Rész

 1      II|      legnevezetesebb férfiaknak, híres ügyvéd, hatalmas cselszövő, kinek
 2     III|            mint tudjuk, királyi táblai ügyvéd. Ennek annyira bevett szokása
 3     III|               azon módon, ahogy fiatal ügyvéd korában behelyezte magát
 4     III|               vagyok diszponálva.~ ~Az ügyvéd caligulai hidegvérrel folytatá
 5     III|           tessék.~ ~A pipa füstölt; az ügyvéd elkezdé a Kárpáthy-pör körülményeinek
 6     III|                előre olvasni; hanem én ügyvéd vagyok, ki ha valamit előad,
 7     III|        rendelkezésére, míg a felperesi ügyvéd – megbocsát kedves nagyságod
 8     III|               lehessen – ezek az igazi ügyvéd éleményei; aki ezekhez nem
 9     III|          zárait fel fogom nyitni.~ ~Az ügyvéd arcának ragyogásán látszott,
10     III|             eredmény reánk nézve.~ ~Az ügyvéd benső örömmel mosolygott,
11     III|                Azt elhiszem – szólt az ügyvéd nyugodt büszkeséggel. –
12     III|             amit rájok gyakorolt.~ ~Az ügyvéd úr kiverte pipájából a hamut.
13     III|              filozófia nem csal. Amely ügyvéd a pszichológiához nem ért,
14     III|        Abellino iparkodott utolérni az ügyvéd gondolatait.~ ~– Hát hogyan
15     III|                ha vajon teljesíté-e az ügyvéd fenyegetését, s felballagott
16      IV|          száraz, semmitől nem érdekelt ügyvéd ily költői felmagasztaltságra
17      IV|                  E szavaknál karját az ügyvéd karjába ölté, és vonta magával.~ ~–
18      IV|              száz pengő forintot.~ ~Az ügyvéd megállt, és szeme közé nézett
19      IV|     utalványozza. Ennél azonban ő – az ügyvéd – jobbnak látta egy bizonyos
20       V|           Figyelmes, vizsga szemeit az ügyvéd arcára szegzé, s annak arcvonalmaiból
21       V|          jutalom elég nekem – szólt az ügyvéd, szemeit megtörölgetve. –
22       V|          azazhogy – (nem végezte be az ügyvéd úr a frázist, a tizenöt
23       V| következtetéseket formáljon. Tudja, ön ügyvéd, én pedig ítélőbíró; bármily
24       V|                is tudna már valamit az ügyvéd szándokáról? Ez baj volna,
25       X|       önfenntartás ösztöne súgja, hogy ügyvéd kérdéseire valamit az igazságon
26    XIII|                sietett felhasználni az ügyvéd.~ ~– Kedves nagyságod, én
27    XIII|              gazdaságos – ragadá ki az ügyvéd szájából a szót Abellino –,
28    XIII|                 pénzért hazudó!!!~ ~Az ügyvéd eltűnt a kapu alatt, akkor
29    XIII|         másiknak nagy hasznára van. Az ügyvéd úrnak ugyancsak nagy szüksége
30     XIV|               fiatal, most cenzúrázott ügyvéd, akinek még semmi gyakorlata
31     XIV|            munkában talált.~ ~A fiatal ügyvéd őszinte örömmel látta megérkezni
32     XIV|              per kötőlékét feloldá, az ügyvéd egész megilletődéssel lépett
33     XIV|               szótlanul visszatette az ügyvéd asztalára.~ ~Kovács hévvel
34     XIV|                a szobájába távozott az ügyvéd, maga után csapva az ajtót,
35     XIV|            bámulás, azt látva, hogy az ügyvéd e bosszús dörmögésekhez
36      XV|               ön előtt megvallom.~ ~Az ügyvéd ráhagyta, s várta, hogy
37      XV|           gyermekek tudnak sírni.~ ~Az ügyvéd szomorúan tekinte rá, azután
38      XV|                féltem – sóhajta fel az ügyvéd, valódi megilletődés hangján.~ ~–
39      XV|               dologra! Én egyszer mint ügyvéd, másszor mint jó barát állok
40      XV|            mondatja velem.~ ~Zoltán az ügyvéd karjába ölté kezét, s figyelmesen
41      XV|             nem figyelni arra, amit az ügyvéd beszélt; Kovács az éjszakai
42      XV|               te – monda elmentében az ügyvéd.~ ~– Már megint „szegény
43      XV|               Elébb az úr, most meg az ügyvéd.~ ~Azt sajnálták, „szegény
44     XVI|            való feladathoz fogott a mi ügyvéd barátunk, amidőn felment
45     XVI|                az is majd megette.~ ~– Ügyvéd úr! Annak a másik ügyvéd
46     XVI|               Ügyvéd úr! Annak a másik ügyvéd úrnak tökéletes igaza van!
47    XVII|          vezeté, ott megmondta neki az ügyvéd, hogy senkit se bocsásson
48    XVII|          segített neki hallgatni.~ ~Az ügyvéd megjelenése föleleveníté
49    XVII|            eredményt, miszerint Kovács ügyvéd úr ezentúl is megmarad elébbi
50    XVII|              kételkedett, hogy az ifjú ügyvéd éppen oly megvetéssel hajította
51    XVII|           előtt elhagyták Zoltán és az ügyvéd Kárpátfalvát. Varga ott
52   XVIII|            volna; igen szépen kérte az ügyvéd urat, hogy tessék hát organizálni
53   XVIII|                elő, hogy teljesítse az ügyvéd úr parancsát. A vén szolga
54   XVIII|               össze ugye, hehehe.~ ~Az ügyvéd úr szokás szerint elmés
55   XVIII|          előjárni? – kérdé tréfásan az ügyvéd úr a vén szolgától.~ ~Az
56   XVIII|                Maszlaczky Gábor táblai ügyvéd úrnak.~ ~– Ugyé?~ ~– Tehát
57   XVIII|             neheztelésöket.~ ~A jámbor ügyvéd le volt sújtva, le volt
58   XVIII|           jelenetet, midőn a rászedett ügyvéd tizenhat esztendei kárba
59   XVIII|           férfi a megyében; valamennyi ügyvéd és ügyes-bajos fél, akinek
60   XVIII|              jurátus (bocsánat! fiatal ügyvéd) a jelen volt celebritások
61     XXV|              felperessel mint alperesi ügyvéd, s miután meg hagyta magát
62     XXV|                 Ez valami silentiarius ügyvéd, akit régen-régen valami