Rész

 1      II|         előtte szentségei voltak. Tudta, hogy az messze van még,
 2      II|           A két lyány azonban nem tudta elindítani a nehéz hintát.
 3      II|           elménckedéseiben, s nem tudta, hogy hová nézzen, ahol
 4      II|         megszólítás által, s alig tudta magát feltalálni, hogy mint
 5      II|        keringőt különösen remekül tudta járni, oly messze tartá
 6      II|         hangoztatá Zoltán, ki jól tudta, hogy e derék táncnemek
 7      II|        észrevette. Eleinte el nem tudta gondolni, hogy Zoltán miért
 8     III|      nagyságod már gyermekkorában tudta, mert midőn édesatyja meghalt,
 9      IV|          visszautasított. Óh, jól tudta ezt előre Maszlaczky úr,
10       V|   gyöngéire, hibáira, hogy vissza tudta magát vonni tőle, mielőtt
11       V|            Emberek előtt, akikről tudta, hogy megmondják neki, annyira
12       V|           lelket. Eveline ezt jól tudta, s e tekintetben neki már
13       V|          bálványozta leányát, nem tudta előle eltitkolni szeretetét.
14       V|            Eveline már bölcsebben tudta magát viselni. Ő sohasem
15       V|           megrontani. Eveline jól tudta azt példákból s észtani
16       V|       szülői szeretik, ő csak azt tudta, hogy vigyáznak rá – mint
17       V|        azt hallgatta el, s úgy el tudta zárni lelke gondolatait,
18       V| Maszlaczky úr fülig elpirult. Nem tudta, hogy tréfál-e a méltóságos
19     VII|           mind a kettő, egyik sem tudta, mi baja.~ ~Ah, menjetek
20    VIII|         mint hogy azt oly hidegen tudta elmondani.~ ~Amint kilépett
21      IX|          esztendő volt reá nézve. Tudta, hogy elmenetelének fájdalma
22      IX|        feledkezzék róla; és ő jól tudta azt, hogy sok, sok időre,
23      IX|          Tán hirtelenében meg sem tudta volna mondani, hány fiú
24       X|          nőtt, egyre fenyegetett. Tudta mindenki az okát, és elborzadhatott,
25       X|       tanácsos nyájas tekintetét. Tudta ő már azt jól, hogy ez ember
26       X|      üldözés okát még nem ismeré; tudta, hogy ez a nyájas mosoly
27       X|         kik közől legtöbb azt sem tudta, mihez kezdjen.~ ~Hazamenni?
28       X|          ifjú kezét, s – maga sem tudta, hogyan történt – csak azt
29       X|    mindenki el volt csüggedve. Ki tudta volna egymást vigasztalni,
30       X|         maga!~ ~Maszlaczky úr nem tudta egyelőre, hogy mi történik
31       X|          lovagja nélkül.~ ~Zoltán tudta, hogy itt úszással menekülni
32       X|       éjszakákon, mikor Vilma nem tudta lehunyni szemeit, akkor
33       X|           ezerek ajakáról, és nem tudta magának kimagyarázni, hogy
34       X|       magához nem tért, senki sem tudta, hová van elrejtve. Most
35       X|           áradatot, miként vissza tudta űzni annyiszor a rontó szenvedélyeket,
36     XII|           a hétszemélynök úr, nem tudta, hogy micsoda gorombaságot
37     XII|           a pesti posta ugyan nem tudta elolvasni, de annyit kivehetvén
38     XIV|          előcsarnokon; ő maga sem tudta, hogyan történt, amint egyszer
39     XIV|        kijózaníták lelkét. Szinte tudta, mi van ezen levélbe írva,
40     XIV|       árthatottt volna; úgyis jól tudta, hogy Zoltán nem engedi
41     XIV|           jámbor kuturgur sohasem tudta, mi van abban a perben,
42     XIV|           olvasta volna azokat. Ő tudta csak leírni a vádlókat tetőtől
43     XIV|          csak a rettenetes perből tudta meg, hogy az neki nagyanyja,
44     XIV|          mind a kettőt.~ ~Még nem tudta, hogy mit fog cselekedni,
45      XV|     kértemre fáradott, aki nem is tudta, hogy mit cselekszik, aki
46     XVI|       volt ezt kitalálnia, miután tudta, hogy az ifjú a per tartalmát
47     XVI|     titkát. Maszlaczky nagyon jól tudta, hogy Kovács ezt nem mondhatja
48    XVII|      ajtaját kinyitni. Zoltán nem tudta, mit mondjon neki. A jó
49   XVIII|         volt ezt hallani, aki jól tudta, hogy Szentirmay gyámi évei
50   XVIII|      Maszlaczky úr azalatt el nem tudta gondolni, hogy mit gondoljon.
51   XVIII|          érté, hogy mi az; azt is tudta, hogy mit akar a kis ember
52   XVIII|        minden szavával. Ezt ő jól tudta.~ ~Szépen összehajtá a levelet,
53   XVIII|      csatatéren volt; vagy ha nem tudta, a legelső alkalommal bizonyosan
54   XVIII|   meghajtotta magát előtte, ahogy tudta, s szépen megállt ott, két
55     XXI|    Dabroni névről ismerünk.~ ~Jól tudta mindenki, hogy kivel van
56     XXI|           iratni nevét.~ ~Azt sem tudta jóformán, mi lesz a megvitatandó
57     XXI|     egymással.~ ~Miklós már ekkor tudta, hogy Rudolf meglövetett.
58     XXI|        ellenfelét furfangosan meg tudta csalni.~ ~A támadottból
59   XXIII|          élne, megmondaná, mert ő tudta azt. Mondtam neki mindjárt,
60   XXIII|       neve, valami jelentése: nem tudta azt más, csak Liza. Nem
61   XXIII|      öltönyére mutatva.~ ~Katinka tudta már a tiszttartó által Vilma
62   XXIII|               Tudom. Csakhogy nem tudta azt úgy kimutatni. Hiszen
63    XXIV|      tovább.~ ~Azt egyedül Zoltán tudta, hogy e végrendeletet Rudolf