogozy úgy tett, mintha semmit
66   XVIII|               Ne hallgasson senkire, Bogozy! Ezek az urak csak időt
67   XVIII|         hadaikat önökre bocsássák.~ ~Bogozy e szóra felcsatolta eggyel
68   XVIII|         fejszével és ólmos bottal.~ ~Bogozy odalenn összesúgott embereivel,
69   XVIII|              üt hát agyon? – kérdezé Bogozy, megforgatva maga körül