Rész

 1       I|           Voltak, akik nem értették. Kinek az? Minek az? Mi haszon
 2       I|         Boldog kívánság. Csak legyen kinek. Ugyan, ki fogja őket nézni?
 3       I|             örömben folyt le az est. Kinek jutott volna eszébe az ítélethozás?
 4      II|          fürdőkre mennek; más ember, kinek urodalma egy bolt vagy néha
 5      II|           sóhajra fakaszt mindenkit, kinek hasonló nincsen.~ ~A szomszéd
 6      II|             nevetgélni, beszélgetni; kinek milyen ura, asszonya van,
 7      II|           hasonlít Anjoui Hedvighez, kinek arcképét a krakkói székesegyházban
 8      II|          ügyvéd, hatalmas cselszövő, kinek nem egy a jelenlevők közől
 9      II|          járni, ő tanított beszélni, kinek számára megtartogatá még
10      II|           legkedvesebb játékszereit, kinek kedveért lemondott kedvenc
11      II|     lemondott kedvenc mulatságairól, kinek szeszélyeit megtanulta tűrni,
12      II|        valóban örült, hogy ez ifjút, kinek komoly, eszes arcát még
13      II|        hangyafészekbe volna kikötve, kinek esze, míveltsége előtt elpirulhatnának
14      II|     láthatják a tanácsos villájában, kinek arcáról lehetett olvasni,
15      II|            fitymálást; a főispán úr, kinek kocsiját Kovács még az úton
16     III| szolgálatjára áll a nagyságos úrnak, kinek, mikor még Párizsban lakott,
17     III|              Kárpáthy János úr felé, kinek félmilliót jövedelmező birtoka
18     III|       gyámatyja, gróf Szentirmay úr, kinek emellett még felszámíthatlan
19     III|              szólt Abellino kacagva, kinek e percben is leginkább a
20     III|             s azon nő ártatlanságát, kinek anyai szende vonásai most
21      IV|      budoárjai, a színházak foyer-i, kinek ízléséről, fényűzéséről
22      IV|            még a lapok is beszéltek, kinek véleménye tekintély és vezérszó
23       V|     tisztelet kifejezésével említ, s kinek sírboltját halála évnapján
24       V|       egy-egy őszintébb leánycseléd, kinek nem volt semmi befolyása
25       V|         Önnek nincs oka elcsüggedni; kinek erős szenvedélye van, annak
26       V|     tökéletesen meg tudnék nyugodni, kinek bátor, erélyes tulajdonai
27      VI|        iszákos kulcsár lakja csupán, kinek jobb hasznát venni nem lehetett,
28     VII|          volt kicsinynek és nagynak, kinek láthatásaért az öreg emberek
29     VII|           hivatalosan kérdem kendet: Kinek híják?~ ~A hajdú a hivatalos
30     VII|          semmit! – szabódék a hajdú, kinek rettentő iszonyata volt
31    VIII|  elcsodálkozott e gyermeken. Őutána, kinek családjánál, mint édes fiú,
32    VIII|             Tarnaváryhoz kívánkozik, kinek durva modorát mindenki ismeri,
33    VIII|               E férfi – a te férjed… Kinek vallhatnám azt meg Isten
34       X|             sompolygott be az ajtón, kinek kövér, jól tartott képében
35       X|           Ilvay kisasszony zongoráz, kinek az orvosok megtiltották
36       X|               szól örvendve Eveline, kinek szenvedélye a whist –, mindjárt
37       X|        amivel a másikat megbántotta, kinek három kisasszonya táncol
38       X|             kiálta fel Tarnaváry úr, kinek üstöke izzadni kezdett az
39       X|             ajtó! – kiálta a háziúr, kinek arcán fényesen ragyogott
40       X|      kikerülték vagy átléptek rajta; kinek jutott volna most eszébe
41       X|               lihegé a gazdag úr is, kinek leánya betegen feküvék otthon
42       X|            vén koldusasszony feküdt, kinek már nem volt ereje az oszlopzat
43       X|              nőt siettek elhelyezni, kinek a kúria becsületes kapuőre
44       X|       kockáztassa társai életét.~ ~– Kinek van kedve a csónakot átvenni
45       X|        testvér ama szegény házakból, kinek ápoló kezétől megenyhül
46       X|               még a kétségbeesés is, kinek édes zengzetű szavára meg
47       X|            kell gyógyulni a szívnek, kinek égi mosolyától el kell múlni
48      XI|            mehet távol rokonai után; kinek rokona sincs, az megy koldulni;
49     XII|    kötelességet ruházott Isten arra, kinek gazdagságot adott; egy nap
50    XIII|          naplopó, haszontalan ember, kinek csak hivalkodáson jár az
51    XIII|            hivalkodáson jár az esze, kinek jelleme nem ér egy fapénzt,
52    XIII|          akarja, tegyenek a gróffal, kinek mit tetszik, ő azért egy
53     XIV|             a szép ismeretlen nővel, kinek bizalmas mosolygása oly
54     XIV| játszótársnak, az édes testvérnek…~ ~Kinek jutott volna eszébe, hogy
55     XIV|              eszes, tudományos ifjú, kinek az első pere lesz, nemcsak
56     XIV|       vonások. Hát az a halavány nő, kinek szelíd, komolybús anyai
57     XIV|            kedves gyermekre gondolt, kinek kettős képét hordta már
58     XVI|           nézett a dühöngő ügyvédre, kinek gúnyos kitöréseit a tehetlenség
59     XVI|           ártatlan lélek szeretetét, kinek keze önt ősei javadalmainak
60     XVI|      hallgatva tekintett Abellinóra, kinek arcán kínos feszültségben
61   XVIII|              ragadja meg, Abellinót, kinek fél lába már a koporsóban,
62   XVIII|              a szelíd, nyájas anyát, kinek karjain felnövelkedett,
63   XVIII|           kedves, elpiruló hajadont, kinek szűz tekintete mint testvérarc,
64   XVIII|      odaragadja, ahova neki tetszik, kinek ritka ötletei, ragyogó mondásai
65      XX|      megtagadni, mint a tanácsos úr, kinek egyéb dolga is van.~ ~A
66   XXIII|            leánya. Azon Szentirmayé, kinek oly gyászos halála volt.
67   XXIII|            Ártatlan, boldog gyermek, kinek még fogalma sincs a rosszról,
68     XXV|               Báró Kárpáthy Béla úr, kinek tartózkodási helye nem tudatik,