Rész

 1       I|            falukon, ahol nincs. De ide Pestre, világ csúfjára?
 2       I|           tud magyarul, az nem jön ide, az elegáns világ ma délutánra
 3      II|          Akkor minek is jött volna ide, minek fogadta volna el
 4      II|      hozzám, pedig csak azért jött ide, hogy megszégyenítsen, hogy
 5      II|          senki sem bánta meg, hogy ide eljött.~ ~Kőcserepy úr kéjlakában
 6     III|       egymást. Én nem tartozom sem ide, sem oda, én indifferens
 7      IV|       szerette volna mondani; „Add ide már azt a száz pengőt, aztán
 8     VII|        mintha már vissza sem térne ide többet.~ ~
 9      IX|          jutott magának eszébe ezt ide írni? Ezt? Ezt a firkát!
10      IX|      Milyen nehezen vártuk. Jöjjön ide! Üljön le! Ide mellém! Óh,
11      IX|      vártuk. Jöjjön ide! Üljön le! Ide mellém! Óh, egészen magamon
12       X|       áldása.~ ~A nemzeti kegyelet ide hordta mindazt, ami rá nézve
13       X|           érkezett meg.~ ~– Rögtön ide jöjjön, és adjon számot,
14       X|           Egyébiránt az messze van ide, s önök tánccal voltak elfoglalva.~ ~–
15       X|            a nem való mosolyt.~ ~– Ide a kulcsokkal, uram! – kiálta
16       X|      csónakost, akivel találkozom, ide fogom hozni, és néhány óra
17       X|        többinél is alább feküdvén, ide már csak keresztbe tett
18       X|            más; tessék leszállani! Ide a vállamra lépjen!~ ~– Én
19       X|         puncsomat, fattyú? Tedd le ide, fattyú! Nesze egy garas!
20       X|            A Józsefvárosból futott ide; ott a Stáció utcában levő
21       X|    szegleten, s egyenesen futottam ide.~ ~– Akkor, istenemre, jó
22       X|    kisasszonyát megszabadítsa.~ ~– Ide azzal a csónakkal, atyafiak! –
23       X|      megkapva a csónak láncát.~ ~– Ide mellém, barátaim! Foglaljuk
24       X|         nagy vágya támadt leomlani ide a hideg hullámba, s elvégezni
25       X|            Te itt vagy? Hogy jössz ide?~ ~– Egy beteg gyermeket
26       X|         nem bírt a zajban úszni, s ide szorultam.~ ~– Egy beteg
27       X|          fogsz lenni. No, lépj hát ide!~ ~– De uram, meg kell ígérni
28       X|          hangon valakihez. – Gyere ide hozzám, Liza!~ ~E szóra
29       X|           Gyermekeket adjatok csak ide! – kiált indulattól reszkető
30       X|   elszabadultak, s miket az ösztön ide vezetett, úgy kiáltanak,
31       X|        aggnő kinyújtott kezét:~ ~– Ide hozzám! – kiált az ájuldozónak…
32       X|          mint más bűnös ember.~ ~– Ide, szép istennők! Itt a szabadító! –
33       X|       szegényebb emberek hajtottak ide; kik ide menekültek, azokat
34       X|         emberek hajtottak ide; kik ide menekültek, azokat a jámbor
35       X|         állatok között. A főherceg ide irányzá dereglyéjét.~ ~Amint
36       X|  gondviseléshez, ki a kétségbeesőt ide vezérlé, s a lázas szenvedőknek
37    XIII|         való, édes barátom? Nézzen ide!~ ~Ezzel a szóval odanyújtá
38    XIII|        mind újra kinő. Nézzen csak ide a fejem tetejére; látja
39    XIII|        kedves nagyságod sót eszik, ide nem fáradok, hanem elvégzem
40     XIV|           Az egész világ látcsövei ide vannak irányozva. Kérem,
41     XIV|            oda, mert mind a hárman ide néznek. Két éltes delnő
42     XIV|           a kis barna valahányszor ide néz ön felé, mindannyiszor
43    XVII|        kapuja előtt, s azt mondom, ide jöttem lakni, van-e szüksége
44   XVIII|         parancsolja meg, hogy csak ide terítsenek, úgyis ez lesz
45   XVIII|             a másik a vak leányka. Ide, e száz meg száz esztendős
46   XVIII|              Hát mért nem jön ő is ide? Mit hagy váratni magára,
47   XVIII|          Miért nem tud ő idejönni, ide mihozzánk?~ ~Vilma szíve
48   XVIII|           Micsoda ez? Hogy jött ez ide? Ki küldi?~ ~Látja, hogy
49   XVIII|  szobaleányának, hogy sietve hívja ide férjét.~ ~A tanácsos úr
50   XVIII|          hazafiak nem azért jöttek ide, hogy egymást kihajigálják
51   XVIII|       tudni, mely ország szalasztá ide uraságodat! Azt sem igen
52   XVIII|            Honnan jött, miért jött ide közénk az úr, ahhoz semmi
53   XVIII|           No, iszen jó helyre jött ide! – monda Tarnaváry. – Na,
54     XXI|       táblánál foglaljanak helyet. Ide Dabroninak is bejárása van.
55     XXI|            vak ápolónéját.~ ~– Add ide ruháimat, felöltözöm!~ ~
56    XXII|             aztán közelebb jött, s ide ült az ágyam szélére, szépen
57   XXIII|       öltözet nem őt vádolni jön-e ide ez órában; ez a szomorú
58   XXIII|       gyanánt feküdt eddig útjába. Ide jutott vissza, csodálatos
59   XXIII|        köszönti.~ ~– Hogy jössz te ide? – kérdi Zoltán, ki Kőhalomról
60   XXIII| tiszttartótól, ki érted ment, hogy ide hívnak, s én tudtam bizonyosan,
61   XXIII|            súgá fülébe –, hogy jön ide Kárpáthy?~ ~– Mint e kastély
62   XXIII|           így tettem. Ő vissza fog ide költözni, mi pedig elmegyünk
63    XXIV|       Ünnepélyes tényre hívta őket ide Kőcserepy.~ ~A Kárpáthy-birtok
64     XXV|        isten áldása, ha jó fátumom ide nem hoz, régen a föld alatt
65     XXV|          én korántsem azért jöttem ide, hogy itt mosdjam és fürödjem,