Rész

 1      II|     vetett a mindent kérdező és semmit nem halló asszonyságnak
 2      II|       azt mondaná, hogy nem tud semmit róla.~ ~Míg ő levegőhöz
 3      II|        nos? Nem hallott ön róla semmit? – vallatá a szorongatott
 4      II|       olyan félénk vagy. Nem ér semmit leányok körül szemérmesnek
 5      II|      mint akikre magam sem adok semmit.”~ ~Az előkelő urakat, asszonyságokat
 6      II|         virágodat.~ ~– Nem tesz semmit – monda Katinka –, kapok
 7     III|      hibát nem ejt, el nem hagy semmit, hozzátenni pedig, ha akarna
 8     III|    kezdenünk.~ ~– Én nem kezdek semmit! – kiálta türelmetlenül
 9     III|  esküvés kötelez a hallottakból semmit ki nem mondani. A közönségre
10     III|         ez. Az ifjú mindekkorig semmit sem tud az őt fenyegető
11     III|      úrnak?~ ~– Én nem gondolok semmit. Nyilatkozzék, kedves nagysád.~ ~–
12      IV|  nemeskeblű férfiú, aki magáért semmit sem szokott tenni, s eleinte
13       V|       éjszaka sem rejt el előle semmit.~ ~Gyermekeknek szoktak
14       V|       nem érkezett, nem szükség semmit házasságról, szerelemről
15      VI|   egy-egy diverziót; de az mind semmit sem használt.~ ~A hídon
16     VII|       kend…~ ~– Nem gondolok én semmit! – szabódék a hajdú, kinek
17     VII|       nem láttam, nem hallottam semmit, én nem vagyok senki, engem
18    VIII|      gyámatyja arcvonalmait, de semmit nem bírt azokból kiolvasni.~ ~
19    VIII|       képe, bálványom volt, s ő semmit sem tudott e szerelemről,
20    VIII|       imakönyvet. Vigyázz, hogy semmit ki ne szórj belőle, ami
21       X|       de itt a palotákban arról semmit sem tudnak. Azután nem is
22       X|    világítva a város. Ő szegény semmit sem tud arról a veszélyről,
23       X|      lovászok nem tudtak felőle semmit. Csak annyi volt bizonyos,
24       X|      menni – monda –, ez nem ér semmit!” Én odalovagoltam hozzá
25       X|       mi e rettentő explózióból semmit sem hallottunk.~ ~– Ez onnan
26       X|         ott benn nem tudtak még semmit. Neki különben is szokása
27       X|      sem tudott a konyhákon túl semmit.~ ~Pedig az borzasztó jelenség
28       X|       karszéke mögé.~ ~– Nem ér semmit a bor – mondta Kőcserepy –,
29       X|        az úr Trommellel, nekünk semmit sem adott. Legények! Ki
30       X|        szépen, hogy ne búsuljon semmit, a Kőcserepy-ház igen szilárdul
31       X|        a fickókat. Nem használt semmit. Választania kellett, hogy
32       X|        írt sokszor, mégsem bírt semmit elvégezni; s minthogy rövid
33       X| eszmékre, hisz ő maga sem ismer semmit, nem hízelghet neki, mert
34       X|     mamája; őneki ne is akarjon semmit is hagyni, mert neki semmi
35       X|           Még Vilma nem hallott semmit, de a vak idegei sokkal
36       X|   szemeit. – Ne félj, leánykám, semmit se félj – biztatá a gyermeket,
37     XII|    vetik a betűket.~ ~„Erről én semmit sem tudok, mert én nem bíztam
38     XII|      van a corpus juris. Nem ér semmit az a korán érés; az ilyen
39    XIII|         fapénzt, aki nem szeret semmit, és akit nem szeret senki.
40     XIV|     hogy sohasem vehetett észre semmit.~ ~Egyszer mégis oly véletlenül
41     XIV|           hogy sohasem zárok el semmit, én tele vagyok bizodalommal
42     XIV|       miután látta, hogy Zoltán semmit sem felel, csak egyre azt
43      XV|      utoljára is, hogy nem érek semmit, s ha ezen a téjjel-mézzel
44      XV| Kőcserepyről egyelőre ne tudjon semmit. Abellinót férfias találkozásra
45     XVI|        alku! Vagy mindent, vagy semmit, kedves kolléga úr. Egy
46     XVI|     csak éntőlem ne kérdezzenek semmit; én nem írok alá semmit,
47     XVI|         semmit; én nem írok alá semmit, én nem felelek semmire.~ ~
48   XVIII|    vissza nem jön.~ ~– Nem tesz semmit. Gazfickók! Még énvelem
49   XVIII|         amint Tamás visszatért, semmit sem hozván magával, mint
50   XVIII|      főispán úr erre sem felelt semmit, szép nyugodtan olvasván
51   XVIII|         Bogozy úgy tett, mintha semmit sem értene, pedig olyan
52      XX| visszaküldték – hátirat nélkül… Semmit sem válaszoltak rá… De mégis:
53      XX|    szórakozást, mert nem fognak semmit reája bízni.~ ~Minő szomorú
54      XX|        tért, s nem bírt magának semmit megmagyarázni abból, amit
55     XXI|       is lehetett többé hallani semmit. Valószínű, hogy igen boldog
56     XXI|  csúfondáros gyöngédséggel.~ ~– Semmit elébb, mint a te véredet! –
57   XXIII|       kell, mert anélkül nem ér semmit.~ ~Látszott, hogy mihelyt
58   XXIII|         felelt e bölcs szavakra semmit; a tanácsosné elmélázott
59   XXIII|    tennem. – Mert ez már nem ér semmit. – Osszátok ki ruháimat
60   XXIII|           El ne felejts azokból semmit is, mert én azt mind igen
61   XXIII|       gátol akkor. De nem szólt semmit. Ezen búalázta arcot látva,
62    XXIV|      volt, mely nem tud magáról semmit, csak azt tudja, hogy látja
63     XXV|   sikerű munkáért mégsem kapott semmit. Igaz ugyan, hogy az ő saját
64    XXVI|         amit más nem láthat, és semmit abból, amit mások látnak.~ ~