Rész

 1       I|     szorgalmasak, iparkodók lesznek, tán idővel még előre is haladnak.
 2       I|       bizonyára kívülről is szép az, tán a hold és a csillagok világa
 3      II|         közrendben levő nemesek, sőt tán polgárok és adófizető közemberek
 4      II|              pompás termeket – pedig tán kesztyű sincs minden olvasó
 5      II|         mondott, azok mind igazak, s tán felét szívesen el engedné
 6      II|            születése helyezett. Érzé tán magában, hogy ő is képes
 7      II|         senkinek kibeszélni magát. – Tán csak nem akar bennünket
 8      II|         válaszol Rudolf hidegen.~ ~– Tán csak nem akar a komédiaház
 9      II|              ifjonc féltréfásan.~ ~– Tán nekünk kellett volna önt
10      II|            hogy Zoltán miért duzzog. Tán csak mutatni akarja mások
11      IV|             mi támasztá e mozgalmat? Tán az országház építése jött
12      IV|           Mátyásemlék foglalkoztatja tán ily elevenen a kedélyeket,
13       V|  halaványságához; nem kérdezék, hogy tán valami baja van; csak midőn
14      VI|               Szentirmay Rudolf ősei tán egykor drága vérökkel szerzék
15     VII|             melyik szeresse jobban – tán Katinkát kivéve, aki sejteni
16     VII|             emlékkönyvet adsz nekem? Tán azt akarod, hogy elváljunk?
17     VII|             jő, hogy azonnal jöjjön. Tán ha elébb megindultunk volna,
18    VIII|              a gyertya a szobájában, tán le sem feküdt, leveleket
19    VIII|            feküdt, leveleket ír; még tán észre sem vette, hogy reggel
20    VIII|           érzé maga körül a világot. Tán nem jól értette, amit gyámatyja
21    VIII|              az idő megemésztette, s tán az apró lepkék bábjai is
22    VIII|              valami kis lyuk támadt, tán egy kiesett szög helye,
23      IX|       családja tagjai mit csinálnak. Tán hirtelenében meg sem tudta
24      IX|            elrontott hímzésnél, vagy tán Zoltánnal akarta elhitetni,
25       X|          kútcsöveket láttam heverni, tán ha azokat lőporral megtöltenők,
26       X|              rettent-e meg ez attól? Tán jó volna azt kikerülni?
27       X|              jó volna azt kikerülni? Tán engedni kellene másoknak,
28       X|         ragadva meg a hintó ablakát; tán képes lett volna azon kirohanni,
29       X|          Kőcserepy családot, hálára, tán melegebb érzelmekre is kötelezni
30       X|        hasonló alakkal, talán lovon, tán villogó karddal kezében,
31       X|         anyák fáradságos keresménye, tán az oklevélért járandó utolsó
32       X|         kiálta fel egy borzas fiú. – Tán biz azért sajnálkozzunk
33       X|              elvevék kitartó erejét. Tán jó volna sorsára bízni a
34       X|             de nem bírt megmozdulni. Tán még valami nehezebb ült
35     XIV|          bajom, hogy nem vagyok.~ ~– Tán ismét nem sikerült a cenzúra?~ ~–
36      XV|             ártatlan ember szenvedne tán emiatt, aki egészen az én
37     XVI|            férjhez akart menni, vagy tán arra, hogy még hasonló remény
38     XVI| kényszerített volna rá, tettem volna tán egy lépést az ügyben? Soha!
39     XVI|          azon gondolatra hozta, hogy tán jobb volna itt maradni.
40    XVII|          eszébe jutott egyszer, hogy tán mégis többet áldozott fel,
41    XVII|             a fiúi érzet kötelessége tán nem nyomná le a mérleget,
42   XVIII|        kedves öregecském? Ez a szoba tán Kárpáthy János úr halála
43   XVIII|            szorongott, úgy dobogott. Tán meg kellett volna szakadnia,
44   XVIII|            elnyugodó vendégektől, ha tán hálószobáikban valami hiányosságot
45   XVIII|             akartad őt venni. Emiatt tán elnézőbb voltál iránta,
46   XVIII|            inasokért haragszik, vagy tán csak azért kedvetlen, mert
47   XVIII|           érzi e jelenet közeledtét, tán az édes szívdobogás, melynek
48   XVIII|              ő fejére fog hullani.~ ~Tán álmodja ő ezt a képet?~ ~
49   XVIII|       megkérdezné, hogy mit akarnak, tán magok sem tudnák.~ ~Hogyne
50   XVIII|              ember?~ ~– Hát kicsoda? Tán csak nem angol követ, hogy
51   XVIII|          tekinte Tarnaváry szemébe: „Tán bizony a septemvir úr keresi
52     XXI|      csengettek szobája ajtaján.~ ~– Tán még egy harmadik is jő?~ ~
53     XXI|            szokta hozatni, hanem ami tán az ételek választékosságából
54    XXII|             akarnak tenni; minek az? Tán azt nem tudom, hogy Liza
55    XXII|            tudom én, hogy ő hol jár. Tán nem tudok én mindent? Tudom
56    XXII|         Tudom én, hogy Liza meghalt. Tán nem hallottam én, hogy kopácsoltak
57    XXII|          éjjel idefenn az emeletben; tán nem tudom, hogy az ő koporsóját
58    XXII|             lakba, ott énekelték el; tán nem hallottam én azt? Szegény
59   XXIII|           akit oly régen nem látott. Tán, ha őt meglátja, örülni
60   XXIII|             érzéssel ragaszkodott, s tán ez ártatlan gyermek szenvedéseinek
61    XXIV|              jár addig gondolatja! S tán később is, ha tollat veend
62     XXV|             visszakérni, vagy amiket tán sürgethetett, de azon választ
63    XXVI|          mégis áhítattal kelet felé? Tán kedvesebb is van rá nézve
64  Vegszo|    legszokottabbak közé, éppen azért tán alapjára nézve valószínűtlennek