Rész

 1      II|          nem, hanem Misztizláv jön onnan – viszonza a kelepcébe jutott
 2      II|      biztatott, toborzott másokat, onnan éppen ő maga maradjon el.~ ~
 3      II|          nem volt egyéb elve, mint onnan meg nem mozdulni, nem hagyni
 4      II|         lépjen egy helyett.~ ~Buda onnan jó fél mérföld gyalog.~ ~
 5     III|             hogy büszke fejtartása onnan ered, mivel nagyothall.
 6     III|     akarata ellen, le akarna vetni onnan.~ ~– Nos, kedves nagyságos
 7      IV|         hagynia a kaszinót; futott onnan, mint a lőtt vad, ki a Dunapartra,
 8      IV|         alá s fel két óra hosszat, onnan haza, lefeküdt, reggelig
 9       V|         míg egy másik el nem törli onnan, vagy pedig viseli örökké;
10       V|      megvigasztaltatással kelt fel onnan, néma jelekkel mutatva,
11     VII| idézőlevelet szegezni!~ ~– Le kell onnan tépni! – kiálta egypár vitézebb
12     VII|           de egyszerre kidobta azt onnan, s lábával indulatosan rágázolt.~ ~
13     VII|       hullott, Zoltán felvette azt onnan.~ ~– Látod, ez a levél milyen
14    VIII|      szívéhez csatolt már, hogy ha onnan le akarja szakítani, vérnyomot
15    VIII|      döbbent vissza.~ ~… Ha valaki onnan belülről azt mondta volna
16    VIII|     tekintete a képről az ifjúra s onnan ismét vissza tévedez.~ ~
17    VIII|  tenszívedtől, gondolj azokra, kik onnan felülről néznek le rád,
18      IX|         ötven mérföldnyire lehetne onnan.~ ~A hétszemélynök úr rettenetesen
19       X|            fürdő kád csapján, s az onnan kiömlő víz egyszerre elkezdett
20       X|      semmit sem hallottunk.~ ~– Ez onnan van, minthogy a pukkanás
21       X|          dicséretre.~ ~– A mentség onnan felülről jő, nagyságos úr.
22       X| keresztülhaladni rajta.~ ~Mindenki onnan jött, arrafelé senki sem
23       X|           az emberek között – mind onnan, arrafelé egy sem.~ ~A menekvők
24       X|            bennök, mind elfutottak onnan.~ ~A távolban látszott már
25       X|           úr?~ ~– Kettőt! – kiálta onnan felülről.~ ~– Én négyet
26       X|    okiratokat másolt szobájában, s onnan jött elő nagy reszketve
27       X|          kapus dörmögve cibálta el onnan a fiát. Kovács is felölté
28       X|         Zoltán egészen kiemelte őt onnan, s átengedve neki az egyetlen
29       X|      meleget, egyenkint elrepültek onnan, csak az utolsó hagyott
30       X|         szegény vénasszony integet onnan kendőjével; szólani már
31      XI|          feküdnie; feltámadt volna onnan, hogy a teremtő jelszót
32     XII|          elébb hazament szülőihez, onnan felhívta őt az úrfi, hogy
33     XII|           Génuát, ott hajóra ül, s onnan ír nekem a hajó fedezetéről
34    XIII|          hóna alá, s azt lehullatá onnan az utcára, ily elmésen fejezve
35     XIV|            ki szokta várni, s csak onnan tért ideiglenes szállására
36     XIV|           Hová? Pestig bizonyosan. Onnan talán tovább.~ ~Sietve elkészült.
37     XIV|       lakik is benne, előhívom azt onnan. Három év óta futok egy
38     XIV|        után csapva az ajtót, s még onnan belülről is sokáig elhallatszott
39     XIV|         iratokat, fel akart ugrani onnan és elfutni messze, messze!
40      XV|           mintha magához akarná őt onnan ölelni.~ ~– Mennyire meg
41     XVI|          felállni a szék tetejére, onnan örülni.~ ~A darab fa megmozdult
42     XVI|            Csak a bérkocsiállásig, onnan visszajöhetsz! Ugyebár megteszed?~ ~
43    XVII|   mondhassa, hogy ő valamit elvitt onnan. Még azt a hintót és azokat
44   XVIII|   örülhetett, hogy a bőrét elvitte onnan szerencsésen.~ ~Ohó, nagyságos
45   XVIII|           szórtak a munkásemberek, onnan fumigálta az egész világot.~ ~
46   XVIII|     másodszor sokkal könnyebb volt onnan fenyegetőzni, hogy ha a
47   XVIII|           hogy felálltak azokra, s onnan lármáztak; később azonban,
48   XVIII|            székekre, asztalokra, s onnan ordítá torkaszakadtából:~ ~–
49   XVIII|          korifeus, s rekedt hangon onnan kezdett el dikciózni holmit;
50   XVIII|        felugrott a többiek fejére, onnan csépelte az alatta levőket,
51     XIX|            hölgyek mind elmaradtak onnan.~ ~Pedig kár volt nekik
52      XX|         csak meglátja. Hozzátok el onnan; álljatok az ő és a gyilkos
53      XX| mozdulatlan.~ ~A pórleány elfutott onnan, mint aki nagy kárt tett
54     XXI|            karddal ledöfni! Lelőni onnan, mikor legjobban bámulják!…~ ~
55     XXI|    szeretve van; midőn elbúcsúzott onnan, a legkedvesebb mosolygás
56    XXII|         festék, nem szállhat az le onnan.~ ~Ez világos dolog minden
57    XXII|  felkelhetett tőle, el is mehetett onnan, beszélhettek, amit akartak.~ ~–
58   XXIII|          amely azután ismét eltűnt onnan.~ ~– Te is őt gyászolod,
59   XXIII|            egy másik csillagzatba; onnan ismét egy másikba és onnan
60   XXIII|         onnan ismét egy másikba és onnan egy harmadikba, és így megy
61   XXIII|         tárgyhoz vezetné vissza, s onnan indulna ki újra.~ ~Néha
62    XXIV|            tanácsos.~ ~Nincs többé onnan mit eltemetnie.~ ~Ott jár
63    XXIV|            ő már kocsijában ült.~ ~Onnan még egyszer üdvözölte őket;
64    XXIV|       fogadnak jót és rosszat, ami onnan felülről jön.~ ~Zoltán kezéhez
65    XXIV|         örültek volna-e azok, akik onnan a magasból lenéznek, midőn
66     XXV|          nagy kedve volt akkor meg onnan a negyedik emeletből kiugrani
67     XXV|          el – replikázott Abellino onnan a sok pokróc közől. – Infámis
68     XXV|        szerelmes, s megugrasztotta onnan. Ez zseniális ötlet volt