Rész

 1       I|           színház felépítésében; és mindenki örült annak, hogy a másikat
 2       I|               a részvétlenségnek.~ ~Mindenki el volt merülve hallgató
 3      II|      parvenük imponálnak legjobban; mindenki megdöbbenve gondol rá, hogy
 4      II|             az divattá lesz, és azt mindenki utánozza, szépnek, nagyszerűnek
 5      II|             eléjök, őket elfogadni. Mindenki, még aki nem mutatta is,
 6      II|     Különösen egyet észrevesz rajta mindenki: azt, hogy mozdulataiban,
 7     III|         saját ura, de otthon érezze mindenki, hogy ő az úr, s akinek
 8      IV|        kedvökért egy áriát énekelt, mindenki el volt ragadtatva.~ ~És
 9       V|      boldognak állítá magát. Férjét mindenki előtt magasztalá; unalom
10       V| agyonbeszélni férje erényeivel. Azt mindenki elismeré róla, hogy derék,
11       V|             Estenként azután, midőn mindenki lefeküdt, minden nesz elcsendesült
12       V|         táncolt, ahogy parancsolák; mindenki hozzá volt már szokva halaványságához;
13       V|              amidőn az egész háznál mindenki kétségbe volt esve, de e
14     VII|         névnapjára szoktak levágni. Mindenki tudott valami meglepőt,
15     VII|           öltözködéshez.~ ~A háznál mindenki aludt még a felvert cselédségen
16    VIII|     kívánkozik, kinek durva modorát mindenki ismeri, s ki valóságos zsarnoka
17      IX|     ilyesmit sohasem hallott ő, ott mindenki csupa szeretet volt egymás
18      IX|           mulatságba, hol Zoltánnak mindenki iparkodott kedvezni, hízelegni.~ ~
19       X|            egyre fenyegetett. Tudta mindenki az okát, és elborzadhatott,
20       X|         tornyot láthatnak belőle! E mindenki feje fölött függő veszély
21       X|             megnyugtató, hogy lássa mindenki, miszerint a legmíveltebbek
22       X|           borzalom. Isten keze függ mindenki felett!~ ~Maszlaczky úr
23       X|  Duna-parton, ember hátán ember; ha mindenki csak egy követ hozna a töltéshez,
24       X|        hagyták abba azt a táncot?~ ~Mindenki folytatja elébbi mulatságát;
25       X|    borzadály futott végig egyszerre mindenki szívén! – Ott feküdni a
26       X|       Mintha nehéz kövek fekünnének mindenki szívére, úgy elszorultak
27       X|        ágyúlövéseket egy óra előtt? Mindenki emlékezett reájok, csakhogy
28       X|          Feszülten, hallgatva leste mindenki az akna fellobbanását; egy
29       X|           igen jókedvvel. Zoltánnal mindenki akar táncolni. Ő az est
30       X|   tudakozódik, annál többet hall, s mindenki hozzáteszi:~ ~– Hála az
31       X|    vonásokon.~ ~A másik pillanatban mindenki rohant az ajtók felé. Azokat
32       X|           le a lépcsőkön. Már ekkor mindenki az udvaron állt.~ ~Nagy
33       X|           keresztülhaladni rajta.~ ~Mindenki onnan jött, arrafelé senki
34       X|      többiekből bizonyosan elfutott mindenki.~ ~Ekkor egyszerre úgy tetszék,
35       X|      másikba lehetetlen volt járni. Mindenki jajveszékelt, mindenki el
36       X|              Mindenki jajveszékelt, mindenki el volt csüggedve. Ki tudta
37       X|            nem szereti senki, mikor mindenki úgy szereti, úgy keresi
38       X|        bizonytalan hangja. A házból mindenki eltávozott már, akár meg
39       X|        volna.~ ~Egy magas épületből mindenki megmenekült már, csak a
40       X|          édes jó anya arca mosolyog mindenki elé, egy oly édes, szelíd
41      XI|        ország minden ereiben végig. Mindenki érzi, mindenki siratja ezt
42      XI|       ereiben végig. Mindenki érzi, mindenki siratja ezt a keserű bánatot.
43      XI|       hazáját”, és tudni fogja róla mindenki, hogy ki volt.~ ~Már akkor,
44     XIV|           válogatva. Kivétel nélkül mindenki igen szépen énekelt, zongorázott
45     XIV|            őt! Lám, elfeledte arcát mindenki, aki évek előtt látta, és
46     XIV|             az embert, s bizonyosan mindenki azt gondolhatta felőle; „
47     XVI|         mint Zoltán, örömest látott mindenki önállóvá téve, annyival
48    XVII|  sejtelemmel sem bírták utolérni, s mindenki olyan csüggedt volt, mintha
49    XVII|             a kastélyból, mikor még mindenki aludt. Cselédjeitől még
50   XVIII|         szép leányka egyedül, midőn mindenki figyelme egészen másfelé
51   XVIII|        minden hajszála.~ ~Még aludt mindenki a háznál, midőn felkelt,
52   XVIII|          Maszlaczky”?~ ~Nem várja-e mindenki, előre kacagva rajta, azt
53   XVIII|             elcsillapul a teremben, mindenki ünnepélyes figyelemmel hallgat
54   XVIII|        asztal mellett, s csak midőn mindenki szemeit törülgeté a nevetés
55   XVIII|             a pont az, mely drágább mindenki előtt, mint az élet, mint
56     XIX|       megerősítő éljenzések után.~ ~Mindenki azt várta, hogy e megtiszteltetést
57      XX|       tanácsos palotája siralomház. Mindenki kerüli; legjobb barátai
58      XX|         legjobban elhagyatottságát. Mindenki olyan szomorú körüle. Nincs,
59     XXI|             tagadom el szállásomat; mindenki számára otthon vagyok, s
60     XXI|        névről ismerünk.~ ~Jól tudta mindenki, hogy kivel van dolga! Egy
61     XXI|            hetvenkedéseit jól tudja mindenki, s iparkodik őt, amennyire
62     XXI|            előnye van e tekintetben mindenki felett. Aki egész életében
63     XXI|         szív és arc egyaránt nemes. Mindenki azt mondja: „Nagy jövendője
64    XXII|        Minek titkolják azt előttem? Mindenki meghal, aki engem szeretett –
65    XXII|        élete, úgy, hogy mondhatni: „Mindenki két különböző embert foglal
66   XXIII|           birtokosa e javaknak, más mindenki csak bitorló. Ezt nekem
67   XXIII|           azt úgy kimutatni. Hiszen mindenki szeretett engem. Most már
68   XXIII|             azt tudni, hogy engemet mindenki szeretett. Te is, kedves